Szojuz-4 és Szojuz-5: Amikor tényleg fogak törtek

Kapcsolódó

A Starlink-hálózat tizedik rétege után gyorsan bővült a kilencedik is

Mondhatni hamar sor került az újabb Starlink küldetésre, ugyanis...

A nap képe #1509 – Légzsilip teszt

A Langley Kutatóközpont tudósai egy légzsilip modelljén tesztelik, hogy...

Egy rakétacsere után került sor a hét utolsó Starlink indítására

A Starlink 10-2 küldetés másfél hét csúszás után indulhatott...

Kína első alkalommal hajtott végre 12 km-es függőleges fel- és leszállást egy rakétafokozattal

Ez újabb jelentős lépés az újrahasználható rakétakoncepció fejlesztésében! Meglepetésszerűen végzett...

Földünk az űrből: Ádám hídja

A Sentinel-2 felvételén szemügyre vehetjük Dél-India egyik csúcsát Srí...

55 évvel ezelőtt az űrtörténelemben először dokkolt egymással két személyzettel ellátott űrhajó, azonban a kezdeti örömök után a Szojuz-5 visszatérése majdnem tragédiával végződött.

Vlagyimir Komarov balesete után másfél éves szünet következett az emberes űrrepülésben, a Szojuz űrhajó kialakítását jelentősen megváltoztatták a megbízhatóság növelése érdekében, 6 pilóta nélküli indítást hajtottak végre, köztük 1967-ben megtörtént a két Szojuz űrhajó első automatikus dokkolása is (Kozmosz-186 és Kozmosz-188). 1968-ban újraindították az űrprogramot, 1969-ben pedig a korábban be nem fejezett programot folytatták, és így érkezünk el a Szojuz-4 és a Szojuz-5 dokkolásához, amely utat nyitott a Szaljut-1 űrállomás felállításához.
A küldetés fő feladata: két űrhajó önálló manőverezése, randevúja és dokkolása, így a Szojuz-4 és a Szojuz-5 dokkolásával az első személyzettel ellátott kísérleti űrállomás kialakítása volt a cél. A személyzet két tagja űrsétával (azaz nem a dokkolóegységen keresztül) szállt át egy másik űrhajóba.

Szojuz-4 személyzete

Induláskor: Vlagyimir Satalov parancsnok
Visszatéréskor: Vlagyimir Satalov parancsnok, Alekszej Jeliszejev kutató űrhajós, Jevgenyij Hrunov fedélzeti mérnök

Szojuz-5 személyzete

Induláskor: Borisz Volinov parancsnok, Alekszej Jeliszejev kutató űrhajós, Jevgenyij Hrunov fedélzeti mérnök
Visszatéréskor: Borisz Volinov parancsnok

Balról jobbra: Alekszej Jeliszejev, Jevgenyij Hrunov, Vlagyimir Satalov, Borisz Volinov. Forrás: Kozmonautikai Múzeum
Közös edzésen.
A búcsúzó Szojuz-5 személyzete. Forrás: Kozmonautikai Múzeum

A Szojuz-5, 1969. január 15-én, a Szojuz-4 indítása után egy nappal később startolt el Bajkonurból. Január 16-án a Szojuz-4 és a Szojuz-5 sikeresen összekapcsolódott egymással, és ez volt a világ első dokkolása két személyzettel ellátott űrhajóval. A dokkolás során az aktív űrhajó a Szojuz-4 volt, melynek dokkolóportja egy rúddal, a Szojuz-5 dokkolóportja pedig egy fogadó kúppal volt ellátva.

Vlagyimir Satalov bemutatja a dokkolás folyamatát.
A közeledő Szojuz-4. Forrás: Spacefacts.de

A 35. Föld körüli fordulat után megkezdődött az űrséta. Hrunov és Jeliszejev, Volinov segítségével felvették a Jasztreb (ejtsd: Jásztreb) szkafandereket, aki ellenőrizte az űrruhák életfenntartó és kommunikációs rendszerét. Ezt a szkafandert a Szojuz űrhajó korai űrrepüléseire és a Holdra tervezett személyzeti űrrepülésre szánták, pontosabban csak űrsétára fejlesztette ki a Zvezda Kutatási és Gyártó Vállalat. Az űrruhát 1965-ben kezdték el fejleszteni, figyelembe véve azokat a hiányosságokat, amelyek Alekszej Leonov Berkut űrruhájában az első űrséta után merültek fel, így maga Leonov volt az egyik tanácsadó az új szkafander megalkotása során. A Szojuz-1 katasztrófája és a Szojuz-2 és Szojuz-3 űrhajók dokkolása során felmerült problémák után a Jasztreb űrruha első gyakorlati használatára csak 1969 januárjában került sor e küldetés során.

Jevgenyij Hrunov és Alekszej Jeliszejev a Jasztreb szkafanderben. Forrás: Spacefacts.de

