A Terran-1 rakéta márciusi bemutatkozása egyben a búcsúja is lett ez által.
A Relativity Space nevű amerikai magáncég leginkább arról híres, hogy az első 3D nyomtatással készülő orbitális besorolású rakétával kíséreltek meg Föld körüli pályára állni. Emellett a világ első metán-meghajtású rakétája is lehetett volna a Terran-1 kisteherbírású hordozó, ha tökéletesen sikerül a március 22-i felbocsátás, de a második fokozat meghibásodása miatt nem sikerült elérni a kijelölt sebességet és pályamagasságot.
Úgy tűnik azonban, hogy a cég nem igazán búslakodik a történtek miatt, mivel a napokban egy meglepő nyilatkozatot tettek: máris egy jóval nagyobb fába vágják a fejszéjüket, azaz elkezdik a Terran-R fejlesztését. Tim Ellis, a cég elnök-vezérigazgatója egy interjúban elmondta, hogy tanultak a Terran-1 hibájából, és egy indítás alatt is rengeteg hasznos és fontos információt tudtak gyűjteni a további munkákhoz. Emiatt döntöttek úgy, hogy azonnal átállnak a sokkal nagyobb Terran-R rakéta projektjére, a Terran-1-et pedig máris nyugdíjazzák. Bár eddig is sejteni lehetett, hogy utóbbinak nem sok indítás adatik majd meg, de arra senki sem számított, hogy ilyen hamar a váltás mellett dönt a Relativity Space. Viszont a Terran-R sem abban a formában fog megvalósulni, ahogy a korábbi tervekben szerepelt.
Megrendelői igényeket szem előtt tartva ugyanis még nagyobb, 33,5 tonna hasznos teherkapacitású lesz a hordozó, azonban a teljes újrahasznosíthatóságot elvetik, ez az adat az egyszer használt verzióra vonatkozik. További fontos változások is jönnek a Terran-R számára:
- A második fokozat eldobható lesz (így a teljes mértékben újra felhasználható rakétakoncepció is a múlté, egy jó ideig legalább is biztosan). A teherkapacitás nagy mértékű csökkenése miatt döntöttek így, mivel újrafelhasználható rakétafokozat esetében jóval több üzemanyagot kell magával vinnie a járműnek, ami miatt veszít a kapacitásból. De hosszú távon a cél, hogy az eredeti terveknek megfelelően 100%-ban újra felhasználható legyen a jármű.
- Egy olyan verziója is lesz, amelynek első fokozatát 20 repülésre tervezik, és alacsony Föld körüli pályára 23,5 tonna hasznos terhet lesz képes szállítani. A másik verzió a már korábban említett eldobható verzió, mely 10 tonnával több terhet tud feljuttatni az űrbe. Ezzel a nagyteherbírású rakéták kategóriájába fog tartozni a hordozó.
- Valamelyest módosítanak a gyártási eljáráson: továbbra is 3D nyomtatással fog készülni a törzs, de kezdetben alumínium-ötvözetből készült nagyobb törzsszekciókból fog állni a rakéta.
- Az eddigi 7 darab Aeon hajtómű helyett 13-at szerelnek az első fokozatba, amik 14901 kN össztolóerő kifejtésére lesznek képesek. Ezzel „egy súlycsoportba” kerül a Terran-R a Blue Origin New Glenn, illetve a ULA Vulcan rakéta egy adott verziójával, előbbinek 17125,65 kN tolóerőt, utóbbinak 13789,48 kN tolóerőt becsülnek.
- Az első fokozat a SpaceX Falcon-9 rakétájához hasonló visszatérési profillal rendelkezik majd, többszöri hajtóműves manőverezés mellett aerorácsokkal fogja magát navigálni ereszkedés során. Az Atlanti-óceánra térnek vissza a fokozatok, amiket drónhajó vár majd, és a Cape Canaveral Űrhaderőbázison felépítendő komplexumban történik majd javításuk és karbantartásuk.
- A sok változtatás egyúttal azt is jelenti, hogy a korábbi 2024-es tervekkel ellentétben csak 2026-ban mutatkozhat be a rakéta, de ezt a fejlesztési fázis nagyban befolyásolhatja még.
Összességében elmondható, hogy Ellisék egyértelműen a Blue Origin és a ULA vetélytársaként szeretnének az Egyesült Államok rakétagyártói között tevékenykedni. Azzal tisztában vannak, hogy a SpaceX-é a domináns pozíció világszerte, illetve a NASA, az amerikai kormányzat és a kereskedelmi megrendelők számára a Falcon-9 mellett a jövőben a Starshippel még komolyabb lehetőséget adnak a partnerek kezébe, de a Relativity Space másodlagos szereplőként is fontos megbízásokat nyerhet el különböző megbízóktól. A cégnek meg is van az esélye erre, hiszen 1,3 milliárd dolláros tőkeemelést hajtottak végre nemrég, emellett egy hajtómű tesztkomplexummal rendelkeznek a Stennis Űrközpontban Mississippi államban, illetve indítási komplexummal a Cape Canaveral Űrhaderőbázison Floridában. Dolgozóik száma már 1000 körül van, és ez a szám a közeljövőben valószínűleg még tovább nőhet. Reméljük, sikerül elérniük céljaikat, hiszen egy nagyon szimpatikus és nagyon ambiciózus céget ismerhettünk meg általuk!
