Kedden ismét egy adag Starlink műhold fog elindulni alacsony Föld körüli pályára egy Falcon-9 rakétán. Most 58+3 műhold lesz a raktérben, 58 Starlink és 3 SkySat, az utóbbiak a SpaceX Rideshare-programja keretében.
Indítás ideje, helye: 2020. augusztus 18. magyar idő szerint 16:31, Cape Canaveral Légibázis – SLC-40, Florida, USA 🇺🇸
Megbízó, rakomány: 58 darab Starlink v1.0 műhold és 3 darab SkySat földmegfigyelő műhold
Rakomány össztömege: 15 320 kg
Hordozórakéta: SpaceX Falcon-9 Block 5
Pálya: alacsony Föld körüli pálya (LEO)
Első fokozat: B1049.6 – ez lesz az 6. küldetése ennek a fokozatnak
Fokozat visszatérése: Of Course I Still Love You drónhajó
Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítés a SpaceX YouTube csatornáján.
Indítás kimenetele: sikeres indítás (ezen a linken található a beszámolónk a startról és annak érdekességeiről)
A Starlink műholdak, a hordozórakéta és a küldetés érdekessége
Mivel egy Rideshare-misszió keretében ismét kisebb műholdak “potyautasként” helyet kaptak a rakétán, 60 helyett csak 58 Starlink műhold van az áramvonalazó kúpok alatt. Ebből az összes műholdon található VisorSat napellenző modul, immáron másodszor (az előző indításnál volt legelőször az összes műhold ilyennel ellátva). Az 58 műhold leválása után 589 v1.0 Starlink lesz alacsony Föld körüli pályán, (leszámítva a meghibásodott és légkörbe visszatért szateliteket). A Falcon-9 első fokozata a B1049 sorozatszámú booster lesz, mely eddig 5(!) sikeres missziót hajtott végre, melyek név szerint: Telstar 18V/Apstar 5C, Iridium-NEXT-8 és Starlink-2 és 7 a v1.0 műholdakkal, és ez a fokozat volt felhasználva az első 60 tesztműhold indításakor is.
Ez az indítás sok szempontból rekord lesz: először fog hatodszorra repülni egy hordozórakéta első fokozata, ha sikeresen visszatért, akkor elsőként fogja ezt megtenni hat repülés után. Az indítás másik érdekessége, hogy ez lesz a SpaceX 100. indítása az alapítása óta: 5 Falcon-1 indítás, 91 Falcon-9 indítás és három Falcon Heavy indítás után ez lesz a cég századik startja.
-
Telstar 18V -
Iridium-NEXT -
Starlink v0.9 -
Starlink-2 -
Starlink-7
A Planet Labs Skysat műholdjai – a cég történelme
Májusban megírtuk, hogy a Planet Labs Inc. a SpaceX Rideshare-programja keretében Starlink indításokon juttatná űrbe a SkySat földmegfigyelő műholdjait, pontosabban 3-3 műholdat két indításal. Az első három SkySat a Starlink-8-cal állt pályára, a maradék három a mostani küldetésen fog indulni.
A SkySat program 2009-ben indult, a Skybox Imaging alapításakor. 2012. végére sikerült 91 millió dollárnyi tőket felhalmozniuk magánbefektetőktől. A terv egy alacsony poláris Föld körüli pályán keringő földmegfigyelő műhold konstelláció létrehozása volt. 2013. novemberében indult az első műholdjuk, a SkySat-1 egy orosz Dnyepr rakétán a Dombarovszkij Légibázis egyik rakétasilójából (a Dnyepr egy átalakított R-36 interkontinentális ballisztikus rakéta). A SkySat-1 első képein Perth-t, Abu Dhabit és Szomália partjait lehetett látni.
A második szatelit, a SkySat-2 egy Szojuz-2/Fregat rakétával állt alacsony poláris Föld körüli pályája Bajkonurból 2014. őszén. Ugyanebben az évben jelentette be a Space Systems Loral (SSL), hogy a Skybox Imaging őket bízta meg további 13 darab SkySat megépítésével, amik már a SkySat-C név alatt futottak. Az első ilyen műholdat, a SkySat-3-at az indiai Shriharikotából egy PSLV-XL hordozórakétával indították. A SkySat műholdak nagy nyereséget hoztak a cégnek a magas-minőségű műholdképekkel (a Skybox Imaging-en kívül a világon csak négy cég szolgáltatott műholdas felvételeket akkoriban).
A sikernek köszönhetően a Google bejelentette hogy félmilliárd dollárért megveszi a céget a műholdflottával együtt. A Google akvizíciója után változtatta a nevét a cég Terra Bella-ra. A Terra Bella magyarul Gyönyörű Földet jelent, ezzel is hangsúlyozták a cég tevékenységének a területét.
Második kép: az MV Wakashio olajtanker katasztrófája pár nappal ezelőtt
Forrás: Planet Labs Inc.
A fenti felvételek már a SkySat-C szatelitekkel készültek. 2016. őszén négy darab SkySat indult el egy Vega rakétával Kourouból, így már hét műhold volt aktív szolgálatban. Ezután a SSL további hat SkySat-C megépítésére kapott megrendelést, amit majd 2017 után indítanának. 2017-ben a Google nem nyilvános áron eladta a Terra Bellát a Planet Labs-nek, de szerződést kötöttek a SkySat-ok felvételeinek a további vásárlására. Ekkor a Planet Labs-nek javában egy ötvennél több műholddal rendelkező CubeSat konstellációja volt ami a Flock és Dove szatelitekből állt. Szintén 2017-ben hat SkySat állt pályára egy Minotaur-C rakétával a kaliforniai Vandenbergől, ezzel 15-re növekedett a műholdak száma. 2018. decemberében a SpaceX SmallSat Express (SSO-A) küldetésén további két SkySat állt poláris pályára.
A 2016-ban megrendelt hat műholdat a SpaceX Rideshare programja keretében terezték indítani, két Falcon-9 Starlink misszión. Az első ilyen start idén júniusban történt (a DM-2 utáni indítássorozat egyike volt) a Starlink-8 küldetésen. A következő hármat a mostani indításon fogják pályára állítani.
A műhold felépítése
Élettartamuk 6 év, tömegük ~120 kg. Az összes SkySat műhold egy Ritchey-Chretien Cassegrain teleszkóppal van felszerelve, 3,6 méteres fókusztávolsággal, a fókuszsíkban 3 darab 5,5 megapixeles CMOS képalkotó szenzorral. A detektorok felső része pánkromatikus képek készítésére szolgál, az alsó rész négy felé van osztva (vörös, zöld, kék és infravörös). Az általános felbontása egy műholdnak 1,1 méter, de csökkentheti a pályáját (ami alapjáraton 450 km) nagyon felbontás érdekében. Az irányzást reakciókerekek és giroszkópok segítségével oldják meg, a meghajtást High Performance Green Propulsion (HPGP) üzemanyagot használó fúvókák biztosítják. Áramellátását napelemek biztosítják.
