A nap képei 242# – az Ariane-6 építése

Kaptunk pár csodás képet az Ariane-6 második fokozatának összeszereléséről az ArianeGroup jóvoltából. Nemrég írtunk egy cikket a projekt állapotáról, az elmúlt hetekben több fontos mérföldkövet elértek a mérnökök az új európai rakéta építését illetően.

Jól látszik ezen a képen a második fokozat cseppfolyós oxigén (LOX) tartálya.
Forrás: ArianeGroup

Nem a OneWeb fog repülni az Ariane-6-tal először

Az Arianespace és OneWeb szóvivői bejelentették miszerint a két cég átdolgozta a szerződésüket a OneWeb műholdak indításával kapcsolatban.

Tizenhat Szojuz megrendelést kapott az Arianespace, egy indítással 34-38 műholdat fognak majd pályára állítani – a tervek szerint a OneWeb-konstelláció építését így 2022-ben be is tudnák befezni. Az átdolgozott szerződésben két Szojuz indítással van kevesebb az eredeti tervek szerint, illetve az Ariane-6 első indításánál sem lesznek OneWeb műholdak az áramvonalazó kúpok alatt.

OneWeb műholdak az Ariane-6 második fokozati adapterén – művészi illusztráció, valószínűleg már az is marad….

Eddig három OneWebnek szánt indítást hajtott végre az Arianespace, mielőtt az óriáscég ún. “Chapter 11” csődött jelentett, így megállítva a betervezett havi egy darab Szojuz indítást.
A cég nyilatkozata szerint a szerződés megváltoztatása az újjáépítési terv része. A Brit kormány és az indiai telekom-óriás Bharti Global vásárolta fel a céget miközben az kifogyott a tőkéből a 650-műholdas konstelláció kiépítése közben, a OneWeb szerint még év végéig ki tudnak lábalni a csődvédelmi helyzetből. Jelenleg 74 műholdjuk van alacsony Föld körüli pályán, és a következő 36-ot idén decemberben tervezik startolni az orosz Vosztocsnijból.

A második OneWeb küldetés, Szojuz-2.1b rakétával Bajkonurból

A 2021. második felére tervezett Ariane-6 első indításból való kihátrálás nem fogja befolyásolni a rakéta startját, nyilatkozta egy szóvivő – a francia űrvállalat megpróbál időben találni egy vásárlót az óriásrakéta első indítására. A műholdkonstelláció 2021-ben kezdheti szolgáltatni a SpaceX Starlinkjéhez hasonló műholdas internetet a Föld északi régióiban: Alaszka, Kanada, Grönland, Izland, Egyesült Királyáság, Észak-Európa és az Jeges-tenger. A 16 Szojuz indításból kettő Francia Guyanából lesz lebonyolítva – a maradékot pedig még nem osztották el pontosan Bajkonur és Vosztocsnij között.

OneWeb műhold modellje.

A műholdak tömege megközelítőleg 150 kilogramm tömegűek, meghajtásuk pedig ionhajtóművek segítségével van megoldva. Az elektronikus rendszereket napelemtáblák látják el energiával, akkumulátorok segítségével. Egy műhold gyártási árát 0,5 -1 millió dollárra becsülik, pontos információnk azonban nincs. Ku-sávú transzponderekkel vannak ellátva, 12-18 GHz-es tartományban kommunikálnak a földi vevőállomásokkal (36×16 cm-es fázisvezérelt antennarács-technológiára épülő vevőmodul). Idén januárban jelentették be, hogy elérték a napi 2 legyártott műhold mennyiséget. A műholdak munkájuk végeztével a Starlink műholdakhoz hasonlóan visszatérnek és elégnek a légkörben.

Űrhírek – 2020. szeptember 20.

  • Kína ezen a héten is végrehajtott egy rakétaindítást, mégpedig a Jilin-1 Gaofen-03 küldetés keretén belül. A keddi indítás érdekessége, hogy ez úttal egy, a Sárga-tengeren állomásozó platformról startol el egy Long March-11 rakéta, kilenc műholddal a rakterében. Az indításról látványos fotók is készültek, és a küldetés végül sikerrel zárult.
  • Kedden csillagászati és bolygókutatási szempontból is egy nagyon érdekes hír látott napvilágot: tudósok foszfint találtak a Vénusz légkörében, mely eddigi ismereteink szerint élő mikroorganizmusok lebomlásából származik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy valóban élet volt van van a szomszédos bolygón, mindenesetre tudományos szempontból rendkívül fontos felfedezés. Mivel azonban még évekbe telik, mire egy újabb űrszondát odaküldene akármelyik ország, ez a kérdés egyelőre nyitott marad.
  • Szintén kedden számolt be a NASA az Artemis-1 küldetéshez tesztelés és építés alatt álló SLS rakéta újabb tesztjének elvégzéséről. Az ún. Green Run tesztsorozat során, mely nyolc fázisból áll, a rakéta teljes hidraulikus és mechanikus rendszerét, felépítését ellenőrzik a szakemberek. Az ötödik, a hajtóművek dőlésszögét szabályzó rendszerellenőrző tesztet még szeptember 1-jén hajtották végre, azonban az eredmények kiértékelése most fejeződött csak be. A négy darab RS-25D hajtóművet egyenként vizsgálták, hogy a kellő irányban és szögben módosítható-e az irányszögük. Az űrhivatal beszámolója szerint sikeresen és problémamentesen zajlott minden, így következhet az újabb teszt, amikor már a visszaszámláló rendszer működését és a különböző rakétafokozatok indítás előtti felkészítését ellenőrzik majd.
  • Egyre közelebb kerül a Rocket Lab az első amerikai földről történő rakétaindításhoz. A virginiai Wallops-szigeteken található LC-2 indítóállás lassan teljesen elkészül, ezt támasztja alá az is, hogy a cég szeptemberben végre is hajtotta az első ún. Wet Dress Rehearsalt, azaz egy teljes tankolási és felkészítési folyamatot az egyik Electron rakétával.
  • Csütörtökön indult volna újabb 60 db Starlink műhold a Falcon 9 B1058.3 rakétával, ám az indítást az Atlanti-óceánon kijelölt landolási zónában uralkodó rossz időjárási körülmények és a Just Read The Instructions drónhajó instabilitása miatt végül elhalasztották. Ezen cikk írásakor még nem ismert az újabb hivatalosan megerősített dátum.
  • A SpaceX végül a Starship SN7.1 teszttank utolsó tesztjét sem hajtotta végre péntek hajnalban. Bár úgy tűnt, a tesztalanyt végsőkig próbára tevő teszthez megkezdődött a kriogenikus folyékony nitrogén tankolása, először egy kisebb rövidzárlat miatt, majd pedig a viharos időjárás miatt nem került sor a tesztre. A következő lehetőség szeptember 21-én és 22-én lesz. Korábban a héten azonban többször is próbára tették az SN7.1-et, amikor is egy hidraulikus nyomásszimulátorral valós körülményeket teszteltek az új, 304L kódjelű rozsdamentes acélból készült teszttankkal.
  • Pénteken jelentette be az Intelsat, hogy a SpaceX-et és az Arianespace-t bízza meg újabb hét műhold felbocsátásával. Ebből négy szatelitet biztosan a SpaceX, kettőt az Arianespace állít majd Föld körüli pályára, a hetedik műhold indításáról még később döntenek. További infók a cikkben!
  • Magyar idő szerint ma reggel tett közzé egy felvételt a Firefly Aerospace nevű magáncég, melyen az Alpha nevű rakéta első fokozatának statikus hajtóműtesztje látható. A közlemény szerint a 35 másodperces hajtómű begyújtás sikeres volt, így a Firefly is egy fontos lépéssel közelebb került első rakétaindításához.
A Long March-11 indítása a Sárga-tengerről
Fotó: Xinhua

SpaceX, Arianespace: Új megrendelések az Intelsattól

7 műhold indítására nyert el megbízást a két cég a világ egyik legnagyobb műholdas távközlési szolgáltatójától, az Intelsattól.

Az Intelsat az FCC (Szövetségi Hírközlési Bizottság) által idén meghirdetett, a C műholdas frekvenciasáv “megtisztítására” alkotott szabályozása miatt indít új műholdakat geostacionárius Föld körüli pályára 2022-től. A C-sáv felszabadítására azért van szükség, mert azt a jövőben főképp 5G szolgáltatásokra kívánják majd használni.
Az Intelsat mostani közleménye szerint a 7 db új műholdat a Maxar és Northrop Grumman fogja gyártani, és az Arianespace és a SpaceX 4 küldetéssel fogják a világűrbe juttatni.

Ariane-5 és Falcon 9 indítás

Bár a közlemény nem tér ki a részletes indítási tervekre, de megerősített információk szerint a következőképpen alakul majd a műholdak feljuttatása:
– Falcon 9: 2 db műhold, 2022. harmadik negyedév
– Falcon 9: 2 db műhold, 2022. harmadik negyedév
– Ariane-5: 2 db műhold, 2022. negyedik negyedév
– Ariane-6 vagy Falcon 9: 1 db műhold 2023. harmadik negyedév
Az utolsó műholdat szállító negyedik indítás mindenképpen érdekes, itt az a szolgáltató indíthat majd, aki időben készen lesz a startra – a kikötésre valószínűleg azért volt szükség, mert az Ariane-6 rakéta még nem repült, így egy esetleg csúszás esetén biztosított a műhold feljuttatása.

A 4 db indítás összköltsége 390 millió dollár, melyről pontos részleteket nem árult el az Intelsat, hogy melyik szolgáltató mennyit pénzt kap.

Űrhírek – 2020. szeptember 6.

  • Rögtön egy dupla rakétaindítással kezdődött a hét. Néhány óra eltéréssel startolt el hétfő hajnalban a SAOCOM-1B műhold Cape Canaveralból egy Falcon 9 fedélzetén, majd a Rocket Lab is elindított egy Electron rakétát, mely a visszatérő missziójuk keretében a Capella Space Capella-2 (Sequoia) műholdját juttatta az űrbe. Mindkét indítás sikeres volt, bővebben ebben a cikkben olvashattok mindkét misszióról, illetve a küldetés profilokat itt és itt találjátok.
  • Végre az Arianespace is elindította újabb Vega rakétáját szerdán az SSMS PoC küldetés keretében. A Rocket Labhez hasonlóan ez is egy “return to flight”, azaz “visszatérés a repüléshez” misszió volt, ugyanis tavaly nyáron startolt utoljára ilyen típusú rakéta. Az indítás sikeres volt, melyet pár szóban mi is összefoglaltunk.
  • Szintén szerdán hajtotta végre a NASA az SLS rakéta egyik gyorsítófokozatának tesztjét a Utah állambeli Promontoryban, a Northrop Grumman telephelyén. A szilárd hajtóanyagú rakétát két percig működtették, ami megegyezik egy valós indítás időtartamával. A teszt simán lezajlott, azonban adatokat nem közölt a NASA.
  • Peter Beck, a Rocket Lab alapítója és elnök vezérigazgatója egy csütörtöki bejelentés során hozta nyilvánosságra, hogy a legutóbbi küldetésen az első saját fejlesztésű műholdjukat, a Photont is sikeresen pályára állították. További információkat itt találtok.
  • A csütörtök elég mozgalmas nap volt a SpaceX számára, hiszen először egy újabb adag Starlink műholdat indítottak el a Starlink-11 küldetésen, majd pár órával később néhány napos halasztás után a Starship SN6 prototípus is sikeresen teljesítette 150 méteres tesztugrását Boca Chicaban.
  • Ám ezzel nem ért véget a tesztelés erre a hétre a SpaceX számára, hiszen a tervek szerint ma kerül sor az SN7.1 nyomástesztjére, melynek során a teszttankot a végsőkig próbára teszik majd, ezzel megvizsgálva az új, 304L rozsdamentes acélötvözet egy újabb továbbfejlesztett változatának szakítószilárdságát.
  • Pénteken elindult Kína új, titkus katonai űrrepülőgépe, mely megszólalásig hasonlít a Boeing X-37B szintén titkos (vagyis eddig annak vélt) járművéhez…Persze erről az eszközről sem került nyilvánosságra semmilyen adat, sőt az sem volt ismert az indítás után, hogy meddig marad Föld körüli pályán az űrrepülőgép, de a legfrissebb információk szerint már vissza is tért a Xinhua-indítóközpontba.
A Starship SN6 indításának pillanata
Fotó: SpaceX

Gyorshírek: Sikeres Vega indítás és SLS gyorsítórakéta teszt

Vega SSMS (VV16) indítás

Az európai Arianaspace az idei hatodik indításán van túl, miután ma éjjel (a sokadik halasztás után) elindult a Vega rakéta az SSMS (Small Spacecraft Mission Service) küldetéssel.
Ez volt az Arianespace első, dedikáltan kisméretű műholdak feljuttatására történt indítása (a küldetésről az előzetesben már írtunk részletesen).
A startra a Francia Guyanan lévő Kourouból került sor magyar idő szerint éjjel 03:51-kor, és 21 különböző megrendelő 53 kisméretű műholdját szállította. A sikeres küldetés a Vega rakéta 15. sikeres missziója volt, egyben a visszatérés is a tavalyi sikertelen FalconEye-1 indítás után.

Forrás Arianespace

SLS gyorsítórakéta teszt

Tegnap este a NASA leendő SLS rakétájának a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétáját is tesztelték az Utah állambeli Promontoryban, a gyártó Northrop Grumman telephelyén. A rakéta hasonló az űrrepülőgépek STS rendszeréhez használthoz, azonban 4 helyett 5 szegmensből áll, és további fejlesztéseket is végrehajtottak rajta. Ez a típusú booster az Artemis III küldetés után lesz majd használatos, szóval éles használatára még éveket kell majd várni.
A teszt során egy indításnak megfelelő 2 percig működtették a rakétát és az első eredmények alapján a teszt sikeres volt. Az SLS rakétán két ilyen szilárd hajtóanyagú segédrakétát fognak majd alkalmazni, mely a szükséges tolóerő 75%-át adja majd a repülés első két percében. Az SLS főhajtóművei 4 db RS-25 motor lesz majd, melyek szintén az űrrepülőgép-programból származnak – azonban sem ezek, sem a most tesztelt gyorsítórakéták nem lesznek újrahasználhatóak. További cikkeinket az SLS programról a címke alatt találjátok.

Arianespace 🇪🇺 | SSMS PoC küldetés profil

Csütörtök hajnalban fog elindulni az Arianespace Vega hordozórakétája a Small Spacecraft Mission Service – Proof of Concept misszión Francia Guyanából. Ez egy tesztküldetése lesz az új műholdtároló-modulnak, illetve az ezelőtti Electron indításhoz hasonlóan ez is egy “return to flight” misszió lesz, ugyanis nem repült Vega rakéta tavaly nyár óta a VV15 küldetés kudarca miatt.

Indítás ideje, helye: 2020. szeptember 3. magyar idő szerint 01:51, Guyana Űrközpont – ELV (Ensemble de Lancement Vega – Vega indítóállás), Kourou, Francia Guyana 🇫🇷
Megbízó, rakomány: SSMS szénszálas kompozit műholdtároló egység – ezen pedig 7 kisműhold és 46 CubeSat a 0,25U-tól egészen a 6U méretekig (1U=10x10x10cm, kb. 1 kilogramm)
Rakomány össztömege: 830 kg
Hordozórakéta: Arianespace Vega hordozórakétája
Pálya: alacsony napszinkron pálya (SSO) 700 km, 97.90° 
Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítés az Arianespace YouTube csatornáján (amint elérhető a link, frissítjük a cikket)
Indítás kimenetele: sikeres indítás (összefoglaló)

Vega rakéta korábbi indítása
Forrás: Arianespace

Vega
A Vega (Vettore Europeo di Generazione Avanzata, magyarul: újgenerációs európai hordozórakéta) az Arianespace legújabb hordozórakétája, melyet az Olasz (ASI) és az Európai Űrügynökség (ESA) segítségével fejlesztettek ki. 1998-ban kezdődött a tervezés, 2012-ben repült először – ennek a fedélzetén volt az első magyar műhold is, a Masat-1.
Alacsony poláris és napszinkron pályákra 1430 kg hasznos terhet tud állítani, elliptikus (200x1500km) 1960 kilogrammot. Az Ariane-1 által használt ELA-1 indítóállás lett átalakítva a Vega számára, a mai megnevezése ELV – Ensemble de Lancement Vega.

Vega és az ELV startállás
Forrás: ESA

A rakéta négyfokozatú – az első fokozat egy szilárd hajtóanyagú P80 motor 2261 kN (!) tolóerővel. A második fokozat szintén egy szilárd hajtóanyagú rakétamotor, mely a Zefiro 23 nevet viseli, 871 kN tolóerőt biztosítva. A harmadik fokozat is egy szilárd hajtóanyagú motor, a Zefiro 9, ami 260 kN tolóerőt nyújt. A negyedik fokozat a precíz pályára állítás érdekében folyékony hajtóanyagot használó AVUM fokozat – egy ukrán RD-843 hipergolikus hajtóművel rendelkezik 2 kN tolóerőt biztosítva. A hajtóanyagkeverék UDMH/N2O4 – asszimetrikus-dimetilhidrazin és dinitrogén-tetraoxid. A fokozatok égési ideje: 1. fokozat – 110 másodperc, 2. fokozat – 77 másodperc, 3. fokozat – 120 másodperc, 4. fokozat – 667 másodperc.
A legutóbbi misszión amikor a FalconEye-1-et kellett volna pályára állítania, a hibát a Zefiro 23 okozta, ugyanis nem indult be és így visszazuhant a rakéta.

A rakéta egyes komponensei, és az őket gyártó vállalatok
Forrás: ESA

Small Spacecraft Mission Service és a rakomány
Ez lesz a tesztrepülése a Vega-SSMS konfigurációnak. Az SSMS egy szénszálas kompozit anyagokból készült kisműholdak tárolására majd kibocsátására tervezett modul a Vega rakéta orrkúpjában. A programot 2016-ban kezdték el az Európai Bizottság támogatásával. Célja, hogy az egyre növekvő kis- és nanoműhold piac igényeit kielégítség ezzel a rideshare (több kisműhold egyszerre osztozik egy rakétán) opcióval. A rakomány:

Műhold(ak) MéretTulajdonosGyártóAlkalmazás
ATHENAkisműholdFacebookMaxar Technologiestávközlés
GHGSat-C1kisműholdGHGSatSFLtávérzékelés
NEMO-HDkisműholdSpace-SISFL&Space-SItávérzékelés
UPMSat-2kisműholdIRD-UPMIRD-UPMtechnológiai demonstráció
ESAILkisműholdExactEarthLuxSpacetávérzékelés
ION Cubesat CarrierkisműholdPlanet LabsD-Orbitműhold-tárolóegység
NewSat-6kisműholdSatellogicSatellogictávérzékelés
SpaceBEE 10-2112 db 0,25USwarm TechnologySwarm Technologytávközlés
Flock-4v 1-1414 db 3UPlanet LabsPlanet Labstávérzékelés
LEMUR-2 112-1198 db 3USpire GLOBALSpire GLOBALtávközlés
Cat-5 A&B2 db 6UUPC&ESADeimos&Tyvaktávérzékelés
DIDO-33USpacePharmaSpacePharmatudományos
PICASSO-BE3UESABIRA-IASBtávérzékelés
SIMBA3UESAKMI-IRMtávérzékelés
TRISAT3UMaribori EgyetemSkyLabstávérzékelés
TTÜ-1002UTalTechTalTechtávérzékelés
AMICalSat1UCSUG&MSUCSUG&SatRevolutiontávérzékelés
NAPA-16UThai Királyi LégierőISISpacetávérzékelés
TARS-16UKepler Comms.ÅAC Clyde Spacetávközlés
Tyvak-01716UismeretlenTyvakismeretlen
OSM-1 Cicero6UOrbital SolutionsTyvaktávérzékelés
SSMS és az AVUM adapter
Forrás: Arianespace

Űrhírek – 2020. augusztus 16.

  • Augusztus 11-én hajtotta végre a NASA az utolsó főpróbát az OSIRIX-REx űrszondával, mely a jelenlegi tervek szerint októberben vesz mintát a Bennu kisbolygó felszínéből.
  • Szintén kedden hajtott végre helycserét a SpaceX a Starship SN-5 és SN-6 prototípusokkal. Előbbi a tesztpadról került vissza az összeszerelő csarnokba, utóbbit pedig onnan szállították át a tesztpadra, és a tervek szerint ma kerül sor az első, kriogenikus nyomástesztre.
  • A hét közepén érkezett a szomorú hír, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt Bernard Kutter, a ULA vezető kutatója, mérnöke. Ő volt felelős a cég azon terveiért, melyek a Holdraszállással és a Holdra való teherszállítással kapcsolatosak. Emellett jelentős szerepet játszott a ULA új nehézrakétájának, a Vulcannak a tervezésében, illetve a Blue Origin BE-4 hajtómű újrafelhasználási koncepciójának kidolgozásában, melyekkel gazdaságosabban működtethető a Vulcan.
  • Szintén a Vulcannal kapcsolatos hír, hogy csütörtökön először tesztelték az új GEM-63XL névre hallgató szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétákat, melyekből 2, 4 vagy 6 darabot fognak a rakétára szerelni.
  • Pénteken jelentette be Jim Bridenstine, hogy október 23-án tervezik indítani az első éles kereskedelmi emberes űrrepülést az ISS-re. A Crew-1 misszió keretében három amerikai, és egy japán űrhajós utazik majd az Űrállomásra.
  • Szintén pénteken került nyilvánosságra, hogy Doug Loverro a korábban felröppent pletykáknak megfelelően valóban jogtalanul bocsátott információkat a Boeing rendelkezésére az Artemis-program holdkompjának pályázati kiírása közben. További információk ebben a cikkben.
  • Tegnap sikeres röppálya-módosító manővert hajtott végre a Perseverance marsjáró. A korrekció előre betervezett folyamat, melyet még több követni fog, ahogy az eszköz közeledik a Mars felé. Az új rover már majdnem 43,5 millió km-re jár a Földtől, és “már csak” kb. 426 millió km-es út van hátra számára.
  • A július 31-i halasztás után tegnap este elindult az Arianespace Ariane-5 rakétája Francia Guyanaból, melynek rakománya a Galaxy 30 távközlési műhold az Intelsat számára, a MEV-2 élettartam meghosszabító eszköz ugyancsak az Intelsat számára, és a BSAT-4B távközlési műhold a japán BSAT vállalatnak. A küldetés profilt itt, az indítás beszámolóját pedig itt találjátok.
Az Ariane-5 rakéta indítása augusztus 15-én
Forrás: @esa

Egyszerre három műhold állt pályára Kourouból

Tegnap este az Arianespace igáslova, az Ariane-5 elstartolt három geostacionárius műholddal a fedélzetén. A küldetésről ebben a cikkben írtunk részletesebben. Ezzel a misszóval egy távközlési műhold élettartam-hosszabbító küldetés is elindult az Intelsat számára. A hordozórakétát eredetileg július 31-én tervezték indítani, de Ground Support Equipment (GSE – földi kiszolgáló berendezések) problémák miatt el kellett halasztani a startot.

Az Ariane-5 elindulása
Forrás: Arianespace

Az Ariane-6 hordozórakéta

Ezzel a cikkel indul el a következő sorozatunk, melynek célja a világ űrhajózási indítójárműveinek a részletes bemutatása. Az Ariane cikksorozatunkban megígértük, hogy az Ariane-6-ot is megemlítjük, így ezzel a rakétával szeretném elindítani a sorozatunkat. Először pár fontosabb adatot összeírunk a rakétáról, melyekkel sejtést kaphatunk a méretekről és a felhasználási célokról.

Funkció:Közepes teherbírású hordozórakéta
Származási ország, gyártó:ESA/Franciaország – Arianespace 🇫🇷/🇪🇺
Indítási költség:75 millió € vagy 95 millió € (A62/A64)
Sikerességi arány (sikeres/összes indítás):0/0 (fejlesztés alatt)
Elsődleges indítási helyszín:Guyana Űrközpont, ELA-4 🇫🇷
Ariane-6 illusztrációja (64-es konfiguráció)

Méretek

Magasság:63 méter
Átmérő:5,4 méter
Indítási tömeg:530-860 tonna
Fokozatok száma:2 + gyorsítórakéták

Segédrakéták és áramvonalazó orrkúp (fairing) átmérő

Segédrakéták száma:2 vagy 4
Átmérő:3 méter
Hajtóanyag tömege:143 tonna/segédrakéta
Hajtómű:P120
Tolóerő:4 500 kN
Újrfelhasználhatóak?Nem
Áramv. orrkúp átmérő:5,4 méter
Áramv. orrkúp hossz:20 méter
Újrafelhasználható?Igen

Első és második fokozat

1. fokozat átmérő:5,4 méter
Hajtóanyag tömege:140 tonna
Hajtómű:Vulcain 2.1
Tolóerő:1 370 kN
Hajtóanyag:Kriogenikus LH2/LOX
(hidrogén/folyékony oxigén)
Újrafelhasználható?Nem
2. fokozat átmérő:5,4 méter
Hajtóanyag tömege:31 tonna
Hajtómű:Vinci
Tolóerő:180 kN
Hajtóanyag:Kriogenikus LH2/LOX
(hidrogén/folyékony oxigén)
Újrafelhasználható?Nem

Hasznos teher kapacitás

Hasznos teher alacsony Föld
körüli pályára (LEO):
Ariane 62: 10 350 kg
Ariane 64: 21 650 kg
Hasznos teher alacsony
napszinkron pályára (SSO):
Ariane 62: 6 450 kg
Ariane 64: 14 900 kg
Hasznos teher geostacionárius
átviteli pályára (GTO):
Ariane 62: 5 000 kg
Ariane 64: 11 500 kg

