Tavaly október óta az első orosz indításra kerül sor, amit egy Proton-M rakétával hajtanak végre.
Indítás ideje, helye: 2023. február 5. 10:12, Bajkonur Űrközpont 81/24-es indítóállás, Kazahsztán
Megbízó: Orosz Szövetségi Űrügynökség (Roszkoszmosz)
Rakomány: az Elektro-L n°4 geostacionárius meteorológiai műhold
Rakomány össztömege: ~2090 kg
Hordozórakéta: a Hrunyicsev Gépgyár által üzemeltetett Proton-M / Blok DM-03 nagy teherbírású hordozórakéta
Pálya: 36000 km magas geostacionárius pálya
Fokozat visszatérése: a Proton-M rakéta egyik fokozata sem képes visszatérésre
Élő közvetítés: a Roszkoszmosz hivatalos Youtube-csatornáján, magyarul pedig mi is közvetítjük a Spacejunkie Youtube-csatornánkon
A küldetés kimenetele: sikeres
Infografika: Séra Gábor (spacejunkie.hu)
A küldetés számokban
Ez lesz:
- az Elektro-L műholdflotta negyedik tagjának indítása
- a 7. Proton-M / Blok DM-03 összeállítású rakéta, összességében pedig a 428. Proton rakéta indítása
- a Roszkoszmosz idei 1. indítása
- a 18. orbitális indítási kísérlet 2023-ban, az összes startot világszerte figyelembe véve
Az Elektro-L műholdflotta
A Roszkoszmosz 2011-ben bocsátotta fel az Elektro-L nevű geostacionárius időjárás-megfigyelő műholdflotta első tagját, ami mára már inaktív állapotban van. A második egységet 2015. december 11-én, a harmadikat 2019. december 24-én állították geoszinkron pályára, amik különböző inklinációjú (Egyenlítővel bezárt keringési szögű) pályán működnek. Az L-típusú szatellitek az eredeti, még az 1980-as években indított Elektro-műholdak továbbfejlesztett változatai, amiket az NPO Lavocskiny cég gyárt (innen ered az „L”-jelző). A fő érzékelő berendezés az ún. MSU-GS multispektrális szkenner, ami a látható és infravörös fényhullám-tartományokban is működtethető. Előbbi verzióban 1 km-es, utóbbi esetben 4 km-es felbontásban képes képalkotásra.
A Föld forgásával megegyező geoszinkron keringési pálya előnye, hogy a műhold egy sziderikus nap, tehát 23 óra 56 perc 4 másodperc elteltével mindig a Föld adott földrajzi pontja fölött ugyanott látható az égbolton. Ez lehetővé teszi, hogy a földi követőantennáknak nem kell mozogniuk az adatkapcsolat fenntartásához, egyszerűbb berendezések szükségesek, amik egyúttal alacsonyabb működési költséget is jelentenek.
Az Elektro-L műhold a vákuumkamrás tesztre való felkészítésnél tavaly novemberben. Fotó: NPO Lavocskiny
Forrás: Roszkoszmosz