Épp ma ötven éve történt az egyedüli olyan tragédia az egész világ űrutazását tekintve, melynek során az űrben haltak meg űrhajósok. 1971. június 30-án tért vissza a Földre a Szojuz-11 háromtagú személyzete: Georgij Dobrovolszkij parancsnok, Vlagyiszlav Volkov fedélzeti mérnök és Viktor Ivanovics Pacajev mérnök-kutató, azonban a földetéréskor már halottak voltak.
Az 1971. június 6-án indított Szojuz-11 a második küldetés volt az alig másfél hónappal korábban, április 19-én a világ első űrállomásaként felbocsátott és Föld körüli pályára állított Szaljut-1 űrállomásra, ám az első olyan misszió is egyúttal, mely a sikeres dokkolás után eredményes munkát is folytatott. A több mint háromhetes fenntartózkodás és eredményes munka végeztével június 29-én a kozmonauták űrhajója sikeresen levált az űrállomásról és megkezdte a megfelelő visszatérési pályán az ereszkedést. Minden rendben zajlott egészen a Föld légkörébe történő belépésig, amikor a fékező hajtómű beindult, ám a manőver befejezése után megszakadt a kapcsolat a személyzettel. Bár az űrhajó sikeresen leszállt a kijelölt térségben, a kozmonautákkal többé nem történt rádiós párbeszéd, és végül mindhárom űrhajóst már életjelek nélkül emelték ki a mentőcsapatok a kabinból. A balesetet kivizsgáló bizottság jelentése szerint a földetérés előtt 20 perccel váratlanul kinyílt a belső- és külső légnyomás kiegyenlítéséért felelős szelep, és mivel az űrhajósok nem viseltek szkafandert, az elszökő levegő a személyzet fulladásához vezetett. A három űrhajóst a Kreml falába, Jurij Gagarin mellé temették. Az ő halálukat követően tervezték át a Szojuz űrhajókat, illetve tették kötelezővé az indítások és visszatérések közben a szkafander viselését.
Balról jobbra: Viktor Ivanovics Pacajev, Georgij Dobrovolszkij és Vlagyiszlav Volkov Forrás: Russian Space Web