Az Ariane-6 története

Az Ariane-6-ot a 2010-es évek elején vetették fel mint az Ariane-5-öt helyettesítő hordozórakétát. 2012 és 2015 között számos koncepciót és tervet kidolgoztak a jövőbeli hordozórakétáról. 2016-ban több ESA tagország is pénzügyileg beszállt a programba, illetve több szerződést is megkötöttek az első tesztpéldányok megtervezésére és megépítésére.
Az Európai Űrügynökség (ESA) a szükséges tanulmányok elkészítése után 2012-ben kiválasztotta az Ariane-6 PPH dizájnt. Ebben az első fokozatot három darab P145 szilárd hajtóanyagú rakéta alkotta volna. A második fokozat egy darab P145 szilárd fokozatból állt volna, tetején a H32 kriogenikus felső fokozattal. Ez a verzió 6500 kilogrammot tudott volna geostacionárius átviteli pályára (GTO) állítani 95 millió dolláros áron. 2014-ben az Ariane-6 PPH program tervezett költségét 4 milliárd euróra becsülték, de később 3 milliárd euróra sikerült ezt csökkenteni a beszállítók körének a leszűkítésével.

Ariane-6 PPH verzió

2014-ben az Airbus és Safran meglepte az Európai Űrügynökséget egy közös vállalkozás bejelentésével az Ariane 6.1 és 6.2 javaslat keretében. A közös vállalkozással nem csak az Ariane-6 tervezése és építése járt volna, hanem a Francia Űrügynökség (CNES) osztalékát is kivásárolták volna az Arianespace-ből. Az ő tervezetük szerint az Ariane 6.1 egy kriogenikus első fokozattal rendelkezett volna, mely egy darab Vulcain-2 hajtóművel lenne felszerelve. Az első fokozatot még P145 gyorsítórakéták segítették volna, amik az Ariane-5 segédrakétáihoz képest váltak volna le a fő fokozatról. A második fokozat egy kriogenikus fokozat lett volna, melyet az újonnan fejlesztett Vinci hajtómű gyorsított volna. A 6.2-es változat annyiban tért volna el a 6.1-es változattól, hogy ezt az EPS hipergolikus fokozatot használta volna második fokozatként az Aestus hajtóművel (az EPS fokozatról ebben a cikkben írtunk bővebben). Az Ariane 6.1 változatot kereskedelmi, míg a 6.2-es változatot főleg katonai célokra használták volna.

Ariane 6.1 és 6.2 verziók

2014 szeptemberében a Francia Nemzeti Űrhivatal (CNES) az Ariane 6 PPH dizájnt ért kritikák miatt egy új tervezetet nyújtott be – az Ariane 62 és 64-et. Ez a verzió egy krigenikus első fokozatot (Lower Liquid Propulsion Module) használ, amely a Vulcain 2.1 hidrolox (hidrogént és oxigént használ) hajtóművel van ellátva (Vulcain 2 fejlesztett változata). A második fokozat (Upper Liquid Propulsion Module) egy darab, szintén kriogenikus üzemanyaggal meghajtott Vinci hajtóművet használ. Ebben a tervben a P120-as szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétákat használnák segédrakétákként. Ezeknek a rakétáknak változtatható a száma, két P120-as esetén 75 millió € egy indítás, négy esetén 90 millió €, a fenti táblázatban lehet látni, hogy milyen tömegű űreszközt tudnak pályára állítani egyes pályatípusokra.
Az Ariane-62/64 a PPH tervezettel ellentétben egy rugalmas indítójárművet biztosít az európai piacnak. Az Ariane-62-t nehezebb (főleg katonai) műholdak indításánal fogják használni, míg a 64-est a kereskedelmi dupla indításoknál. 2014 végén az olasz, francia és német miniszterek egy gyűlésen közös űrstratégiai megállapodásokat kötöttek, az Ariane-5 örökösét illetően is. 2014 decemberében az Európai Űrügynökség bejelentette, hogy az Ariane-62/64 javaslatot választották ki az Ariane-5-öt felváltó jövőbeli indítójárműnek. A fejlesztés teljes költsége 3,6 milliárd €, melynek 89%-át az ESA, a maradék 11%-ot pedig az Arianegroup és egyéb partnerek finanszíroznak.

