7 ország csatlakozott az Artemis Egyezményhez

A NASA által májusban hívta életre az Artemis Accords (Artemis Egyezmény), mely egy új nemzetközi egyezmény (keretrendszer) a világűr és más égitestek békés és átlátható felfedezését biztosítaná. Az egyezményhez most 7 ország csatlakozott: Ausztrália, Kanada, Olaszország, Japán, Luxemburg, Egyesült Arab Emírségek, Egyesült Királyság.

Az egyezményben való részvétel nem jelent automatikus tagságot és részvételt az amerikai űrhivatal Artemis-programjában, csak a NASA által megalkotott keretrendszer elfogadását. Az egyezmény az 1967-ben megnyitott, azóta pedig több mint 100 ország által elfogadott Outer Space Treaty-n alapszik, mely a világűr békés célú felhasználását szabályozza:

  • a világűr kutatása és használata az összes ország jólétét kell, hogy szolgálja
  • az űr szabadon kutatható mindenki által, és nem vonható egyetlen állam szuverenitása alá sem
  • a szerződés megtiltja nukleáris és bármilyen más tömegpusztító fegyverek elhelyezését a világűrben
  • a szerződés úgy rendelkezik, hogy más égitesteket (beleértve a Holdat is) kizárólag békés célra lehet használni

Ezt az egyezményt bővítette ki a NASA az új Artemis Accords-szal, melyben az aláíró felek a következőket garantálják:

  • Békés célú felfedezés: Az Artemis program keretében végzett minden tevékenységnek békés célúnak kell lennie
  • Átláthatóság: Az Artemis Accords aláírói a tevékenységüket átlátható módon fogják végezni
  • Az Artemis programban részt vevő nemzetek olyan rendszerek kifejlesztésére törekszenek, amiket más országok is használni tudnak, mindezt a biztonság és a fenntarthatóság növelése érdekében
  • Sürgősségi segítségnyújtás: Az Artemis Accords aláírói vállalják, hogy segítséget nyújtanak bármilyen bajba jutott személyzetnek
  • Registration of Space Objects: minden űreszközt egy közös adatbázisban (Registration Convention) kell bejelenteni
  • Tudományos adatok megosztása: Az Artemis Accords aláírói elkötelezik magukat a tudományos információk nyilvánossá tétele mellett
  • Örökségek megőrzése: Az Artemis Accords aláírói elkötelezik magukat a világűr örökségeinek megőrzése mellett (lásd Apollo leszállóhelyek a Holdon)
  • Űrerőforrások: Az erőforrások kinyerése és felhasználása kulcsfontosságú a biztonságos és fenntartható kutatáshoz (lásd bányászat a Holdon). Az Artemis Accords aláírói megerősítik, hogy ezeket a tevékenységeket az Outer Space Treaty-vel összhangban hajtják majd végre.
  • Űrszemét: az Artemis Accords országok elkötelezik magukat a világűr “tisztán” tartása mellett (pl. kiürült rakétafokozatokat nem hagynak orbitális pályán).
Az aláírások

Jim Bridenstine, a NASA vezetője hatalmas előrelépésnek nevezte, hogy már 7 ország csatlakozott, és új aláírókra is számít a közeljövőben, illetve több országgal is folynak az egyeztetések. Oroszország egyelőre nem nyilatkozott a csatlakozási szándékáról, de Bridenstine nagyon szeretné, ha az orosz fél is elkötelezné magát az Egyezmény, és az Artemis-program mellett.
A Roszkoszmosz vezetője, Dimitrij Rogozin az Artemis-programban való részvételről úgy nyilatkozott, hogy ők egy kevésbé USA központú programban szeretnének résztvenni, olyanban mint a Nemzetközi Űrállomás. Itt azért finoman jegyezzük meg, hogy az ISS építésének és fenntartásának a legnagyobb részét Amerika állta és állja a mai napig, ezért kicsit nehezen komolyan vehető Rogozin kijelentése.

Bridenstine-t kérdezték Kína esetleges részvételéről is, a NASA vezetője örülne, ha Kína érdeklődne az Egyezményben való részvétel és nyitás iránt, azonban a jelenleg hatályos törvények miatt a NASA nem léphet semmilyen hivatalos kapcsolatba a Kínai Űrügynökséggel. Azonban ha Kína lépéseket tenne az Egyezmény felé, ő minden erejével azon lenne, hogy a Kongresszus meggondolja magát és új törvényt alkosson. Mint ismeretes, a republikánusok által benyújott, és a Szenátusban elfogadott “Wolf Kiegészítés” (Wolf Amendment) miatt 2011 óta a NASA nem léphet kapcsolatba Kínával.
Véleményem szerint az Accords egy jó kezdeményezés a NASA részéről, mely sok jövőbeli nemzetközi együttműködésnek lehet alapja. Reméljük a politika a lehető legkevesebbet szól bele, és minél több ország csatlakozik az egyezményhez. Sajnos nem túl valószínű, de gondoljunk bele, ha minden ország együttműködne a világűrben, milyen fantasztikus eredményeket lehetne együtt elérni…

Szerdán újabb szuborbitális New Shepard indítás

A Blue Origin 13. szuborbitális útjára kerül sor az újrahasznosítható New Shepard rakétával szeptember 24-én, magyar idő szerint délután 17:00-kor.

Az NS-13 küldetésen hetedszerre használják majd újra ugyanazt a New Shepard hordozót, és a fedélzeten 12 különböző megrendelő műszerei lesz, melyek méréseket fognak végezni a szuborbitális repülés közben. Az egyik hasznos teher a NASA egyik új berendezése (radarja), melyet az Artemis-programban, a Holdraszállások közben terveznek majd használni.

A Blue Origin legutóbb 2019. decemberében hajtott végre repülést a New Shepard rakétával. A híresen titkolózó cég történetéről és projektjeiről itt írtunk nemrégiben. A mostani küldetésről pedig itt olvashattok részletesen.

Az Artemis-program tervezete

A NASA kiadta az Artemis-program tervezetét, melyben az eddig végrehajtott tesztekről, jövőbeli küldetések terveiről, illetve a Lunar Gateway űrállomásról van szó. A tervezetet amúgy a Kongresszus kérésére készítette a NASA, ugyanis hamarosan megkezdődnek a meghallgatások az űrhivatal 2021-es költségvetésével kapcsolatban. A legnagyobb kérdés továbbra is az, hogy megkapják-e a kért összeget a holdi leszálláshoz szükséges rendszerek kifejlesztésére (3.2 milliárd dollár). A HLS (Human Landing System) program győztesének kihirdetése 2021. februárban lesz esedékes.
A teljes tervezet itt olvasható, korábbi cikkeinket pedig az Artemis-programról a címke alatt találjátok.

Űrhírek – 2020. szeptember 20.

