Sikerrel zárult 2020 utolsó indítása

Kapcsolódó

A nap képe #1498 – Az ISS csapat

A Nemzetközi Űrállomás 9 tagú csapata, köztük a nemrégiben...

19-re húzott lapot a Virgin Galactic jelenlegi járművük nyugdíjazásával

Mindössze 7 darab üzemszerű repülés után fejezi be pályafutását...

Űrtávcsövet szállít az RS1 rakéta

A virginiai székhellyel rendelkező Scout Space június 10-én jelentette...

A nap képe #1497 – Csendes-óceán

Az alábbi összetett felvételen a felhőkbe burkolózó Csendes-óceánt láthatjuk,...

Magyar idő szerint 16 óra 42 perckor elindult az Arianespace vállalat Szojuz-STA rakétája a dél-amerikai Guyana Űrközpontból. Az idei év 144. és egyben utolsó küldetésének keretében egy francia katonai megfigyelő műholdat állított pályára a Szojuz hordozórakéta, a Francia Fegyveres Erők számára. A VS25 névre hallgató misszió volt a 25. Szojuz indítás a francia űrközpontból.

A hajtóművek begyújtásának pillanata
Forrás: Arianespace

A rakétán a Composante Spatiale Optique-2 (magyarul: “optikai űreszköz”, rövidítve CSO-2) műhold kapott helyet, egyedüli hasznos teherként. A műholdat a francia DGA katonai eszközöket központilag beszerző ügynökség rendelte meg, és a Francia Űrügynökséggel (CNES) kooperálva fogják működtetni. Az űreszközt egy 480 kilométer magas napszinkron pályára állították, ahol csatlakozni fog a CSO-1 műholdhoz a CSO konstellációban, melyek a régebbi Helios-1 és -2 katonai műholdakat hivatottak leváltani. A CSO-1-et 2 évvel ezelőtt, 2018 decemberében indították szintén Szojuz-STA rakétával Guyanából. A három műholdból álló optikai megfigyelésekre kiépített flotta utolsó tagja, a CSO-3, már eltérő lesz az első műholdpárostól, és már az Ariane-6 rakétára lesz szükség a pályára állításához. A CSO-2-es az AstroSat-1000 műholdplatformra épült, melyet az Airbus Defence and Space szolgáltatott (korábban az Astrium cég gyártotta). Az optikai és képalkotó eszközöket a Thales Alenia Space gyártotta. A CSO-1 és CSO-2 majdnem teljesen identikusak (CSO-1 tömege: 3655 kg, CSO-2 tömege: 3652 kg), de mivel a mostani műhold majdnem kétszer olyan alacsony pályán kering a Föld körül (az első műhold 800 km-es pályán kering), 35 cm-ről akár 20 cm körüli értékre is nőhet a felbontása. 2015-ben Németország is bevásárolta magát az eredetileg csak francia projektbe, 200 millió eurós összeget ajánlottak fel a harmadik műhold megépítésére, cserébe a felvételek használatáért. Belgium és Svédország is beszállt a programba, az utóbbi ország csatlakozása elérhetővé teszi egy poláris vevőállomás használatát is. Naponta átlagosan 280 képet készítettek eddig, ami most jelentősen megnövekedhet a frissen pályára állított CSO-2-vel.

Az űreszköz Föld körüli pályán – művészi illusztráció. Észrevehetjük a négy darab kihajható napelemtáblát, erről lehet megkülönböztetni a szintén francia katonai/civil Pléiades műholdaktól, melyek szintén az AstroSat-1000-es platformra épültek, de csak 3 napelemtáblával rendelkeznek.

Felmerülhet bennünk egy kérdés… miért van külön európai változata a Szojuznak? Mit jelent az STA? A Szojuz-STA tulajdonképpen egy Szojuz-2.1a, kis változtatásokkal. Az “ST” az áramvonalazó kúpok típusát jelzi, mely jelen esetben a lekerekített orrú, nagyobb átmérőjű változat. Mivel az összes Guyanából induló Szojuz rakéta az ST-típusú orrkúppal van ellátva, ez jelzés sosem változik. Ehhez jön hozzá az -A jelzés, mely az európai modifikációkkal elátott rakétát hivatott jelezni. Az európai-orosz megállapodásban a következő változtatások szerepelnek a Szojuz rakéta európai változatán:
European Safeguard Kit hozzáadása, ezzel a vészleállító rendszerrel tudják leállítani a hajtóműveket egy esetleges baleset esetén (Oroszországban nem divatosak a vészleállító rendszerek…);
– a hajtóművek kémiai gyújtórendszerének lecserélése pirotechnikus töltetekre;
– európai műholdadapterek felszerelése;
– a trópusi starthelynek köszönhetően plusz légkondicionáló rendszerek az orrkúpban, és egyéb környezeti szabályzórendszerek, melyek a rakéta oldalán hivatottak a jégképződést csökkenteni.

Szojuz orrkúp típusok, jobb oldalon található a lekeríkett orrú változat.

A CSO-2-t a Fregat végfokozat állította a kijelölt pályára. A Szojuztól eltérően nem kriogenikus folyékony oxigént és RP-1 kerozint használ hajtóanyag-keverékként, hanem a hipergolikus N2O4/UDMH* párost. Bár rettentően toxikusak és rákkeltőek ezek az anyagok, hatalmas előnyük a tárolhatóság – nem forrnak el idővel, illetve gyújtórendszerre sincs szükség (hipergolikus=öngyulladó, érintkezéskor az égéstérben már begyullad az elegy). Így akát 20-szor is be lehet indítani a Fregat fokozatot egy küldetés alatt. A mai küldetésen két Fregat manővert követően leválasztották a rakományt, mellyel lezárták a küldetést.
* – dinitrogén-tetraoxid és asszimetrikus-dimetilhidrazin

A VS25 küldetés rakétájának összeszerelése
Forrás: Arianespace
Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye