A misszió legkorábban 2033-ban indulhat egy Ariane-6 hordozórakéta segítségével, és az ún. European Large Logistic Lander (EL3) juttatná el a a Hold felszínéig a két eszközt. A jelenlegi tervek szerint a küldetés két hétig tartana, ami egy holdi napnak felel meg. A kutatás célterülete a Marius Hills, ami nem mellesleg potenciális helyszínt is kínálhat egy holdi bázis számára.
A Marius Hills. Forrás: ESA
Mint tudjuk, égi kísérőnket kráterek, valamint eltérő mélységű gödrök tarkítják. A tudósok szerint ezek a mélyedések hatalmas földalatti alagutakhoz vezethetnek, viszont még soha nem indítottak űrmissziót azzal a céllal, hogy felfedezzék mit is rejthetnek. Az ilyen barlangok nemcsak a Hold történetének geológiailag érintetlen emlékeit őrzik, hanem biztonságos otthont is nyújthatnak a jövőben odaérkező emberi felfedezők számára.
Az Európai Űrügynökség 2019-ben indította el a küldetés kezdeti szakaszát, melynek során az ún. Open Space Innovation Platform (OSIP) felületén felhívást tettek közzé a holdbarlangok felderítésére és feltérképezésére. Végül két SysNova tanulmányt választottak ki nyertesként, amik név szerint a RoboCrane és a Daedalus. A közelmúltban a kettőt egyesítették, majd az ESA Concurrent Design Facility (CDF) segítségével egyetlen teljes küldetéstervvé bővítették ki. A misszió során egy robotdaru segítségével (RoboCrane) egy barlangkutatót (Daedalus) engednének le egy kiválasztott holdi gödörbe. Ereszkedés közben a Daedalus feltárná és dokumentálná a barlang bejáratát, majd feltérképezné annak alsó részét is.
A Daedalus látványterve. Forrás: ESA
Egy ilyen űrmisszió megtervezésekor azonban rengeteg mindent kell átgondolni. Ennek okán az ESA számos különböző területről vont be hozzáértőket, tudósokat, többek között a RoboCrane és a Daedalus szakembereit is. Az összefogás eredményeképpen születhetett meg a szokásosnál nagyobb tanulmány, melyben megerősítették, hogy a küldetés teljes mértékben megvalósítható. A szakemberek vázlatos terveket készítettek a RoboCrane, a Daedalus, továbbá egy rover megépítéséhez is, amely majd az említett eszközöket szállítaná a célterülethez. Ezenfelül megvizsgálták a kiválasztott mélyedés környezetét, modellezték a felszín alatt található részeket, ütemtervet készítettek a küldetés sikeréhez szükséges technológiák fejlesztéséhez, és felmérték a küldetés fő kihívásait.
A kulcsfontosságú szakaszok. Forrás: ESA
A küldetés fontosabb részleteinek áttekintése után most essen szó az egyik főszereplőről is. A Daedalus barlangkutatót a németországi Julius-Maximilians Universität of Würzburg (JMU) által koordinált csapat tervezte. A 46 cm átmérőjű robotgömbön a tervek szerint a következő műszerek kapnak helyet: egy sztereoszkópikus kamera, mely segítségével egy képben a térlátás illúziója kelthető, egy LIDAR-rendszer a barlangok belsejének 3D-s feltérképezésére, hőmérséklet-érzékelők, egy doziméter, valamint „kinyújtható” karok, amelyek segítenének az akadályok elhárításában és a kőzetek tulajdonságainak vizsgálatában. A Daedalus-t először egy hosszú kötélen engednék le a barlang szájába, majd ezután leoldanák, hogy saját erejéből, önállóan guruljon tovább. A lógó kötél ezután Wi-Fi vevőként működne, lehetővé téve a kapott eredmények továbbítását a barlang mélyéről. „A tervezést az a követelmény vezérelte, hogy a környezetet 360 fokban megfigyelhessük, valamint az, hogy az eszköz belsejét meg kell védenünk a zord holdi környezettől” – magyarázta Dorit Borrmann, a Daedalus csapat tagja.