2014-es luxemburgi gyűlés ahol az Ariane-6-ról döntöttek

2010-ben a CNES a Roszkozmosszal egy újrafelhasználható Ariane-6 variáns lehetőségéről tárgyalt. Egy metánt használó, hajtóművel leszálló első fokozatot terveztek, de később elvetették az ötletet, mert pénzügyileg jobb opció, ha évente tíz darab rakétát legyártanak a tervek szerint. Másik ok a hajtóművek gyártása volt, ugyanis egy stabil hajtóműgyártó láncot építettek ki az elmúlt évtizedekben, és az újrafelhasználással ennek a kihasználtsága jelentősen lecsökkenne a CNES nyilatkozata szerint. 2015-ben az Airbus bejelentette az Adeline visszatérő fokozat fejlesztését, mellyel a hajtóműveket és a legértékesebb részeit a rakétának megpróbálnák visszaszállítani az indítóközpontba egy szárnyakkal és hajtóművekkel rendelkező repülő segítségével. Az Adeline első repülésését 2025 és 2030 között láthatjuk majd.
2016-ban az Airbus Safran Launchers bejelentette, hogy az Adelinen való munka folytatódik, és, hogy egy új methalox (metánt és oxigént égető) hajtómű fejlesztése is elkezdődött. Ez az új hajtómű Prometheus névre hallgat és az Ariane-6 első fokozati hajtóműveként tervezik egy nap alkalmazni, újrafelhasználással (vagy az Adeline-el vagy egy hajtóműves visszatéréssel).
Másik célja ennek a hajtóműnek, hogy az Ariane-6 árát felére csökkentsék, ugyanis a tervezett gyártási költsége csak 1 millió € lenne, és akár ötször is repülhetne.

Az Adeline visszatérés közben. Középen lehet látni a főhajtóművet.
Forrás: Airbus

Előkészületek, jelenlegi állapot

Az Ariane-6 már a végső tesztelési stádiumban van, ahol a teszteredmények fogják meghatározni a gyártási mechanizmusokat. A Német Űrügynökség (DLR) lampoldshauseni telepén sikeres teszteket hajtottak végre a Vulcain 2.1 és Vinci hajtóművekkel, a repülésre való engedélyezés hamarosan megtörténhet. Ugyanezen a teszttelepen zajlanak a második fokozat tesztjei, és a Vinci második fokozatra való integrációja és végső tesztelése. A második fokozat az Arianegroup brémai üzeméből érkezik.

A franciaországi Les Mureaux-ban (ahol a többi Ariane komponenst is gyártják) találhatóak a legnagyobb kavarásos dörzshegesztőgépek Európában, melyekkel az Ariane-6 kriogenikus első fokozati üzemanyagtartályait fogják készíteni. Az első fokozatot és a Vulcain 2.1 hajtóművet összekötő szegmenst is ugyanitt gyártják és szerelik fel a rakétára. Az első P120C (a C-variáns a Vega-C rakéta számára készül, de a motor identikus) gyorsítórakéta statikus tesztgyújtása tavaly januárban sikeresen lezajlott a Guyana Űrközpontban. Egy második sikeres tesztgyújtás után ez is megkapta a repülési engedélyt.

Vulcain 2.1 hajtóműtesztje

A szénkompozit segédrakétákat az Avio olaszországi Colleferroban található üzemében gyártják és töltik meg szilárd hajtóanyaggal. A szénszálas áramvonalazó orrkúpot (payload fairing), ami a rakományt védi az atmoszferikus repülés közben a RUAG Space gyártja Svájcban. Ugyanez a cég gyártja a Vega, Ariane 5 illetve a ULA Atlas és Vulcan rakétákra az orrkúpot. Az első repülésre az orrkúp egyik fele már kész van, a másik gyártása még zajlik.

Az ELA-4 építkezés
Forrás: Arianespace

Az összes felkészülési folyamatot sajnos érintette a koronavírus-járvány, de leginkább az ELA-4 indítóállás építkezését. 2020 végére tervezték az első indítást, de ez sajnos két okból sem valósulhat meg. Az egyik az előbb említett késés, a második a OneWeb műholdak biztonytalansága. Az első misszión 36 OneWeb műholdat állított volna pályára, de sajnos a cég csődbe ment (és az esetleges finanszírozás is biztonytalan még) így valószínűleg új rakományt kell keresni az első startra, ami előreláthatólag 2021-ben lesz.

OneWeb műholdak pályára állítása
Forrás: OneWeb

Ezzel kitárgyaltuk az Ariane-rakétacsaládot. Ha még nem olvastad el a küldön Ariane sorozatunk első vagy második részét, azt az alábbi linkeken megteheted. A következő cikkünkben egy kis hordozóról fogunk írni, amely turbószivattyú-rendszere teljesen egyedi az űriparban…

Az Ariane-1/2/3 rakéták történelme
Az Ariane-4/5 történelme