Tavaly októberben indult a 10 részes sorozat az Apple TV+ streaming platformján, és mivel alternatív történelmi, és Apollo-program, ezért nem volt kérdés, hogy végig fogom nézni. Figyelem, az írás spoilereket tartalmaz!
A sorozat alapfelvetése, hogy a szovjetek jutnak először a Holdra, így az űrverseny tovább folytatódik. Neil Armstrong, és az Apollo-11 nem lesznek az elsők (helyette Alekszej Leonov, aki az első űrsétát is tette), a NASA pedig kétségbeesetten próbálja behozni a lemaradást, és az amerikai önérzeten esett sebet begyógyítani.
A sorozatban valós (és fiktív) történelmi személyeken keresztül mutatják be a “mi lett volna, ha..?” összes alternatív történését. Megismerhetjük az űrhajósokat (és családtagjaikat), az irányítóközpont központi kulcsfiguráit, illetve az akkori politikai vezetés alternatív cselekményeit is.
A látványra és a megvalósításra szerintem abszolút nem lehet panasz, látszik, hogy szántak pénzt bőven a sorozatra, és a történet is szépen halad előre – sajnos a hosszú párbeszédes családi drámák, és az izgalmas missziók közötti űrt kitöltő felesleges részek is vannak azért bőven.
A történetről kicsit részletesebben (figyelem kemény spoilerek következnek!): miután a szovjetek lépnek először a Holdra, majd később az első női kozmonauta is a Holdon sétál, az amerikaiak (egy majdnem balsorsú Apollo-11 misszió után) felélesztik a női űrhajós programot (mely rengeteg ellenérzést szít a NASA-nál és a férfi űrhajósok között), és számos női asztronautát képeznek ki. Később az első amerikai nő a Holdon (Molly Cobb, a sorozat egyik legjobb karaktere) jeget talál egy kráterben, így pár év múlva az amerikaiak és a szovjetek is Hold-bázist építenek, ahol hónapokig személyzet is tartózkodik – természetesen sok konfliktus adódik a két nemzet között. Később a NASA indítási balesetet szenved el, mely hátráltatja a holdi bázis személyzetének cseréjét (közben még több családi dráma), a sorozat utolsó két része pedig egy izgalmas holdi mentőmissziót mesél el.
Ami tetszett a sorozatban, hogy figyeltek a technikai részletekre (ha valaki kicsit jártas az Apollo-korszak történéseiben, rengeteg apró utalást, részletet szúrhat ki), és alapvetően a cselekmény is nagyon izgalmas – bár pár helyen kicsit elszálltak a készítők. Ami negatívum, az a sok felesleges családi dráma és hosszú párbeszédek, de gondolom erre azért volt szükség, hogy a nem csak űrrajongókat is megfogják a sorozattal.
Azon ne csodálkozzatok majd, hogy a sorozatban több whiskeyt isznak, és többet dohányoznak (még az űrhajósok is), mint a Dallasban. 🙂
Egynek teljesen jó szórakozás volt, mindenképpen csak ajánlani tudom (űr,- és Apollo-program rajongóknak kötelező természetesen). A hírek szerint már be is berendelték a második évadot, azt nem tudjuk, hogy mikor nézhetjük majd.
Az utolsó, tizedik rész végén van egy végefőcím utáni jelenet, azt mindenképpen nézzétek meg, mert eszméletlen jó, és a második évadot nagyban meghatározza majd.