  • Kína ezen a héten is végrehajtott egy rakétaindítást, mégpedig a Jilin-1 Gaofen-03 küldetés keretén belül. A keddi indítás érdekessége, hogy ez úttal egy, a Sárga-tengeren állomásozó platformról startol el egy Long March-11 rakéta, kilenc műholddal a rakterében. Az indításról látványos fotók is készültek, és a küldetés végül sikerrel zárult.
  • Kedden csillagászati és bolygókutatási szempontból is egy nagyon érdekes hír látott napvilágot: tudósok foszfint találtak a Vénusz légkörében, mely eddigi ismereteink szerint élő mikroorganizmusok lebomlásából származik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy valóban élet volt van van a szomszédos bolygón, mindenesetre tudományos szempontból rendkívül fontos felfedezés. Mivel azonban még évekbe telik, mire egy újabb űrszondát odaküldene akármelyik ország, ez a kérdés egyelőre nyitott marad.
  • Szintén kedden számolt be a NASA az Artemis-1 küldetéshez tesztelés és építés alatt álló SLS rakéta újabb tesztjének elvégzéséről. Az ún. Green Run tesztsorozat során, mely nyolc fázisból áll, a rakéta teljes hidraulikus és mechanikus rendszerét, felépítését ellenőrzik a szakemberek. Az ötödik, a hajtóművek dőlésszögét szabályzó rendszerellenőrző tesztet még szeptember 1-jén hajtották végre, azonban az eredmények kiértékelése most fejeződött csak be. A négy darab RS-25D hajtóművet egyenként vizsgálták, hogy a kellő irányban és szögben módosítható-e az irányszögük. Az űrhivatal beszámolója szerint sikeresen és problémamentesen zajlott minden, így következhet az újabb teszt, amikor már a visszaszámláló rendszer működését és a különböző rakétafokozatok indítás előtti felkészítését ellenőrzik majd.
  • Egyre közelebb kerül a Rocket Lab az első amerikai földről történő rakétaindításhoz. A virginiai Wallops-szigeteken található LC-2 indítóállás lassan teljesen elkészül, ezt támasztja alá az is, hogy a cég szeptemberben végre is hajtotta az első ún. Wet Dress Rehearsalt, azaz egy teljes tankolási és felkészítési folyamatot az egyik Electron rakétával.
  • Csütörtökön indult volna újabb 60 db Starlink műhold a Falcon 9 B1058.3 rakétával, ám az indítást az Atlanti-óceánon kijelölt landolási zónában uralkodó rossz időjárási körülmények és a Just Read The Instructions drónhajó instabilitása miatt végül elhalasztották. Ezen cikk írásakor még nem ismert az újabb hivatalosan megerősített dátum.
  • A SpaceX végül a Starship SN7.1 teszttank utolsó tesztjét sem hajtotta végre péntek hajnalban. Bár úgy tűnt, a tesztalanyt végsőkig próbára tevő teszthez megkezdődött a kriogenikus folyékony nitrogén tankolása, először egy kisebb rövidzárlat miatt, majd pedig a viharos időjárás miatt nem került sor a tesztre. A következő lehetőség szeptember 21-én és 22-én lesz. Korábban a héten azonban többször is próbára tették az SN7.1-et, amikor is egy hidraulikus nyomásszimulátorral valós körülményeket teszteltek az új, 304L kódjelű rozsdamentes acélból készült teszttankkal.
  • Pénteken jelentette be az Intelsat, hogy a SpaceX-et és az Arianespace-t bízza meg újabb hét műhold felbocsátásával. Ebből négy szatelitet biztosan a SpaceX, kettőt az Arianespace állít majd Föld körüli pályára, a hetedik műhold indításáról még később döntenek. További infók a cikkben!
  • Magyar idő szerint ma reggel tett közzé egy felvételt a Firefly Aerospace nevű magáncég, melyen az Alpha nevű rakéta első fokozatának statikus hajtóműtesztje látható. A közlemény szerint a 35 másodperces hajtómű begyújtás sikeres volt, így a Firefly is egy fontos lépéssel közelebb került első rakétaindításához.
A Long March-11 indítása a Sárga-tengerről
Fotó: Xinhua

A NASA egyik vezetője súgott a Boeing-nek

Beigazolódtak a korábbi pletykák, a NASA korábbi emberes utazásokért felelős igazgatója, Doug Loverro tényleg segített a Boeingnek, és hirtelen lemondása is ennek köszönhető.

Doug Loverro alig fél éve látta el a posztját, amikor a történelmi DM-2 küldetés előtt 8 nappal lemondott a tisztségéről. Döntésének pontos okáról még nem tudtunk meg információkat, de már akkor is terjedtek olyan pletykák, hogy egy magasrangú NASA vezető segíthette a Boeinget az Artemis-program új holdkomp fejlesztésének és építésének a pályázatán, – ahol végül a Boeing nem került a nyertesek közé.

Jim Bridenstine, a NASA vezetője és Doug Loverro

A Wall Street Journal most megjelent írása szerint nyomozást is indítanak Loverro ellen, aki állítólag kapcsolatban volt Jim Chiltonnal, a Boeing űrkutatási és rakétaindításokért felelős vezetőjével. Loverro nem volt tagja annak a NASA csoportnak, akik a hivatalos kapcsolattartást végezték a pályázókkal, mégis telefonon értesítette Chiltont, hogy a NASA túl drágának és műszakilag nem megfelőnek tartja a Boeing pályázatát. A beszélgetés után pár nappal a Boeing egy módosított pályázatot adott le a NASA-nak…
Az továbbra is kérdéses, hogy Loverro saját magától cselekedett, vagy esetleg volt-e bármilyen felhatalmazása a NASA részéről. Az esetet amúgy a NASA tevékenységét felügyelő OIG (Office of Inspector General) iroda is vizsgálja már hónapok óta.

Az is nagy kérdés, hogy Loverro kapott-e bármilyen ellenszolgáltatást az információkért. Ha igen, nagyon könnyen börtönbüntetés lehet a jutalma, de újabb pletykák szerint Loverro egyszerűen csak egy olyan pályázatot szeretett volna látni, amiben a a Holdraszálláshoz használt eszközök (holdkomp, űrhajó, stb.) egy viszonylag egyszerű, integrált formában valósulnának meg.
Legyen bárhogyan is, Loverro lépése teljesen elfogadhatatlan volt, a további kérdés pedig, hogy a nyomozásnak milyen hatása lesz a 2024-es holdraszállási tervekre, és a már amúgy is nagyon régóta szenvedő SLS-programra.

A Boeing Holdkomp tervének egy illusztrációja

A Boeingnek pedig már nem ez az első botránya, elég ha csak a Commercial Crew Programban kapott jóval több pénzre és kivételézésre a SpaceX-szel szemben, illetve a Starliner fiaskójára gondolnunk…

Az Orion űrhajó továbbra is egy hatalmas pénztemető

Újabb audit jelent meg az SLS/Orion programról a NASA átláthatóságáért és felügyeletéért felelős szervezetétől (OIG – Office of Inspector General), és megint szomorú dolgokat találtak…

A mostani elemzés az Orion űrhajó fejlesztésére fordított pénzt és időt vizsgálta. A Lockheed Martin 2006. augusztusában kapott megbízást az űrhajó kifejlesztésére, azóta pedig összesen 16,7 milliárd dollárt költöttek a programra, évente tehát 1,1 milliárdot. Összehasonlításképpen a Commercial Crew Programban résztvevő SpaceX 3,1 milliárdot, a Boeing pedig 4,8 milliárd dollárt kapott az új űrhajók kifejlesztésére – mégha az összehasonlítás nem is a legjobb, ugyanis míg a Starliner és a Crew Dragon “csak” a Nemzetközi Űrállomásra fog űrhajósokat szállítani, az Oriont viszont mélyűri missziókra tervezték.
A 16,7 milliárdos összegben nincs benne az űrhajó műszaki modulja sem, amit az Európai Űrügynökség (ESA) fejlesztett ki, ezáltal hozzájárulva az Artemis-programhoz.

Az Orion űrhajó eddig egyszer repült egy 2014-es tesztút alkalmával.

Az Artemis-I küldetés Orion kapszulája

Az audit élesen kritizálta a NASA azon gyakorlatát, miszerint a folyamatos csúszások és költségvetés-túllépések ellenére bőséges bónuszokat fizettek a Lockheed Martinnak, melyek összege meghaladta a 27 millió dollárt.
A Lockheed ún. “cost-plus” típusú szerződésben áll a NASA-val, ami azt jelenti, hogy a fejlesztés minden költségét a NASA állja (a túllépéseket is!), és erre jön még a Lockheed saját díja. Az SLS-program más alvállalkozói is hasonló típusú szerződésekkel rendelkeznek…

Az audit összegzése szerint az ilyen típusú szerződések, és az eredmény nélkül kifizetett bónuszok semmilyen formában nem ösztönzik az alvállalkozókat a hatékony munkavégzésre. Ki gondolta volna ezt?
A dokumentum szerint pedig további csúszások is várhatóak az Artemis-programban: az első, személyzet nélküli tesztútra az Artemis-I legkorábban 2021. novemberében, az Artemis-II (már személyzettel) pedig 2023. augusztusában indulna a jelenlegi állás szerint. A Trump kormányzat által elvárt Holdraszállás továbbra is 2024-ben startolna az Artemis-III misszióval. A programra összesen elköltött kb. 40-50 milliárd dollárral és 15 eltelt évvel később sem érzem, hogy a programnak bármilyen értelme van a munkahelymegtartáson kívül…

Az Orion űrhajó egy fantáziaképen

Crew Dragonnal a Hold köré?

Robert Zubrin, a Mars Society alapítója szerint igen. A Mars Direct koncepció egyik szülőatyjának nemrégiben megjelent írása szerint az SLS helyett a Crew Dragonnal kéne a NASA-nak az Artemis-programot elindítania.

Zubrin régóta a megfizethető, és kereskedelmi partnerek bevonásávával végrehajtott missziók híve, és legutóbbi cikkében (melyet külön Jim Bridenstine-nak, a NASA vezetőjének is eljuttatott) egy érdekes ötletet vázolt fel. Szerinte az Artemis-program a lassúsága miatt teljes érdektelenségbe fullad, és várhatóan a politikai támogatás is el fog veszni, főleg, ha idén esetleg kormányváltásra kerül sor az USA-ban.
Zubrin javaslata szerint a programot úgy lehetne beindítani, és a közvélemény figyelmét felkelteni, hogy egy az Apollo-8-hoz hasonló küldetést indítanának a Hold köré, SLS helyett azonban a Crew Dragonnal és űrhajósokkal a fedélzeten.
Ez kellőképpen felrázná az országot, a NASA újból a figyelem középpontjába kerülne, és nagy támogatottságot szerezne az Artemis-programnak – melyre nagyon nagy szüksége lenne az űrhivatalnak.

A Crew Dragon

Zubrin a küldetést Artemis-8-nak nevezné el, és két lehetőséget vázolt fel a megvalósításra. Mindkét opcióhoz két indításra van szükség: egy Falcon-9-el startolna egy Crew Dragon kapszula, asztronautákkal a fedélzeten, és külön egy Falcon Heavy.
Az első verzió szerint a Falcon Heavy “üresen”, azaz rakomány nélkül indulna, így a második fokozatban maradna 65 tonna üzemanyag. A második fokozat összekapcsolódna a Dragonnal, és így indulna a Hold köré.
A második verzióban a Falcon Heavy felvinne egy small propulsion stage-et (SPS), egy kisebb fokozatot, mely csatlakozna a Dragon-hoz. A Holdhoz indító manővert (Trans Lunar Injection, TLI) a Falcon Heavy második fokozata végezne, az összes többit pedig az SPS.

Az út minimum 6, de akár 10 napig is tarthat, melyre a Crew Dragon képes lenne. Két űrhajóssal és 10 napos misszióval számolva plusz 20 kg oxigénre lenne szüksége a személyzetnek, azonban ennek tárolása könnyen megoldható.
Zubrin szerint a Dragon hőpajzsa is képes lenne a problémamentes visszatérésre (egy Holdról visszatérő űrhajó sokkal gyorsabban lép be a légkörbe, mint Alacsony Föld Körüli Pályáról), mert azt a marsi légkörbe való belépésre is tervezték – erről sajnos semmilyen konkrét és hivatalos információt nem találtam, így ezt az állítást nem tudom megerősíteni.

Nagyon érdekes Zubrin koncepciója, és a jelenleg elérhető kereskedelmi űrhajók/rakéták mellett abszolút megvalósítható lenne, az SLS/Orion program töredékéért. Ehhez azonban akarat kéne a NASA és a politikai oldal részéről, ami sajnos nincsen meg…
Sajnos 0% az esély, hogy Zubrin ötletéből lesz bármi is, de szerintem érdekes volt eljátszani a gondolattal, hogy milyen fantasztikus küldetéseket láthatnánk pár éven belül.

Elon Musk és Robert Zubrin
A kép 2020. februárjában készült, amikor Zubrin meglátogatta a SpaceX Boca Chica-i telephelyét

Űrhírek – 2020. június 14.

Nagyon eseménydús héten vagyunk túl, sok NASA-bejelentésen és több indításon kívül a színfalak mögött és másik bolygón is történtek események.

  • Augusztusban térhet vissza Bob Behnken és Doug Hurley az ISS-ről. A NASA a héten erősítette meg azt is, hogy június 26-án és július 1-jén tervezik végrehajtani azt a két űrsétát, amin Behnken és Cassidy ISS parancsnok befejezi az űrállomás akkumulátorainak cseréjét. Bővebben itt és itt tudtok olvasni a bejelentésekről.
  • A héten erősítették meg a NASA mérnökei, hogy majdnem egy évnyi kísérletezés, javítás és új terv kidolgozása után sikerült az Insight Mars-szonda robotkarjával és a vakondnak becézett lapáttal elkezdeni a tényleges kutatómunkát. Az eszközzel eddig sikertelenül próbáltak mélyebbre ásni a Mars talajában, mert folyamatosan kemény akadályokba ütközött a szonda karja, és félő volt, hogy megsérül a lapát rész. Most úgy tűnik a visszajelzések alapján, hogy szó szerint áttörést értek el az Insightot irányító mérnökök június elején, és végre megkezdődhetnek a talajvizsgálatok a szomszéd bolygón.
  • Június 10-én erősítette meg Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos programjaiért felelős vezetője, hogy biztosan nem tudják elindítani 2021 márciusában a James Webb űrteleszkópot. Bár korábban is felröppentek hírek az újabb késedelemről (többek között egy belső riportban is csak 12% esélyt adtak ennek a dátumnak idén januárban), ám most először adtak ki erről hivatalos nyilatkozatot. A teleszkóp tesztelésével és felkészítésével csak egy műszakban tudtak foglalkozni a mérnökök az utóbbi hónapokban a koronavírus okozta szigorítások és korlátozások miatt, ezért lassabban haladt a munka. A tervezett új indítási időpontot júliusban fogják bejelenteni.
  • Ugyanezen a napon Kína is felhívta magára a figyelmet egy újabb rakétaindítással. Egy Long March 2C rakéta startolt el helyi idő szerint éjjel 2:31-kor a Taiyuan űrközpontból, mely a Haiyang 1D óceánvizsgáló műholdat juttatta az űrbe. A műhold 5 kutató- és mérőeszközt foglal magába, amik többek között az óceánok színét, felszíni hőmérsékletét és szennyezettségi szintjét is vizsgálni fogják. A kínai mérnökök emellett egy új és erősebb kialakítású fairinget (áramvonalazó burkolat) is teszteltek a rakétán. A tervek szerint az új szerkezetű darabok a leválasztás után a SpaceX-éhez hasonlóan egy darabban térnének vissza a Földre, és így később újrahasznosíthatóak lennének. Arról sajnos nincs hír, hogy hogyan működtek ezek az újítások.
  • Június 11-én jelentette be a NASA, hogy az Astrobotics nevű cég juttathatja a Holdra az űrhivatal új kutatóroverjét 2023 végén. Bár a kis cég nem rendelkezik saját rakétával, és még a szolgáltatócéget sem nevezték meg, ami a VIPER rover Holdra juttatását végrehajtja, a NASA 199,5 millió dollárt adott az Astroboticsnak a küldetés végrehajtására. A VIPER feladata a Hold déli sarkkörénél valószínűsített vízkészletek felkutatása lesz, és a 100 napos küldetés során 4 kutatóeszközzel is vizsgálni fogja majd az égitest talaját.
  • Jim Bridenstine, a NASA igazgatója, illetve maga az űrhivatal is többször kihangsúlyozta, hogy az Artemis-program, mely a Holdra történő visszatérést és ott is maradást foglalja magába, nem kizárólag az űrhivatal projektje, hanem azt az egész USA számára egy nyílt programként hirdetik, kereskedelmi cégek és privát partnerek is részt vehetnek benne. Mi sem bizonyítja jobban ezt, hogy a NASA csütörtökön hét amerikai egyetemi csapatot választott ki, melyek innovatív ötleteikkel és megoldásaikkal segíthetik az ambíciózus program megvalósulását, végrehajtását. A mostani jelöltek egyúttal résztvevői a 2021 Moon to Mars eXploration Systems and Habitation (M2M X-Hab) Academic Innovation Challange-nek (magyarra fordítva a Holdon és a Marson való Tartózkodási és Felfedezési Rendszerek Fejlesztéseinek Kihívásában), és a végső győztes csapatok 15000 és 50000 dollár közötti pénzdíjban részesülnek. A kihívás célja, hogy az egyetemisták tanulmányokat készítsenek kutatásokhoz, használati eszközök gyártásához és kiegészítsék az esetleges tudásbeli hiányosságokat a lakóegység rendszerek, járművek, kommunikációs és navigációs rendszerek, robottal végzett tevékenységek és a Gateway űrállomás szempontjából emberes űrutazáshoz szükséges szerkezetek témakörében.
  • A NASA-bejelentések sora pénteken is folytatódott: Jim Bridenstine ugyanis megerősítette, hogy Kathy Luederst nevezték ki a NASA Human Exploration & Operations Mission Directorate (Emberes Felfedezési & Műveleti Küldetések Bizottsága) vezetőjének. A pozíció éppen az utóbbi évek legfontosabb emberes küldetése, a DM-2 misszió indulása előtt üresedett meg, amikor Douglas Loverro, akit csak tavaly októberben neveztek ki, váratlanul lemondott. Ms. Lueders eddig a kereskedelmi emberes küldetések és teherszállítmányok lebonyolításáért volt felelős, mely programot a DM-2 küldetés sikeres indítása koronázta meg, és amelyet több évnyi rendkívül komoly és összetett munka előzött meg, így teljesen érthető és logikus az előléptetés. Utódja eddigi helyettese, Steve Stich lesz. Gratulálunk és hasonlóan nagy sikereket kívánunk a jövőben is Kathy Luedersnek!
  • Szintén pénteken két érdekes szállítás is történt: egyrészt megérkezett a Kennedy Űrközponthoz az a vasúti szerelvény, amely az Artemis-I küldetéshez építendő SLS rakéta és a Northrop Grumman új OmegA rakéta szilárd hajtóanyagú segédrakétáinak elemeit juttatta célba. Az esemény azért érdekes, mert ehhez hasonló legutóbb több mint 10 éve, az utolsó űrsikló küldetés (STS-135) előtt történt, amikor az Atlantis indításához szükséges elemeket szállították az űrközpontba.
    A másik esemény pedig Boca Chicaban zajlott, a SpaceX ugyanis az SN-7 jelű teszttankot szállította át az összeszerelő helyszínről a tesztpadra. Ez a teszttank az eddig nem használt, 304L jelű rozsdamentes acélból készült. A SpaceX egy új és saját fejlesztésű, ún. 30X jelű acélból tervezi a későbbi Starshipeket építeni, ehhez jelenthet most segítséget ez az újabb kísérleti részfolyamat. Közben egyébként az SN-5 és SN-6 teljes tankrészek is készülnek, sőt, az SN-5 prototípus már csak arra vár, hogy a két héttel ezelőtt bekövetkezett SN-4 robbanása után helyreállítsák a földi kiszolgáló felszereléseket és felkészítsék az új tesztpadot.
  • Rakétaindításból sem volt hiány a héten, ugyanis tegnap három start is lezajlott világszerte. Magyar idő szerint szombat reggel indult az új-zélandi központból a Rocket Lab 12. Electron rakétája a Don’t Stop Me Now küldetés keretében, majd pár óra múlva a SpaceX indított egy Falcon-9 rakétát az LC-40 indítóállásról Cape Canaveralból. Ezekről részletesebben itt tudtok olvasni. Este pedig egy japán privát cég, az Interstellar Technologies (IST) indította el bemutató útjára MOMO-F5 nevű rakétáját, azonban az emelkedés 80. másodpercében a rakéta hajtóműve meghibásodott, és a jármű felrobbant.
Katy Lueders
Fotó: NASA
A Starlink-9 indítása
Fotó: SpaceX

Fontos NASA bejelentés a leendő holdkomppal kapcsolatban

Tegnap volt a NASA bejelentése, miszerint az űrhivatal 3 céget bíz meg az Artemis-program keretében a 2024-től tervezett Holdraszállásokhoz szükséges leszálló egységek kifejlesztéséről.

Bár Jim Bridenstine előző nap azt írta Twitter oldalán, hogy egy élő telefonkonferencián számolnak be a döntésükről, pár perccel a konferencia előtt már fény derült a részletekre.
A Blue Origin, a Dynetics és a SpaceX fejleszthet holdraszálló egységeket, a cégek között pedig összesen 967 millió dollárt osztanak szét.
A pénzek a következőképpen oszlanak meg: a Blue Origin 579 millió dollárt, a Dynetics 253 millió dollárt, a SpaceX pedig 135 millió dollárt kap a fejlesztésre. A NASA nyilatkozata alapján ez nem jelent sem sorrendet, sem kivételezést…én azért erről kicsit máshogy vélekedek. 🙂
A Human Landing Systems (HLS) program mostani nyerteseinek 2021 februárig kell tökéletesíteniük a terveket, ezután dönt a NASA a végső győztesről. A most elnyert pénzeket pedig nem egyben kapják meg, hanem a 10 hónap alatt, ha bizonyos mérfölköveket elérnek a fejlesztésekben (milestone-based contract).

Mindhárom cég különböző koncepcióval készül, nézzük is a terveket:
A Blue Origin egy az Apollo-programhoz hasonló, három fokozatú kompot tervez, ezt a Lockheed Martin, a Northrop Grumman és a Draper cégekkel közösen fejleszti ki, mely vállalatok már sokszor bizonyítottak az űriparban. A leszálló egységet a Blue Origin új New Glenn rakétája, vagy az ULA új Vulcan hordozója indítaná.

A Blue Origin koncepciója

A Dynetics nem kevesebb, mint 25 alvállalkozóval fejleszti saját leszálló egységét, mely két fokozatú lenne. Egyik része felelne a le- és felszállásért, a másik pedig maga a személyzeti kabin lenne. A Dynetics az ULA új Vulcan rakétáját használná.

A Dynetics Holdkomp elképzelése

A SpaceX a jelenleg is már fejlesztés és építés alatt álló Starship egy módosított változatát használná a le- és felszállásokhoz, ami szintén teljes mértékben újrahasznosítható. Ez a koncepció szárnyak és a hővédő rendszer nélkül mutatja az űrhajót, hiszen a tervek szerint ez a verzió sose térne vissza a Földre, hanem Hold körüli pályán keringene, leszállna a Holdon, majd pedig ismét visszatérne a keringési pályájára. A SpaceX-nek ehhez azonban előbb a biztonságos űrbéli feltankolást és személyzet nélküli leszállást is végre kell hajtania a Holdon.
Az indításhoz természetesen a még fejlesztés alatt álló, Super Heavy első fokozatot használná a cég.

Képzelt landolás a Holdon