Pályán a NASA legújabb földmegfigyelő műholdja, a PACE

Kapcsolódó

A Starlink-hálózat tizedik rétege után gyorsan bővült a kilencedik is

Mondhatni hamar sor került az újabb Starlink küldetésre, ugyanis...

A nap képe #1509 – Légzsilip teszt

A Langley Kutatóközpont tudósai egy légzsilip modelljén tesztelik, hogy...

Egy rakétacsere után került sor a hét utolsó Starlink indítására

A Starlink 10-2 küldetés másfél hét csúszás után indulhatott...

Kína első alkalommal hajtott végre 12 km-es függőleges fel- és leszállást egy rakétafokozattal

Ez újabb jelentős lépés az újrahasználható rakétakoncepció fejlesztésében! Meglepetésszerűen végzett...

Földünk az űrből: Ádám hídja

A Sentinel-2 felvételén szemügyre vehetjük Dél-India egyik csúcsát Srí...

Negyedik útjára indult a B1081 jelű Falcon-9 hordozórakéta, mely a floridai SLC-40 startálláson izzította be 9 darab hajtóművét, hogy magyar idő szerint 07:33-kor elemelkedhessen a NASA által biztosított hasznos teherrel, a PACE műholddal. A kicsivel több mint másfél tonnás szatellit könnyű „falatot” jelentett a SpaceX igáslovának, ami a rá jellemző megbízhatósággal növelte sebességét és magasságát. Amint az F9 elérte a kívánt értékeket, a rakéta első és második fokozata búcsút intett egymásnak, hogy előbbi pár perc elteltével visszatérhessen a szárazföldön kijelölt landolási zónára (LZ-1), utóbbi pedig folytathassa útját az űrbe, mely műveletekről immáron elmondható, hogy sikeresen teljesültek. Érdekesség, hogy 60 éve nem indult ennyire nagy hajlásszögű pályára (98°) űreszköz. De mi is lapult pontosan az áramvonalazó orrkúpok alatt?

A PACE műhold. Forrás: NASA
Az indítás pillanata. Forrás: Brandon Berkoff

A PACE névre keresztelt földmegfigyelő műhold

A mozaikszó a Plankton, Aerosol, Cloud, Ocean Ecosystem szavakból ered. A műhold napszinkron pályán (egy adott földrajzi hely felett mindig ugyanabban az időben halad el) fog működni, a küldetés várható időtartamát pedig 3-10 évre becsülik. A PACE a felhőképződéssel, a levegőben lévő részecskékkel és szennyező anyagokkal, valamint a mikroszkopikus, lebegő tengeri élőlényekkel (fitoplankton) kapcsolatosan fog vizsgálódni, illetve méréseket végezni, mely megfigyelésektől azt remélik, hogy segítenek nyomon követni óceánjaink egészségét, a levegő minőségét, és az éghajlatváltozást.

A mérésekhez használt tudományos műszerei

Ide sorolandó az OCI (Ocean Color Instrument), a Spectro-Polarimeter for Planetary Exploration, azaz a SPEXone, valamint a HARP-2, vagy hosszabb nevén a Hyper-Angular Rainbow Polarimeter. Emellett két darab antenna is helyet foglal az eszközön, melyek a tudományos, és a telemetriai adatokat továbbításáért, valamint a parancsok fogadásáért felelősek. A következőkben pár mondatatban igyekszünk bemutatni a fentebb említett műszereket.

A szonda elsődleges érzékelőjeként nyilvántartott OCI egy optikai spektrométer, ami a fény tulajdonságainak mérésére szolgál, és amelynek a folyamatos lefedettsége az ultraibolyától (315 nm-től) a közeli infravörös spektrumig (895 nm-ig) terjed. Az óceán színét a napfény, illetve a tengervízben lévő anyagok vagy részecskék (pl.: klorofill) kölcsönhatása határozza meg. Ezek vizsgálata pedig nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértsük az óceánok ökológiáját meghatározó összetett rendszereket.

A SPEXone nevű polariméter a Föld légköréről, szárazföldjének felszínéről, valamint óceánjáról visszavert napfény intenzitását hivatott mérni. Nagy pontosságának köszönhetően könnyebbé válik a légkörben lévő aeroszolok alaposabb jellemzése.

A HARP2 egy széles látószögű képalkotó polariméter, amelynek fő feladata az aeroszol részecskék és felhők, valamint a szárazföldi és vízfelületek tulajdonságainak mérése lesz.

Az OCI műszer. Forrás: NASA
A SPEXone műszer. Forrás: NASA
A HARP2. Forrás: NASA
A műszerek, antennák elhelyezkedése a szondán. Forrás: NASA
Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye