Repülőgép-balesetben elhunyt William Anders, az Apollo-8 űrhajósa

Kapcsolódó

A nap képe #1498 – Az ISS csapat

A Nemzetközi Űrállomás 9 tagú csapata, köztük a nemrégiben...

19-re húzott lapot a Virgin Galactic jelenlegi járművük nyugdíjazásával

Mindössze 7 darab üzemszerű repülés után fejezi be pályafutását...

Űrtávcsövet szállít az RS1 rakéta

A virginiai székhellyel rendelkező Scout Space június 10-én jelentette...

A nap képe #1497 – Csendes-óceán

Az alábbi összetett felvételen a felhőkbe burkolózó Csendes-óceánt láthatjuk,...

Neki köszönhető az első és leghíresebb fotó a Földkeltéről, melyet a Hold megkerülése közben készített.

Ismét egy legendás űrhajóssal lett szegényebb a világ: tegnap elhunyt William Anders, az Apollo-8 asztronautája. 90 éves korában saját repülőgépével zuhant le. Anders fotózta le elsőként a Földet Hold körüli pályán, a Földkelte néven elhíresült felvétel az egyik leghíresebb fotó az űrtörténelemben.

Korai évei

Anders 1933. október 17-én született Hong Kongban Arthur F. Anders és Muriel née Adams gyermekeként. Még kisgyermek korában költöztek az Egyesült Államokba, de apját nem sokkal később Kínába vezényelték katonai szolgálatra, majd a 2. világháborúba idején költöztek vissza az USA-ba. 
Anders 1951-ben a Boyden Schoolban kezdte meg felsőfokú tanulmányait, majd 1955-ben az Annapolisi Tengerészeti Akadémián szerzett villamosmérnöki diplomát. Ezt követően jelentkezett a hadseregbe repülési tréningre,  majd a képzés elvégzése után több repülőgép típust is vezetett a Hamilton Légitámaszpont parancsnoksága alatt. 

Kiválasztás és karrier a NASA-nál

Először tesztpilótának jelentkezett a légierőhöz, de 1963. június 5-én a NASA kiadta a Project Geminire és a Project Apollora is pályázatát, ahová 10-15 jelöltet kerestek. Anders erre is beadta jelentkezését, mivel ezúttal már nem volt követelmény a tesztpilóta tapasztalat.
A harmadik űrhajósosztály tagjaként kezdhette meg munkáját a NASA-nál, első megbizatását a Gemini-11 küldetésen kapta, ahol Neil Armstrong tartalékja volt. Az űrhajósok rotációja szerint a Gemini-13-nál került volna sorra mint fő űrhajós, de a Gemini-12 után befejeződött a projekt, a NASA áttért az Apollo-programra, így Andersnek tovább kellett várnia első űrrepülésére. 

Apollo-8

1966. december 22-én jelölték az Apollo-program harmadik személyzetes küldetésére (Apollo-9) Frank Borman parancsnok és Michael Collins holdkomp pilóta mellé. Később, 1968 júliusában Collinst Jim Lovell váltotta, az indítást pedig decemberre tűzték ki. Eredetileg a holdkomp második tesztje lett volna a küldetés fő célja közepes magasságú Föld körüli pályán, de a jármű fejlesztésének csúszása miatt végül Deke Slayton, az űrhajósiroda vezetője módosította a terveket, és a Borman, Lovell, Anders triót végül az Apollo-8 küldetésre helyezték át, melynek feladata a parancsnoki modul tesztje lett egy Holdat megkerülő űrrepülés során. 
A teljes Saturn-V rakéta első személyzetes útjának számító misszió 1968. december 21-én indult el a Kennedy Űrközpont LC-39A komplexumából. A személyzet 68 órás utazás után ért a Holdhoz, majd összesen 10 keringést tettek meg körülötte 22 óra alatt. A híres karácsonyi beszéd is eközben hangzott el Szenteste idején, amikor a három űrhajós a Teremtés Könyvéből olvasott fel egy részletet, Anders pedig elkészítette Földünkről az első fotót, amikor az a Hold horizontja fölött felbukkant. Küldetésük összesen 6 nap és 3 óráig tartott, december 27-én sikeresen visszatértek a Földre.

Az Apollo-8 személyzete. Balról jobbra: Jim Lovell, William Anders és Frank Borman. Közülük sajnos már csak Lovell él.
A híres fotó.

NASA utáni idők

Anders 1969-ben már sejtette, hogy az Apollo-program nem lesz hosszú életű, és valószínűleg parancsnoki szerepet sem kaphat már ennek következtében. Az Apollo-11 tartalék személyzetébe válogatták, de végül nem jutott több lehetőséghez a programban. Időközben egyre inkább kormányzati pozíció betöltése kezdte érdekelni, és Nixon elnök ki is jelölte a National Aeronautics and Space Council (NASC) főtitkárának, a tartalékos jelölés miatt viszont 1969 augusztusáig nem kezdhette meg munkáját. 
Új szerepkörében a légi- és űrrepülés szabályozásának fejlesztésért felelt. Az Apollo-program lezárása után a Skylab űrállomás fejlesztése mellett kampányolt a már tervekben létező új űrrepülőgép helyett. Utóbbit főleg a mérete miatt kritizálta, ugyanis szerinte egy kisebb orbiter sokkal gazdaságosabb lett volna. Mivel Anders nem érezte, hogy a NASC elég hangsúlyt kap a nagyobb projektek fejlesztésének véleményezésében, 1972-ben kezdeményezte a tanács megszüntetését, ami 1973. június 30-án érvénybe is lépett. 

1977-ben a General Electric alelnöke lett, ahol egyben a nukleáris eszközökért felelős részleg igazgatói tisztségét is betöltötte. 1984-ben távozott a cégtől, 1990-ben pedig a General Dynamics-nél folytatta pályafutását alelnökként. Nyugdíjas éveit Washington államban, majd Kaliforniában töltötte, a repüléstől viszont nem tudott elszakadni, és egészen 90 éves koráig vezetett kisméretű repülőgépeket.

Halálát épp az okozta, amit a legjobban szeretett: a repülés. Tegnap a Jones-sziget és az Orcas-sziget között  T-34 típusú repülőgépe ismeretlen okból kigyulladt, majd a vízbe csapódott, Andersnek esélye sem volt a túlélésre. Halálával 6 Apollo-űrhajós van már csak életben.

Nyugodjék békében, Anders vezérőrnagy!

 

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye