Kína készül az új űrállomás megépítésére

Kapcsolódó

Rocket Lab tervek: 2024-es Neutron indítás, saját műhold-konstelláció

A Rocket Lab új fejleményeket osztott meg egy február...

Szedjük fel a marsi mintatárolókat!

A Mars Sample Return kampánnyal kapcsolatban vegyesek voltak az...

A nap képe #1394 – Szojusz MSz-25 személyzet

A Szojuz MSz-25 személyzete a Csillagvárosban: Tracy Dyson, Oleg...

Megnövekedett a Zvezda modul légszivárgása

A modulból már korábban is szökött a levegő, azonban...

Az előrejelzések szerint Kína tavasszal három nagy jelentőségű küldetést is végre fog hajtani az űrállomás-programjában.

A Kínai Indítójármű Technológiai Akadémia (CALT) hamarosan befejezi a munkát azokon a hordozórakétákon, melyek az első űrállomásmodult, a majd hozzá dokkoló Sencsou űrhajót és a Tiencsou teherűrhajót állítják alacsony Föld körüli pályára (LEO).

A tavaszra tervezett három küldetés része annak a 11 misszióból álló programnak, mellyel egy három modulból álló űrállomás megépítését szeretnék kivitelezni. (ezután csak CSS-ként fogunk az állomásra hivatkozni = Chinese Space Station, egyelőre még nem adtak neki hivatalos nevet). Az 1992-ben elindított kínai emberes űrprogram utolsó fázisa veszi kezdetetét, mely a hosszútávú emberes missziókat jelenti egy állandó, alacsonypályás, több modulból felépített állomáson.

A 849 tonnás Long March-5B (Hosszú Menetelés-5B, CZ-5B) újgenerációs nehézhordozó fogja pályára állítani a CSS első modulját, a Tienho egységet. A rakétán jelenleg az utolsó simításokat végzik el a CALT tiencsini üzemében, ahonnan majd egy Jüanwang-osztályú szállítóhajóval szállítják Hajnan szigetére, a Vencsang Űrközpontba. 

A Long March-5B a tiencsini szerelőcsarnokban. Forrás: Andrew Jones

Egy Jüanwang-osztályú szállítóhajó, egy korábbi CZ-7 rakéta szállításakor. Forrás: Andrew Jones

Jelenleg még nincs startdátum, de általában 2 hónappal a kikötőbe való érkezés után indultak az előző CZ-5 hordozók. A CZ-5B típus eltér a CZ-5 variánstól, az 5B eddig csak egyszer repült, az új kínai űrhajó tesztrepülésekor. Az 5B változat középső fokozata két darab YF-77 hidrolox hajtóművel van ellátva, e köré pedig négy segédrakéta van felhelyezve, melyek egyenként két darab YF-100 kerolox motorral vannak felszerelve. A két típus közi eltérés, hogy az 5B nem rendelkezik második fokozattal, így az első fokozat állítja pályára a hasznos terhet. Ezt a típust főleg nagy terhek LEO pályára állítására tervezték, ilyenek például a CSS moduljai.

Bízunk abban, hogy vezető szerepet fogunk játszani az emberes űrhajózás frontján, és jelentősen hozzájárulunk az űrtechnológiák fejlesztésében. – Cso Csienping, a kínai emberes űrprogram egyik főmérnöke

A központi modult eredetileg 2018-ban tervezték felbocsátani, és a rákövetkező modulokat pedig 2020-ban és 2022-ben indították volna. Sajnos a CZ-5 második küldetésének kudarca és egyéb technikai okok miatt késett ennyit a program, de most megpróbálják ezt feszített tempóval két év alatt kivitelezni, így várhatóan 2022-re elkészül a CSS. A 16,6 méter hosszú, 4,2 méter átmérőjű Tienho központi modult a CAST tervezte és építette, ami már Vencsangban vár a felbocsátásra. Még az előző CZ-5B indítása előtt elvégeztek rajta pár illesztési tesztet, és kipróbálták a valaha épített legnagyobb kínai áramvonalazó kúpot is. A modul fog felelni az űrállomás irányításáért, a fő fedélzeti és ellenőrzőrendszerek is itt találhatóak, valamint három űrhajósnak is otthont ad majd. Az alábbi képen a modul tetején egy több csatlakozási ponttal rendelkező dokkolóegységet is láthatunk, ezekre lesznek később rácsatlakoztatva a későbbi egységek. Az űrállomásról már készülőben vagy egy hosszabb, részletes bemutató írás. A Tienho modult nem hagyományos hajtóművekkel vagy fúvókákkal fogják pályán tartani, hanem ionhajtóművekkel. Négy darab LHT-100-as típusú, xenonra üzemelő ionhajtóművel lesz a Tienho felszerelve, melyek egyenként 80 mN tolóerőt biztosítanak. A négyből egy időben viszont csak kettő fog üzemelni, a maradék pedig tartalékként lesz elhelyezve. Pár technikai paraméter: tömeg: 5,8 kg, fajlagos impulzus Isp : 1600s, hatékonyság: 48%. A hajtóművek másik érdekessége, hogy cserélhetőek, tehát meghibásodás esetén akár egy űrsétán is ki tudják cserélni őket az űrhajósok.

A Tienho modul vibrációs tesztelések közben. Forrás: Andrew Jones

A modul a szerelőcsarnokban. Forrás: Andrew Jones

A Tienho modult egy 370 km magas, 41° inklinációjú keringési pályára tervezik állítani, ettől nagy mértékben nem fog eltérni az elkészült CSS pályája sem (érdemes megjegyezni, ahogy az ISS-nél, úgy itt is rendszeresen fogják emelni a pályamagasságot a légkör részecskéinek lassító hatása miatt, tehát itt sem lesz állandó). Az első CZ-5B startjakor az újgenerációs űrhajót teljesen feltöltötték üzemanyaggal, így tudták szimulálni egy modul tömegét.

Az első fokozat egy alacsony Föld körüli pályán maradt, és csak hetekkel később tért vissza a légkörbe Afrika nyugati partjai felett. Az amerikai Skylab és orosz Mir űrállomások után ez volt az egyik legnagyobb ember alkotta objektum, mely visszatért az atmoszférába, és a tavaszi indítás során is ez meg fog ismétlődni (nem kell aggódni, ugyanis Magyaroroszág nincs veszélyeztetve ilyen szempontból).

Személyzetes és tehermisszió is követi a Tienho-t

Miután a központi modult sikeresen a kijelölt pályára állították, egy Tianzhou (Tiencsou) automata teherűrhajót is felbocsátanak a Tiencsou-2 küldetés keretében. Ez szintén a Vencsang Űrközpontból indul, de immáron egy valamivel kisebb rakétával, a Long March-7-tel (Hosszú Menetelés-7, CZ-7). A hordozóeszköz a végső összeszerelési stádiumban van. A teherűrhajó indítási tömege 13,5 tonna, hasznos terhe pedig elérheti a 6,5 tonnát (ezzel egy súlycsoportban van a japán elsőgenerációs HTV teherűrhajóval, annak 6,2 tonna volt a teherbírása). A Tiencsou-1-et 2017 áprilisában állították pályára, majd sikeresen dokkolt a Tiangong-2 (Tienkung-2) űrlaborhoz. A küldetés egy tesztút volt, ahol a dokkolórendszert ellenőrizték és az űrállomásépítés alapjait fektették le. Sikeres űrrandevú és dokkolás mellett a Tiencsou-1 üzemanyag-utántöltést is végzett a TG-2-n, ami kulcsfontosságú eleme a hosszútávú űrállomások működtetésének.

A második Tiencsou űrhajó hordozójának az összeszerelése. Forrás: Andrew Jones

Az első Tiencsou felkészítése 2017-ben. Forrás: Andrew Jones

A teherküldetést pedig a személyzetes Sencsou-12 misszió fogja követni. A Sencsou űrhajót egy öregebb típusú Long March-2F (Hosszú Menetelés-2F, CZ-2F) fogja pályára állítani a Góbi-sivatagban található Csiücsüan Űrközpontból. 2016 óta ez lesz az első személyzetes kínai űrmisszió. Cso Csienping elmondása szerint az űrhajósokat már kiválasztották.

Valószínűleg több űrsétát is végrehajtanak majd a tajkonauták küldetésük során. Egyelőre nem tudni, hogy mikor tervezik felfedni az űrhajósok kilétét, de pár héttel (vagy esetleg pár nappal) az indulás előtt már nagy eséllyel ismerni fogjuk a személyzet összetételét. A Sencsou-12-es küldetés űrhajója a többihez képest egy fejlettebb irányítási és navigációs (GNC) rendszerrel rendelkezik. Jelenleg a hordozórakéta a végső teszteknek van alávetve Pekingben. A hírek szerint a kínai új év napjáig szeretnék befejezni a munkát (február 12.).

Az említett CZ-2F a végszereldében. Forrás: Andrew Jones

Egy Sencsou űrhajó animációja. Forrás: ChinaSpaceReport

Sajnos még nincsenek pontos indítási dátumok, flexibilisek az események. Még az se teljesen egyértelmű, hogy milyen hosszú idő kell a küldetések között (Tienho-Tiencsou-Sencsou). Az indítójárművek előkészítése alapján nem fognak tétlenkedni, itt a blogon mindenképp beszámolunk a fejleményekről.

Dark mode powered by Night Eye