Szinte biztosan nem valósul meg 2025 végén az újabb amerikai holdraszállás

Kapcsolódó

Nikon fényképezőgép utazik a Holdra

A NASA nemrégiben számolt be arról, hogy megállapodást kötöttek...

A nap képe #1396 – Ivanpahi naperőmű

A kaliforniai Mojave-sivatagban található ivanpahi naperőmű. Mindegyik torony egy...

Mivel foglalatoskodtak a Crew-7 űrhajósai a Nemzetközi Űrállomáson?

A Crew-7 küldetés tagjai hamarosan hazatérnek, de természetesen  nem...

Már tesztelik a Starship holdi verziójának dokkolórendszerét

A rendszer a Dragon 2 űrhajó aktív dokkolómechanizmusán alapul,...

A nap képe #1395 – A várakozó Buran

A várakozó Buran és az Antonov An-225 „Mrija” repülőgép.

Az Egyesült Államok kormányzati elszámoltatási hivatalának (GAO) legújabb jelentése nem túl biztató, de reális képet ad az Artemis-3 küldetésről.

Ahogy közeledik 2023 vége, úgy kerül egyre távolabb a NASA a háttérben zajló folyamatok alapján attól a céljától, hogy 2025 végén 1972 óta először újra amerikai űrhajósok lépjenek a Hold felszínére. Ezt állapította meg frissen kiadott jelentésében az Egyesült Államok kormányzati elszámoltatási hivatala (Government Accountability Office, GAO), mely évente bírálja el az űrhivatal különböző programjait. A hivatal elismeri, hogy történtek előrelépések a legutóbbi, tavaly szeptemberi riport óta, de a NASA és partnerei továbbra is számos kihívással kell megküzdjenek, főleg a holdi leszállóegység és a szkafander fejlesztését illetően. Előbbi hátterében a Starship tesztjeinek több hónapos halasztásai állnak, és ha nem sikerül jelentősen növelni a repülések végrehajtásának ütemén, az komolyan kihathat a további időzítésekre is. A GAO több kihívást is megjelölt riportjában, ezeket vesszük most sorra.

Túl ambiciózus ütemterv

A Human Landing System (HLS) holdi leszállóegység teljes fejlesztési programját az indulásától számítva 79 hónap alatt végeznék el, ami 13 hónappal rövidebb, mint bármely más nagyobb volumenű NASA-projekt. A Starship holdi verziójának komplexitása miatt irreális az a terv, hogy több mint egy évvel le tudják szűkíteni a fejlesztési szakaszt a projektek átlagos ütemtervét illetően, melyek ráadásul még csak nem is személyzetszállító küldetésekre vonatkoznak. A GAO becslése szerint legkorábban 2027 elején valósulhat meg az Artemis-3.
2023 szeptemberéig az HLS program tizenhárom fő tesztje közül nyolc szenvedett el legalább hat hónapos csúszást, ráadásul kettőt már 2025-re, tehát a következő holdraszállás évére halasztottak. Ezen csúszások fő okaként az első integrált repülési teszt hét hónapos késését nevezik meg, mely ráadásul elég hamar ért véget, miközben további több hónapos javítási munkát és hatósági vizsgálatokat eredményezett.

Túl sok munka van még hátra

Ismét a SpaceX összetett feladatainak sorát jelöli meg a GAO. Az Artemis-3 megvalósításához ugyanis a holdi leszállóegységet Föld körüli pályán kell megtankolni elég üzemanyaggal a Hold körüli pályára álláshoz, a leszálláshoz és a felszálláshoz. Önmagában az újratankolási technológia rendkívül sok kihívást és kockázatot jelent, a terv szerint ugyanis egy üzemanyag töltőállomásként funkcionáló Starshipet állítanának először pályára, azt több (kb. 5-6) tanker töltené fel, majd elindítanák a Lunar Starshipet, mely orbitális pályán tankol fel a töltőállomásról. A NASA eddig beadott dokumentációja alapján a SpaceX egyelőre nem tudott jelentős haladást felmutatni a technológia kidolgozásában.

Kihívások a szkafanderrel

Bár az Axiom jobban áll e téren, mint a SpaceX a Starshippel, a számos kötelező előírás és kialakításbeli igény nem könnyíti meg a helyzetet. A legnagyobb csúszást az okozhatja, hogy a NASA eredetileg nem írta elő a létfenntartó rendszerek minimális mennyiségét az Artemis-3-hoz, ezért az Axiom mérnökei elképzelhető, hogy módosítják a szkafander kialakítását.

A NASA több lépést is tervez annak megállapítására, hogy a SpaceX és az Axiom rendszerei megfelelnek-e a küldetés igényeinek, és biztonságosak-e a személyzet számára. Kidolgoztak például egy kiegészítő eljárást – olyat, amelyet a szabályzat nem ír elő – annak meghatározására, hogy a megbízott cégek rendszerei megfelelnek-e a követelményeknek a küldetés előtt. Ezenkívül a NASA szerződéskötési megközelítése a HLS és az űrruhák szolgáltatásként való beszerzésére vonatkozóan betekintési záradékokat tartalmazott a SpaceX és az Axiom szerződésekben is. Ezen záradékok biztosítják, hogy az űrhivatalnak széles körű rálátása legyen a partnerek fejlesztési munkáira, beleértve mindazokat, amelyek befolyásolhatják az Artemis-3-at vagy a személyzet biztonságát. Ez az átláthatóság kiterjed a SpaceX és az Axiom kereskedelmi szempontok alapján végzett tevékenységeinek bizonyos részleteire is, ezért kísérte figyelemmel a NASA a lehető legközelebbről és a legrészletesebb módon a Starship második, novemberben végrehajtott tesztjét, mely lényegében az HLS kereskedelmi verziójának repülését jelentette. 

Dark mode powered by Night Eye