A szkafanderek felöltése után, Volinov visszatért a visszatérő kabinba, és bezárta az orbitális kabin és a visszatérő kabin közötti nyílást. A 7K-OK modell Szojuz űrhajójának a dokkolóegységében nem volt átmeneti nyílás, az űrhajó orbitális kabinja légzsilipkamraként szolgált. A nyomáscsökkentés után Jevgenyij Hrunov volt az első, aki kiment a világűrbe. Ebben az időben az összekapcsolódott űrhajók Dél-Amerika felett jártak, és nem voltak rádiókapcsolatban a Szovjetunió repülésirányító központjával. Jeliszejev űrsétája már a Szovjetunió területe felett történt, amikor már rádiókapcsolatot tartottak fenn a Földdel. Jeliszejev, becsukta maga mögött a Szojuz-5 nyílását, majd Hrunovval együtt az űrhajó külső oldalán található speciális kapaszkodók segítségével, átköltöztek a Szojuz-4-be. Vlagyimir Satalov, a Szojuz-4 parancsnoka segített Hrunovnak és Jeliszejevnek levenni a szkafanderüket. Hrunov és Jeliszejev leveleket, táviratokat és újságokat adott át Satalovnak, amelyeket az űrbe való indítása után tett közzé a sajtó, még az űrhajósok tréfásan meg is jegyezték, hogy Hrunov és Jeliszejev az első űrpostások. A Szojuz-4 és Szojuz-5 összesen 4 óra 35 percig volt összekapcsolódva. A dokkolás során a fedélzeti elektromos áramkörök társításra kerültek, és az egyik űrhajó által keltett jeleket a másik űrhajó berendezése fogadta. A két űrhajó egyetlen rendszerré vált, és ekkor jelent meg az első kísérleti űrállomás az alacsony Föld körüli pályán.

Vlagyimir Satalov üdvözli a két „űrjárót.”
Satalov olvassa a róla megjelent cikkeket.

Túlélni egyedül

A Szojuz-4 mindhárom űrhajóssal január 17-én, 49 Föld körüli fordulat után megkezdte a légkörbe való belépést, a leszállás hagyományos módon ejtőernyős leereszkedéssel történt, Karaganditól 40 kilométerre északnyugatra értek Földet. Tudományos (orvosi és biológiai) és műszaki kísérleteket is végeztek, de összességében ez a küldetés a holdraszállási technikák tesztjei voltak. A küldetés bebizonyította, hogy el lehet végezni azokat a tevékenységeket, amelyekre szükség lenne egy szovjet holdraszálláskor. A szovjet terv szerint egy űrhajós leszállt volna a Holdra, azután visszatért volna a felszálló fokozattal a Hold körüli pályára, majd dokkolás után egy űrsétát kellett volna végrehajtania, hogy visszatudjon térni az űrhajóba. Ennek azaz oka, hogy nem lett volna belső légzsilip a két űreszköz között, ahogyan az az amerikai Apollo-programban is volt.

Alekszej Jeliszejev valamit mutat a Holdgömbön Jevgenyij Hrunovnak Forrás: Spacefacts.de

Borisz Volinov a Szojuz 5-ön maradt, majd megkezdődött az egyik legnehezebb leszállási kísérlet. A légkörbe való belépés során a műszaki egység nem vált le, és az űrhajó orr része (orbitális kabin) előre bukott, így az kezdett el égni a súrlódás hatására, de szerencsére az utolsó pillanatban átégtek a műszaki egységet és a visszatérő kabint összekötő csavarok, és a kapszula megfordult és a hőpajzs előre került, közvetlenül még azelőtt, hogy az elülső kabin nyílása megolvadt volna.

Az ereszkedés illusztrálása. Forrás: Spacefacts.de

Az összes hajtóanyag elfogyott, a visszatérés kontrollálatlanul történt. Mivel az ereszkedés a tervezettől eltérő ballisztikus pályán folytatódott, a hossztengely körüli forgással, a kiengedett ejtőernyő összecsavarodott, ami növelte az ereszkedés sebességét. A lágy leszállási rendszer (a földtől egy méterre) hibásan működött, aminek következtében Volinov a landoláskor több sérülést is elszenvedett. A kozmonautának eltört az állkapcsa, és több foga is kitört. A helyi hőmérséklet -38 °C volt, Volinov elmondása szerint a kabinban maradt, azonban az alacsony hőmérséklet miatt rendkívül hideg volt, és csak egy vékony tréningruha volt rajta. Körülötte 60 kilométeren keresztül nem volt se épület, se ember, ezért várt egy órát, majd később megérkeztek a mentőcsapatok, akik elsőként ejtőernyővel érkeztek. A fizikai és a lelki sérülések miatt Volinovot több évre eltiltották az űrrepüléstől, azonban hét év múlva, a Szojuz–21-gyel repülhetett újra a Szaljut-5 űrállomásra, amely ismételten nem volt problémamentes (de erről majd később).

Mentőcsapatok az üres sztyeppén. Forrás: Spacefacts.de

Az űrhajósoknak egy pazar ünnepségen kellett volna találkoznia Leonyid Brezsnyevvel a Kremlben, de ezt tönkretette a szovjet vezető elleni merényletkísérlet. Egy férfi nyolcszor lőtt a Brezsnyevet szállító konvojra, de célba vette Georgi Beregovoj, Alekszej Leonov, Andrijan Nyikolajev és Valentyina Tyereskova autóját is. A lövöldözésben senki nem sérült meg, de Brezsnyev autója kénytelen volt elszáguldani a dobogón várakozó Szojuz-4 és Szojuz-5 személyzete mellett. Később a repülés sikeres végrehajtásáért és az ezalatt tanúsított bátorságukért 1969. január 22-én Volinov, Jeliszejev és Hrunov megkapta a Szovjetunió Hőse címet. A sikeresen végrehajtott programmal lehetővé vált a Föld első, hosszabb ideig üzemelő űrállomásának, a Szaljut–1-nek a tudományos rendszerbe állítása. A most 89 éves Borisz Volinov, az utolsó élő kozmonauta a Szovjetunió első űrhajós testületéből tegnap kapta meg az újonnan létrehozott Gagarin-rendet.

Tegnap Borisz Volinov az űrrépülése 55 évfordóján átvehette a Gagarin-rendet. Forrás: Roszkoszmosz
Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye