Megkezdték a NASA holdrakétájának végső összeszerelését

Kapcsolódó

21 hónap után repültek ismét utasok a New Shepard rakétával

Legutóbb 2022 augusztusában hajtott végre a Blue Origin utasokkal...

Földünk az űrből: Új-Zéland

A Kopernikusz-program Sentinel-2 műholdja 2024. május 7-én készítette az...

A nap képe #1473 – PREFIRE misszió

A PREFIRE misszió orrkúpjai, melyek a NASA sarkvidék kutató...

A NASA-val együtt valósulhat meg az európai ExoMars küldetés

A komponenseket, amiket korábban a Roszkoszmosz gyártotta volna, az...

Elkezdődött a NASA első Space Launch System (SLS) rakétájának végső összeszerelése, a hatalmas, narancssárga szigetelőburkolattal bevont első fokozatot (Core Stage) már a két oldalsó szilárd hajtóanyagú segédrakéta közé emelték, ahogy azt a legutóbb publikált képeken láthattuk. A 94 tonnás és 65 méter magas rakétafokozat 2021. április 29-én érkezett meg Port Canaveral kikötőjébe, ahonnan pár nappal később már VAB (Vehicle Assembly Building) elülső csarnokába szállították. Itt elvégezték a szükséges ellenőrzéseket, valamint a rakéta alján található TPS (Thermal Protection System – hővédő burkolat) elemeit is kicserélték, amik azért szükségesek, hogy a négy darab RS-25 hajtómű által generált hőmérsékletek ne okozannak kárt a rakéta kritikus komponenseiben. A fokozat függőleges pozícióba állítására június 11-én került sor, majd másnap már függőleges helyzetben átszállították a hármas számú szerelőcsarnokba, ahol behelyezték a két segédrakéta közé.

Az SLS rakéta első fokozata és segédrakétái a hármas számú csarnokban. Kép forrása: NASA Exploration Ground Systems

Ha minden a tervek szerint halad (és itt nagy hangsúly van a ha szón!), akkor akár augusztus végére befejezhetik a rakéta összeszerelését, az Orion-űrhajóval együtt. A következő nagy mérföldkő az LVSA (Launch Vehicle Stage Adapter) fokozatokat elválasztó adapter felszerelése lesz az első fokozat tetejére. Ez fogja összekötni a második fokozattal a rakétát, és várhatóan a következő napokban fogják felszerelni a NASA technikusai a Core Stage tetejére. Ezután az ICPS (Interim Cryogenic Propulsion Stage) felső fokozat felszerelése fog következni, a már a Kennedy Űrközpont egyik hangárjában vár az átszállításra. A második fokozat tulajdonképpen egy megnyújtott tartályokkal rendelkező Delta IV Heavy második fokozat, melynek alján egy RL-10B hidrogén-oxigén hajtómű helyezkedik el. Ennek a fokozatnak a segítségével az SLS Block 1 összesen 95 tonnát képes alacsony Föld körüli pályára állítani. A rakéta legutolsó komponense maga az Orion űrhajó lesz, s annak burkolata, valamint az orrán lévő mentőrorony. Miután a teljes rakéták összeszerelték, a lánctalpas indítóplatform segítségével a rakéták kiszállítják a LC-39B startállásra, és egy WDR teszt keretein belül megtöltik a tartályait folyékony oxigénnel és hidrogénnel, valamint végigmennek az indítás összes szakaszán, egészen az indítás pillanatáig.

A LVSA adapter a szigetelőborítás applikálása előtt. Kép forrása: NASA SLS

Az ICPS felső fokozat felkészítés közben. Kép forrása: NASA SLS

A sikeres WDR teszt után újból visszaszállítják a már teljes, 98 méter magas rakétát a VAB csarnokába, ahol az utolsó ellenőrzéseket is elvégzik rajta. Ezután már csak 6 nappal indítás előtt gördítik ki a startállásra, szintén ekkor fogják a fokozatokat elválasztó piropatronokat is élesíteni. A jelenlegi legkorábbi startdátum 2021. november 4., de az összeszerelés közben számolhatnak a mérnökök csúszásokkal, így akár év végén, vagy csak jövő elején indulhat el az Artemis-I küldetés.

A küldetés menete szerint az első, teljes felszereltségű Orion-űrhajót alacsony Föld körüli pályára állítják, majd onnan az ICPS fokozat segítségével egy TLI (translunar injection) manővert hajtanak végre, amivel egy Hold felé irányuló átviteli pályára fogják állítani az Oriont. A 3 napos útja során az űrhajóból több CubeSatot is kieresztenek majd, illetve korrigálómanővereket is végre fognak hajtani. A Holdhoz érkezéskor 100 kilométeres magasságban az Orion egy fékezőmanővert fog elvégezni, és egy retrogád pályára áll a Hold körül. Ekkor a már a TLI után leválasztott z ICPS fokozat önállóan felgyorsítja magát, és a Hold gravitációjának segítségével elhagyja a Föld vonzáskörét, és a Nap körül fog keringeni. Az Orion várhatóan 6-23 napot fog Hold körüli pályán tartózkodni, és a mérnökök végig figyelni fogják a rendszereit. Elvileg 4K felbontású kamerákat is elhelyeztek az űrhajón, úgyhogy fantasztikus képeket is várhatunk majd.

Gyorsítás a Hold felé. Kép forrása: NASA

A holdi keringés befejezésekor az Orion még utoljára beindítja a főhajtóművét, és visszaindul a Föld felé. A küldetés végén a belép az űrhajó a légkörbe, ahol a felhevüléstől a hőpajzsa fogja megvédeni. Az Európai Szervizmodul elég a Föld légkörében, amit nem sokkal ez előtt választanak majd le. A kapszula a Csendes-óceánban fog landolni ejtőernyők segítségével, annak begyűjtését pedig az Egyesült Államok Haditengerészete fogja elvégezni. A küldetés a közvetlen előfutára lesz az Artemis-II missziónak, amikor újra embert fog a NASA küldeni a Hold köré, és a legújabb hírek szerint egy kanadai asztronauta is lesz a fedélzeten.

Az SLS Core Stage Green Run tesztprogramról itt írtunk, a kritikus hajtóműtesztről pedig ebben a cikkben olvashattok.

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye