STS-109 – A negyedik Hubble szervíz-küldetés

Kapcsolódó

A 72. orosz űrséta részletei

Oleg Kononyenko és Nyikolaj Csub idén első alkalommal hajt...

A ClearSpace-1 űrszemét-eltakarításra irányuló küldetés új célpontot kapott

Az Európai Űrügynökség április 23-án jóváhagyta a ClearSpace-1 űrszemét-eltakarításra...

A nap képe #1449 – Matthew Dominick és a légzőkészülék

A Nemzetközi Űrállomás lakói: Matthew Dominick és Tracy C....

Harmadszor is sikerült felvenni a kapcsolatot a SLIM holdi leszállóegységgel!

A japán űreszköz bravúros teljesítménye tovább folytatódik a Hold...

Napvitorla-technológiával indult idei ötödik útjára az Electron hordozó

Újabb küldetésre (Beginning Of The Swarm) indult a Rocket...

Folytatjuk a Hubble űrteleszkóp szervíz-misszióit bemutató sorozatunkat, a 2002-es, 3B jelzésű negyedik úttal.

A Hubble felbocsátásáról (STS-31) szóló írásunkat itt, az első szervíz-küldetésről (STS-61) itt és itt, a második szervízútról (STS-82) itt, a harmadik útról (STS-103) szóló beszámolónkat pedig itt olvashatjátok.

Az előző részben ott hagytuk abba, hogy a giroszkópok meghibásodása miatt előrehozták 1999-re a következő utat, hogy ne veszélyeztessék a Hubble működőképességét. Ekkor bontották a harmadik nagyjavítást kétfelé, ez lett a “3A” szervíz-küldetés. Az STS-103 űrhajósai sikeresen kicserélték a giroszkópokat, illetve a fedélzeti számítógépet, és több memóriaegységet is korszerűsítettek. A teleszkóppal azonban további teendők voltak, melyek a “3B” szervíz-küldetés személyzetére vártak.

A küldetés feladatai

Advanced Camera for Surveys (ACS) beszerelése. Az új, harmadik generációs kamera az ibolyántúli, a látható és az infravörös tartományokban képes észlelni. Az új kamera a régi Faint Object Camera (FOC) egységet fogja váltani.

Az ACS kamera felkészítés közben

A már 8 éves napelemtáblák teljes cseréje, kisebb, de merevebb konstrukciójú új panelokkal (SA3), melyek 20%-kal több energiát képesek előállítani.

Az elavult központi tápegység (Power Control Unit, PCU) cseréje. A PCU osztja el az áramot a napelemekből és az akkumulátorokból a távcső más részeire.
Az 1997-ben a Hubble-re telepített NICMOS (Near Infrared Camera and Multi-Object Spectrometer) spektrométer hűtését végző vadonatúj crycooler beépítése. A kamera hűtőfolyadéka egy meghibásodás miatt elpárolgott, ezért 1999 februárja óta az eszköz működésképtelen volt.

További feladat volt még a vezérlőrendszer egyik reakciókerekének cseréje, új hővédő takarók elhelyezése a teleszkóp külsején, illetve a Hubble pályájának megemelése.
A NASA tervei szerint ezekkel a javításokkal a Hubble 2014-ig működőképes maradhat.
A sok teendő miatt, ezen az úton – az első és a második szervízhez hasonlóan – újból 5 űrsétát terveztek végrehajtani.

