A tudományos csapat múlt hét óta próbált mintát venni a Jezero-kráter peremén elterülő delta torkolat tetején lévő kőzetegységből. Az első kísérlet sajnos túl kicsi mintát eredményezett, a második kísérlet pedig sikertelen volt. De miért volt olyan nehéz ebből a kőzetből mintát venni, és miért fektettek bele ennyi energiát?
A területen számottevő konglomerátum található. Ezek a kőzetek azért különösen érdekesek a tudományos csapat számára, mert sok kőzetdarabból állnak. Keletkezésükről azt kell tudni, hogy az apróbb különféle kőzetdarabok, a klasztok idővel összecementálódnak, így létrehozva a konglomerátumot. A klasztok olyan törmelékszemcsét jelentenek, amelyek mérete a mikrométeres nagyságrendtől egészen a méteresig terjedhet. Ezek a már meglévő kőzetek aprózódásos mállása során, vagy akár vulkáni tevékenység eredményeként is keletkezhetnek.
Fontos, hogy ezek a klasztok valószínűleg sokkal távolabbról, az ősi folyó szállítómunkája révén kerülhettek a Jezero-kráterbe. A begyűjtött konglomerátum minta épp a fent leírtak miatt rendkívül értékes a tudósok számára. A különböző klasztok és maga a cementáló-anyag elemzése betekintést nyújthat abba, hogy honnan származnak ezek az anyagok, milyen messzire jutottak, és milyen volt a marsi környezet, amikor a klasztok először, az aprózódás előtt keletkeztek, valamit arról is, amikor a konglomerátum kőzet kialakult.
A konglomerátumnak fent említett tulajdonságai nehezítették meg a mintavételt is, ugyanis rendkívül morzsalékos. A klasztokat finomszemcsés üledék és ásványi cement tartotta össze. Amikor a rover megpróbált mintát venni ebből a kőzetből, ez a finomszemcsés mátrix valószínűleg felbomlott, és a kőzet szétesett. Ennek ellenére, mivel tudományos szempontból nagyon értékes volt ebből a konglomerátumból mintát venni, a tudományos csapat prioritásként kezelte, hogy újra és újra megpróbálja.
A mintavétel végül harmadszorra sikerült. A marsjáró sikeresen szerzett mintát az Otis Peaknél található konglomerátumból. A mintáról készített képet közelebbről megnézve láthatjuk a mintában lévő különböző színű és méretű klasztokat. Minden egyes klaszt olyan elemeket és ásványokat tartalmaz, amelyek információt adhatnak a tudósoknak a Jezero-kráter múltjáról.
A Perseverance ezzel már 20 mintát gyűjtött be a tervezett 38-ból.