Az Orion űrhajó továbbra is egy hatalmas pénztemető

Újabb audit jelent meg az SLS/Orion programról a NASA átláthatóságáért és felügyeletéért felelős szervezetétől (OIG – Office of Inspector General), és megint szomorú dolgokat találtak…

A mostani elemzés az Orion űrhajó fejlesztésére fordított pénzt és időt vizsgálta. A Lockheed Martin 2006. augusztusában kapott megbízást az űrhajó kifejlesztésére, azóta pedig összesen 16,7 milliárd dollárt költöttek a programra, évente tehát 1,1 milliárdot. Összehasonlításképpen a Commercial Crew Programban résztvevő SpaceX 3,1 milliárdot, a Boeing pedig 4,8 milliárd dollárt kapott az új űrhajók kifejlesztésére – mégha az összehasonlítás nem is a legjobb, ugyanis míg a Starliner és a Crew Dragon “csak” a Nemzetközi Űrállomásra fog űrhajósokat szállítani, az Oriont viszont mélyűri missziókra tervezték.
A 16,7 milliárdos összegben nincs benne az űrhajó műszaki modulja sem, amit az Európai Űrügynökség (ESA) fejlesztett ki, ezáltal hozzájárulva az Artemis-programhoz.

Az Orion űrhajó eddig egyszer repült egy 2014-es tesztút alkalmával.

Az Artemis-I küldetés Orion kapszulája

Az audit élesen kritizálta a NASA azon gyakorlatát, miszerint a folyamatos csúszások és költségvetés-túllépések ellenére bőséges bónuszokat fizettek a Lockheed Martinnak, melyek összege meghaladta a 27 millió dollárt.
A Lockheed ún. “cost-plus” típusú szerződésben áll a NASA-val, ami azt jelenti, hogy a fejlesztés minden költségét a NASA állja (a túllépéseket is!), és erre jön még a Lockheed saját díja. Az SLS-program más alvállalkozói is hasonló típusú szerződésekkel rendelkeznek…

Az audit összegzése szerint az ilyen típusú szerződések, és az eredmény nélkül kifizetett bónuszok semmilyen formában nem ösztönzik az alvállalkozókat a hatékony munkavégzésre. Ki gondolta volna ezt?
A dokumentum szerint pedig további csúszások is várhatóak az Artemis-programban: az első, személyzet nélküli tesztútra az Artemis-I legkorábban 2021. novemberében, az Artemis-II (már személyzettel) pedig 2023. augusztusában indulna a jelenlegi állás szerint. A Trump kormányzat által elvárt Holdraszállás továbbra is 2024-ben startolna az Artemis-III misszióval. A programra összesen elköltött kb. 40-50 milliárd dollárral és 15 eltelt évvel később sem érzem, hogy a programnak bármilyen értelme van a munkahelymegtartáson kívül…

Az Orion űrhajó egy fantáziaképen

Crew Dragonnal a Hold köré?

Robert Zubrin, a Mars Society alapítója szerint igen. A Mars Direct koncepció egyik szülőatyjának nemrégiben megjelent írása szerint az SLS helyett a Crew Dragonnal kéne a NASA-nak az Artemis-programot elindítania.

Zubrin régóta a megfizethető, és kereskedelmi partnerek bevonásávával végrehajtott missziók híve, és legutóbbi cikkében (melyet külön Jim Bridenstine-nak, a NASA vezetőjének is eljuttatott) egy érdekes ötletet vázolt fel. Szerinte az Artemis-program a lassúsága miatt teljes érdektelenségbe fullad, és várhatóan a politikai támogatás is el fog veszni, főleg, ha idén esetleg kormányváltásra kerül sor az USA-ban.
Zubrin javaslata szerint a programot úgy lehetne beindítani, és a közvélemény figyelmét felkelteni, hogy egy az Apollo-8-hoz hasonló küldetést indítanának a Hold köré, SLS helyett azonban a Crew Dragonnal és űrhajósokkal a fedélzeten.
Ez kellőképpen felrázná az országot, a NASA újból a figyelem középpontjába kerülne, és nagy támogatottságot szerezne az Artemis-programnak – melyre nagyon nagy szüksége lenne az űrhivatalnak.

A Crew Dragon

Zubrin a küldetést Artemis-8-nak nevezné el, és két lehetőséget vázolt fel a megvalósításra. Mindkét opcióhoz két indításra van szükség: egy Falcon-9-el startolna egy Crew Dragon kapszula, asztronautákkal a fedélzeten, és külön egy Falcon Heavy.
Az első verzió szerint a Falcon Heavy “üresen”, azaz rakomány nélkül indulna, így a második fokozatban maradna 65 tonna üzemanyag. A második fokozat összekapcsolódna a Dragonnal, és így indulna a Hold köré.
A második verzióban a Falcon Heavy felvinne egy small propulsion stage-et (SPS), egy kisebb fokozatot, mely csatlakozna a Dragon-hoz. A Holdhoz indító manővert (Trans Lunar Injection, TLI) a Falcon Heavy második fokozata végezne, az összes többit pedig az SPS.

Az út minimum 6, de akár 10 napig is tarthat, melyre a Crew Dragon képes lenne. Két űrhajóssal és 10 napos misszióval számolva plusz 20 kg oxigénre lenne szüksége a személyzetnek, azonban ennek tárolása könnyen megoldható.
Zubrin szerint a Dragon hőpajzsa is képes lenne a problémamentes visszatérésre (egy Holdról visszatérő űrhajó sokkal gyorsabban lép be a légkörbe, mint Alacsony Föld Körüli Pályáról), mert azt a marsi légkörbe való belépésre is tervezték – erről sajnos semmilyen konkrét és hivatalos információt nem találtam, így ezt az állítást nem tudom megerősíteni.

Nagyon érdekes Zubrin koncepciója, és a jelenleg elérhető kereskedelmi űrhajók/rakéták mellett abszolút megvalósítható lenne, az SLS/Orion program töredékéért. Ehhez azonban akarat kéne a NASA és a politikai oldal részéről, ami sajnos nincsen meg…
Sajnos 0% az esély, hogy Zubrin ötletéből lesz bármi is, de szerintem érdekes volt eljátszani a gondolattal, hogy milyen fantasztikus küldetéseket láthatnánk pár éven belül.

Elon Musk és Robert Zubrin
A kép 2020. februárjában készült, amikor Zubrin meglátogatta a SpaceX Boca Chica-i telephelyét

Űrhírek – 2020. június 14.

Nagyon eseménydús héten vagyunk túl, sok NASA-bejelentésen és több indításon kívül a színfalak mögött és másik bolygón is történtek események.

