Az InSight szonda bizonytalan jövő előtt állt a napelemeire nagy mennyiségben lerakódott por miatt, azonban egy szokatlan módszerrel sikerült valamelyest megtisztítani, ami elegendő energiát biztosított az eszköz számára, hogy a nyáron további méréseket végezhessen.
Az InSight szonda szeizmométere. Forrás: NASA/JPL
Az InSight szonda jelentős mérföldkövet tudhat maga mögött, ugyanis már több mint 1000 marsi napot (Sol) töltött el a vörös bolygó felszínén. Ezen időszak alatt fontos kutatási eredményeket ért el, többek között a segítségével sikerült minden eddiginél pontosabban feltárni a Mars belső szerkezetét.
A mostani jubileumot egy újabb kiemelkedő eredménnyel sikerült „megünnepelnie”: 4,2-es erősségével a valaha mért eddigi legnagyobbak közé tartozó, és egyben a leghosszabb, közel másfél órán keresztül tartó rengést detektált a bolygón, szeptember 18-án.
Egy hónapon belül ez volt a harmadik nagy rengés, amelyet az InSight észlelt. Augusztus 25-én szonda szeizmométere egy 4,2-es és egy 4,1-es magnitúdójú mozgást érzékelt. Összehasonlításképpen ez ötször akkora energiájú, mint a küldetés során 2019-ben mért legnagyobb, 3,7-es erősségű mozgás.
A szeptemberi esemény kiértékelése még tart, ám az augusztusi rengésekről sikerült többet megtudnia a kutatóknak. Az akkori, 4,2-es erősségű esemény epicentruma körülbelül 8500 km távolságra volt az InSight-tól, ez volt eddig a legtávolabbi rengés, amelyet a szonda észlelt. A tudósok azon dolgoznak, hogy meghatározzák a pontos forrást és a a szeizmikus hullámok haladásának irányát. A kutatók meglepetésére ezek a rengések messzebb keletkeztek, mint a korábbiak, amelyek döntő többségben a szondától 1609 km-re fekvő Cerberus Fossae nevű régióból származtak.
Ezúttal az egyik lehetséges helyszín a Valles Marineris, egy rendkívül hosszú kanyonrendszer, ami a Mars egyenlítőjénél található. Hozzávetőleges középpontja az InSight-tól 9700 km-re van. A Valles Marineris a legnagyobb ismert kanyon a Naprendszerben. Kialakulása ismeretlen, feltételezések szerint évmilliárdokkal korábbra datálható, amikor a bolygó lehűlésének következtében a kérgén repedések keletkeztek. Hossza eléri a 3000 km-t, legnagyobb szélessége 600 km, legnagyobb mélysége 8 km. Összehasonlításként Földünk legnagyobb völgyszurdoka, a Grand Canyon 800 km hosszú, legnagyobb szélessége 30 km, legmélyebb pontja 1,8 km.
A Valles Marineris, Naprendszerünk legnagyobb ismert völgyszurdoka. A felvételt a Viking szonda keringő egysége készítette az 1970-es években. Forrás: NASA
Az augusztusi események további érdekessége, hogy különböző típusúak voltak. A 4,2-es magnitúdójú rengést lassú, alacsony frekvenciájú rezgések, míg a 4,1-es erősségűt (mely sokkal közelebb, mintegy 925 km távolságra volt a szondához) gyors, nagyfrekvenciás rezgések jellemezték. Ez a tudósok számára abból a szempontból hasznos, hogy a különböző típusú, és más távolságban bekövetkező rengések segítenek tovább pontosítani azt a tudást, amelyet a Mars belső szerkezetéről eddig megtudhattunk. Az események további különlegessége az volt, hogy mindkét rengést nappal, a legszelesebb és a szeizmométer számára legzajosabb időszakban detektálta a szonda. Az InSight szeizmométere általában éjszaka érzékeli a rázkódásokat, ekkor a bolygó lehűl, a szél gyengébb lesz. A mostani rengések jelei azonban elég nagyok voltak ahhoz, hogy a szél okozta zaj fölé emelkedjenek.
A kutatók mérlegelni fogják, hogy folytassák-e az InSight napelemeinek tisztítását a Mars konjukció (vagyis a Mars-Nap együttállás) után. Habár a szeizmométer folyamatosan érzékelni fogja az esetleges eseményeket, a kommunikáció szeptember 29-től szünetelni fog a szondával.