Előzmények, indítás

A küldetésre a Columbia űrsikló lett kijelölve, mely egy két és fél éves nagy felújításról tért vissza. Utolsó útja 1999-ben volt, amikor az STS-93 küldetés keretében a Chandra távcsövet juttatta a világűrbe. 2002-ben már nagyban zajlott a Nemzetközi Űrállomás építése és ellátása is, azonban a Columbia ebben nem vett részt, ugyanis mint elsőként megépített űrrepülőgép nehezebb volt a flotta többi tagjához képest, így jóval kisebb hasznos terhet tudott volna szállítani az ISS-re. A NASA ezért úgy határozott, hogy a Columbiát a “szóló” küldesékre osztja be, így az esedékes Hubble-javításra is.
Sajnálatos módon ez a küldetés volt a Columbia utolsó sikeres útja, az ezt követő 2003-as STS-107 misszión visszatérés közben az űrsikló a légkörbe érve megsemmisült, megölve ezzel mind a 7 utasát. A baleset oka az volt, hogy indítás közben a külső üzemanyagtartályról levált egy hőszigetelő habdarab, mely a baloldali szárnyat találta el, és egy hatalmas lyuk keletkezett. A visszatérés közbeni súrlódásból keletkezett hő az üreges szárny belsejébe jutott, így semmisítve meg az űrsiklót…

A Columbia két csúszást követően végül 2002. március 1-jén indult útjára a 39A indítóállomásról, és kezdte meg 2 napos útját az űrteleszkóphoz.

A Hubble elkapása

Március 3-án érkezett meg a Columbia a távcsőhöz, melyet szokásos módon az űrsiklón lévő robotkarral (melyet Nancy Currie kezelt a küldetésen) fogtak be, és csatlakoztattak a Columbia rakteréhez. Azután a Hubble-t úgy forgatták, hogy a napelemei (még utoljára) teljesen feltöltsék az akkumulátorait, ez 4 és fél óráig tartott. Ezután került sor a napelemek feltekercselésére (az új panelok már merev vázzal rendelkeznek), felkészülve ezzel az elkövetkező űrsétákra. Az előző küldetésekhez hasonlóan, az öt űrsétára két párost osztottak be: az első, harmadik és ötödik EVA-t Grunsfeld és Linnehan, a második és negyedik űrsétát pedig a Newman és Massimino páros végzi majd el.

A régi napelemek feltekercselése. A kép felső részén jól láthatóak a teleszkóp antennái is, melyeket az elkapás előtt mindig visszazárnak.

Első űrséta

Másnap, március 4-én került sor az első űrsétára, melyen Grunsfeld és Linnehan feladata a napoldali napelemtábla leszerelése, és az új felhelyezése volt. A feladat meglehetősen bonyolult és összetett volt, ugyanis nemcsak az új táblát kellett felhelyezni, hanem annak csatlakozóit és rögzítőit is nagyon körültekintően kellett a helyükre illeszteni. A 7 órán át tartó űrsétán még a PCU tápegység kicserélésére (melyet a harmadik EVA-n hajtanak majd végre) is előkészültek. Az űrhajósok minden előírt feladatot sikeresen végrehajtottak.

Grunsfeld és Linnehan az űrsikló rakterébe helyezi a régi (már feltekercselt) napelemet

Második űrséta

Következő nap Newman és Massimino léptek ki az űrsiklóból, a feladatuk pedig a második napelemtábla, illetve a teleszkóp egyik reakciókerekének (Reaction Wheel Assembly) a cseréje. Az előző napi űrsétával ellentétben nekik kevesebb előkészületet kellett végrehajtani, így több feladatot kaptak. Sor került még a PCU-t tartalmazó raktért borító hővédő takaró eltávolítására is. Az űrséta több mint 7 óráig tartott, és sikeresen zárult.

Harmadik űrséta

Március 6-án újból a Grunsfeld-Linnehan páros indult űrsétára, ezúttal a PCU fő-tápegység cseréje volt a feladatuk. 12 év után előszőr, a Hubble-t teljesen kikapcsolták, és megkezdődött a tápegység cseréje. A feladat rendkívül időigényes volt, ugyanis az összes (36 db) csatlakozót kézzel kellett kikötni, majd az új egység behelyezése után visszakötni. Az űrsétán sor került még több új hőtakaró felhelyezése is a Hubble külső burkolatára. 6 óra és 48 perc munka után a Hubble “elektromos szíve” teljesen megújult, és készen állt a következő évtizedre.

