A kozmikus sugárzást tartják a világűrt felfedező emberes küldetések során a legfőbb egészségügyi veszélynek. A Föld mágneses mezejének védelmétől távol a sugárzás dózisa akár 700-szor nagyobb lehet, mint bolygónkon. Az első, nyárra tervezett személyzet nélküli Artemis küldetésen (Artemis-I) két bábu foglalja majd el az utasüléseket. A cél, hogy előkészítsék az utat az asztronauták számára, hogy biztonságosan eljussanak a Hold közelébe és vissza a Földre. A két darab, női test alkatú babát Helga és Zohar névre keresztelték el. Műanyag testüket egyenként több mint 5600 érzékelővel látták el hogy a Hold körüli útjuk során mérjék a sugárterhelést.
A Helga névre keresztelt bábu. – Kép forrása: DLR
A sugárzásnak két forrása is veszélyezteti az űrhajósok egészségét: a galaxison kívülről érkező galaktikus kozmikus sugárzás és a saját Napunkból származó töltött részecskék. A kozmikus sugárzás mindig jelen van, a Holdra és a Marsra irányuló küldetések során is ez a fő sugárforrás, amely növeli a személyzet rákkockázatát. A naptevékenységek rövid idő alatt nagy mennyiségű sugárzást szállítanak, ami sugárbetegséghez vezet, olyan tünetekkel, mint a hányinger és a fáradtság.
Ezek az energikus részecskék áthatolhatnak a fémeken és műanyagokon, és eljuthatnak az emberi sejtekig. Helga és a Zohar az indítást követő első néhány órában, majd a Földre visszatérve 2-2 intenzív sugárzási periódust is átvészel majd, amikor áthalad majd a bolygónkat körülvevő Van Allen-öveken, a külső és a belső sugárzási övön. A próbababák lehetővé teszik a kutatók számára, hogy először mérjék meg példátlan pontossággal azt a sugárzásmennyiséget, amelynek az asztronauták ki vannak téve a Hold felé tartó útjuk során.
Az Artemis-I küldetés profilja. Kép forrása: DLR
A próbababák 95 centiméter magasak, 36 kilogramm súlyúak, és 38 műanyag rétegből állnak, amelyek a csontok, izmok és szervek sűrűségét utánozzák, és női felsőtest formájúak. Hasonló bábukat használnak egyébként a kórházakban a rákterápiákhoz szükséges megfelelő sugárdózis számszerűsítésére. A nők jellemzően érzékenyebbek a sugárzásra, káros hatásait tekintve pedig nagyobb a rák kialakulásának kockázata is, emiatt esett a választás a nőket formázó babákra.
Mintegy 5600 apró kristály van egyenletesen elosztva minden bábuban a test sugárzásra leginkább érzékeny területein – tüdő, gyomor, méh és csontvelő. Ezek a kristályok képesek tárolni az ionizáló sugárzást, és segítenek feltérképezni annak hatását az emberi testen belül.
A bábukat felépítő rétegek, amelyek a csontok, izmok és szervek sűrűségét utánozzák. Kép forrása: DLR
Több ezer passzív dózismérő fogja rögzíteni a sugárzás dózisát az indítástól a Földre való visszatérésig, emellett 34 db akkumulátorral működő detektor fogja ötperces időközönként mérni a sugárzás dózisát a babák „bőrén” és „belső szerveiben”, a teljes küldetés során. A fő különbség az ikerbábuk között az, hogy Zohar AstroRad nevű sugárzásvédelmi mellényt visel majd, míg Helga nem.
Zohar (elöl, sugárzásvédelmi mellényben), és Helga, az első Artemis küldetés utasai. Kép forrása: DLR
A mellény polietilénből készült, hogy jobban blokkolja a káros protonokat, és teljes egészében beborítja Zohar testét. Összehasonlítva a sugárzási dózist, amelyet ő és a védtelen Helga kap, a tudósok célja, hogy megértsék, hogyan lehetne jobban megvédeni a jövőben az űrhajósokat.
Helga és Zohar jelenleg úton vannak a NASA floridai Kennedy Űrközpontjába, ahol a Német Űrkutatási Központ (DLR) átadja majd őket integrálásra a start előtt. A Matroshka AstroRad sugárzási kísérlet a Német Űrkutatási Központ, az Izraeli Űrügynökség és a NASA részvételével, a világ minden tájáról érkező űrügynökségek és egyetemek tudósainak csapatainak segítségével zajlik.
A bábuk helyzete az Orion űrhajóban. – Kép forrása: NASA/Lockheed Martin/DLR