Pontosították a Bennu pályáját és a Földbe történő becsapódás esélyét is

Kapcsolódó

A Falcon-9 B1069 főszereplésével az idei 69. küldetést is teljesítette a SpaceX

Ha már a Starlink-indítások önmagukban nem jelentenek akkora izgalmat...

A nap képe #1243 – Frank Rubio üdvözlése

Mark Vande Hei így üdvözölte társát, aki előző nap...

Kína 2024-ben felszíni mintákat hoz a Földre a Hold túlsó oldaláról

Kína jövőre elindítja a Csang'e-6 küldetését, hogy először gyűjtsön...

Felszerelték az egyik napelemszárnyat a Hera űrszondára

Még augusztus végén számoltunk be arról, hogy a Hera...

Az OSIRIS-REx űrszonda 2018-ban érkezett meg a Bennu kisbolygóhoz, küldetése során pedig nem csak kőzetmintát, de rengeteg más hasznos információt is gyűjtött. 2135-ben a Bennu a Földhöz közel fog elhaladni, és bár akkor még nem fog veszélyt jelenteni bolygónkra, a tudósok számára kulcsfontosságú, hogy megértsék az aszteroida pontos pályáját. A legújabb tanulmányban a szonda precíziós nyomon követési adatait felhasználva a tudósok számára lehetővé vált, hogy csökkentsék az aszteroida pályájával kapcsolatos bizonytalanságot.

Az OSIRIS-REx keringési pályája a Bennu kisbolygó körül. Forrás: NASA/JPL

Az OSIRIS-REx több mint 2 éven át keringett a Bennu kisbolygó körül. Eközben sikerült meghatározni a kisbolygó méretét, alakját, tömegét, összetételét, saját tengelye körüli forgását. Ezek a mérések segítenek megállapítani, hogy az aszteroida pályája hogyan fog alakulni az idő múlásával, és áthalad-e egy úgynevezett „gravitációs kulcslyukon” a 2135-ös közeli megközelítés során. Ezek olyan területek, amelyeken ha a Bennu áthaladna bizonyos időpontban, a Föld gravitációs vonzása miatt a jövőbeli becsapódás esélye jelentősen megnőne.

Még egy rendkívül kicsi erő is módosíthatja a Bennu pályáját úgy, hogy áthaladjon egy ilyen gravitációs kulcslyukon, vagy akár teljesen elkerülje azt. Ezekben a mozgató erőkben a Nap döntő szerepet játszik. A kisbolygó keringése során a napfény felmelegíti a nappali oldalát. Mivel az aszteroida forog is a saját tengelye körül, hűlni kezd, amikor az éjszakai oldal felé fordul. Hűlés közben felülete infravörös energiát bocsát ki, ami kis tolóerőt generál, ezt a jelenséget Yarkovsky-effektusnak hívják. Rövid időn belül ez a tolóerő csekély, de hosszabb távon az aszteroida helyzetére gyakorolt ​​hatása felhalmozódik, és jelentős szerepet játszhat egy kis méretű égitest pályájának megváltoztatásában. Ez volt az első alkalom, hogy ennek hatását nagy részletességgel meg tudták mérni egy aszteroidánál.

A Bennu pályáját bemutató legújabb modell meghatározásakor a kutatók figyelembe vették továbbá a Nap, a bolygók és holdjaik, valamint több mint 300 egyéb aszteroida gravitációs vonzását, a bolygóközi por hatásait, a napszél nyomását és Bennu részecskekibocsátási eseményeit is. Még azt is vizsgálták, hogy az OSIRIS-REx milyen erőt fejtett ki a Touch-and-Go (TAG) mintavételi esemény végrehajtásakor, 2020. október 20-án, hogy kiderüljön, megváltoztatta-e Bennu pályáját. Mint kiderült (megerősítve a korábbi becsléseket), a művelet során fellépő erőhatás elhanyagolható volt a kisbolygó pályájára.

Az adatok alapján a Deep Space Network segítségével és a legmodernebb számítógépes modellek felhasználásával két dátumot határoztak meg, amikor a Bennu potenciális veszélyt jelenthet a Földre. 2182-ben 0,037%, 2300-ban pedig 0,057% esélyt adnak a becsapódásra a kutatók. Bár nagyon kicsi az esély egy jövőbeni találkozásra, a Bennu továbbra is az egyike a két legnagyobb veszélyt jelentő kisbolygóknak, az 1950 DA nevű aszteroida mellett. Az OSIRIS-REx által gyűjtött tapasztalatok pedig lehetőséget adnak a jövőben más potenciálisan veszélyes objektum pályájának pontosabb meghatározásában is.

Az OSIRIS-REx űrszonda 2021. május 10-én hagyta maga mögött a Bennu kisbolygót, értékes kőzetmintákkal a fedélzetén, amely majd várhatóan 2023. szeptember 24-én ér vissza Földünkre.

A Bennu kisbolygó. Forrás: NASA/JPL

Dark mode powered by Night Eye