  • Augusztusban térhet vissza Bob Behnken és Doug Hurley az ISS-ről. A NASA a héten erősítette meg azt is, hogy június 26-án és július 1-jén tervezik végrehajtani azt a két űrsétát, amin Behnken és Cassidy ISS parancsnok befejezi az űrállomás akkumulátorainak cseréjét. Bővebben itt és itt tudtok olvasni a bejelentésekről.
  • A héten erősítették meg a NASA mérnökei, hogy majdnem egy évnyi kísérletezés, javítás és új terv kidolgozása után sikerült az Insight Mars-szonda robotkarjával és a vakondnak becézett lapáttal elkezdeni a tényleges kutatómunkát. Az eszközzel eddig sikertelenül próbáltak mélyebbre ásni a Mars talajában, mert folyamatosan kemény akadályokba ütközött a szonda karja, és félő volt, hogy megsérül a lapát rész. Most úgy tűnik a visszajelzések alapján, hogy szó szerint áttörést értek el az Insightot irányító mérnökök június elején, és végre megkezdődhetnek a talajvizsgálatok a szomszéd bolygón.
  • Június 10-én erősítette meg Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos programjaiért felelős vezetője, hogy biztosan nem tudják elindítani 2021 márciusában a James Webb űrteleszkópot. Bár korábban is felröppentek hírek az újabb késedelemről (többek között egy belső riportban is csak 12% esélyt adtak ennek a dátumnak idén januárban), ám most először adtak ki erről hivatalos nyilatkozatot. A teleszkóp tesztelésével és felkészítésével csak egy műszakban tudtak foglalkozni a mérnökök az utóbbi hónapokban a koronavírus okozta szigorítások és korlátozások miatt, ezért lassabban haladt a munka. A tervezett új indítási időpontot júliusban fogják bejelenteni.
  • Ugyanezen a napon Kína is felhívta magára a figyelmet egy újabb rakétaindítással. Egy Long March 2C rakéta startolt el helyi idő szerint éjjel 2:31-kor a Taiyuan űrközpontból, mely a Haiyang 1D óceánvizsgáló műholdat juttatta az űrbe. A műhold 5 kutató- és mérőeszközt foglal magába, amik többek között az óceánok színét, felszíni hőmérsékletét és szennyezettségi szintjét is vizsgálni fogják. A kínai mérnökök emellett egy új és erősebb kialakítású fairinget (áramvonalazó burkolat) is teszteltek a rakétán. A tervek szerint az új szerkezetű darabok a leválasztás után a SpaceX-éhez hasonlóan egy darabban térnének vissza a Földre, és így később újrahasznosíthatóak lennének. Arról sajnos nincs hír, hogy hogyan működtek ezek az újítások.
  • Június 11-én jelentette be a NASA, hogy az Astrobotics nevű cég juttathatja a Holdra az űrhivatal új kutatóroverjét 2023 végén. Bár a kis cég nem rendelkezik saját rakétával, és még a szolgáltatócéget sem nevezték meg, ami a VIPER rover Holdra juttatását végrehajtja, a NASA 199,5 millió dollárt adott az Astroboticsnak a küldetés végrehajtására. A VIPER feladata a Hold déli sarkkörénél valószínűsített vízkészletek felkutatása lesz, és a 100 napos küldetés során 4 kutatóeszközzel is vizsgálni fogja majd az égitest talaját.
  • Jim Bridenstine, a NASA igazgatója, illetve maga az űrhivatal is többször kihangsúlyozta, hogy az Artemis-program, mely a Holdra történő visszatérést és ott is maradást foglalja magába, nem kizárólag az űrhivatal projektje, hanem azt az egész USA számára egy nyílt programként hirdetik, kereskedelmi cégek és privát partnerek is részt vehetnek benne. Mi sem bizonyítja jobban ezt, hogy a NASA csütörtökön hét amerikai egyetemi csapatot választott ki, melyek innovatív ötleteikkel és megoldásaikkal segíthetik az ambíciózus program megvalósulását, végrehajtását. A mostani jelöltek egyúttal résztvevői a 2021 Moon to Mars eXploration Systems and Habitation (M2M X-Hab) Academic Innovation Challange-nek (magyarra fordítva a Holdon és a Marson való Tartózkodási és Felfedezési Rendszerek Fejlesztéseinek Kihívásában), és a végső győztes csapatok 15000 és 50000 dollár közötti pénzdíjban részesülnek. A kihívás célja, hogy az egyetemisták tanulmányokat készítsenek kutatásokhoz, használati eszközök gyártásához és kiegészítsék az esetleges tudásbeli hiányosságokat a lakóegység rendszerek, járművek, kommunikációs és navigációs rendszerek, robottal végzett tevékenységek és a Gateway űrállomás szempontjából emberes űrutazáshoz szükséges szerkezetek témakörében.
  • A NASA-bejelentések sora pénteken is folytatódott: Jim Bridenstine ugyanis megerősítette, hogy Kathy Luederst nevezték ki a NASA Human Exploration & Operations Mission Directorate (Emberes Felfedezési & Műveleti Küldetések Bizottsága) vezetőjének. A pozíció éppen az utóbbi évek legfontosabb emberes küldetése, a DM-2 misszió indulása előtt üresedett meg, amikor Douglas Loverro, akit csak tavaly októberben neveztek ki, váratlanul lemondott. Ms. Lueders eddig a kereskedelmi emberes küldetések és teherszállítmányok lebonyolításáért volt felelős, mely programot a DM-2 küldetés sikeres indítása koronázta meg, és amelyet több évnyi rendkívül komoly és összetett munka előzött meg, így teljesen érthető és logikus az előléptetés. Utódja eddigi helyettese, Steve Stich lesz. Gratulálunk és hasonlóan nagy sikereket kívánunk a jövőben is Kathy Luedersnek!
  • Szintén pénteken két érdekes szállítás is történt: egyrészt megérkezett a Kennedy Űrközponthoz az a vasúti szerelvény, amely az Artemis-I küldetéshez építendő SLS rakéta és a Northrop Grumman új OmegA rakéta szilárd hajtóanyagú segédrakétáinak elemeit juttatta célba. Az esemény azért érdekes, mert ehhez hasonló legutóbb több mint 10 éve, az utolsó űrsikló küldetés (STS-135) előtt történt, amikor az Atlantis indításához szükséges elemeket szállították az űrközpontba.
    A másik esemény pedig Boca Chicaban zajlott, a SpaceX ugyanis az SN-7 jelű teszttankot szállította át az összeszerelő helyszínről a tesztpadra. Ez a teszttank az eddig nem használt, 304L jelű rozsdamentes acélból készült. A SpaceX egy új és saját fejlesztésű, ún. 30X jelű acélból tervezi a későbbi Starshipeket építeni, ehhez jelenthet most segítséget ez az újabb kísérleti részfolyamat. Közben egyébként az SN-5 és SN-6 teljes tankrészek is készülnek, sőt, az SN-5 prototípus már csak arra vár, hogy a két héttel ezelőtt bekövetkezett SN-4 robbanása után helyreállítsák a földi kiszolgáló felszereléseket és felkészítsék az új tesztpadot.
  • Rakétaindításból sem volt hiány a héten, ugyanis tegnap három start is lezajlott világszerte. Magyar idő szerint szombat reggel indult az új-zélandi központból a Rocket Lab 12. Electron rakétája a Don’t Stop Me Now küldetés keretében, majd pár óra múlva a SpaceX indított egy Falcon-9 rakétát az LC-40 indítóállásról Cape Canaveralból. Ezekről részletesebben itt tudtok olvasni. Este pedig egy japán privát cég, az Interstellar Technologies (IST) indította el bemutató útjára MOMO-F5 nevű rakétáját, azonban az emelkedés 80. másodpercében a rakéta hajtóműve meghibásodott, és a jármű felrobbant.
Katy Lueders
Fotó: NASA
A Starlink-9 indítása
Fotó: SpaceX

Fontos NASA bejelentés a leendő holdkomppal kapcsolatban

Tegnap volt a NASA bejelentése, miszerint az űrhivatal 3 céget bíz meg az Artemis-program keretében a 2024-től tervezett Holdraszállásokhoz szükséges leszálló egységek kifejlesztéséről.

Bár Jim Bridenstine előző nap azt írta Twitter oldalán, hogy egy élő telefonkonferencián számolnak be a döntésükről, pár perccel a konferencia előtt már fény derült a részletekre.
A Blue Origin, a Dynetics és a SpaceX fejleszthet holdraszálló egységeket, a cégek között pedig összesen 967 millió dollárt osztanak szét.
A pénzek a következőképpen oszlanak meg: a Blue Origin 579 millió dollárt, a Dynetics 253 millió dollárt, a SpaceX pedig 135 millió dollárt kap a fejlesztésre. A NASA nyilatkozata alapján ez nem jelent sem sorrendet, sem kivételezést…én azért erről kicsit máshogy vélekedek. 🙂
A Human Landing Systems (HLS) program mostani nyerteseinek 2021 februárig kell tökéletesíteniük a terveket, ezután dönt a NASA a végső győztesről. A most elnyert pénzeket pedig nem egyben kapják meg, hanem a 10 hónap alatt, ha bizonyos mérfölköveket elérnek a fejlesztésekben (milestone-based contract).

Mindhárom cég különböző koncepcióval készül, nézzük is a terveket:
A Blue Origin egy az Apollo-programhoz hasonló, három fokozatú kompot tervez, ezt a Lockheed Martin, a Northrop Grumman és a Draper cégekkel közösen fejleszti ki, mely vállalatok már sokszor bizonyítottak az űriparban. A leszálló egységet a Blue Origin új New Glenn rakétája, vagy az ULA új Vulcan hordozója indítaná.

A Blue Origin koncepciója

A Dynetics nem kevesebb, mint 25 alvállalkozóval fejleszti saját leszálló egységét, mely két fokozatú lenne. Egyik része felelne a le- és felszállásért, a másik pedig maga a személyzeti kabin lenne. A Dynetics az ULA új Vulcan rakétáját használná.

A Dynetics Holdkomp elképzelése

A SpaceX a jelenleg is már fejlesztés és építés alatt álló Starship egy módosított változatát használná a le- és felszállásokhoz, ami szintén teljes mértékben újrahasznosítható. Ez a koncepció szárnyak és a hővédő rendszer nélkül mutatja az űrhajót, hiszen a tervek szerint ez a verzió sose térne vissza a Földre, hanem Hold körüli pályán keringene, leszállna a Holdon, majd pedig ismét visszatérne a keringési pályájára. A SpaceX-nek ehhez azonban előbb a biztonságos űrbéli feltankolást és személyzet nélküli leszállást is végre kell hajtania a Holdon.
Az indításhoz természetesen a még fejlesztés alatt álló, Super Heavy első fokozatot használná a cég.

Képzelt landolás a Holdon

Űrhírek – 2020. április 12.

Húsvét vasárnapra is összeszedtük nektek a hét eseményeit:

  • Hétfőn jelentette be a Boeing, hogy megismétlik a tavalyi sikertelen OFT-t (Oribtal Flight Test). Ezen a teszten először sikeresen orbitális pályára kell állnia a Starlinernek, majd az ISS-hez dokkolni, végül sikeresen visszatérni a Földre. A hírről még több infót ebben a cikkben találtok.
  • Kedden visszatért az ISS-ről az utolsó 1. generációs Dragon teherűrhajó, mely lezárta a CRS-1 programot és a Dragon első verziójának pályafutását is. A jövőbeli emberes küldetésekhez és a teherszállítmányokhoz már az új fejlesztésű Crew Dragont, illetve annak módosított változatát fogják használni. A visszatérésről és a Dragon történeti összefoglalójáról itt olvashattok.
  • Szerdán tett közzé a Rocket Lab egy videót a Youtube-on, ahol az Electron rakéta első fokozatának helikopterrel való elkapását gyakorolják. A cég egyre közelebb kerül ahhoz, hogy a SpaceX-hez hasonlóan (bár más módon) újrafelhasználható hordozórakétákat működtessen. Zoli cikkéből még többet megtudhattok ezzel kapcsolatban.
  • Szintén szerdán jelentette be a NASA, hogy egy újabb amerikai magánvállalattal, ezúttal a Masten Space Systems-el kötöttek szerződést a Holdra való kereskedelmi teherszállítmányozásról. Az Artemis-program keretében nyolc küldetésről írtak alá megállapodást a felek, a Mastennek 2022-ben összesen kilenc különböző tudományos és technikai eszközt kell a Hold déli sarkára juttatnia, melyek a 2024-re tervezett emberes küldetés végrehajtásához szükségesek.
  • Csütörtökön sikeresen elindult Bajkonurból az ISS új személyzete egy Szojuz 2.1a rakéta fedélzetén. Az űrhajó mindössze 6 órával az indítás után már dokkolt is az Űrállomáshoz, melyen így néhány napig 6 fős legénység teljesít szolgálatot. A küldetés részleteiről itt olvashattok bővebben.
  • Sajnos egy rossz hír is jutott erre a hétre: csütörtökön az indítás után felrobbant egy kínai Long March 3B rakéta, ami az indonéz Palapa-N1 kommunikációs műholdat juttatta volna az űrbe. A rakéta első és második fokozata sikerrel teljesítette feladatát, és a megfelelő időben levált, azonban a harmadik fokozat néhány perccel a hajtómű begyújtása után felrobbant. A balesetről néhány amatőr videót is közzétettek, amin a darabokra hulló, és a légkörben elégő rakéta maradványai láthatóak az éjszakai égbolton. Mivel a harmadik fokozatot a Long March rakétacsalád többi típusához (többek között a Long March 5A-hoz, melyet az emberes küldetéseken és marsi missziókon is bevetnének) is használják, a jármű elvesztése még nagyobb problémát jelent a kínaiak számára, és így a tervezett indítások határozatlan időre leállhatnak.
A Szojuz 2.1a indítása csütörtökön Bajkonurban
Forrás: Roszkoszmosz

Orion vészhelyzeti hajtóműteszt

A NASA leendő Orion űrhajójának vészhelyzeti hajtóműveit tesztelték a gyártó Northrop Grumman cég telephelyén. A vészhelyzeti rendszert 3 alkalommal kell tesztelni az első emberes út előtt, ez volt a második sikeres teszt. Legénység előszőr majd az Artemis-2 küldetésen utazhat, legkorábban 2022-ben.. A teszt mindenesetre látványos volt, alul van a videó. Hosszabban itt tudtok olvasni a témáról.

Űrhírek – 2020. február 16.

  • Rögtön egy fontos eseménnyel indult a hét, ugyanis hétfőn benyújtották a NASA 2021-es költségvetési tervezetét. Jövőre 12%-kal több pénzt kaphatna az űrhivatal, illetve Jim Bridenstine nyilatkozata alapján az egész Artemis-programnak fedezetet biztosít 2024-ig (erre az évre tűzték ki az újabb Holdraszállást). Bővebben a tervezetről ebben a cikkben olvashattok.
  • Február 11-én érkezett a hír, hogy William Gerstenmaier, a NASA korábbi emberes űrrepülésekért felelős igazgatója, illetve nagy tiszteletnek örvendő mérnöke a jövőben a SpaceX-nek fog dolgozni tanácsadóként (bár pontos pozíciójáről még nem érkezett hivatalos megerősítés). Gerstenmaier 1977 óta dolgozott a NASA-nak, kulcsfontosságú szerepe volt az ügynökség szerepvállalásának biztosításában a MIR Űrállomáson, illetve nevéhez fűződik az ISS terveinek megalkotása is. Szaktudása és tapasztalata nagy segítséget és előrelépést jelenthet Elon Musk cégének a későbbi emberes űrutazásokhoz a Holdra és a Marsra. A veterán mérnök és menedzser tekintélyét mi sem bizonyítja jobban, hogy még Dimitrij Rogozin, a Roszkoszmosz igazgatója is személyesen gratulált a hírhez.
  • Megérkezett a Kennedy Űrközpontba az egyelőre Mars 2020 névvel ellátott marsjáró, mely júliusban indul a Vörös Bolygóra. A NASA egyébként online szavazást tartott a rover végső nevének eldöntéséhez, melyet márciusban tesznek közzé. Természetesen mi is szavaztunk, én a Vision mellett tettem le a voksomat. 🙂 Ez a marsjáró egyébként azért is lesz talán az eddigi legkülönlegesebb, mert egy speciális helikopter (drón) is utazik vele, mely első alkalommal fog egy másik bolygón is repülni. Ezen kívül a begyűjtött talajmintákat vissza is hozzák a Földre, mely szintén először fog megvalósulni az űrkutatás történetében.
  • Egy nappal később, február 14-én érkezett meg szintén a Kennedy Űrközpontba az a Crew Dragon űrhajó, mellyel a jelenlegi tervek szerint május 7-én indul az ISS-re két amerikai asztronauta. A kapszula két nappal korábban sikeresen átesett a kötelező elektromágneses interferencia teszten is Hawthorne-ban, és ezután szállíthatták át Floridába.
  • Megkapta első megbízását a Rocket Lab a NASA-tól a Holdra. Ez nagy jelentőségű misszió a feltörekvő vállalatnak, és jó hír a kereskedelmi űrkutatásnak is. A misszóiról bővebben itt olvashattok.
  • Majdnem egy hetes csúszás után végül tegnap elindult a Cygnus NG-13 teherűrhajó az ISS-re, több mint 3,5 tonnányi utánpótlással a fedélzetén. Az Antares rakéta helyi idő szerint 15:21-kor startolt el a Virginia állam-beli Wallops-szigetekről. Az indítást korábban kétszer is el kellett halasztani, először a földi berendezés meghibásodása, majd a kedvezőtlen időjárás miatt.
  • A SpaceX Starlink-4 misszióját is elhalasztották. Eredetileg ma indult volna negyedik alkalommal a B1056.4 Falcon 9 rakéta 60 db Starlink műholddal a fedélzetén, de a landolási zónában uralkodó kedvezőtlen időjárás miatt végül hétfőn hajtják végre az indítást.
Az Antares 230 rakéta indítása
Forrás: NASA/Aubrey Gemignani

NASA 2021 költségvetési tervek

Tegnap a Trump adminisztráció benyújtotta a tervezetét a NASA 2021-es költségvetésére, lássuk is a fontosabb részleteket.

NASA 2021 költségvetés-tervezet

A Fehér Ház közzétette a NASA 2021-es költségvetésének tervezetét (ajánlását), melyet azonban a Kongresszusnak még jóvá kell hagynia. Mint ismeretes, a republikánusok vezette Szenátus rendszeresen átszabja a Fehér Ház ajánlását – az Obama-kormányzat például az SLS-t szerette volna teljesen elkaszálni, azonban a republikánus többségű Felsőház életben hagyta a programot -, így a végleges költségvetés és prioritások még nagyban változhatnak.

A NASA adminisztrátora, Jim Bridenstine beszél a 2021-es költségvetésről az éves “State of NASA” eseményen
Forrás: NASA

A tervezet legfontosabb részei a következők:
A NASA költségvetése 2021-re 25.2 milliárd USD lenne, ez 12%-os emelés 2020-hoz képest.
3.3 milliárd dollár egy emberes leszállóegység megépítésére az Artemis-program keretein belül (erre korábban nem kapott külön forrást a NASA).
4 milliárd USD jutna mélyűri eszközökre és missziókra, ebből 2.26 milliárdot a jelenleg fejlesztés alatt álló SLS programra (Boeing), 1.4 milliárdot az Orion kapszulára (Lockheed Martin), és 385 millió dollárt pedig a földi irányító rendszerek megépítésére szánnak.
Az Artemis-program teljes költségét 35 milliárd dollárra becsülik, a 2024-es Holdraszállás megvalósításához a NASA büdzséje a következő lenne: 2021-ben 25.2 milliárd USD, 2022-ben 27.2 milliárd USD, 2023-ban 28.6 millárd USD, 2024-ben 28.1 milliárd USD és 2025-ben pedig 26.3 milliárd USD.
A Lunar Gateway űrállomásra 739 milliót szánnának 2021-ben, azonban a NASA részéről továbbra sincs eldöntve, hogy az Artemis-programban (Holdraszállás) használni fogják-e. Viszont újból megerősítették, hogy a Gateway moduljait kereskedelmi rakétákon (tehát nem SLS) vinnék fel 2024-ben.
A Nemzetközi Űrálllomás 1.4 milliárd dollárt kapna, melyet 2024-ig biztosan támogatnak a központi költségvetésből – itt a cél a kereskedelmi partnerek mihamarabbi bevonása az üzemeltetésbe.
Tudományos tevékenységekre és kutatásokra 6.3 millárd dollárt terveznek költeni, viszont a WFIRST teleszkóp (Hubble-típusú, de annál sokkal erősebb infravörös űrteleszkóp) nem kapna támogatást, ezzel sajnos valószínűsíthető a projekt vége.
Megerősítették a korábbi híreket, miszerint a leendő Europa Clipper űrszondát (mely a Jupiter Europa holdját fogja meglátogatni) az SLS helyett szintén kereskedelmi rakétávál tervezik indítani, mellyel kb. 1.5 milliárd dollárt (!!) spórolnak meg. Jelenleg csak a Falcon Heavy és a Delta IV Heavy lenne képes felvinni a nehéz űrszondát. Egy Falcon Heavy indítás ára jelenleg kb. 90-110 millió dollár, a Delta IV Heavy kb. 350 millió dollár. Drága-drága SLS program…

Mint említettem, ez egyelőre a Trump adminisztráció ajánlott költségvetése, a végső döntést a Szenátus fogja meghozni, ott pedig még erősen változhatnak a tervek és összegek – ne feledjük, hogy minden állam szenátora a saját körzetében szeretné a NASA pénzét elkölteni…
Itt és itt tudtok bővebben olvasni a témáról.

Azért elég menő a háttérben az RS-25 hajtómű
Forrás: NASA

Űrhírek – 2020. február 2.

  • A hét elején rögtön egy érdekes hírt olvashattunk arról, hogy 2024-től kereskedelmi modullal bővülhet az ISS. További információkat ebben a cikkben találtok.
  • Január 29-én újabb 60 darab Starlink műholdat juttatott az űrbe a SpaceX. A küldetésen használt Falcon 9 hordozórakétának ez volt a harmadik útja, és ezúttal is sikeresen, bár a megszokotthoz képest egy kicsit keményebben landolt az Atlanti-óceánon várakozó drónhajón, de külső sérülés nem látszott a felvételeken.
  • Ha már SpaceX…nem telik el hét, hogy ne röppenne fel valami hír a Starship építésével, fejlesztésével kapcsolatban. A legutóbbi információk szerint a cég azt tervezi, hogy visszaköltözik az alig egy éve bezárt Los Angeles-i kikötőben felépített bázisra is. Ennek okát még nem ismerjük, lehet, hogy a Starship bizonyos részeit fogják csak itt gyártani, lehet egész űrhajókat állítanak majd össze később. De abból a szempontból nem meglepő ez a lépés, hogy a helyszín mindössze kb. 35 km-re van a SpaceX hawthorne-i főhadiszállásától.
  • Január 31-én került sor a Rocket Lab első idei küldetésére. A cég “Birds of a feather” névre keresztelt missziója keretében a National Reconnaissance Office (Nemzeti Felderítő Hivatal) műholdját állította orbitális pályára. A továbbra is 100%-os sikert magáénak mondható vállalat vezetője, Peter Beck a küldetés után nyilatkozta, hogy a légkörbe visszatérő hordozórakéta az előző misszióval teljesen megegyező, előre programozott röppályát követett, ami egy újabb lépést jelent az újrahasznosíthatóság felé vezető úton.
  • Sajnos nem csak örömteli eseményekről tudunk beszámolni. A héten ugyanis három korábbi tragédia évfordulója is volt: 1967. január 27-én vesztette életét az Apollo-1 háromtagú legénysége egy földi tesztelés során. 1986. január 28-án robbant fel a Challenger űrrepülőgép az indítás 73. másodpercében, hét űrhajós halálát okozva. 2003. február 1-jén pedig a Columbia űrsikló a visszatéréskor semmisült meg, a szintén hét tagú legénységnek esélye sem volt a túlélésre, a baleset azonban megelőzhető lett volna.
  • Tovább csúszhat a James Webb Űrteleszkóp indítása. A Government Accountability Office (Kormányzati Elszámoltathatósági Hivatal) szokásos éves jelentése szerint mindössze 12% az esélye, hogy 2021. márciusában útnak indíthatják a Hubble-t leváltandó teleszkópot. Az újabb csúszás veszélye azután merült fel, hogy az amúgy is rengeteg halasztás utáni, egyre szűkebb határidők miatt eleve nehéz tartani az ütemtervet, miközben tavaly márciusban és áprilisban is hibákat fedeztek fel az eszköz kommunikációs berendezéseiben. Az iroda mostani becslése szerint 2021 júliusára tolódhat az indítás.
  • A James Webb teleszkóp indítása mellett a NASA Artemis programja is további késést szenvedhet el. A jelenlegi tervek szerint 2024-ben lépne újra a Hold felszínére amerikai asztronauta, azonban a Fehér Ház által a héten kiadott jegyzékben már 2028-ra becsüli az első emberes küldetést égi kísérőnkre. A fő aggodalomként a holdkompot jelölik meg, melynek kifejlesztését a NASA kereskedelmi magáncégeknek adta ki. Ez azonban azt is jelenti, hogy a nyertes cég tulajdona marad az eszköz, ők lesznek felelősek az irányításért és a fenntartásért is, tehát nem egy helyen összpontosul a felelősség. A jegyzék egy másik dátumot is kijelöl: 2033-ig Mars körüli pályára kell állítani az első űrhajósokat. De ahogy a NASA nagyobb horderejű programjait elnézzük, valószínűleg ez a dátum se lesz tarható…
  • Kis híján összeütközött két műhold az űrben, Föld körüli pályájukon. Az IRAS (Infrared Astronomical Satellite) és a GGSE-4 amerikai űreszközöket mindössze 20 méter választotta el egymástól. A balesetet végül gyors pályakorrekciókkal sikerült elkerülni.
  • Január 30-án hagyta el az ISS-t az NG-12 Cygnus teherűrhajó, mely 2019 novemberében csatlakozott az Űrállomáshoz. Az űrhajónak azonban egy másodlagos küldetése is van. Még további egy hónapig orbitális pályán fog keringeni, ezalatt több kisebb eszközt fog pályára állítani, végül február 29-én a légkörbe visszatéréskor fog elégni. Az NG-12 egyébként az első, mely a NASA CRS-2 programjában, azaz a kereskedelmi utánpótlás szállítási program második fázisában részt vett.