Elérkeztünk a szovjet űrkutyák sorozatának negyedik és egyben utolsó részéhez. E kísérletek során élő állatokat küldtek a közeli Föld körüli pályára, hol rövidebb, hol pedig hosszabb űrutazásra. Minden egyes küldetésnek be kellett bizonyítania azt, hogy az orbitális űrrepülések biztonságosak az emberek számára.
30. Lajka (Ugatós) (tragikus kimenetel)
A világhírű Lajka volt az első állat, amely Föld körüli pályájára állt. A Szputnyik 2-t 1957. november 3-án bocsátották fel a Tyuratam Kozmodrómról (ma Bajkonur). A kabin visszatérése technikailag akkoriban még lehetetlen volt, annak megoldására még közel 3 évet kellett várni. A Szputnyik-2, Lajkával a fedélzeten Föld körüli pályára állt, négy fordulatot tett meg, de sajnos az oxigénellátó-, hőszabályozó rendszer meghibásodott, így a kabin túlmelegedett és Lajka elpusztult. A Szputnyik-2 összesen 2370 fordulatot tett meg, majd 1958. április 14-én a Föld légkörébe lépve megsemmisült. A repülés valós részleteit csak 2002-ben hozták nyilvánosságra. A témában bővebben itt írtunk.
31. Liszicska (Rókácska) és Csajka (Sirály) (sikertelen)
1960. július 28-án bocsátották fel az első Vosztok 1KP új típusú műholdhajót. Az indítás után 19 másodperccel az első fokozat G blokkja összeomlott, visszazuhant a földre és felrobbant, így sajnos a kutyák áldozatul estek. A telemetriai adatok elemzése kimutatta, hogy az ok a rakéta oldalblokk égésterének felrobbanása volt a repülés 23. másodpercében a nagyfrekvenciás rezgések miatt. Az eset után döntés született arról, hogy vészhelyzeti mentőrendszert fejlesztenek ki a kabin és a benne utazók számára, ami már az előkészítéstől és az indítástól kezdve, a repülés során is jól működik. Liszicska, Szergej Koroljov kedvence volt.
32. Bjelka2 (Mókus2) és Sztrelka (Nyilacska) (sikeres)
A repülés fő célja az űrrepülési tényezők állatok testére gyakorolt hatásának vizsgálata volt: túlterhelés, tartós súlytalanság, átmenet a túlterhelésből a súlytalanságba és vissza, a kozmikus sugárzás hatásának vizsgálata az állatokra. Erre a küldetésre az egyik leginkább alkalmazkodó kutyajelölt páros Bjelka és Sztrelka volt. Bjelka egy fehér színű nőstény volt, aki a legaktívabb és a legszociálisabb is volt egyben. Sztrelka, egy világos színű nőstény, barna foltokkal, félénk és kissé visszahúzódó, de ennek ellenére barátságos volt. Mindkét kutya körülbelül két és fél éves volt az űrrepülés idején. Bjelka és Sztrelka sikeresen teljesítette a vibrációs állványon és centrifugán végzett teszteket, és a repülés előtti körülmények közé helyezték őket. A kutyákat éjjel-nappal orvosok és laboránsok figyelték, akik szolgálat közben egy speciális naplóba jegyezték fel a napközben bekövetkezett változásokat.
1960. augusztus 19-én indították a Korabl-Szputnyik-2 programban a Vosztok 1KP műholdhajót, ami összesen 17 teljes fordulatot tett meg a Föld körül. A két kutya nem volt magányos, ugyanis népes társaság gyűlt össze a fedélzeten: 42 laboratóriumi egér, rovarok (főként legyek), növények, gombakultúrák, kukorica, búza, borsó, hagyma, bizonyos típusú mikrobák, de még fedélzeten volt 2 fehér patkány, és egy 1 szürke nyúl is. A műholdhajó tömege 4600 kg volt és a kabinba telepített életfenntartó rendszer teljes mértékben biztosította az állatok normális működését. Etetőgépek látták el Bjelkát és Sztrelkát naponta kétszer élelemmel és vízzel, a nulla gravitáció melletti étkezés lehetőségét vizsgáló kísérlet részeként. A fiziológiai funkciók regisztrálását a repülés során egy speciálisan kialakított orvosi kutatási berendezés biztosította. A légcserélő berendezés speciális regeneráló anyagot tartalmazott, amely a szén-dioxidot és a vízgőzt felszívta, és a szükséges mennyiségű oxigént felszabadította. A regeneráló anyag utánpótlása hosszú ideig biztosította az állatok oxigénszükségletét. A kutyák állapotát és viselkedését először monitorozták televíziós rendszer segítségével.
A műholdhajó földi vételi pontok lefedettségi területén történő áthaladása során az űrhajóról továbbított videoinformációkat filmre rögzítették. Később a film megtekintésekor meg lehetett állapítani, hogyan viselkedett az állat egy adott pillanatban, és milyen élettani változások következtek be ebben az időszakban. A repülés során pulzusszámot, légzésszámot, vérnyomást (a nyaki artériákban), elektrokardiogramot, fonokardiogramot (szívhangokat), az állatok motoros aktivitását és a testhőmérsékletét rögzítették. Az állatok mozgásának koordinációját televízióval és kontakt-reosztatikus szenzorokkal vizsgálták, amelyek érzékelték az állatok mozgását és telemetriával továbbították azokat. A felszállás okozta stressz után Bjelka és Sztrelka nyugodtan, kissé lomhán viselkedett. Eleinte a túlterhelés és a vibráció ellenére a kutyák nagy étvággyal ették a speciális táplálékukat. A súlytalanság állapota nem gyakoroltjelentős hatást a keringési rendszerükre, és a kutyák testhőmérséklete sem változott a repülés során. A negyedik Föld körüli keringés után azonban Bjelka valamiért rendkívül nyugtalan lett, megpróbált kiszabadulni a biztonsági övekből és ugatott, kezdett rosszul lenni. Utastársa, Sztrelka, nyugodtan töltötte az egész repülést, a repülés utáni vizsgálatok nem mutattak ki jelentős eltérést a normától. Néhány órával az indítás után kiderült, hogy az űrhajó infravörös függőleges érzékelője meghibásodott, ezért egy tartalék napelemes rendszert használtak a leszállás előtti tájékozódáshoz. A visszatérésre 1960. augusztus 20-án került sor, Bjelka és Sztrelka repülésük során 700 ezer km-t tett meg.
A két kutya egy napos űrrepülése jelentősen hozzájárult a világűr tanulmányozásához és feltárásához. Az elvégzett kutatások volumene és a megoldandó problémák lehetővé tették számunkra, hogy következtetéseket vonjunk le egy ember Föld körüli keringésének lehetőségéről. Bjelka és Sztrelka repülése során, valamint az azt követő eredmények szerint a tudósok egyedülálló tudományos adatokhoz jutottak az űrrepülési tényezőknek az állatok (beleértve az emlősöket) és a növények élettani, biokémiai, genetikai és citológiai rendszerére gyakorolt hatásáról. A biokémiai vizsgálatok kimutatták, hogy Bjelka és Sztrelka repülése után az űrrepülés „stressz” típusú reakciót váltott ki, de a Földön ezek az eltérések gyorsan visszatértek az eredeti értékükre. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy ez a reakció átmeneti volt a repülés során. Az anyagcserében sem észleltek észrevehető változást, de arra a következtetésre jutottak, hogy óvatosan kell megközelíteni a közelgő emberi űrrepülés tervezését. Ennek alapján úgy döntöttek, hogy az első ember űrbe repülését minimális számú pályára korlátozzák. Tehát Bjelka nyugtalansága, valójában előre meghatározta az első űrhajós, Jurij Gagarin egy pályás űrrepülését.
