A Nemzetközi Űrállomáson dolgozó űrhajósokat amellett, hogy csak egy vékony „fal” választja el az űrtől, az állomás belsejében a mikroorganizmusok nyüzsgő populációjával is együtt kell élniük, melyek komoly veszélyt jelenthetnek az egészségükre. Mindemellett ezek az organizmusok még kárt is okozhatnak az ISS szerkezeti integritásában. Ehhez kapcsolódik az Európai Űrügynökség (ESA) által vezetett PATINA projekt, ami olyan mikrobaölő bevonatokat fejleszt, melyek alkalmasak lehetnek az állomáson való használatra.
Gombásodás a Zarja modul egyik paneljén, ahová a gyakorlóruhákat akasztották száradni. Forrás: NASA/ESA
Az állomás belső felületeinek eddigi mikrobiológiai vizsgálata során több tucat különböző baktérium- és gombafajt találtak, köztük olyan káros kórokozókat is, mint a Staphylococcus aureus, ami bőr- és légúti fertőzéseket, valamint ételmérgezést okoz. Ezek a baktériumok és gombák ún. biofilmet hoznak létre a felületeken, melyek károsíthatják a fémet és az üveget, továbbá a műanyagot és a gumit is. A probléma nem ismeretlen a kutatók számára, hiszen már a MIR űrállomáson is jelentkeztek a felsorolt „tünetek”. Ennek során különböző mikrobiális kolóniákra figyeltek fel az űrruhák egyes részein, a kábelszigeteléseken, de még az ablakok tömítésein is.
Az ISS-ről származó mikrobiális minták. Forrás: NASA/JPL
Mivel az űrhajósok immunrendszere az űrbéli körülményeknek köszönhetően legyengül, az említett mikrobapopulációk terjedésére, és az azok elleni védelemre nagy figyelmet kell fordítani. Az ESA ennek köszönhetően működik együtt az Olasz Technológiai Intézettel (IIT, olaszul Istituto Italiano di Tecnologia), melynek célja, hogy olyan antimikrobiális anyagot fejlesszenek ki, ami a különböző felületekre felvihető.
Az IIT csapata így megkezdte az ehhez kötődő munkát a titán-dioxiddal, amit például az öntisztító üvegekhez használnak a Földön. Amikor a titán-dioxidot ultraibolya fény éri, a levegőben lévő vízpárát „szabad oxigén-gyökökké” bontja, amelyek úgymond felemésztenek bármit, ami az adott felületen található, beleértve a baktériumok membránját is. A csapat annak a módszerét vizsgálja, hogy hogyan lehet ezt a vegyületet úgy átalakítani, illetve finomítani, hogy növeljék annak érzékenységét a fényspektrum látható része felé. Az ESA anyagmérnöke, Malgorzata Holynska hozzátette: „A Földön az antimikrobiális bevonatokhoz gyakran használnak ezüstöt, de mi ebben esetben nélkülözni szeretnénk. A probléma az, hogy egy zárt környezetben az ezüstnek való tartós kitettség negatív egészségügyi hatásokkal járhat az űrhajósok számára.”
Az IIT által végzett tesztelés során számos felületen (pl.: üveg, alumíniumfólia) sikerült hatékony titán-dioxid bevonatot elérni. A bevonatot különböző módszerekkel viszik fel a felületre, melynek célja, hogy az antimikrobiális réteg a lehető legvékonyabb legyen, és ne változtassa meg túlságosan az anyag mechanikai tulajdonságait. A kitűzött vastagság: 50-100 nanométer.
Forrás: IIT
A bemutatott projekt kiegészíti a már meglévő európai kutatásokat, például a francia MATISS elnevezésű, űrfelületekkel kapcsolatos kísérletet, és a német Touching Surfaces kutatást, amely a baktériumok szaporodását vizsgálja a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén.
A francia MATISS kísérlet. Forrás: ESA
A német Touching Surfaces kutatás. Forrás: ESA