Kína leszállt a Marsra

Kapcsolódó

Az ESA 522 millió eurós szerződéssel segíti az ExoMars küldetést

A kissé hányattatott sorsú ExoMars küldetés újabb lendületet vehet,...

A Rocket Lab egy 14,4 millió dolláros szerződéssel gazdagodott

Nem mindennapi megbízást nyert el a Rocket Lab: a...

A nap képe #1436 – A Szojuz MSz-24 űrhajó belsejében

Loral O’Hara, Oleg Novickij és Marina Vasziljevszkaja a Szojuz...

Közel két hónap után teljesített ismét küldetést a SpaceX az Amerikai Űrhaderő megbízásából

Ezúttal egy űridőjárás-figyelő műholdat juttatott napszinkron pályára a Falcon-9. Kis...

Elstartolt az első Angara-A5 nehéz hordozórakéta az Vosztocsnij Űrközpontból

Ezzel megkezdődtek az Amur indítóállás repülésfejlesztési tesztjei a nehéz...

Űrtörténelmi pillanatoknak lehettünk szemtanúi tegnap hajnalban: sikeresen leszállt a Csuzsung névre hallgató marsjáró a Vörös bolygó felszínére, mely a Tienven-1 bolygóközi küldetés keretében jutott el a Marshoz. A Kínai Nemzeti Űrhivatal (CNSA) bejelentése szerint a leszállás teljesen rendben zajlott, és a leszállóegység/rover rendszerei is tökéletesen működtek. Fontos űrtörténelmi jelentősége van a leszállás sikerének: Kína lett a harmadik ország, mely sikeresen leszállt a Marsra, illetve a második, amelynek működőképes maradt a szondája a landolás után (bár a Marsz-3 szovjet szonda épségben leért a felszínre, azonban nem sokkal később megszakadt vele a rádiókapcsolat, ezért néhol nem veszik számba a missziót).

A tavaly nyáron indított űrszonda február 10-én érkezett meg a Marshoz, s állt pályára köré. Az elmúlt három hónapban a Tienven-1 keringőegységén található nagyfelbontású kamerarendszer segítségével feltérképezték a leszállási területet, mely az Elysium Planitia síkság. A folyóvölgyekkel tarkított terület a bolygó egyenlítője mentén taláható el, ahol több vulkanikus eredetű felszíni formát is felfedeztek már. Mivel javarészt síkság alkotja az Elysium Planitia-t, kiváló leszállási helyként szolgált a Csuzsungnak, és azt szállító leszállóegységnek.

A landolást egy bonyult procedúra előzte meg, melyre EDL-ként hivatkoztak (Entry, Descent, Landing – azaz Belépés, Ereszkedés, Leszállás). Először a pályája legmagasabb pontján (kb. 58 000 kilométer) lefékezte magát az űrszonda a 7500 Newton tolóerejű hajtóművével (ugyanilyen típusú főhajtóművet használtak a Csang’e-4,5 szondákon is), hogy a pályája legalacsonyabb pontja keresztezze a Mars atmoszféráját. Ez a fékezőmanőver magyar idő szerint tegnap este 8 óra körül lett végrehajtva. 50 perccel később amatőr észlelők újra fogták a szonda jeleit, mely arra utalt, hogy a leszállóegységet (és benne a marsjárót) már leválasztották a Tienvenről.

Az EDL procedúra, vagy a „7 percnyi terror”. Kép forrása: CNSA

A két egység szétválása után a Tienven orbiter megemelte a pályáját, hogy ne égjen el a Mars légkörében, s így egy átjátszóállomásként továbbította a Csuzsung jeleit a Földre. A közel 5 órás ballisztikus fázis alatt a leszállóegység szó szerint 58 000 kilométeres magasságból „belezuhant” a Mars légkörébe, ekkor hozzávetőlegesen 4,8 km/s (17 820 km/h) volt a sebessége. A légkörbe való belépés legintenzívebb szakasza hajnali 1 óra 4 perckor kezdődött meg, a légköri súrlódás is ekkor volt a legkiterjedtebb. A hatalmas hőmérsékletektől egy hővédő burkolat védte meg a leszállóplatformot és Csuzsungot, illetve egy aeroshell burkolat ölelte körül a szerkezetet az atmoszferikus repülés első felében.

Ez az intenzív belépési szakasz körülbelül 7,5 percig tartott, és a szonda körüli ionizált gázok miatt a kapcsolat is megszakadt ebben az intervallumban. Négy kilométeres magasság elérésekor az ejtőernyőt kivető rendszer piropatronjai aktiválódtak, és a főernyőt kieresztették. Két perccel később a hővédő pajzstól is megválak, ami egy távolabbi helyen érte el a talajt. 1500 méteres magasságban kieresztették a leszállóplatformot a Csuzsunggal együtt az aeroshell burkolatból, és szabadesésben zuhantak egy ideig, majd a leszállóegység főhajtóműve beindult, és sima leszállást hajtott végre az Elysium Planitia területén.

A leszállóegység egy lézeres távolságmérő és egy mikrohullámú távolság/sebességmérőt használt a navigációs adatok begyűjtéséhez – ezt a technológiát eredetileg a Csang’e-holdmissziók számára fejlesztették ki. A 3D lézerszkennelés (vagy LIDAR) olyan terepadatokat szolgáltatott, mint például a magasság, illeve a leszállóegység dőlésszöge a talajhoz képest. Az optikai kamerarendszer által elősegített akadályelkerülő üzemmód a felszín felett 20 méterrel aktiválódott, s itt kerülte ki a leszállóplatform a veszélyes talajképződményeket, például a lejtőket, nagyobb sziklákat vagy egyenetlen felületeket.

A NASA Perseverance marsjárójának landolásához hasonlóan a kínai mérnökök is kamerák tömkelegét helyezték el az EDL-rendszereken. Egy felfelé néző ejtőernyő-kamera és egy hőpajzs-leválasztás megfigyelő kamera is helyet kapott a leszállóplatformon. Leszállás előtt egy órával a NASA InSight szondájának összes szeizmométerét bekapcsolták a lecsökkent energiatermelés ellenére, s így „hallgatóztak” a Csuzsung leszállása után (bár hivatalosan nem volt kooperáció a két űrhivatal között).

A Tienven-1 sematikus ábrázolása a különböző részegységekkel. A fehér kupola alakú modul az csepp formára alakított aeroshell, melynek tetején található a fékezőernyő-rendszer, az alján pedig a hőpajzs. Kép forrása: Kaynouky

A Tienven-1 szonda a végszereldében. Kép forrása: CAST

A leszállásra magyar idő szerint 1 óra 15 perckor került sor, de csak órákkal később kaptunk megerősítést a CNSA részéről.

Most, hogy a szonda sikeresen a Mars talajára került, megkezdődhet a tudományos program végrehajtása. Több különböző tudományágat szolgáló mérőműszer is helyet kapott a Csuzsungon, valamint a leszállóegységen, a fő területek közé a geológia, ásványkutatás és egyéb geofizikai kutatások tartoznak.

A Csang’e-3 és -4 küldetések Jütu holdjáróihoz hasonlóan a Csuzsung is egy horizontális plaformora van rögzítve, melyről két kinyitható rámpa segítségével tud majd legurulni a bolygó felszínére. Mivel ez a rámpás módszer csak bizonyos méretekig és tömegig megoldható, ezért is használták a Csuzsungnál jóval nagyobb és nehezebb Curiosity és Perseverance rovereknél az égi daru mechanizmust.

A Csuzsung körülbelül 1,85 méter magas és tömege 240 kilogramm. Az energiaellátásáért kihajtható napelemtáblák felelnek, az ezekből termelt energiával fűtik a marsjárót, melyre különös szükség lesz a marsi éjszaka során. A rover élettartamát 90 sol hosszúságúra határozták meg (kb.92,5 földi nap), de ez akár jóval több is lehet. A Jütu-2-nek is 90 sol volt a tervezett élettartama, és már több mint 800 napja teljesít szolgálatot a Hold túloldalán.

A Csuzsungon hat fő műszer található:

  • NaTeCam: A rover árbocára szerelt 2048 × 2048 pixeles navigációs és domborzati kamerapár, amivel 3D-s panorámaképeket fognak majd készíteni, valamint segíti majd a navigácót, és természetesen tudományos célból a Mars geológiáját és topográfiáját is vizsgálják majd vele
  • MSCam: A NaTeCam-ok közötti árbocra szerelt multispektrális kamera, amely kilenc tartományban szolgáltat információt a felszíni anyagokról és azok eloszlásáról.
  • MarSCoDe: A Mars Surface Composition Detector egy lézer-indukált bomlásspektroszkópiás (LIBS) spektrométert tartalmaz, amely kőzeteket párologtat el, hogy elemezni tudja azok összetételét.
  • RoPeR: A talaj és a felszín alatti potenciális vízjég vizsgálatára szolgáló, visszhangadatokat felvevő talajradar. Két frekvenciacsatorna a felszín alatti rétegeket szondázza 10 méter mélységig, centiméteres felbontással, illetve 100 méterig 1 méteres felbontással.
  • RoMAG: A mágneses mező mérésére szolgáló magnetométer, melyet szintén az árbocán helyeztek el.
  • MCS: Egy időjárási állomás, ami folyamatosan fogja gyűjteni az adatokat a Mars atmoszférájáról, az ott uralkodó hőmérsékletekről, nyomásról, szélsebességről és a szélirányról.

A Csuzsung összeszerelés közben. Kép forrása: China Pictorial

A Csuzsungon helyet kapott még a Francia Asztrofizikai és Planetológiai Intézet kalibrációs célpontja is, mellyel a fedélzeti kamerákat fogják optimálisan beállítani. Érdekesség, hogy a NASA Curiosity marsjáróján teljesen identikus kalibrációs eszköz található, ugyanis ott szintén a francia fél szolgáltatta az amerikai űrhivatalnak. Az eddig legjelentősebb szondás küldetés az Elysium Planitia területén Viking-2 volt: az 1976-tól 1980-ig tartó küldetés rengeteg érdekes biológiai és geológai tudományos adatot szolgáltatott, és remélhetőleg a most érkezett eszköz is kiveszi majd a részét a kutatásban.

A platformról való legurulás akár egy hétig is tarthat, hisz nagyon óvatosak akarnak lenni a mérnökök. A küldetésről folyamatosan beszámolunk majd, nézzétek az odalat a legfrissebb űrhírekért. Cikkünket frissítjük majd a publikált képekkel és videókkal.

További cikkeink a témában:

A Tienven indítása – beszámoló

Mars-szonda update útközben

A Tienven megérkezése – beszámoló

Tienven küldetésprofil

Dark mode powered by Night Eye