Kína a tavalyi Csang’e-5 sikeres holdi mintaszerző küldetése után tovább lépne: a működő és már bevált technológiákra alapozva egy földsúroló aszteroidához tervez űrszondát küldeni, mely értékes mintákat juttatna vissza a Földre, amik még a Naprendszer keletkezésének idejéből származhatnak.
A keleti űrhatalom 2024-ben indítaná el az űrszondát egy Hosszú Menetelés-3B hordozórakétával, és az várhatóan egy évvel később, 2025-ben érné el a 469219 Kamo’oalewa névre hallgató aszteroidát, mely egyben a Föld kvázi-holdja is. Az ősi és ezzel együtt felbecsülhetetlen tudományos értékű talaj- és kőzetmintákat 2026-ban juttatná vissza a szonda a Földre, egy kapszulában. A küldetés egy újabb mérföldkő lesz a kínai űrkutatás történelmében, ugyanis ilyen komplex mélyűri missziót még nem hajtott végre az Kínai Nemzeti Űrhivatal (CNSA).
A Cseng Ho (Zheng He) névre keresztelt mintaszerző űrszonda a japán Hajabusza-1 és -2, valamint az amerikai OSIRIS-Rex szondák útjához hasonlót fog bejárni, azonban Kínának ez nagyobb kihívás lesz. Eddig csak egy bolygóközi szondát indítottak, a Tienven-1 marsi triót (keringőegység, leszállóegység és a Csuzsung marsjáró), valamint a nagyobb távolságok miatt a rádiójelek is nagyobb késéssel fognak megérkezni a szondához, így annak nagy szintű autonómiával kell rendelkeznie. Mivel rengeteg manővert fog végrehajtani az űrszonda, egy új típusú (feltehetően Hall-effektuson alapuló) hajtóműrendszert is ki kell fejleszteni, valamint nagy precizitású navigációs és irányzási rendszerekre is szüksége lesz a Cseng Ho-nak. A minták épségben való visszajuttatásához egy nagysebességű visszaérkezést kibíró kapszulát is kell tervezni, ami szintén egy teljesen új kihívás a kínai mérnököknek.
A szondát iskolások által tervezett kísérletekkel is megpakolják majd, amiket az általános iskoláktól egészen a felsőoktatási intézményekig bárki javasolhat. A kiválasztás egy részét közösségi szavazásokon fogják eldönteni. A küldetést a híres Cseng Ho Ming-dinasztia kori hajósról és admirálisról nevezték el, aki a 15. századi kínai tengeri felfedezőutak egyik vezetője volt.
A 469219 Kamo’oalewa keringési pályája. Kép forrása: JPL/Caltech
Ha nem lenne elég fejtörés megtervezni a szonda pályáját, rendszereit, és túlélni az odautat, akkor még magát a mintavételt is meg kell majd valahogy oldani. Általában két típusú mintaszerzést különböztetünk meg, ha a Kamoʻoalewa-típusú objektumokról van szó:
- Anchor-and-attach, azaz leszállást és hozzákapcsolódás a felszínhez,
- Touch-and-go, tehát a Hajabusza- és OSIRIS-Rex-féle gyors érintkezés, mintavétel és azonnali távolodás módszere.
Az első módszer precíz és sok esetben veszélyes manővereket igényel a leszállás, majd a stabil rögzítés folyamán, de egy sokkal irányíthatóbb és átfogóbb talaj- és kőzetminta gyűjtést képesek ily módon végrehajtani a tudósok. Az utóbbi, érintkezős módszer sokkal rövidebb ideg tart, de kevésbé kontrollálható a mintavételezési pont, és ha nem sikerült a kőzetek begyűjtése, akkor sokkal hosszadalmasabb és komplexebb folyamat ezt másodszorra is megpróbálni, ami természetesen veszélyezteti az űrszondát is.
A Cseng Ho mindkét módszerrel képes lesz mintákat gyűjteni, garantálva, hogy legalább az egyik módszer működni fog. Ha sikerült az anchor-and-attach módszerrel akár huzamosabb ideig is egy aszteroida felszínén tartózkodni és mintákat gyűjteni, azzal Kína űrtörténelmet írna. 2019-es tervek szerint négy karom lesz elhelyezve az Cseng Ho alján, és mindegyik egy miniatürizált fúró segítségével rögzítené magát a talajhoz. A Csang’e-5 hasonlóan redundáns volt, ott egy kis karom és egy fúró végezte a mintavételezést, így ha az egyik meghibásodott volna, a szonda nem tért volna „üres kézzel” haza.
A minták visszahozása azonban csak az első fázisa a küldetésnek! A visszatérő kapszula leválasztása után az űrszonda egy kitérő manőver végrehajtásával elrepülne a Föld mellett, majd egy hintamanőver segítségével továbbindulna a Mars felé. Itt szintén egy hintamanővert hajtana végre, és a Vörös bolygó gravitációját felhasználva megindulna a kisbolygóövben található 311P/PANSTARRS üstököshöz. Hajtóművei segítségével pályára állna az objektum köré, és többspektrumú képalkotó eszközei és spektrométereivel közelről is megvizsgálna azt, keresve arra a kérdésre a választ, hogy vajon tényleg üstökösöktől származik a Földön található víz egy része, vagy sem. Egy külön kutatásban összehasonlítanák az aktív földsúroló aszteroidák és üstökösök közti különbségeket, melyeket a Cseng Ho műszereivel állapítottak meg. Mindkét űrbéli objektumot a Panoramic Survey Telescope and Rapid Response System (Pan-STARRS, magyarul Panoráma-felmérő távcső és gyors reagálású rendszer) égboltfelmérési program keretén belül fedezték fel Hawaiiban.
A Cseng Ho küldetésének menete. Kép forrása: CNSA/Spacejunkie.hu
A küldetés azonban csak egyike az ambiciózus kínai mintaszerző misszióknak a következő években – a Csang’e-6 holdküldetés a Csang’e-5 profilját követve három lépcsős módon fog talaj- és kőzetmintákat visszajuttatni a Holdról, ez esetben azonban a Déli-pólus Aitken-medencéjéből, ami ráadásul a túloldalon található. A küldetés lebonyolításához egy új adattovábbító műholdra is szüksége lesz Kínának, amiről már írtunk korábban. 2028 környékén még egy ennél is nagyravágyóbb terv válhat valóra: ekkora tervezik elindítani a Marsi talajminta szerzését célzó küldetésüket, mely több űrszonda szimultán és összehangolt működésére fog támaszkodni.
Mindenképpen érdekes és forgalmas évekre számíthatunk a kínai űrkutatásban, ami csak egyre izgalmasabb lesz a feltörekvőben lévő magánűrszektor miatt.