Nem sokkal a visszatérés után Sztrelka hat egészséges utódot hozott a világra. A kölyökkutyák közül az egyiket Pushinka-t (Bolyhos) John F. Kennedy amerikai elnök feleségének Jacqueline-nek, és lányuknak, Caroline-nak ajándékozták. Bjelka és Sztrelka az Állami Repülés- és Űrgyógyászati Kutató- és Vizsgálóintézetben éltek és idős korukban ott is haltak meg. Kitömött testük a moszkvai Kozmonautikai Emlékmúzeumban vannak kiállítva.
33. Pcsjolka (Méhecske) és Muzska (Legyecske) (sikertelen)
1960. december 1-jén a Korabl-Szputnyik-3 programban felbocsátották az 5. számú Vosztok 1KP műholdhajót, Pcsjolka és Muzska kutyákkal a fedélzetén. Az egy napos, Föld körüli keringés sikeres volt, az űrhajó 17-szer kerülte meg a Földet, azonban a visszatérés utolsó szakaszában a fékező propulsziós (TDU) stabilizáló rendszer meghibásodása miatt a fékező impulzus nagysága nem volt elegendő. Az ereszkedési pálya enyhébb lett, ami azzal fenyegetett, hogy egy titkos objektum egy másik ország területén landolna, így a leszálló jármű a tervezett időpontban nem lépett be a légkörbe, ezért az önmegsemmisítő rendszert üzembe helyezték. Pcsjolka és Muzska áldozatul estek.
34. Zsulka (Csibész) és Zsemcsuzsina (Gyöngy) (sikeres)
1960. december 22-én indították a kozmodrómból a 6. számú Vosztok 1KP műholdhajót a fedélzetén Zsulka és Zsemcsuzsina (más néven Üstökös és Tréfa) kutyákkal. Az űrhajó kabinjában egerek, patkányok és más kis állatok is voltak. Zsulka már 1959-ben repült geofizikai rakétákkal Sznyezsinka és Zsemcsuzsnaja néven. Valamivel az indítás után a hordozórakéta harmadik fokozatának gázgenerátorának meghibásodása miatt az letért a helyes irányról, egyértelmű volt, hogy nem fognak kijutni a világűrbe. 214 km-es magasságban a visszatérő jármű vészleválasztása megtörtént, amely Evenkiában (hatalmas szibériai régió Krasznojarszk területén) landolt a Podkamennaja Tunguszka folyó környékén (a híres Tunguszka meteorit lehullásának területén). A keresés nehézségei miatt a visszatérő járművet csak december 25-én találták meg. A mentőcsapatok meglepetésére Zsulka és Zsemcsuzsina életben volt, bár a többi élőlény melyek a kutyákkal utaztak elpusztultak. Ezt követően Zsulkát, Oleg Gazenko akadémikus fogadta be, és körülbelül 14 évig élt vele. Ezen események alapján 1985-ben a szovjet filmgyártásban híres színészeinek részvételével forgatták az „Idegen hajó” című játékfilmet.
35. Csernuska (Feketécske) (sikeres)
1961. március 9-én került indításra az 1. számú Vosztok ZKA műholdhajó. A Szovjetunió kormánya követelte egy ember sürgős felküldését az űrbe, ennek ellenére Koroljov úgy döntött, hogy ezt csak két egymást követő sikeres, kutyákkal történő indítás után hajtja végre. Ezúttal egyszeri, egyfordulós repülést terveztek. A küldetést Csernuska kutyával hajtották végre, a kabinban egy „Iván Ivanovics” becenévvel ellátott manöken bábúval, valamint egerekkel és egy tengerimalaccal. A repülés sikeres volt.
