Idei második küldetésére készül a SpaceX Falcon Heavy rakétája, viszont először repül olyan konfigurációban, hogy egyik első fokozat sem tér vissza majd.
Indítás ideje, helye: 2023. május 1. 1:29, Launch Complex-39A (LC-39A) indítóállás, Kennedy Űrközpont, Florida, USA
Megbízó: Astranis Space Technologies, ViaSat
Rakomány: a ViaSat-3 Americas & Arcturus geostacionárius telekommunikációs műholdak
Rakomány össztömege: ~6700 kg
Hordozórakéták: Falcon-9 (Block-5) B1068-1 középső első fokozat, illetve a B1052-7 és B1053-2 oldalsó első fokozatok
Pálya: ~36000 km-es geostacionárius pálya (GEO)
Fokozatok visszatérése: ezúttal egyik első fokozat sem kísérel meg visszatérést, mindhárom az óceánba zuhan vissza
Élő közvetítés: angol nyelvű közvetítés a SpaceX hivatalos Youtube-csatornáján
A küldetés kimenetele: sikeres
A küldetés számokban
Ez lesz:
- az idei 2., összességében a 6. Falcon Heavy indítás
- a SpaceX idei 28., összességében 232. küldetése
- egy adott első fokozat két indítása között eltelt leghosszabb időszak, 1394 nap
- a 64. orbitális indítási kísérlet 2023-ban, az összes startot világszerte figyelembe véve
A küldetés részletei
A SpaceX ismét beveti jelenlegi legerősebb üzemeltetett rakétáját, a Falcon Heavy-t. A korábbi küldetéseken rendszerint páratlan látványt nyújtott a két oldalsó első fokozat szimultán visszatérése, ezúttal azonban erre nem fog sor kerülni, ugyanis egyik hordozórakéta sem fog irányítottan visszatérni. Ennek oka, hogy két geostacionárius műhold várakozik a raktérben, melyek 6700 kg-os össztömege, illetve a pálya energiaigénye túlságosan igénybe veszi a fokozatokat, hogy elegendő üzemanyag maradjon a visszatérésekhez.
Érdekesség, hogy a két oldalfokozat, nevezetesen a B1052 és B1053 az utolsó olyan egységek, amik még a korábbi verziójú összekötő részegységgel (interstage) rendelkeznek. Ezek az orrkúp és a törzs közti elemek jóval kezdetlegesebbek, mint az újabb Falcon-9 vagy Falcon Heavy fokozatokon, valószínűleg ezért is döntött a SpaceX mostani utolsó bevetésük mellett.
ViaSat-3 Americas műhold
A masszív, iskolabusz méretű, 6400 kg tömegű műholdat a Boeing gyártotta a ViaSat számára Kaliforniában, így már a Floridába történő átszállítása sem volt a legkönnyebb feladat. Miután rendben átkerült az Egyesült Államok keleti partjára, mindössze 21 nap alatt felkészítették az indításra a szokásos 30 nap helyett. Ez lesz az első műhold abból a háromból, amikből a ViaSat-konstelláció állni fog. Akár magánháztartások, akár vállalkozások, de még állami ügynökségek is igénybe vehetik széleskörű szolgáltatásait, ami adott régióra leszűkítve akár 1 Terabit/s sebességű Internet-elérést is jelent. Ahogy a neve már árulkodik róla, az első műhold Észak- és Dél-Amerika területét, a második majd Európát és a Közel-Keletet, míg a harmadik Ázsia és Óceánia területeit fedi le majd.
Miután leválik a műhold a szállítóplatformról, megkezdődik az ún. in-orbit testing (IOT), azaz a keringési pályán történő tesztelés. Ezek a még földi körülmények között végrehajtott tesztsorozat pontjaival megegyező ellenőrzések lesznek, de csak ennek a fázisnak a sikeres végrehajtása után dönthet úgy a földi irányítás, hogy életre keltsék a szatellitet.
Arcturus
Ez a jóval kisebb, mindössze 300 kg-os műhold ugyancsak geostacionárius pályára indul. Szintén a nevéből kitalálható, hogy az űreszköz Alaszka és a környező sarkköri területek számára fog 7,5 Gigabit/s Internet-elérést biztosítani. Az űreszközt az Astranis Space Technologies gyártotta és ők fogják üzemeltetni is. A könnyű tömeg azzal is jár, hogy a fedélzeti hajtóanyag meglehetősen szűkösre van szabva. Emiatt is esett a választásuk a Falcon Heavy-re, ami közvetlenül geostacionárius pályára képes állítani a műholdat geotranszfer (átviteli) pálya helyett, így megspórolva jelentős mennyiségű üzemanyagot. A direkt geostacionárius pályára állítás miatt jóval tovább fog utazni a rakéta második fokozatán, mint a ViaSat-3 műhold.
