Kiderítették miért nem tudott mintát gyűjteni a Perseverance

Kapcsolódó

Napvitorla-technológiával indult idei ötödik útjára az Electron hordozó

Újabb küldetésre (Beginning Of The Swarm) indult a Rocket...

300. alkalommal tért vissza sikeresen egy Falcon-9 első fokozat

2015. december 21. előtt még sci-fi-be illő jelenet volt,...

A nap képe #1448 – Black Brant-IX indítás

Cindy Fuentes Rosal, a NASA mérnöke búcsút int a...

Ismét értékelhető adatokat küldött haza a Voyager-1

5 hónap után először sikerült megfelelő adattovábbítást végrehajtani az...

A nap képe #1447 – Apollo-13 visszatérés

Az Apollo-13 űrhajósainak visszatérését ünnepelve. Balról jobbra: Gerald D....

A tudósok 2 napon át tartó adatelemzési procedúrát követően valamelyest fellélegezhetnek, sikerült ugyanis néhány konkrétumot kideríteni arról, miért nem járt sikerrel a Perseverance első mintavétele.

Augusztus 6-án, a mintavétel napján eleinte úgy tűnt, minden a tervek szerint zajlott. Az első adatokból a kutatók megtudták, hogy a Perseverance fúrója elérte azt a legnagyobb mélységet (7 cm), amelyet meghatároztak számára. Nem sokkal később megérkezett az első kép is, melyen látszott a marsi szikla képe, a lyukkal és körülötte azzal az anyagkupaccal, amelyet a fúró „termelt ki” a folyamat során.

Az első mintavétel során fúrt lyuk. Forrás: NASA/JPL

A pár órával később érkező adatcsomag már rossz híreket is tartalmazott. A telemetriai adatok és a mintavételi tárolóban lévő kamera képei megerősítették, hogy az első mintavételi cső áthelyezése sikeresen megtörtént a tárolóba, lezárva. A térfogatmérés során és a mintavételi tubusról készült felvétel alapján azonban kiderült, hogy nem sikerült kőzetmintát elraktározni.

A kutatók az adatok elemzése után megállapították, hogy a Földön elvégzett tesztekhez képest a műszerek működésében nem mutatkozott semmilyen eltérés. A legrelevánsabb adatot a WATSON közeli felvétele szolgáltatta a fúrt lyuk belsejéről.

Az első mintavétel során fúrt lyuk belseje. Forrás: NASA/JPL

A tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a kőzetben a fúrással járó tevékenység csak port, vagy apró törmeléket eredményezett, amelyek leginkább méretük miatt nem maradtak meg a mintavételi tubusban. Ez azt jelenti, hogy a kőzet nem volt elég erős ahhoz, hogy a fúrás közben kialakuljon egy mag amely a tubusban elraktározódhatott volna. A képen látható nagyobb anyagdarab a lyuk alján vagy a kívánt magból maradt hátra, vagy a fúrófej mozgása által keletkező apró kőzettörmelék.

Mind a tudományos, mind a mérnöki csapat úgy véli, hogy ennek a kőzetnek az egyedisége és anyagi tulajdonságai jelentik a fő szerepet abban, hogy nehéz olyan magot kinyerni belőle, amely eltárolható lenne. Ezért a csapat már a következő mintavételi helyszínre koncentrál, amely a Dél-Seitah régióban lesz, szeptember elején. A rover és a helikopter által készített felvételek alapján valószínűleg üledékes kőzetek találhatók a térségben, amelyekről a kutatók úgy vélik, hogy jobban fog hasonlítani a Földön végzett tesztek során tapasztalt körülményekhez.

A hiba tehát nem a Perseverence műszereivel, vagy hardvereivel van, hanem egyszerűen csak a kőzet minősége nem volt megfelelő a mintavételhez. Ez a tudósok számára mindenképp megkönnyebbülést jelent.

Dark mode powered by Night Eye