2017. március 30. – Fontos nap a SpaceX életében, ugyanis ekkor indult, és landolt először egy olyan Falcon-9 hordozó, mely már részt vett egy korábbi küldetésen. Mindez hatalmas előrelépést jelentett a cég számára azon törekvés elérésében, hogy csökkentsék az indítási költségeket. A B1021 jelzéssel ellátott booster emellett más szempontból is korszakalkotó volt, hiszen 2016 áprilisában elsőként hajtott végre sikeres leszállást egy drónhajóra, név szerint az Of Course I Still Love You fedélzetére. Ezt követően került felújításra az első fokozat, hogy a fentebb említett március 30-i SES-10 küldetésre készen álljon, és űrbe juttathassa a misszió névadójaként ismeretes műholdat. Tekintsünk is vissza picit részletesebben az F9 repülésére, majd visszatérésére.
A start helyszínéül a Kennedy Űrközpont LC-39A indítóállása szolgált, ahonnan kezdetét vette a részben újrahasznosított Falcon-9 útja. A napsütéses időben, és a kék ég alatt felemelkedő hordozóra ugyan már másodjára nehezedtek a repülés során felmerülő erők, az mégis hiba nélkül teljesítette a különböző fázisokat. Az akkor még fehér leszállólábakkal rendelkező, Full Thrust (teljes tolóerővel működtetett) verziójú rakéta kb. 3 percig gyorsította a hasznos terhet, majd megtörtént a fokozatok szeparációja, később pedig a SES-10 műhold leválása is.
Mindeközben a B1021 útban volt a célállomása felé, mely az első küldetéséhez hasonlóan szintén az Of Course I Still Love You drónhajó volt. Mivel a Falcon-9-est akkoriban még alumínium aerorácsokkal szerelték, az visszatéréskor látványosan felizzott, de természetesen ugyanúgy ellátta a feladatát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a misszió 9. percében az első fokozat ismét, immáron másodjára is eredményesen teljesítette repülésének utolsó fázisát, a landolást.
Azóta ez a szám ugyan kevésnek tűnhet például a B1058 vagy a B1060 adataihoz képest, melyek már túl vannak 15. repülésükön is, de mégis a B1021 volt a kezdet, amivel elindult a hordozórakéták újrahasznosításának folyamata.
