Az OSIRIS-REx űrszonda 2018-ban érkezett meg a Bennu kisbolygóhoz, küldetése során pedig nem csak kőzetmintát, de rengeteg más hasznos információt is gyűjtött. 2135-ben a Bennu a Földhöz közel fog elhaladni, és bár akkor még nem fog veszélyt jelenteni bolygónkra, a tudósok számára kulcsfontosságú, hogy megértsék az aszteroida pontos pályáját. A legújabb tanulmányban a szonda precíziós nyomon követési adatait felhasználva a tudósok számára lehetővé vált, hogy csökkentsék az aszteroida pályájával kapcsolatos bizonytalanságot.
Az OSIRIS-REx keringési pályája a Bennu kisbolygó körül. Forrás: NASA/JPL
Az OSIRIS-REx több mint 2 éven át keringett a Bennu kisbolygó körül. Eközben sikerült meghatározni a kisbolygó méretét, alakját, tömegét, összetételét, saját tengelye körüli forgását. Ezek a mérések segítenek megállapítani, hogy az aszteroida pályája hogyan fog alakulni az idő múlásával, és áthalad-e egy úgynevezett „gravitációs kulcslyukon” a 2135-ös közeli megközelítés során. Ezek olyan területek, amelyeken ha a Bennu áthaladna bizonyos időpontban, a Föld gravitációs vonzása miatt a jövőbeli becsapódás esélye jelentősen megnőne.
Még egy rendkívül kicsi erő is módosíthatja a Bennu pályáját úgy, hogy áthaladjon egy ilyen gravitációs kulcslyukon, vagy akár teljesen elkerülje azt. Ezekben a mozgató erőkben a Nap döntő szerepet játszik. A kisbolygó keringése során a napfény felmelegíti a nappali oldalát. Mivel az aszteroida forog is a saját tengelye körül, hűlni kezd, amikor az éjszakai oldal felé fordul. Hűlés közben felülete infravörös energiát bocsát ki, ami kis tolóerőt generál, ezt a jelenséget Yarkovsky-effektusnak hívják. Rövid időn belül ez a tolóerő csekély, de hosszabb távon az aszteroida helyzetére gyakorolt hatása felhalmozódik, és jelentős szerepet játszhat egy kis méretű égitest pályájának megváltoztatásában. Ez volt az első alkalom, hogy ennek hatását nagy részletességgel meg tudták mérni egy aszteroidánál.
A Bennu pályáját bemutató legújabb modell meghatározásakor a kutatók figyelembe vették továbbá a Nap, a bolygók és holdjaik, valamint több mint 300 egyéb aszteroida gravitációs vonzását, a bolygóközi por hatásait, a napszél nyomását és Bennu részecskekibocsátási eseményeit is. Még azt is vizsgálták, hogy az OSIRIS-REx milyen erőt fejtett ki a Touch-and-Go (TAG) mintavételi esemény végrehajtásakor, 2020. október 20-án, hogy kiderüljön, megváltoztatta-e Bennu pályáját. Mint kiderült (megerősítve a korábbi becsléseket), a művelet során fellépő erőhatás elhanyagolható volt a kisbolygó pályájára.
Az adatok alapján a Deep Space Network segítségével és a legmodernebb számítógépes modellek felhasználásával két dátumot határoztak meg, amikor a Bennu potenciális veszélyt jelenthet a Földre. 2182-ben 0,037%, 2300-ban pedig 0,057% esélyt adnak a becsapódásra a kutatók. Bár nagyon kicsi az esély egy jövőbeni találkozásra, a Bennu továbbra is az egyike a két legnagyobb veszélyt jelentő kisbolygóknak, az 1950 DA nevű aszteroida mellett. Az OSIRIS-REx által gyűjtött tapasztalatok pedig lehetőséget adnak a jövőben más potenciálisan veszélyes objektum pályájának pontosabb meghatározásában is.
Az OSIRIS-REx űrszonda 2021. május 10-én hagyta maga mögött a Bennu kisbolygót, értékes kőzetmintákkal a fedélzetén, amely majd várhatóan 2023. szeptember 24-én ér vissza Földünkre.
A Bennu kisbolygó. Forrás: NASA/JPL