John Grunsfeld a régi PCU csatlakozóinak kikötése közben

Negyedik űrséta

A következő nap Newman és Massimino következtek megint. Feladatuk a régi Faint Object Camera (FOC) kiemelése, és az új Advanced Camera for Surveys (ACS) kamera beépítése volt, mely 10-szer nagyobb képességű elődjénél. A sikeres művelet után az űrhajósokra még egy feladat várt: a NICMOS kamera új hűtőrendszeréhez (melyet a másnapi űrsétán építenek majd be) tartozó ún. Electronics Support Module (ESM) felszerelése. A feladatokat az asztronauták sikeresen elvégezték, és 7 óra 20 perc után visszatértek a Columbia fedélzetére.

Ötödik űrséta

Másnap, március 8-én került sor az utolsó űrsétára, immáron harmadik alkalommal Grunsfeld és Linnehan részvételével. A rekordhosszú, 7 óra és 30 percig tartó űrsétán a NICMOS spektrométer új hűtőrendszerét, és az ahhoz tartozó új radiátort szerelték be. Az új modul a korábbi, szilárd nitrogént használó hűtőrendszert váltja ki, mely egy meghibásodás miatt 1999 februárja óta működésképtelen volt. Az előírt feladatokat az űrhajósok sikeresen végrehajtották, a Hubble űrteleszkóp sikeresen megújult, és készen állt a tudományos munka folytatására.

Március 9-én a teleszkópot újra megfogták a robotkarral, majd az alsó csatlakozási pont rögzítésének feloldása után kiemelték a Columbia rakteréből. Kb. 2 óráig a Nap felé fordították, ezzel feltöltve a Hubble akkumulátorait, majd sor került az elengedésre.

A megújult Hubble az elengedés után

Az űrsikló 2002. március 12-én reggel sikeresen landolt Floridában, a Kennedy Űrközpontban. A misszió minden feladatát sikerült teljesíteni, ezért a küldetést a NASA teljes sikernek könyvelte el.

Sorozatunk következő részében a 2009-es, ötödik és egyben utolsó szervíz-küldetésről lesz szó.

A személyzet balról jobbra: Michael Massimino, Richard Linnehan, Duane Carey, Scott Altman, Nancy Currie, John Grunsfeld és James Newman.

Fontosabb repülésadatok

Űrsikló: Columbia (az űrsikló-program 108., a Columbia 27. és egyben utolsó küldetése)
Személyzet: 7 fő
Parancsnok: Scott D. Altman (harmadik űrutazása)
Pilóta: Duane Carey (első, és egyben utolsó űrutazása)
Küldetés specialisták: John Grunsfeld (negyedik űrutazása), Nancy Currie (negyedik, és egyben utolsó űrutazása), Richard Linnehan (harmadik űrutazása), James Newman (negyedik, és egyben utolsó űrutazása), Michael Massimino (első űrutazása)
Start, indítóállomás: 2002. március 1. Cape Canaveral, LC 39-A
Időtartam: 10 nap, 22 óra, 9 perc, 50 másodperc (165 keringés)
Magasság: 498-578 km
Landolás: 2002. március 12. Cape Canaveral, 33-as kifutópálya

Űrséták adatai

EVA 1: 2002. március 4. John Grunsfeld és Richard Linnehan (7 óra 1 perc)
EVA 2: 2002. március 5. James Newman és Michael Massimino (7 óra 16 perc)
EVA 3: 2002. március 6. John Grunsfeld és Richard Linnehan (6 óra 48 perc)
EVA 4: 2002. március 7. James Newman és Michael Massimino (7 óra 20 perc)
EVA 5: 2002. március 8. John Grunsfeld és Richard Linnehan (7 óra 30 perc)

Források: 
spacefacts.de
Wikipedia
NASA
ESA

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Hírdetésblokkoló érzékelve!

Kérlek a támogatásunk érdekében kapcsold ki a hírdetésblokkolód és frissítsd az oldalt!
Dark mode powered by Night Eye