„Pittsburgh, baj van” – mi történik a Peregrine leszállóegységgel?

Kapcsolódó

Indonéz távközlési műholddal startolt a Falcon-9 hordozó

Kis túlzással a SpaceX igáslova, a Falcon-9-es lassan "nemzetközi"...

A nap képe #1385 – ERS-2

Az Európai Űrügynökség 1995-ben indított ERS-2 (European Remote Sensing-2)...

62 éve jutott első alkalommal Föld körüli pályára amerikai űrhajós

John Glenn 1962. február 20-án Friendship-7 nevű űrhajójával háromszor...

A spanyol PLD Space is ESA-támogatásban részesül

Tavaly decemberben a német-angol HyImpulse magáncéggel írt alá szerződést...

Amilyen tökéletesen indult, olyan szomorúan folytatódott az Astrobotic Peregrine-1 misszió. A legújabb amerikai űrszonda jelenleg szivárgó üzemanyagtartállyal száguld a világűrben, és órákon belül az akkumulátorok is feladhatják a harcot.

A pittsburghi Astrobotic vállalat Peregrine leszállóegysége első küldetésére indult tegnap a United Launch Alliance Vulcan rakétáján. A hordozórakéta hiba nélkül teljesített az első repülésén, és az alig másfél tonnás űrszondát tűpontosan az előre kiszámolt pályára állította. Innen már az Astrobotic vette át a misszió irányítását, és az első jelek szerint a Peregrine épségben levált az utolsó rakétafokozatról, valamint a kommunikációs- és vezérlőrendszerek is a várt módon működtek.

Magyar idő szerint délután azonban elindult a járat a misszió érzelmi hullámvasútján, és az örömöt gyorsan fel is váltotta az aggodalom, ugyanis egy X-bejegyzésben az amerikai vállalat egy akkor még ismeretlen anomáliára hivatkozva azt nyilatkozta, hogy az űrszonda nem képes a Nap irányába tájolni a napelemeit. Nos, érdemes elmondani, hogy ha űrutazásról van szó, az anomália és napelem szavakat sosem jó egy mondatban látni. Az Astrobotic úgy programozta be a Peregrine leszállóegységet, hogy a Holdig tartó röpke 370 ezer kilométeres út alatt a szonda végig a Nap felé nézzen, hogy konstans energiaellátást tudjanak a „tetőn” lévő cellák biztosítani.

Az első és eddig egyetlen fotó a Peregrine fedélzetéről. A képen a többrétegű hőszigetelő borítás (MLI) gyűrődése is alátámasztotta az Astrobotic szakembereinek elsődleges feltételezését, miszerint a meghajtásért felelős rendszerben történt a rendellenesség (itt helyezkednek el az üzemanyagtartályok).

Ezen a két fotón ugyanezt a területet láthatjuk még a földi tesztek során. Képek forrása: Astrobotic

A folyamatos energiaellátás a szonda alapvető működéséhez létszükségletű, és ha egyszer lemerülnek az akkumulátorok, akkor onnan nincs visszaút – még akkor se, ha a Peregrine lemerült akksikkal ismét a Nap irányába nézne. Ez azért van, mert a fedélzeti rendszereket folyamatosan fűteni kell, továbbá egy űrszondát általában nem úgy terveznek, hogy félúton a Hold és a Föld között újra be tudjon indulni, kalibrálódni.

Na, de mi volt az „anomália”?

Sajnos egyelőre ezt még nem tudjuk pontosan. Az Astrobotic legfrissebb helyzetjelentése alapján egy kritikus hiba lépett fel a meghajtási rendszerben röviddel a szonda aktiválása után, ami folyamatos hajtóanyag-szivárgással jár. Ahogy az üzemanyag kilövell az űreszköz oldalán, Newton harmadik törvényének köszönhetően kibillenti a stabil Nap felé néző pozícióból az űreszközt, így még több üzemanyagot felhasználva kell a kormányfúvókákkal helyreállítani a szonda tájolását – kellemetlen helyzet, ugyanis nem csak a szivárgás, hanem a korrigálás is rengeteg hajtóanyagot használ fel.

A szakemberek becslése szerint jelen sorok írásakor még nagyjából 40 órányi hajtóanyag maradt a Peregrine tartályaiban, tehát magyar idő szerint holnap estig képes működőképes állapotban maradni az űrszonda. Jelenleg az Astrobotic csapatának fő célja, hogy maximalizálják a tudományos eredményeket a körülményekhez képest, így a payload-ok többségét már aktiválták a fedélzeten.

Becsléseink szerint nagyjából 350 ezer kilométeres távolságban lesz a szonda, amikor elfogy az üzemanyag a fedélzeten. Kép forrása: Merithan West/X

Amit biztosra tudunk, hogy a tervezett két földkerülésből csak egy fél lesz, és a Holdra történő leszállás sem lehetséges. Amint ismét új információkat tudunk meg az anomália pontos mivoltáról, cikkünket frissítjük.

