A Naptól számított első bolygót meglátogató egyes számú űreszközről már megemlékeztem előző bejegyzésemben. Nem árulok el nagy titkot, hogy nem ez volt az utolsó sikeresen végződött küldetés a Merkúr térségében. Harminc évvel azután, hogy az első látogató útnak indult, újabb kíváncsi mechanikus szemek fordultak a kráterekkel és mély árkokkal tűzdelt égitest felé.
Az űrszonda a MESSENGER nevet kapta, mint azt már megszokhattuk a NASA szakemberei szenvedélyesen ragaszkodnak a mozaikszavakhoz. A Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriuma által épített szonda neve igazodva ehhez a tudományos fétishez, az alábbi szavak kezdőbetűiből alkotta meg az igen csak ötletes elnevezést, MErcury: Surface, Space ENvironment, GEochemistry, and Ranging. Egy 1093 kg tömegű napelemekkel táplált, több hajtóművel felszerelt szonda készült el az egyetem tervei alapján, melyet 2004. augusztus 3-án indítottak Cape Canaveralból egy Delta II rakétával. A rakéta a 17-B indítóállásról rajtolt nem sokkal éjjel két óra után.
Forrás: NASA
A MESSENGER űrszonda több bolygót érintve – harminc évvel ezelőtti elődjéhez hasonlóan – hintamanőver segítségével érte el a kívánt sebességet, hogy 2008. január 14-én első alkalommal közelíthesse meg a Merkúrt. Egyik fő feladata a fényképfelvételek készítése volt, a Mariner-10 által fel nem térképezett területekre fókuszálva. A két űreszköz együttes felvételeinek hála a bolygó felszínének 95%-át ismerjük.
A Google Earth program segítségével bárki látogatást tehet a Naphoz legközelebbi égitesten. Érdemes egy próbát tenni az ingyenes alkalmazással s barangolni egyet az azóta már elnevezett kráterek, árkok, és szakadékok között. A fényképfelvételeken kívül számos tudományos mérés készült, mely tovább vizsgálta a bolygó mágneses mezejét, valamit egy lézeres berendezéssel a felszín topográfiáját is vizsgálhatták a kutatók. Igazi újdonságnak hatott, hogy az űreszköznek sikerült kimutatnia a nagyon ritka légkörben felszíni magnézium jelenlétét.
Forrás: NASA
2009. szeptember 29-én volt a legközelebb a MESSENGER a Merkúrhoz. A megközelítés kényes manővere közben váratlan üzemzavar lépett fel. Az űreszköz automata biztonsági rendszere átállt akkumulátoros tartalékra, így tette meg a bolygó takarásában majd egy órás útját. A Merkúr „túloldalára” érve a kommunikációt sikerült helyreállítani, de sajnálatos módon a legnagyobb megközelítés alatt tervezett tudományos mérések az üzemzavar miatt nem történhettek meg. A tervezett manőverek és pályamódosításokat nem érintette a meghibásodás, így a Merkúrra szánt második szonda tovább folytatta útját a Naprendszerben.
2011. március 18-án a Discovery-program hetedikként indított űrmissziójának küldötte két órás bolygó körüli pályára állt a Merkúr körül. Így a MESSENGER űrszonda lett az égitest első mesterséges holdja. A NASA a programot eredetileg 2012. március 17-ig tervezte, de az elért sikerek fényében és a közelgő csillagászati események végett egy évvel meghosszabbították a 2004-ben indult küldetést. 2013. november 18-án a szonda azt a feladatot kapta, hogy figyelje meg az Encke üstököst, majd pár napra rá mechanikus szemeit az ISON üstökös felé fordíthatta. 2015-re az űreszköz üzemanyag készletei majdnem teljesen kifogytak. A Földről érkező utolsó feladat az volt, hogy április 23-án csapódjon a Merkúrba. Így vált tizenegy éves űrben tartózkodás és négy év mesterséges holdszolgálat után a MESSENGER űrszonda nyughelyévé az az égitest, amelynek szemlélésére az eszköz megszületett.
Következő írásomban egy kicsit a jövőbe tekintünk!