A Starship SN11 keddi tesztrepülése (melyről ebben a cikkünkben írtunk) során a korlátozott látási viszonyok miatt nem sokat lehetett vizuálisan érzékelni abból, mi történt a rakétával, csak a robbanás ténye volt vitathatatlan.
A köd felszállta után sem láthattunk sokkal többet, ugyanis az útlezárás még érvényben maradt, nemrég azonban ha korlátozásokkal is, de a kíváncsi tekinteteket közelebb engedték, így a közösségi médiát el is lepték a maradványokról készült felvételek.
Az indítóállás környéke a felszínről… Fotó: Everyday Astronaut
….és a levegőből. Fotó: RGV Aerial Photography
Ahogy a távolabbi képeken látható, a törmelékek nagyobb távolságokra szóródtak szét, mint a korábbi tesztek során és a rakétatest kisebb, de több darabra szakadt szét (emlékezhetünk, hogy mind az SN8, SN9, és SN10 teste ha nem is teljesen de nagyjából egy darabban maradt). Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a rakéta nem a földet érés után, vagy a talaj közelében robbant fel, hanem még a levegőben, nagyobb mennyiségű folyékony metánnal és folyékony oxigénnel a tartályaiban.
Néhány nagyobb darab így is fellelhető a törmelékek között, az orrkúp java része egy darabban maradt, és a rakéta „szoknya” része is pár nagyobb részre szakadt szét.
A törmelékkel borított leszállásra kijelölt zóna, háttérben az orrkúppal (jobb felső sarok). Fotó: RGV Aerial Photography
Az orrkúp egy másik szemszögből. Fotó: RGV Aerial Photography
A nagyobb méretű egységek elhelyezkedése alapján (hiszen ezek a méretük és tömegük miatt nem szóródtak annyira szét) azt valószínűsíthetjük, hogy az SN11 ezúttal is „célon volt”, azaz a leszállási zóna felé „zuhant”.
A három Raptor hajtómű maradványa. A kép bal szélén a Starhopper egyik lába látható. Fotó: RGV Aerial Photography
A szoknya egy része, és a láb egy darabja (vezetőülés mellett) „némi” kárt okozott egy ATV-ben. Fotó: RGV Aerial Photography
A területről az alábbi videóban még több felvétel látható:
Amit biztosan lehet tudni a baleset körülményeiről, az az, hogy a 2-es számú Raptor hajtóművel már az emelkedés során is gondok voltak. A SpaceX ezen túlmenően megerősítette, hogy röviddel a landing burn (azaz a hajtóművek leszálláshoz való begyújtása) során úgynevezett RUD (rapid unscheduled disassembly – gyors, nem tervezett szétszerelés) következett be, amely arra enged következtetni, hogy nem a repülésmegszakító rendszer (FTS, vagyis a C4-ek) lépett működésbe, hanem a rakéta meghibásodása okozta a robbanást.
Scott Manley az alábbi videójában is ezt valószínűsíti, pontosabban azt, hogy a detonáció a rakéta belsejéből (az üzemanyagtartályból) indulhatott ki, és tépte apró darabokra a rakéta törzsét.
Bízunk benne, hogy hamarosan további részleteket is megtudhatunk az SN11-ről, továbbá izgatottan várhatjuk a számos újítást tartalmazó SN15 végső összeszerelését és indítóállásra történő kigördítését, majd magát a tesztrepülést is.