Az európai fejlesztésű Vega-C rakéta bemutatkozó repülésén egy érdekes kísérlet is feljutott a világűrbe: a római La Sapienza Egyetem és a Nápolyi II. Frigyes Egyetem együttműködésében létrehozott GreenCube műhold egy zöldségeskertet vitt magával Föld körüli pályára, pontosabban hatezer kilométeres magasságba. Azért is nagyon érdekes ez a műhold, hiszen növények hosszútávú kísérleti termesztésével eddig nem gyakran foglalkoztak alacsony Föld körüli pályán túl.
A 3U méretű (10x10x30cm) nanoműhold szívét egy mikrozöldségek termesztésére alkalmas túlnyomásos kamra alkotja, aminek belsejét számtalan érzékelővel szerelték fel, hogy folyamatosan megfigyelhessék a belső környezeti paramétereket, mint például a belső nyomást, hőmérsékletet, vagy éppen a páratartalmat.
A kamra szubsztrátumágyának tesztelése. Kép forrása: ASI (Agenzia Spaziale Italiana)
A műholdat a Vega-C rakéta AVUM+ végfokozata állította a végleges, 5800×5800 kilométeres közepes Föld körüli pályára, melynek hajlásszöge 70 fokot zár be az Egyenlítő síkjával. A GreenCube leválasztása után az első fontos lépés a kapcsolatteremtés volt, amire nem sokkal később sor is került – az Olasz Űrügynökség (ASI) a műholdat fejlesztő egyetemekkel együttesen követi az űreszközt, és több állomáson is folyamatosan tartják vele a rádiókapcsolatot. A sikeres kapcsolatteremtést a műhold rendszereinek és alrendszereinek átfogó tesztelése követte, valamint a túlnyomásos kamra belső hőmérsékletét is fokozatosan elkezdték növelni a fedélzeti fűtőrendszer segítségével. Miután az összes felkészítési folyamat a végéhez ért, a GreenCube készen állt a növénytermesztésre.
A 3U GreenCube földi tesztelés közben. Kép forrása: ASI (Agenzia Spaziale Italiana)
A kísérlethez vízitorma (Nasturtium officinale) magokat ültettek egy növekedést elősegítő szubsztrátumágyba, ami a kamra belsejének túlnyomó részét képezi. Az ekkor még szunnyadó állapotban lévő magvakat fokozatos öntözéssel juttatták át a csírázási szakaszba. Az első öntözési parancsot a Földről, manuálisan küldték el a műhold rendszereinek, hiszen ez indította be az egész kísérleti termesztési folyamatot.
A növekedési fázis nagyjából 15-20 napig fog tartani, és kíváló lehetőséget ad majd a kutatóknak, hogy hogyan reagálnak az űrben termesztett növények a különféle stresszhelyzetekre, mint például a súlytalanság, vagy éppen a Van Allen-öveknek köszönhető erős sugárzási környezet (a Van Allen sugárzási öv egy elektromosan töltött részecskéket tartalmazó, két része bontható réteg, amit a Föld mágneses tere alakít ki főleg a Napból felénk érkező, befogott részecskékből).
Miután lezajlik a kísérlet űrbéli fázisa a GreenCube fedélzetén, az olasz tudósok az összes rögzített környezeti paramétert reprodukálják egy identikus, de a Földön található kamrában, és újból elvégzik a kísérletet. Az eredményekből a várakozásaik szerint pontosan megtudhatják, hogy milyen hatása volt a Van Allen-öv sugárzásának és a súlytalanságnak a vízitorma csírázására és növekedésére. Ez a kísérlet a kutatók szerint jelentősen hozzájárul majd az olyan jövőbeli emberes űrrepülésekhez, ahol már nem lesz elegendő az, hogy a küldetésen magukkal viszik az előre elkészített utánpótlást, hanem ott helyben (in-situ) kell majd előállítani a szükséges élelmiszert a repülés hossza miatt.
A kamra szubsztrátumágyának tesztelése. Kép forrása: ASI (Agenzia Spaziale Italiana)