Sikertelen a Perseverance első mintavételi kísérlete

Kapcsolódó

Zöld utat kapott a NASA Dragonfly küldetése

Ezzel az utolsó tervezési szakaszba léphet a Szaturnusz Titan...

Lezajlott az Ariane-6 bemutatkozása előtti utolsó földi teszt

A rakéta felső fokozatának tesztjét a Német Űrkutatási Szervezet...

Svédország 38. országként csatlakozott az Artemis Egyezményhez

Gyorsan sor került egy újabb aláírásra, már ami az...

A nap képe #1441 – Apollo-13 „mentőcsónak”

Az Apollo-13 misszió felvétele a Holdról, melyet a holdkompból...

A tudósok évtizedek óta dolgoznak azon, hogy egy másik bolygóról sikerüljön mintát visszahozni a Földre, ez ugyanis soha nem történt meg az űrrepülés történelme során. Bár a Marson dolgozó robotok számos kutatómunkát képesek elvégezni önállóan, vannak olyan vizsgálatok amelyeket csak itt a Földön lehet elvégezni. Ilyen például egy bolygó pontos korának, vagy az egykori víz, és éghajlati jellemzőinek meghatározása.

Az elkövetkező években világszerte több száz tudósból álló csapat elemzései alapján különböző geológiai területekről kb. 38 különféle mintát kívánnak begyűjteni és eltárolni a Perseverance segítségével. A Földön ezzel egyidejűleg az Amerikai Egyesült Államok és Európa közösen fejleszti azokat a leszállórendszereket, elszigetelési technológiákat, robotkarokat, Marsi felszálló rendszereket, a bolygó körüli rendevú- és átviteli rendszereket, valamint számos más egységet, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezeket a mintákat visszahozzák a Földre.

A tudósok a Perseverence marsjáróval heteken át készültek az első minták begyűjtésére: tesztelték a műszereket, próbafúrásokat és elemzéseket végeztek, illetve kijelölték az első mintavétel helyszínét is.

Az első mintavételre kijelölt szikla a csiszolás után. Forrás: NASA/JPL

Augusztus 5-én aztán végre elkezdődött az első mintavételi folyamat, a tudósok által kiválasztott szikla felületét a Perseverance lecsiszolta, eltávolította róla a port, és megvizsgálták a rover robotkarjának végén található WATSON kamerával és SHERLOC műszerei segítségével. Következő lépésként a Perseverance egy lyukat fúrt a sziklába, amelynek során meg kellett volna történnie az első mintavételnek is a 43 titániumból készült tubus egyikébe, amelyet a marsjáró vitt magával küldetésre.

A mintavételi tubus felépítése. Forrás: NASA/JPL

A beérkező adatok és fotók azonban azt mutatták, hogy a tubus üres, azaz a mintavétel nem sikerült. A Perseverance 2 méter hosszú robotkarjának végén található a Mintavételi és Tároló Rendszer (Sampling and Caching System), amely üreges fúrófejet és ütvefúrót használ a minták kinyeréséhez. A rover telemetriája azt mutatja, hogy a művelet során a fúró és a fúrófej a terveknek megfelelően működött. A teljes mértékben autonóm mintavétel következő lépése, hogy egy szondát juttatnak a tubusba, és megmérik a begyűjtött minta térfogatát. A szonda nem találkozott a várt ellenállással, ebből következik, hogy a tubusban nem volt minta.

A Persevarence fúrófeje és a mintavételi tubus az augusztus 6-án befejeződött mintavétel után. Forrás: NASA/JPL

Az üres, 233-as számú mintavételi tubus. Forrás: NASA/JPL

A Perseverance csapata a következő napokban elemzi és kivizsgálja a rendelkezésre álló adatokat, illetve megvizsgálják mi okozhatta a problémát. Ennek egyik első lépése az lesz, hogy a robotkar végén található WATSON képalkotó berendezés segítségével közeli felvételeket készítenek a sziklába fúrt lyukról. Jennifer Trosper, a JPL Perseverance projektmenedzsere elmondta, hogy az első elképzelések szerint a sikertelen mintavétel valószínűleg annak az eredménye, hogy célpontnak választott kőzet nem úgy reagált a fúrásra, ahogy azt a kutatók várták, és kicsi annak az esélye, hogy valamiféle hardveres probléma lenne a Mintavételi és Tároló Rendszerrel.

A szikla a sikertelen mintavétel után. Forrás: NASA/JPL

Nem ez lenne az első eset, hogy a Mars meglepő kőzet- és regolit-tulajdonságai okoznak fejtörést a tudósok számára, ugyanis a NASA korábbi küldetései során is léptek fel problémák a mintavétel és egyéb tevékenységek során. A Phoenix küldetés 2008-ban ragadós talajmintába botlott, emiatt nehezen lehetett a mintát a tudományos műszerekbe juttatni, így többször is próbálkozni kellett, amíg végül sikerrel jártak. A Curiosity olyan kőzetekbe fúrt, amelyekről kiderült, hogy a vártnál keményebbek és törékenyebbek. Legutóbb az InSight leszállóegység „Vakond” néven ismert hőszondája nem tudott a tervek szerint behatolni a Mars felszínébe. Bízunk benne, hogy ezúttal is a Mars tréfálta meg az ember alkotta technológiát, és végül sikerül minden rendelkezésre álló tubust megtölteni mintákkal, hogy azt egy későbbi küldetés keretében vissza is hozzák a Földre, első alkalommal egy másik bolygóról.

Dark mode powered by Night Eye