Ma reggel magyar idő szerint 07:52-kor egy Szojuz 2.1b hordozórakéta emelkedett fel a Bajkonuri Kozmodrómról, fedélzetén egy iráni katonai műholddal és több orosz nanoműholddal.
Forrás: Roszkoszmosz
A küldetés története
A Khayyam küldetésben használt második CAS-500 földmegfigyelő műholdat Dél-Koreában fejlesztették ki, azonban a Kreml Ukrajna elleni háborújának 2022. február 24-i eszkalációja lehetetlenné tette az indítást (az eredeti CAS-500 műholdat 2021-ben bocsátották fel egy Szojuzon). Ehelyett a rendelkezésre álló Szojuz rakétát átcsoportosították egy optikai képalkotó műhold indítására, amelyet valószínűleg a moszkvai székhelyű VNIIEM vállalat fejlesztett ki. Ezt a különleges űreszközt az iráni kormánynak ajánlották fel a Föld felszínének megfigyelésére, elsősorban katonai felderítés céljából. A Khayyam műhold Vlagyimir Putyin elnök teheráni látogatásának nyomán érte el az indítóállást, ahol Oroszország és Irán katonai és gazdasági együttműködésről tárgyalt.
Másodlagos hasznos terhek
Mint számos korábbi Szojuz küldetésben – melyek közeli poláris pályákat célozták meg – az űreszközök indítása a Szojuz 2.1b hordozórakétával és a Fregat felső fokozattal történt meg, melynek extra hasznos teherbírása lehetővé tette több másodlagos műhold bevetését ugyanazon indítás során. Eredetileg a Dél-Koreából érkező elsődleges rakományt egy kis műholdcsoport kísérte volna számos nemzetközi vevőtől, köztük a japán székhelyű Axelspace Corporation-től, amely négy GRUS megfigyelő műholdat tervezett indítani egy Szojuz rakétával, valamint Katalóniából egy kis műhold is várható volt. 18 országból összesen 38 műholdat terveztek felbocsátásra.
Ukrajna 2022. február 24-i teljes körű inváziója után azonban a külföldi ügyfelek felhagytak a misszióban való részvétellel. Ennek eredményeként először a kereskedelmi Szojuz indításakor a másodlagos rakomány kizárólag orosz gyártású űreszközökből áll. Az iráni műholddal együtt 16 kisebb orosz nanoműholdat is indítottak, melyeket az ország vezető egyetemei és high-tech cégek képviselői, a Geoscan a NILAKT DOSAAF stb. hoztak létre. A projekt a Roszkoszmosz Állami Vállalat támogatásával és közvetlen közreműködésével valósult meg, az indítási szolgáltatást a Glavkoszmosz cég biztosította. A műholdakat tudományos és technikai kutatásra szánják, beleértve a műholdak közötti kommunikációs csatornák megvalósítására, az elektromágneses sugárzás szintjének mérésére, a Föld távérzékelésére és a környezeti helyzet megfigyelésére szolgáló technológiák fejlesztésére.
Nanoműholdak nevük szerint: CubeSX-HSE-2; Monitor-1; UTMN; CYCLOPS; Siren; KAI-1; Kuzbass-300; Skoltech-B1; Skoltech-B2; Poljtech Universe-1; Poljtech Universe-2; Vizard; Geoscan-Edelweiss; MIET-AIS; ISOI; ReshUCube.
2022 augusztusában a Glavkoszmosz, a Roszkozmosz Állami Vállalat kereskedelmi ága még mindig négy Szojuz rakétaindítást hirdet, amelyek Cubesat típusú műholdakkal 550-600 kilométeres napszinkron pályára indulnak. A legközelebbi indítás 2023 első vagy második negyedévében már telt házasként szerepel, míg 2023 harmadik és negyedik negyedévében további három járatra van lehetőség. 2024 harmadik vagy negyedik negyedévében pedig még egy járat áll rendelkezésre.
Forrás: Roszkoszmosz
Indítás
A Szojuz hordozórakéta és a Khayyam műhold végső összeszerelése 2022. augusztus 4-én fejeződött be Bajkonurban, és másnap reggel a rakétát kigördítették a 31-es telephelyen található 6-os padra. Augusztus 8-án Jurij Boriszov, a Roszkoszmosz új vezérigazgatója megérkezett Bajkonurba, hogy személyesen nézze meg az indítást, emellett szemlét tartott a kozmodrómban és megismerte magát a várost.
Jurij Boriszov látogatása Bajkonurban. Forrás: Roszkoszmosz
A Khayyam műholdat szállító Fregat felső fokozatú Szojuz 2.1b rakéta 2022. augusztus 9-én, magyar idő szerint 07:52-kor indult el. A hordozórakéta rutinszerű emelkedést hajtott végre. A Bajkonurból induló legtöbb keleti irányú indítástól eltérően a távérzékelési küldetések miatt észak felé fordulnak, hogy a földi nyomvonalukat a bolygónk egyenlítői síkjára majdnem merőleges célpályához igazítsák. Ennek eredményeként a Szojuz rakéta Észak-Kazahsztánban, az orosz határ közelében ejtette le az első fokozat négy gyorsítóját, míg a második fokozat magja Oroszország Ural régiójára zuhant vissza.
Az elemelkedés pillanata. Forrás: Roszkoszmosz
Miután a hasznos terhet közel keringési sebességre gyorsították fel, a harmadik fokozat elvált a Fregat felső fokozatról, és megkezdte a visszatérést a Jeges-tengerbe. Öt perccel a szétválás után a Fregat öt percre beindította a hajtóművét, és egy kezdeti transzfer pályára állt. A szakasz ezután közel 45 percig szabadon mozgott, mielőtt egy újabb, 1,5 percnél rövidebb manőver következett. A Fregat második hajtóműve enyhén elliptikus pályán mozgott, átlagosan 500 kilométeres tengerszint feletti magasságban. A fő műhold körülbelül 1,5 perccel a hajtómű leállása után levált a Fregat adapteréből, és nem sokkal ezután a szabadon repülő műholdak kapcsolatba léptek a küldetésirányítókkal.
Újabb fél óra elteltével Fregat elindította a második kettős manővert, hogy újabb 100 kilométeres magasságú körkörös pályára térjen, amely a másodlagos hasznos terhek célállomásaként szolgált. Itt ekkor a nanoműholdak leváltak az Antarktisz felett, mielőtt 35 perccel később kapcsolatba kerültek a Moszkva melletti Szkolkovóban lévő orosz földi állomásokkal. Röviddel azután, hogy az utolsó rakomány levált Fregatról, az végrehajtotta az utolsó manőverét, amely közel két percig tartott, majd a Csendes-óceán felett belépett a légkörbe és elégett.
Aki lemaradt volna az indításról az itt nézheti vissza. Miután megtörtént az ikonikus Koroljov kereszt, azután a rakétát már nem mutatták, helyette az indítóállást nézhettük, de közben a folyamatos kommunikáció hallható volt: