A Vivaldi egy olyan kísérlet, amely a „száraz elmerülést” vizsgálja, egy olyan technikát, amely a jelek szerint jól szimulálja a súlytalanságnak a szervezetre gyakorolt hatásait. Bár ezt a módszert gyakrabban használják az orosz kutatók, az ESA SciSpacE csapata is teszteket hajt végre, hogy megvizsgálják mennyire hasonlít egy tényleges űrrepüléshez. A Vivaldi segítségével remélik, hogy pontosan meghatározhatóvá válik milyen változások történnek a testben a súlytalanság alatt, és azok mennyi idő alatt következnek be.
A Nemzetközi Űrállomáson végzett küldetések során az űrhajósok teste a gravitáció hiánya miatt számos változáson megy keresztül: a látástól kezdve a szív- és érrendszeren keresztül a csontsűrűségig mindenre hatással van. Bár az űrhajósok edzenek és táplálékkiegészítőket szednek, annak érdekében, hogy enyhítsék az említett hatások egy részét, a súlytalanságban bekövetkező dekondicionálással kapcsolatos további ismeretek lehetővé tennék az orvosok számára, hogy hatásosabb kezeléseket hozzanak létre.
A Vivaldi-II logója. Forrás: ESA
Annak érdekében, hogy a fentebb említett hatásokat a lehető legreálisabb módon vizsgálhassák a Földön, az ESA SciSpacE csapata és európai tudósok egy csoportja megtervezte a Vivaldit, ami a franciaországi Toulouse-ban található MEDES Űrklinikán zajlik. A Vivaldi első szakasza (Vivaldi-I) kizárólag női résztvevőknek adott otthon, míg a Vivaldi-II kísérlet férfiakkal történik.
A Vivaldi az ún. „száraz elmerülésre” összpontosít. Ahogy a neve is sugallja, ennek alkalmával hosszú időre vízbe merülünk, miközben szárazon maradunk. Ehhez a résztvevőket vízálló anyagba öltöztetik, és speciálisan kialakított fürdőbe fektetik őket.
Forrás: ESA
A kísérlet során a résztvevők öt teljes napot töltenek ebben a helyzetben. Az étkezéseket egy úszó deszka és egy nyakpárna segítségével oldják meg. A mosdószünetekhez és egyéb olyan tevékenységekhez, amelyekhez ki kell szállni a vízből, a résztvevőket felhelyezik egy kocsira, megtartva a fekvő helyzetüket, majd a személyzet ideiglenesen kiemeli őket a vízből.
A résztvevők ily módon történő alámerülése súlyt vesz le a testükről, ami súlytalanságban tapasztalt változásokat idéz elő a neurológiai, a kardiovaszkuláris és a metabolikus rendszerekben. A testben lévő különféle folyadékok elmozdulnak, és a fiziológiai folyamatok az űrhajósoknál űrrepülés közben megfigyelhető folyamatokhoz kezdenek hasonlítani. A földi lét kényelme azonban lehetővé teszi a kutatók számára, hogy mindenféle orvosi vizsgálatot elvégezzenek, továbbá azt is, hogy precízen nyomon kövessék, hogyan változnak az említett rendszerek a súlytalanság következtében. Emellett ahhoz is hozzájárul, hogy több embertől gyűjtsenek adatokat a testi változásokról, valamint hogy gyorsabban vonjanak le határozott következtetéseket a megfigyeléseikről.
A résztvevők fekve maradnak étkezés közben is. Forrás: ESA
Azonban nem csak az űrhajósok profitálnak ebből a vizsgálatból. A Holdra és a Marsra jutást segítő kutatások a földi egészségügyben is hasznosíthatók. Ez a módszer segíthet a kutatóknak és az orvosoknak abban is, hogy új kezelési módszereket fejlesszenek ki azon betegcsoportok számára, akik például izom- és csontrendszeri betegségekben szenvednek, továbbá a mozgáskorlátozottak és az idősek számára is előnyöket hordozhatnak az eredmények.