36. Zvjozdocska (Csillagocska) (sikeres)
1961. március 25-én indították a 2. számú Vosztok ZKA műholdhajót. A kabinban „Szerencse” kutya utazott, amelynek az első űrhajós, Jurij Gagarin a Zvjozdocska nevet adta az indulás előtt. Az űrhajó egyszer kerülte meg a Földet és a kutya mellett ismételten helyett kapott az „Iván Ivanovics” manöken bábú is. A manöken bábú egy magnófelvételt is vitt magával a kommunikácós rendszerek tesztelésére. Annak elkerülése érdekében, hogy a független rádiósok azt higgyék, hogy az űrhajóban személyzet van, és különösen annak elkerülése érdekében, hogy az amerikaiak azt higgyék, hogy ez egy személyzeti felderítő küldetés, ezért a felvételek szándékos „ajándékokat” tartalmaztak. Volt köztük egy zenész kórus és egy férfihang, aki felolvasta a borscs ukrán céklaleves receptjét, mintha maga az űrhajós éppen most készítené el. A levest nem lehetett volna nulla gravitáció mellett elkészíteni és a szovjetek úgy gondolták, „még a leghiszékenyebb nyugati hírszerző is tudja, hogy nem fér el egy kórus a Korabl-Szputnyik műholdhajón”. De ennek ellenére a nem oroszul beszélő hallgatók, akik a rádióadásokra figyeltek, kezdetben azt hitték, hogy egy űrhajós van a fedélzeten. Mivel a TASSz nem számolt be az űrrepülésről, elterjedt aza pletyka, hogy egy személyzettel ellátott űrrepülés rosszul sült el és az űrhajóst kint hagyták az űrben. Persze útközben a fotófelderítő berendezéseket a törökországi és afrikai létesítményeken tesztelték. Már csak 18 nap maradt hátra az első ember űrbe repüléséig!
37. Vetyerok (Szellőcske) és Ugoljok (Szenecske) (sikeres)
1966. február 22-én egy hosszútávú emberi űrrepülést előkészítő projekt részeként, Vetyerok és Ugoljok kutyák repültek a Koszmosz-110 bioszatelliten, amely a Föld belső sugárzási övének a csúcspontján haladt át. A repülés időtartama 23 nap volt, amely az eddigi leghosszabb, keringési pályán töltött idő az űrben járt kutyák között. Az élőlények űrrepülésének idejére felállított rekord csak öt évvel később, a sikertelen Szojuz-11 küldetés során dőlt meg, amikor a szovjet űrhajósok csaknem 24 napot töltöttek a Szaljut űrállomáson és a Szojuz űrhajón. A Föld belső sugárzónáján történő áthaladás során a fedélzeten lévő kutyák által kapott teljes elnyelt ionizáló sugárzás dózisa 12 rad volt.
A kabin március 16-án landolt Szaratovtól 210 kilométerre délkeletre a számított ponttól. Este hét órakkor a kutyák már a Szovjetunió Egészségügyi Minisztériumának Orvosi és Biológiai Problémái Intézetében voltak. Amikor a kutyákról leszedték a nejlonból készült űrruhát, kiderült, hogy a szőrük elvékonyodott és csomókban hullik ki, sok helyen a bőrük csupasz volt, pelenkakiütést és felfekvést is felfedeztek rajtuk. A kutyák nem tudtak felállni és nagyon gyengék voltak, mindkettőjüknek állandó szomjúságuk volt. Fertőtlenítő oldattal alaposan megmosták és bekötözték, majd még aznap este 22:00-kor élőben mutatták be őket a tv-ben. Néhány nappal később a kutyák gyomorsipolyait eltávolították és önállóan kezdtek enni, egy hónappal később pedig a katétert is eltávolították. Egy idő után már úgy rohangáltak az intézet területén, mint a közönséges udvari kutyák.
Ezt követően egészséges utódaik születtek, és életük végéig a viváriumban éltek. Vetyerok kutya idős korában halt meg, a repülés után 12 évvel később. A Koszmosz-110 bioműholddal végzett kísérlet sok információval szolgált a Szovjetunióban az első hosszú távú (majdnem 18 napos) emberi űrrepülés előkészítéséhez. Ez volt Andrijan Nyikolajev és Vitalij Szevasztyjanov repülése a Szojuz-9 űrhajón.
Ennyi volt hát az szovjet űrkutyák története! Tisztelettel, hálával és szeretettel emlékezzünk Rájuk!
A sorozat korábbi részei itt olvashatók:
Szovjet űrkutyák – 1. rész
Szovjet űrkutyák – 2. rész
Szovjet űrkutyák – 3. rész