Oroszország nagy hatótávolságú cirkálórakétákkal mért csapást az ukrán rakéta- és űripar központjára július 16-án. A kelet-ukrajnai Dnyipro városában található Juzmas gépgyárt érte támadás, ezzel ellehetetlenítve mint a Juzmas, mint a Juzsnyoje tervezőiroda munkáját (a két vállalat szorosan együttműködve szolgálta ki az ukrán és a nemzetközi űripar igényeit). A rakétatámadásban 15-en sebesültek meg, és hárman életüket vesztették. A Dnyipro városát célba vevő rakétákat a jelentések szerint a Kaszpi-tenger felett repülő orosz Tu-95 stratégiai bombázókról indíthatták el Ukrajna felé.
Ezzel nem csak a két cég munkája és további működése került veszélybe, hanem az egész ukrán űripar jövője vált kérdésessé, aminek a háború tépázta ország határain kívül is jelentős hatása lesz. Az Ukrán Űrügynökség alkalmazottainak száma megközelíti a NASA-ét, ugyanis több mint 16 000 embert foglalkoztattak eddig – ez annak köszönhető, hogy több mint 20 űripari vállalat tartozik a fennhatóságuk alá, amik javarészt az 1991 előtti időkből, a szovjet űrprogram fénykorából származnak. Az ukrán űrtevékenység három központ köré összpontosult: Kijev, Harkov és Dnyipro – az utóbbi kettő sajnos a háború miatt kénytelen volt leállni, így elmondhatjuk, hogy Európa egyik legnagyobb űripari szereplője pár hónap leforgása alatt teljesen kiesett a körforgásból, aminek komoly nemzetközi következményei lehetnek.
Az ukrán Szics-2-1 műhold felkészítése, erről később lesz még szó a cikkünkben. Kép forrása: Kyiv Post
nyitó kép
Az első ilyen az amerikai Antares rakéta jövőjét teszi teljesen bizonytalanná. Tudniillik, hogy a Northrop Grumman által gyártott és üzemeltetett Antares fontos szerepet játszik a Nemzetközi Űrállomás (ISS) programban, pontosabban annak logisztikájában, ugyanis a SpaceX Dragon űrhajója mellett a Cygnus az egyetlen kereskedelmi (és nem orosz) űrjármű jelenleg, amivel kulcsfontosságú ellátmányt tudnak szállítani a Föld körüli keringő állomásra. És igen, a Cygnus űrhajót az Antares rakéta juttatta eddig alacsony Föld körüli pályára. A probléma az, hogy ennek a rakétának az első fokozatát a Juzmas és a Juznyoje tervezte és gyártotta Dnyiproban, amit most nem tudnak folytatni. Emellett van egy másik nehezítő tényező is, mégpedig a hajtóművek. Az amerikai rakéta ukrán első fokozatát ugyanis orosz gyártású RD-191 hajtóművek látják el a kellő tolóerővel, amelyek beszerzése a jelenlegi helyzetben eléggé problémás lenne. Ha tovább folytatódik a konfliktus (és valószínűleg ez sajnos így lesz), akkor a Northrop Grummannak más alternatívát kell találnia a Cygnus űrhajók ISS-hez való küldéséhez. A védelmi ipari óriás beszámolója szerint még két Antares rakétához van elég alkatrészük (Cygnus NG-18 misszió idén októberben és Cygnus NG-19 küldetés 2023-ban), de a NASA-val kötött megállapodás értelmében ezen kívül még további hat teherszállító űrhajót kell majd küldeniük az űrállomásra.
A cég 2014-ben került hasonló helyzetbe, amikor egy hajtóműhiba miatt az Antares rakéta egyik korábbi verziója másodpercekkel az indulás után felrobbant és visszazuhant a virginiai indítóállásra. Ekkor a United Launch Alliance (ULA) mentette meg az ISS-utánpótlást, és a rákövetkező hat űrhajót Atlas-V rakétákkal állították Föld körüli pályára. Sajnos most ez az opció már nem releváns, hiszen a ULA az összes fennmaradó Atlas-V rakétához már társított egy missziót, és a típust hamarosan kivonják a forgalomból. A Northrop Grumman még nem mondott semmi konkrétumot, hogy milyen hordozórakétával tudnák tovább biztosítani az ISS ellátását, de „minden eshetőségre van tervük.”
Egy Antares rakéta indulása a Cygnus NG-11 S.S. Roger Chaffee teherhajóval 2019-ben. Kép forrása: Northrop Grumman
antares kép
De nem is kell messzire menni, hiszen az Európai Űrügynökség (ESA), valamint az Arianespace munkájára is komoly kihatással lehet az ukrán űripar leállása. Az köztudott, hogy mivel az ESA egy multinacionális szervezet, a nagyobb programokba fektetett munkát és pénzügyi terheket is a tag- és közreműködő államok sokasága között osztják el, és ez alól a hordozórakéták fejlesztése és gyártása sem kivétel. Mint ahogy arról már korábban is beszámoltunk, az ESA lépésről-lépésre szeretné elérni, hogy az európai államok teljesen független műholdindítási képességgel rendelkezzenek: ez a nehézrakéták mezőnyében már egy ideje elérhető az Ariane-5 rakétának köszönhetően (az Ariane-6 pedig továbbviszi a stafétabotot), a Vega rakéta pedig a kisműholdak indítására alkalmas alacsony Föld körüli pályára. A közepes műholdak indítása helyén maradt „űrt” eddig az orosz Szojuz rakéták töltötték be, amiket speciálisan átalakítottak, hogy az Arianespace szervezésében tudják őket felbocsátani a dél-amerikai Guyana Űrközpontból. Sajnos a jelenlegi állapotokban a Roszkoszmosz ezt az együttműködést nem kívánta tovább folytatni. A Szojuz „kivonulása” kapóra jött a Vega-C bemutatkozásának is, melyre néhány nappal ezelőtt került sor. A Vega rakéta ezen továbbfejlesztett változata már olcsóbban képes közepes méretű műholdakat is pályára juttatni, így „kitöltve” rést az európai rakéták képességeiben.
A probléma abban rejlik, amit már előbb említettünk: az ESA által finanszírozott Vega-C fejlesztése egy rendkívül szerteágazó projekt volt – a szilárd hajtóanyagú motorokat az olasz Avio, az orrkúpokat a svájci Ruag Space gyártotta, a navigációs rendszerek validációját pedig a román INCAS végezte el, de még folytathatnánk a listát. A történetben a csavar a rakéta negyedik fokozatában rejlik, ugyanis az AVUM+ végfokozat RD-843 hajtóművét szintén az ukrán Juzsnyoje tervezte és gyártja (vagyis gyártotta) a Dnyiproban lebombázott üzemben. A rakéta üzemeltetéséért felelős Arianespace elmondása szerint összesen öt darab RD-843-asuk maradt még raktáron, ami körülbelül 2023 végéig elég lesz, ha vetünk egy pillantást a Vega jövőbeli küldetéseinek listájára. Ha nincs RD-843, akkor nincs működőképes AVUM+ fokozat, és ha nincs AVUM, akkor sem a Vega, sem a Vega-C nem fog tudni műholdakat szállítani a világűrbe. A megoldás erre az RD-843-asok gyártásának kihelyezése lenne egy másik telephelyre, vagy a Vega rakéta Vega-E típusának a kifejlesztése és megépítése lenne, ami az AVUM helyett már egy kriogenikus, metán-oxigén ciklusú felső fokozatot alkalmaz utolsó lépcsőként. Ez azonban 2026 előtt feltehetően nem készül el, így 2-3 évig ismét külföldi (valószínűleg amerikai) rakétákra kell majd az európai kis- és közepes műholdas iparnak támaszkodnia az orosz-ukrán konfliktus hatásai miatt.
Az AVUM+ végfokozat tesztelés közben, az RD-843 hajtómű itt nem látható. Kép forrása: ESA
Emellett a belföldi fejlesztésekre is katasztrofális hatással van a háború. A Juzsnyoje dnyipro-i gyárában önálló műholdfejlesztési és integrációs képességgel rendelkezett az ország, többek közt itt szerelték össze a 170 kilogrammos Szics-2-1 földmegfigyelő műholdat is, ami 2022. január 13-án került Föld körüli pályára a SpaceX Falcon-9 rakétájának Transporter-3 költségmegosztós, kisműholdas küldetésén. Érdemes megjegyezni, hogy „mindössze” 10 évet csúszott a projekt, ugyanis eredetileg 2012-ben szerették volna a műholdat pályára állítani egy Dnyepr rakétával Bajkonurból, de technikai okokból csúszott a projekt, majd 2014-ben a krími konfliktus miatt meghatározatlan időre elnapolták a műhold felbocsátását. A széria egyik másik darabja, a Szics-2M még mindig ilyen helyzetben van, és nem tudni, hogy mikor kerülhet a világűrbe.
Az ország első nagy teljesítményű, geostacionárius pályára szánt távközlési műholdja is 2015 óta vesztegel egy raktárban – a Lybid-1-et eredetileg 2015-ben tervezték pályára állítani egy Zenyit-3F rakétával, csak a krími konfliktus szintén közbeszólt. Azt se lehet viszont elmondani, hogy az ukrán űrprojektek csak az orosz konfliktus miatt késtek(nek): a korrupt tisztviselőknek, rejtélyesen eltűnő pénzösszegeknek, és a rossz adminisztrációnak köszönhetően tolódtak ki ezek a projektek a 2010-es évek közepére.
Ukrajna a rakétafejlesztésben is nagy múlttal rendelkezik: a Zenyit-rakétacsaládot is itt fejlesztették és gyártották, melynek utolsó indítására 2017-ben került sor Angola első műholdjával, az AngoSat-1 telekommunikációs szatellittel a fedélzeten (az orosz gyártmányú műhold később meghibásodott és odaveszett). Elon Musk saját bevallása szerint a saját maga által fejlesztett rakéták után a Zenyitek a kedvenc űrrakétái, bár az okot nem mondta el.
Zenyit-2SZB rakéta Bajkonurban, orrkúpja alatt a Fobosz-Grunt űrszondával 2011-ben. Kép forrása: Roszkoszmosz
zenyit kép
2015-ben szintén vakvágányra futott a Ciklon-4M rakéta tervezése. Oroszország politikai nyomásgyakorlással elérte, hogy Brazília kiszálljon az ukránokkal közös projektből, amire akkorra már több mint 500 millió dollárt költöttek. A dél-amerikai ország földrajzi elhelyezkedése kiváló helyszínt nyújt egy Egyenlítőhöz közeli űrközpontnak, erre a célra pedig Alcantara lett kiválasztva. Innen egyébként Brazília már próbált saját űrrakétát indítani, de sorozatos kudarcok után felhagytak az egésszel.
Az országban az űrkorszak hajnalára visszatekintő, évtizedes múltú nagyvállalatok mellett az új űripari startupok és fiatal innovatív cégek is épphogy megvetették a lábukat, az egyik ilyen a Kurs Orbital. Tervük, hogy az ISS-re közösen kifejlesztett orosz-ukrán Kursz dokkolórendszert felhasználva kisműholdak segítségével tudjanak űrszemetet eltakarítani alacsony Föld körüli pályáról, hasonlóan a brit AstroScale módszeréhez.
A Juzmas-Juznyoje páros nem csak űripari célú fejlesztéseken dolgozott az elmúlt években, hiszen ukrán hadsereg számára cirkálórakéták fejlesztésében is részt vettek.
Vologyimir Uszov, az Ukrán Állami Űrügynökség igazgatója így nyilatkozott a jövőről, ha Ukrajna számára a legrosszabb forgatókönyv valósul meg: „A fiatal generáció (űrkutatási mérnökök) el fog menni, már most rengeteg lehetőségük van külföldön. Az ukrajnai űriparban dolgozó emberek három-négy generációja dolgozik olyan helyeken, mint a Juzmas. Azért választják az ottani munkát alacsony fizetéssel, mert büszkék arra, amit Ukrajnában csinálnak. Úgy gondolom, ha Oroszország átveszi ezeket a kulcsfontosságú létesítményeket, akkor el fognak menni. Az idősebb generáció tudja, hogy a dolgok meg fognak változni, ők már többször látták, hogy drámai változások történtek. Ezért úgy gondolom, hogy ők lesznek a vállalkozás őrzői, amíg vissza nem kapjuk őket”.
Források: