SOLARIS – Kutatás az űrből származó napenergia hasznosítására

Kapcsolódó

A nap képe #1475 – Perseverance és a Jezero-kráter

A Perseverance marsjáró, és a poros Jezero-kráter.

Négy darab Peking-3C földmegfigyelő műholdat állított pályára Kína

Az indítást a 90. repülését teljesítő Hosszú Menetelés-2D rakétatípussal...

A nap képe #1474 – A 21. út

A 21. küldetését teljesítő B1062 jelű Falcon-9-es. A fotót...

21 hónap után repültek ismét utasok a New Shepard rakétával

Legutóbb 2022 augusztusában hajtott végre a Blue Origin utasokkal...

Földünk az űrből: Új-Zéland

A Kopernikusz-program Sentinel-2 műholdja 2024. május 7-én készítette az...

Az ESA a SOLARIS névre hallgató kezdeményezés keretében az űrből származó, de Földünkön felhasználandó napenergia hasznosításához szükséges kulcsfontosságú technológiák kutatását tervezi. Az egyik ilyen technológiát – a vezeték nélküli energiaátvitelt – nemrégiben Németországban mutatták be üzleti és kormányzati döntéshozóknak.

A bemutatóra az Airbus müncheni X-Works innovációs létesítményében került sor. A módszer lényege, hogy mikrohullámú sugárzás segítségével zöld (azaz megújuló forrásból előállított) energiát továbbítottak két, egymástól 36 m távolságra elhelyezkedő pont között, amelyek a „világűrt” és a „Földet” jelképezték.

Az így továbbított energiát egy városmodell megvilágítására, zöld hidrogén előállítására, illetve a világ első vezeték nélkül hűtött, 0%-os alkoholtartalmú sörének hűtőszekrényben történő hűtésére is felhasználták, mielőtt azokat a közönségnek felszolgálták volna.

Az Űralapú Napenergia-rendszer (Space-Based Solar Power system) működő változatához a geostacionárius pályán keringő műholdak folyamatosan, a nap 24 órájában gyűjtenék a napfényt, majd kis teljesítménysűrűségű mikrohullámokká alakítanák át, hogy biztonságosan lesugározzák a földi vevőállomásokra. Ezeknek a szatelliteknek nagyoknak, több kilométeres nagyságrendűeknek kell lenniük ahhoz, hogy egy átlagos atomerőmű teljesítményével egyenértékű energiát termeljenek. Ugyanez igaz a Föld felszínén lévő „gyűjtőantennák” méretére is. Ez a „gyűjtőantenna” az úgynevezett „rectenna” (rectifying antenna) az elektromágneses energia egyenárammá (DC) történő átalakítására szolgáló speciális típusú vevőantenna. Ezeket már napjainkban is használják a vezeték nélküli energiaátviteli rendszerekben, amelyek rádióhullámok segítségével továbbítják az energiát.

Ennek az elképzelésnek a megvalósítása azonban még messze van. Olyan területeken lenne szükség technikai fejlődésre, mint az űrbeli gyártás és robotizált összeszerelés, az alacsony költségű, nagy hatékonyságú fotovoltaikus technológia, a nagy teljesítményű elektronika és a rádiófrekvenciás sugárképzés. További kutatásokat kell majd végezni a kis teljesítményű mikrohullámok emberi és állati egészségre gyakorolt jótékony hatásainak, valamint a repülőgépekkel és műholdakkal való kompatibilitásnak a megerősítésére is.

Az ESA SOLARIS projektje ezeket a technológiákat fogja kutatni, hogy az ügynökség tagállamai megalapozott döntést hozhassanak az űralapú napenergia, mint a meglévő megújuló energiaforrásokat kiegészítő új, tiszta, állandóan rendelkezésre álló energiaforrás jövőbeli megvalósításáról. Ezen túlmenően az e területeken elért áttörések számos más űrhajózási törekvésnek és földi alkalmazásnak is hasznára válhatnak.

Fantáziarajz az űrből származó napenergia Földre történő vezeték nélküli továbbításáról. – Kép forrása: ESA/Airbus

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye