Hamarosan sor kerülhet az ESA új, közepes teherbírású Vega-C rakétájának bemutatkozására: négy teljesen egymásra épített fokozatával készen áll a hasznos teher integrálására, az utolsó ellenőrzésekre és az indításra a Francia Guyanában található Európai Űrrepülőtérről. A VV21 jelű küldetés már július 7-én elindulhat, amennyiben a körülmények megfelelőek lesznek.
Fantáziarajz a Vega-C rakétáról. – Kép forrása: ESA
A Vega-C elődjéhez, a 2012 óta használatban lévő Vega rakétához képest jelentős előrelépést tud felmutatni. Az új első és második fokozatokkal, valamint a továbbfejlesztett negyedik fokozattal a Vega-C az előd 1,5 tonnájáról mintegy 2,2 tonnára növeli a hasznos teher kapacitását a referenciának számító 700 km magasságú poláris pályán.
A Vega-C egy új és nagyobb (4,65 MN) tolóerejű első fokozati szilárd hajtóművel, a P120C-vel rendelkezik, amely a Vega P80-as hajtóművén alapul. A motorokat a szintén új fejlesztésű Ariane-6 rakétához is használni fogják (2, vagy 4 db-ot a küldetés követelményeinek függvényében), ennek köszönhetően racionalizálható az ipari hatékonyság és javítja mindkét hordozórakéta költséghatékonyságát. Ehhez kapcsolódik egy új második fokozat, a Zefiro-40, szintén szilárd hajtóanyagú rakétamotorral, amely 1100 kN tolóerőt generál. A harmadik fokozat Zefiro-9 (314 kN) szilárd hajtóanyaggal működő hajtóműve ugyan az, amelyet az elődjén is használtak.
Az újra beindítható felső fokozatot is továbbfejlesztették. Az AVUM+ megnövelt folyékony hajtóanyag-kapacitással rendelkezik, hogy a hasznos terhet a küldetés követelményeitől függően a megfelelő pályára juttassa, és megnövelt működési időt tegyen lehetővé az űrben, lehetővé téve a hosszabb küldetéseket. Hajtóműve ehhez 2,45 kN tolóerőt képes biztosítani.
A nagyobb fokozatokkal és a nagyobb, 9 m magasságú és 3 m átmérőjű áramvonalazó kúpokkal – amely megduplázza a hasznos teher térfogatát a Vegához képest – a Vega-C összesen 34,8 m magas, így közel 5 m-rel magasabb, mint elődje.
A Vega-C felépítése. – Kép forrása: ESA
Az új hordozórakéta-konfiguráció jelentősen javítja a rendszer rugalmasságát. A Vega-C képes nagyobb műholdak, akár két fő hasznos teher pályára állítására, vagy különböző elrendezésű „rideshare” küldetések végrehajtására is. Az ESA készülő Space Rider visszatérő űrhajóját is a Vega-C-vel tervezik majd pályára állítani.
Az első repülés elsődleges hasznos terhe a LARES-2, az Olasz Űrügynökség (ASI) tudományos küldetése lesz. A pályára állást követően a LARES-2 pontos pályáját lézerrel, földi állomásokról fogják követni. A küldetés célja az úgynevezett frame-dragging-effektus, vagyis a téridő torzulásának mérése lesz, amelyet egy olyan masszív test, mint a Föld forgása okoz. Érdekesség, hogy elődje, a LARES volt a Vega 2012-es első repülésének fő hasznos terhe.
A másodlagos hasznos terhet 6 db CubeSat alkotja. Az AstroBio CubeSat (Olaszország) a biomolekulák űrbeli kimutatására szolgáló megoldást teszteli. A Greencube (Olaszország) a mikrogravitációban történő növénytermesztésre szolgáló kísérletet szállít. Az ALPHA (Olaszország) a Föld magnetoszférájával kapcsolatos jelenségek, például az északi és déli fény megértését kívánja elősegíteni. Három másik CubeSat – a Trisat-R (Szlovénia), az MTCube-2 (Franciaország) és a Celesta (Franciaország) – a zord sugárzási környezet elektronikai rendszerekre gyakorolt hatásait vizsgálja majd.
A LARES-2 integrálásának folyamata. – Kép forrása: ESA
„A Vega-C az Ariane 6 nehéz hordozórakéta mellett fog működni, hogy Európa rugalmas, versenyképes – és ami kritikus fontosságú, autonóm – indítási képességeket tartson fenn”, mondta el Daniel Neuenschwander az ESA űrszállítmányozásért felelős igazgatója.
A Vega-C-fejlesztésében részt vevő ESA tagállamok: Ausztria, Belgium, a Cseh Köztársaság, Franciaország, Hollandia, Írország, Hollandia, Németország, Norvégia, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svédország és Svájc.