Ezzel a cikkel szeretnénk tisztelegni azon hölgyek előtt, akik az űrkutatásnak szentelték az életüket, mind az űrben, mind itt a Földön. Az első részt ide kattintva érhetitek el.
Amikor 1998-ban megkezdődött a Nemzetközi Űrállomás összeszerelése, a kezdetektől fogva részt vettek benne női űrhajósok. Nancy Currie első nőként érte el az új létesítményt, aki részt vett az első összeszerelő küldetésben (STS-88) még 1998 decemberében. Az űrsikló robotkarjával csatlakoztatta az amerikai Unity modult az orosz gyártású Zarja modulhoz.
Nancy Currie a NASA űrhajósa az első nő, aki elérte a Nemzetközi Űrállomást 1998-ban. Forrás: NASA
A második ISS összeszerelő küldetés 1999 májusában indult az STS-96 keretein belül, melynek személyzete három nőből állt; Tamara Jernigan és Ellen Ochoa, valamint Julie Payette űrhajósokból. Jernigan volt az első nő, aki részt vett egy olyan jellegű űrsétán, melynek célja az volt, hogy daruberendezéseket telepítsenek a jövőbeli összeszerelési feladatokhoz, Ochoa pedig ennek során robotkarral dolgozott. Payette lett az első kanadai, aki ellátogatott az űrállomásra, és ő lett az első kanadai, aki ismét visszatért az ISS-re az STS-127 küldetés alatt még 2009-ben.
1999-ben az STS-96 személyzete a Unity modulban pózol. A hölgyek: Tamara Jernigan (bal felső) és Julie Payette (jobb felső), valamint Ellen Ochoa (jobb alsó). Forrás: NASA
Tamara Jernigan űrséta közben. Forrás: NASA
Julie Payette a Unity modulban olvas. Forrás: NASA
Pamela Melroy, a NASA űrhajósa volt az első női pilóta az űrállomásra induló űrrepülésen, az STS-92 küldetés részeként 2000 októberében, amely például a Z1 rácselemet adta a növekvő állomáshoz. 2002 októberében az STS-112 küldetés pilótájaként, majd 2007 októberében az STS-120 parancsnokaként tért vissza az állomásra. Susan Helms, a NASA űrhajósa számos elsőséget is magáénak tudhat. Az Expedíció-2 tagjaként ő lett az első nő, aki hosszú távú küldetést teljesített. A 167 napos repülést 2001 márciusa és augusztusa között hajtotta végre. Korábban az STS-101 küldetés keretében repült az állomásra, így ő volt az első nő, aki kétszer is ellátogatott a létesítménybe. Helms 1980-ban végzett az US Air Force Academy első, nőket befogadó osztályán, így ő lett az első katonai háttérrel rendelkező nő, aki ellátogatott az állomásra. Övé az eddigi leghosszabb, 8 óra 56 perces űrséta rekordja, amelyet James Voss NASA űrhajóssal hajtott végre.
Pamela Melroy az STS-92 pilótája nem sokkal a Föld körüli pályára állás után. Forrás: NASA
Jurij Usacsev a Roszkoszmosz űrhajósa és Susan Helms a küldetésük végén. Susan ezzel a vicces képpel akarta jelezni, hogy nem igazán szeretné elhagyni a Nemzetközi Űrállomást. Forrás: NASA
A NASA űrhajósa, Eileen Collins korábban már háromszor írt történelmet, először 1995-ben egy űrsikló-misszió (STS-63) első női pilótájaként, másodszor 1997-ben, amikor az első női űrsiklópilótaként dokkolt az űrállomásra (STS-84 és Mir), majd 1999-ben, mikor az első női űrsiklóparancsnok lett (STS-93).
2005-ben Collins volt az a nő, aki a 2003-as Columbia baleset után elsőként irányította az űrállomásra vezető Return to Flight STS-114 küldetést. A NASA űrhajósa, Heidemarie „Heidi” Stefanyshyn-Piper 2006. szeptember 12-én hajtotta végre az első női űrsétát az ISS-en az STS-115 küldetés alatt, amely során a P3/P4 rácselemet az állomásra telepítették.
2005-ben Eileen Collins az STS-114 parancsnoka és James „Vegas” Kelly NASA űrhajós a Discovery pilótafülkéjében látható. Forrás: NASA
Heidemarie Stefanyshyn-Piper NASA űrhajós a P3/P4 rácselemen dolgozik az STS-115 küldetés során, még 2006-ban. Forrás: NASA
2006. szeptember 18-án Anousheh Ansari lett az első iráni születésű amerikai az űrben, amikor az Expedíció-14 tagjaival a Szojuz TMA-9 fedélzetén elindult az ISS-re. Az orosz kormánnyal kötött kereskedelmi megállapodás alapján az űrrepülés résztvevőjeként Ansari kilencnapos küldetése során négy kísérletet végzett el az Európai Űrügynökség (ESA) megbízásából. Tizennyolc hónappal később az Oroszország és a Koreai Köztársaság kormánya közötti közös megállapodás révén Ji So-jeon (I Szojon) a Koreai Aerospace Research Institute (KARI) kutatója lett az első koreai az űrben, amikor elindult a Szojuz TMA-12 fedélzetén 2008. április 8-án. Az űrállomáson töltött 10 napos küldetése során, Ji 18 kísérletet hajtott végre a KARI számára.
Ansari az üvegházban termesztett növényt tart a kezében a Zvezda szervizmodulban. Forrás: NASA
Ji kísérletet végez a Pirsz modulban. Forrás: NASA
A NASA űrhajósa, Peggy Whitson lett az űrállomás első női parancsnoka 2007-ben az Expedíció-16 során, amely a második hosszútávú küldetése volt a keringő laboratóriumban. A mozgalmas expedíció magában foglalta a Harmony Node-2 modulját, az ESA Columbus kutatási modulját, az első JAXA moduljának dokkolását, valamint az ESA Automated Transfer Vehicle teherűrhajó első megérkezését. Ahogy fentebb megjegyeztük, Melroy irányította az STS-120-at, amely a Columbus kutatómodult az állomásra vitte, és ez volt az első és egyetlen alkalom, amikor nők irányították az űrállomást és a látogató űrsiklót is. 2017-ben az Expedíció-51 során Whitson lett az első nő, aki másodszor is irányíthatta az állomást. A harmadik repülés során 289 napot töltött az űrben, ami akkoriban a leghosszabb női űrrepülés volt. 2023 márciusában Whitson tartja a nők és az amerikai űrhajósok legnagyobb űrrepülési idejének rekordját; három hosszútávú küldetés során az űrállomáson összesen 665 napot töltött. Ő tartja a legtöbb női űrséta rekordját is, három küldetése alatt 10 űrsétát teljesített, amelynek során 60 óra 21 percet töltött az állomáson kívül.
A parancsnokváltás ceremóniája, melynek során Peggy Whitson lett az űrállomás első női parancsnoka. Forrás: NASA
Az első kézfogás az űrben két női parancsnok között. Az STS-120 parancsnoka Pamela Melroy (balra), és az Expedíció-16 parancsnoka Peggy Whitson találkozik az űrsikló és az ISS légzsilipje között. Forrás: NASA
2010. május 16-a és 23-a között történt meg az első alkalom, hogy négy nő egyszerre repült az űrállomás fedélzetére. Az Expedíció-23 fedélzeti mérnöke, Tracy Caldwell Dyson április óta élt és dolgozott a fedélzeten, amikor az STS-131 megérkezett a NASA űrhajósaival. A személyzetet Dorothy „Dottie” Metcalf-Lindenburger és Stephanie Wilson, valamint Naoko Jamazaki a JAXA űrhajósa alkotta, utóbbi első japán nőként, aki ellátogatott az űrállomásra. Három héttel az űrsikló indulása után Tracy Caldwell Dyson és társai üdvözölték a hosszútávú személyzet új trióját, köztük Shannon Walker NASA űrhajóst, így az Expedíció-24 volt az első, amelyben két nő is helyet kapott.
A következő két nőből álló expedícióra 2014 novembere és 2015 márciusa között került sor az Expedíció-42-ben. A Roszkozmosz űrhajósa Elena Szerova az első orosz nő, aki hosszú távú űrrepülést hajtott végre, valamint az olasz Samantha Cristoforetti, aki szintén az első olasz nőként repült. Az ESA űrhajósa a hosszú távú küldetésén 199 napot töltött az űrben, ami akkoriban rekordnak számított, mint a leghosszabb nemzetközi partner asztronautájának űrben töltött ideje.
Négy nő a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén: bal felül Dorothy Metcalf-Lindenburger, mellette Naoko Jamazaki japán űrhajósnő, alul Stephanie Wilson és Tracy Caldwell Dyson 2010-ben. Forrás: NASA
Az Expedíció-24 személyzete, Douglas Wheelock NASA űrhajós, középen Tracy Caldwell Dyson és mellette Shannon Walker. Forrás: NASA
Az Expedíció-42 két női űrhajósa, Elena Szerova (Roszkoszmosz), és Samantha Cristoforetti (ESA). Forrás: NASA