Mesterséges intelligencia az űrkutatásban

Kapcsolódó

Starlink-misszióval zárta a hónapot a SpaceX

Túl van a 240. misszióján a SpaceX, melynek alkalmával...

A nap képe #1121 – LEGO figurák a magasban

1000 db LEGO-asztronauta utazott ballonok segítségével 34 kilométeres magasságba...

A Webb szemügyre veszi a Szaturnusz holdjáról előtörő vízgőzt

A James Webb űrtávcső kutatói egy több mint 9600...

Oleg Kononyenko és Nyikolaj Csub egy évig az ISS-en fog tartózkodni

A jövő évben kisebb látogatásra indul az ISS-re egy...

Rövid hír: Búcsút intett az Ax-2 személyzete az ISS-nek

Frissítés 05.31.: 10 napos missziójuk után az Ax-2 személyzete épségben...

A mesterséges intelligencia űrkutatásban vállalt szerepe úgy tűnik kezd kibontakozni. Erről árulkodik a NASA által közzétett hír is, mely arról számol be, hogy az AI révén tervezett hardverek kisebb súllyal rendelkeznek, nagyobb szerkezeti terhelést bírnak el, és rövidebb ideig tart egy-egy alkatrész kifejlesztése.

Az ezzel kapcsolatos munkát Ryan McClelland kutatómérnök végezte, aki a speciális, egyedi alkatrészek tervezésében a kereskedelmi forgalomban is kapható mesterséges intelligencia szoftvereket használta. Ennek során a küldetés követelményeiből indult ki, és berajzolta azokat a felületeket, ahol az alkatrészek csatlakoznak az adott műszerhez vagy az űrhajóhoz. A tervezési fázis alatt előfordulhat, hogy ki kell zárnia bizonyos útvonalakat is, hogy az algoritmus ne blokkoljon egy lézersugarat vagy optikai érzékelőt. Ezenfelül az összetettebb építményeknél szükség lehet olyan helyekre is, ahová befér a technikusok keze, hogy gond nélkül elvégezhessék az összeszerelést és az esetleges igazításokat.

Miután az összes „tiltott” terület meghatározásra került, a mesterséges intelligencia összeköti a pontokat, és akár egy-két óra alatt elkészülnek az összetett szerkezettervek. „Az algoritmusnak szüksége van emberi szemre. Az emberi intuíció tudja, hogy mi néz ki megfelelőnek, de ha magára hagyjuk, előfordulhat, hogy az algoritmus túl vékony szerkezeteket készít.” – jegyezte meg McClelland. Ezen alkatrészeket természetesen a NASA validációs szoftverekkel és eljárásokkal is elemzi, hogy azonosítsák a lehetséges hibapontokat.

És ha már szóba került az ügynökség, több különböző tervezési és építési fázisban lévő küldetéshez is átvették már ezeket a McClelland által kifejlesztett alkatrészeket; asztrofizikai ballonokhoz, légkör érzékelőkhöz, űrteleszkópokhoz, sőt még a Mars Sample Return kampányhoz is.

Forrás: Henry Dennis

Peter Nagler fizikus szintén igénybe vette ezen alkatrészeket az EXCITE (EXoplanet Climate Infrared TElescope) misszióhoz,  amely egy ballonon alapuló teleszkóp, amit más csillagok körül keringő forró, Jupiter típusú exobolygók tanulmányozására fejlesztettek ki. McClelland egy titánból készült tartószerkezetet tervezett az EXCITE teleszkóp hátuljára, ahol az IR-vevő csatlakozik majd a főtükröt tartó szénszálas lemezhez.

Forrás: Henry Dennis

Dark mode powered by Night Eye