A legutóbbi bejegyzésben a szerdai történéseknél fejeztem be a beszámolót, azonban még aznap este újra ellátogattunk Starbase-re, hogy naplementében lőjünk pár fényképet. Reggel teljesen leesett az állunk a SpaceX telephelyét látva, az esti naplemente és a tengerparton egy dombtetőről való kilátás teljesen új perspektívát adott a Starbase-nek: a csapat teljes csendben nézte a lemenő napot a Booster 7 és Ship 24 mögött. Később természetesen az éjszakai kivilágított Starbase felirat előtti fotózkodás sem maradt el (fényképek hamarosan), majd a csapat hazafelé indult az újabb fárasztó, de élményekkel gazdag nap után. A Starbase és Brownsville közötti úton újból megállítottak minket a határőrök, ugyanis annyira közel van a mexikói határ, hogy itt is ellenőrzik az autókat.
Starbase naplementében. Fotók: Szabó Bence/spacejunkie.hu
További fantasztikus felvételeket Szabitól a Facebook posztunkban találtok, katt ide.
Elérkezett a csütörtök, amerikai utazásunk utolsó teljes napja, amire lazább programot szerveztünk, ugyanis el kellett kezdenünk a készülődést a másnapi reggel fél 6-os indulásra. Aznapra újabb statikus hajtóműteszt volt várható, így újból felkerestük South Padre Island tengerpartját, ahonnan kiváló kilátás nyílik Starbase-re. Újból hatalmas szerencsénk volt: ezúttal egy 20 másodpercig tartó hajtóműtesztet követhettünk figyelemmel, megkoronázva az amerikai élményeinket. Mivel újabb tesztek már nem voltak várhatóak (újból megnyitották a Starbase előtti utat), ezért egy kötelező cowboykalap vásárlás után vacsorázni indultunk, majd hazafelé vettük az irányt.
Egy utolsó élő bejelentkezésre is sort kerítettünk.
Másnap reggel 5:30-kor már elindultunk Houston-ba, hogy kényelmesen elérjük a 16:00-kor induló londoni gépet. A 6 órás autózás után végén leadtuk a kocsit, feladtuk a bőröndöket, majd egy gyors ebéd (hamburger jeee) után újból repülőre ültünk. Viszonylag gyorsan eltelt a 8 órás repülőút, Londonba érve pedig elbúcsúztunk Szabitól, akinek itt ért véget a közös utazás.
Már Londonban, egy utolsó közös kép Szabival.
Nekünk több mint 5 óránk volt az átszállásig, így próbáltuk elütni az időt a repülőtéren, de ekkor már szinte senki nem látott a fáradtságtól. A budapesti gépünk végül késett 1 órát, teljes káosz volt a beszállás is, de végre valahára hazafelé repültünk.
A Heathrow reptéren a budapesti gépre várva.
A több mint két hét alatt összesen 24 órát repültünk, kb. 3000 kilométert autóztunk, több ezer képet, Bálint pedig 4 terrabájtnyi videót készített. Láttuk a Kennedy és Johnson űrközpontokat, két rakétaindítást és két statikus hajtóműtesztet néztünk élőben, és többször bejártuk a SpaceX Starbase telephelyét. Egy életre szóló élmény volt egy hihetetlen jó csapattal, amit sosem felejtünk el. A kérdés azonban jogos, hova menjünk legközelebb?
Utolsó szelfi Budapestre érve, a paprikafüzért köszönjük Anitának!
Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki bármilyen módon segítette a csapat utazását, nélkületek nem jött volna létre ez a kaland! Külön köszönjük Gábornak a rengeteg segítséget és támogatást, aki szerencsére Texasban is velünk volt pár napig és egyengette a csapat utazását.
Séra Gábornak, Zsanettnak, Tominak és Benedeknek szintén nagyon köszönjük, hogy az utazásunk alatt is remek cikkekkel vitték a spacejunkie.hu-t. Köszönjük Discord szerverünk tagjainak is, akik végig kitörő figyelemmel követték végig a kalandjainkat. Ilyen az igazi #teamspace.
Az utazásról szóló korábbi bejegyzéseink
6. nap – Űrközpont és busztúra az indítóállásokhoz
4-5. nap – A Kennedy Űrközpont látogatókomplexuma
1. nap – (Fél)sikeres megérkezés