Update #8 (jan. 10. 9:01)
Az Astrobotic tegnap esti újabb közleményéből már konkrétabban írnak a műszaki hibáról. A feltételezés szerint a meghajtási rendszerben az egyik hélium szelep nyitott állapotban maradt, miután beragadt, emiatt túlnyomás keletkezett az oxidálószer tartályában, melynek következtében megrepedt annak oldala. További adatok kinyerése a leszállóegység rendszeréből még jelenleg is zajlik, amíg aktív állapotban van az űreszköz. Az biztosnak tűnik, hogy a Vulcan indításának nincs köze a hiba keletkezéséhez, és a hordozó tökéletesen hajtotta végre feladatát a precíz pályára állítással.

Update #9 (jan. 10 20:21)
Újabb közleményt osztott meg az Astrobotic a Peregrine helyzetével kapcsolatban. A szonda jelenleg 317 ezer kilométerre van a Földtől, ami a Föld-Hold táv nagyjából 80 százaléka. A jelenlegi álláspont szerint további 35 órára elegendő hajtóanyaga van még a szondának, ami ismét egy nagy javulás a tegnapi becslésekhez képest. A csapat jelenleg éjjel-nappal azon dolgozik, hogy valamilyen módon meg tudják hosszabbítani a Peregrine élettartamát. A rendszerek jól működnek a fedélzeten, és az alábbi fotót küldte vissza a szonda, melynek jobb felső sarkában a bolygónkat is megpillanthatjuk.

Update #10 (jan. 11. 16:42)
Egy tervezett, kilenc órás jelkimaradási periódus után sikerült helyreállítani a kapcsolatot a Peregrine-nel, és mind a 9 műszeregység kommunikál a leszállóegységgel is, ami a jövőre nézve fontos teszt volt az eszközök űrben való működtetését illetően. Ami szintén fontos hír és eredmény, hogy még mindig  további 20 órára elegendő üzemanyag lehet a tartályakban, ennek köszönhetően tovább képes a Peregrine legalább úgy navigálni magát, hogy napelemei a Nap felé nézzenek, ezáltal energiát termeljenek a fedélzeti számítógép számára.

Update #11 (jan. 13. 10:08)
Az Astrobotic legutóbbi frissítésekor a Peregrine már több mint 383000 km-re jár a Földtől, ami a holdi távolság elérését jelenti. Az eredeti röppálya szerint 15 nap alatt érte volna el a leszállóegység a tényleges Hold körüli pályát, de a legfrissebb elemzések alapján az üzemanyag ennél hamarabb fog elfogyni. A mérnökök mindenesetre pozitívan gondolkoznak a körülményekhez képest, hiszen az is önmagában nagy szó, hogy sikerült felvenni a kapcsolatot a műszeregységekkel. Jelenleg még mindig 36 órára elegendő üzemanyag maradt a tartályakban, de ahogy a korábbi napokban már többször tapasztalhattuk, ez még tovább is kitolódhat.

Update #12 (jan. 13. 22:20)
A Peregrine keringési pályája elérte legtávolabbi pontját a Földtől, és a leszállóegység ismét bolygónk felé tart. A legfrissebb számítások szerint a Peregrine visszatérve a légkörbe megsemmisül, de a csapat továbbra is folyamatosan elemzi a lehetőségeket. Az üzemanyag szivárgás mértéke olyan alacsony szintre csökkent, hogy az már nem jelent prioritást, de természetesen a Holdra való leszállás lehetősége már kedden elúszott.

Update #13 (jan. 18. 10:40)
Az Astrobotic mérnökei meghatározták azt a célterületet, ahol majd a Peregrine visszatér a Föld légkörébe és megsemmisül. Erre várhatóan magyar idő szerint ma este 22 óra körül fog sor kerülni, majd holnap délután 17 óra körül általános tájékoztatót fog tartani a cég a teljes küldetésről.

A kijelölt visszatérési zóna a Csendes-óceán déli részén, távol bármilyen lakott területtől. Forrás: Astrobotic

Update #14 (jan. 18. 17:52)
Lehetséges, hogy az utolsó frissítést írjuk, amikor még a Peregrine egy darabban közelít a Föld felé. Jelenleg már kevesebb mint 50.000 km választja el a leszállóegységet bolygónktól, és továbbra is a tervezett pályán halad, hogy a korábban kijelölt visszatérési zóna felett lépjen be a légkörbe, ahol megsemmisül majd. Az Astrobotic egy remek fedélzeti képpel tiszteleg mindenki előtt, aki részt vett a Peregrine Mission One megvalósításában, még ha a tervezett célt, a holdi leszállást nem is sikerült elérni.

Kép

Dark mode powered by Night Eye