A NASA, az Európai Űrügynökség (ESA) és a Kanadai Űrügynökség (CSA) magyar idő szerint egy ma délután 16 óra 30 perckor kezdődő élő műsor keretében ünnepélyesen nyilvánosságra hozták a James Webb űrtávcső első tudományos felvételeit és adatait. A képgaléria szemrevételezése után az oldalunk egész szerkesztőségének leesett az álla, úgyhogy nem is szaporítanám a szót, vágjunk bele.
Webb’s First Deep Field (SMACS-0723)
Ezt a felvételt Biden elnök vezénylésével már tegnap este nyilvánosságra hozták, de a hozzá tartozó információkat és adatokat még nem. Ezen a képen a tudósoknak sikerült felfedezniük az eddigi legtávolabbi galaxist, ami mintegy 13,1 milliárd fényévre található Földünktől. Emellett további, rendkívül ősi és távoli galaxisokra is sikerült rábukkanni a NIRSpec műszer segítségével.
Bal oldalon a MIRI, jobb oldalon pedig a NIRSpec műszer felvétele. Kép forrása: NASA/ESA/CSA
Az eddigi legtávolabbi galaxis, amit az emberiség valaha felfedezett. Kép forrása: NASA/ESA/CSA
További rendkívül távoli galaxisok. Kép forrása: NASA/ESA/CSA
WASP-96b exobolygó
A WASP-96b exobolygó volt az első, amelyet a JWST tüzetesen megfigyelt. A NIRISS műszer segítségével, fedési módszert alkalmazva sikerült a tudósoknak megállapítaniuk, hogy vélhetően pára formájában víz található a planéta atmoszférájában. A WASP-92b mérete nagyjából megegyezik a Jupiterével, de tömege csak fele akkora. A központi csillagához nagyon közel kering ez a gázbolygó, így a légköre is rettentően forró. Egy keringést körülbelül 3,5 nap alatt tesz meg a csillag körül.
Kép forrása: NASA/ESA/CSA
NGC 3132 planetáris köd (Southern Ring nebula)
Az impozáns planetáris köd elsőre úgy tűnhet, hogy csak egy központi csillaggal rendelkezik, de ez nem így van: a MIRI műszer felvételén láthatjuk, hogy két csillag alkotja az objektum központját. A második, kevésbé látható csillag évezredek alatt bocsátotta ki magából a csodás színekben pompázó gáz- és porréteget, ami jelenleg a ködöt alkotja. Érdemes megemlíteni, hogy a kép bal felén egy nagyon távoli, élével felénk forduló galaxist is láthatunk.
Kép forrása: NASA/ESA/CSA
Bal oldalon a NIRCam, jobb oldalon pedig a MIRI felvétele. Szépen látszik, hogy a MIRI által készített képen mindkét csillag tökéletesen megfigyelhető. Kép forrása: NASA/ESA/CSA
„Stephan’s Quintet” galaxishalmaz
A Webb képei közül ezek fedik le az égbolt legnagyobb részét – méretük megegyezik a Hold átmérőjének egyötödével, ekkora szeletet „ragadnak ki” a világűrből. Ezen a 150 millió pixelen rengeteg minden látható: összeütköző galaxisok, születő csillagok, por- és gázfelhők, valamint távoli kozmikus objektumok.
A NIRCam és a MIRI felvételeinek kompozíciója. Kép forrása: NASA/ESA/CSA
A MIRI felvétele a halmazról. Kép forrása: NASA/ESA/CSA
Éta Carinae-köd
Talán az összes közül ez volt a leggyönyörűbb felvétel. A Hajógerinc-csillagképben található diffúz köd az objektum belsejében található csillagról kapta a nevét, ami egyben a Tejútrendszer legnagyobb tömegű és legnagyobb abszolút fényességű csillaga. A köd egy gázból és porból álló felhő, és 1900 milliárd kilométer szélesen terül el galaxisunkban. Elmondhatjuk, hogy egy valódi „csillaggyáros” az Éta Carinae-köd, számtalan fiatal csillagot fedeztek fel éppen kialakulófélben itt.
Az Éta Carinae-köd a NIRCam felvételén. Kép forrása: NASA/ESA/CSA
Az Éta Carinae-köd a MIRI felvételén. Kép forrása: NASA/ESA/CSA