Oxigéntermelés a marsi és holdi szuperoxidok segítségével

Kapcsolódó

Négy darab Peking-3C földmegfigyelő műholdat állított pályára Kína

Az indítást a 90. repülését teljesítő Hosszú Menetelés-2D rakétatípussal...

A nap képe #1474 – A 21. út

A 21. küldetését teljesítő B1062 jelű Falcon-9-es. A fotót...

21 hónap után repültek ismét utasok a New Shepard rakétával

Legutóbb 2022 augusztusában hajtott végre a Blue Origin utasokkal...

Földünk az űrből: Új-Zéland

A Kopernikusz-program Sentinel-2 műholdja 2024. május 7-én készítette az...

A nap képe #1473 – PREFIRE misszió

A PREFIRE misszió orrkúpjai, melyek a NASA sarkvidék kutató...

Az ESA a minap tett közzé egy érdekes cikket, amiben azt taglalja, hogyan lehetne felhasználni a holdi és marsi szuperoxidokat oxigéntermelésre. Egy görög csapat a marsi élet utáni kutatásokból merítette az ihletet. Céljuk egy olyan eszköz kifejlesztése, amely érzékeli a folyamathoz szükséges „reaktív oxigénfajokat”.

Ahhoz, hogy megérthessük az eszköz lényegét, valamint kifejlesztésének ötletét, vissza kell ugranunk az időben egészen 1976-ig. Az amerikai Viking leszállóegységek ekkor kezdték meg az esetleges marsi élet nyomaira vonatkozó kutatásokat. Az ún. „Labeled Release” kísérlet során mikro-tápanyagot tartalmazó folyadékot juttattak egy marsi talajmintához, amely válaszul bőséges mennyiségű oxigént bocsátott ki. Érdekesség, hogy ez az oxigéntermelés még azután is folytatódott, hogy a mintát 160°C-os hővel sterilizálták. A ma legelfogadottabb értelmezése ennek az, hogy az eredmények egy abiotikus (élettelen tényezők) kémiai reakciónak köszönhetőek. Christos Georgiou professzor ezt úgy fogalmazta meg, hogy „az oxigéntermelődést a tápfolyadékban lévő vízzel reagáló „reaktív oxigénfajok” okozták”. Az ilyen reaktív fajok származhatnak szuperoxidok, peroxidok vagy perklorátok fémsóiból egyaránt. Ez valóban kimutatásra is került 2008-ban a NASA Mars Phoenix leszállóegysége által.

A Viking leszállóegység modellje. Forrás: ESA

Érdekesség, hogy a Pátrai Egyetem Biológiai Tanszéke már végzett reaktív oxigénfajok keletkezésével kapcsolatos talajkísérleteket, mégpedig a száraz, Mars-szerű Mojave- és Atacama-sivatagból származó talajminták segítségével. „Az ilyen oxigénfajok a felszín intenzív ultraibolya-sugárzásával jönnek létre, különösen a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok és a mikrometeoritok által feldarabolt, törött ásványok esetében, ami sok szabad kémiai kötést tartalmazó felületet eredményez” – magyarázza Georgiou professzor.

Visszatérve a leszállóegységekre, az egyetemi csapatok rájöttek, hogy a Vikingek folyékony mikrotápanyag-kísérlete működőképes modellt adhatnak a reaktív oxigénfajok detektorához, ami méretét tekintve kisebb lesz, mint egy papírkötéses könyv. A talajmintákat egy mikrofluidikus eszközbe helyeznék, amely a vízzel való nedvesítés és a katalizátorok hatása révén kimutatható oxigént termelne. Malgorzata Holynska, az ESA anyag- és folyamatmérnöke hozzátette, hogy ez a technika nem csak a szuperoxid kimutatására lesz használható.

Az ESA Technology Development Element program által támogatott projekt továbbá magában foglal egy nagy méretű reaktoreszközt is, pontosabban annak kezdeti tervezését. Ennek célja, hogy időszakonként oxigént vonjon ki a talajból, amit a Nap UV-sugárzása néhány órán belül pótol. Ezt a folyamatot „oxigéntermelésnek” neveztek el. A becslések szerint egy 1,2 hektáros terület elegendő oxigént generálna ahhoz, hogy egyetlen űrhajós életben maradjon.

Az oxigéntermelés látványterve. Forrás: ESA

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye