A múlt héten tették közzé a Kínai Geológiai Tudományos Akadémia tudósai a tavaly december 16-án visszatért Csang’e-5 holdszonda mintáinak eredményeit. Két darab 3-4 mm-es bazaltdarabot vizsgáltak, melyek alapján megállapították, hogy az eddig gyűjtött minták közül ezek a legfiatalabbak a maguk nagyjából 1,96 milliárd éves korukkal, mintegy 1 milliárd évvel később keletkezhettek, mint az Apollo- és a Luna-program által begyűjtött minták. Az Oceanus Procellarum nevű területen talált bazalt vulkanikus tevékenységre utal, és Kína kifejezetten erre a területre fókuszált a holdszonda vizsgálatainál, mert a korábbi sejtéseik alapján fiatalabb, de másfajta kőzeteket és leleteket rejt a terület. A tudósok ezen sejtése most beigazolódott, ám az eredmények újabb kérdéseket is felvetnek. Feltételezések szerint az Oceanus Procellarum medre alatt sokáig folyékony magma lehetett jelen, ami hőtermelő radioaktív elemek (urán, tórium) jelenlétét sejtette, azonban a tudósok a mostani bazalt mintában nem találtak a korábbi mintáktól eltérően magasabb radioaktivitást jelentő összetételt. De akkor mitől maradt folyékony a magma, ha nem volt jelen radioaktív elem a kőzetben?
A mostani minta korának elég pontos megbecslésével a tudósok immár könnyebben meg tudják tippelni majd a Naprendszer más kőzetbolygóin található kráterek korát is azok sűrűségének és anyagösszetételének méréseivel. Ezeket az eredményeket a holdszonda által gyűjtött teljes minta mindössze 1%-ából, mintegy 17,47 gramm anyagból sikerült megállapítani, így az összesen 13 jelentkező intézet, mely a teljes 1,7 kilogrammos minta egy részének vizsgálatát kérvényezte, még megannyi érdekes és új felfedezést tehet a Holdról és a korai Naprendszer állapotáról, és még pontosabb időrendi változásokat tudnak bizonyítani majd.
A Csang’e-5 kamerájának felvétele az Oceanus Procellarumról. Forrás: CNSA