Tom Mueller, a Merlin hajtóművek atyja

Bár Elon Musk a SpaceX arca, de rengeteg kíváló szakember dolgozik a vállalatnak. Mai írásunkban Tom Muellert, a SpaceX rakétazsenijét mutatjuk be, akinek a Merlin hajtóművet köszönhetjük.

Thomas Mueller az Idaho állambeli Saint Maries-ben született, édesapja favágó volt. Már kiskorában különbözött a többi gyerektől: míg mindenki a közeli erdőben játszott, Tom inkább könyveket olvasott a helyi könyvtárban, vagy kedvenc sorozatát, a Star Trek-et nézte a tévében. Korán elkezdett érdeklődni a technológia iránt és kíváncsi volt, hogyan működnek a dolgok. 10 évesen már meg tudott javítani egy elromlott órát és fűnyírót.
Később a rakétamodellek iránt kezdett érdeklődni, 12 évesen pedig megépítette az első saját modelljét is, melyet az űrrepülőgépről mintázott. Ezek után pedig saját hajtóművek tervezésébe fogott: az egyikhez édesapja hegesztőgépét használta (mint “hajtómű”), melyet egy kávéskannában lévő vízzel hűtött le. Ezzel a modellel több iskolai versenyt is megnyert.

Mueller favágóként az 1980-as években

A középiskola elvégzése után az Idaho-i egyetemre iratkozott be, gépészmérnök képzésre. Eközben, hogy fizetni tudja a tandíjat, favágóként dolgozott. A diploma megszerzése után több helybeli állásajánlatot visszautasított, és Kaliforniába ment, mely az űripar egyik központja. A nyugati parton az első munkahelye a Hughes Aircraft vállalatnál volt, mely műholdakat gyártott. Nem töltött itt el sok időt, hanem továbbállt a TRW vállalathoz, mely folyékony üzemanyagú hajtóművek fejlesztésével foglalkozott. A cégnél a TR-106 hidrogén üzemanyagú hajtómű fejlesztésében vett rész, és időközben mesterdiplomát is szerzett a Layola Marymount egyetemen.

A TRW-nél Mueller úgy érezte, hogy ötletei elvesznek a nagyvállalati bürokráciában, ezért szabadidejében saját hajtómű fejlesztésébe kezdett. Csatlakozott egy amatőr, kísérleti rakétákat építő csapathoz, a Reaction Research Society-hez is, melynek hamarosan vezető tagja lett. A csoport a Mojave-sivatagban tesztelte a tagok rakétáit, és Mueller nagy hírnévre tett szert.
2001 végén kezdett neki egy folyékony üzemanyagú hajtómű építésébe, előszőr a saját garázsában, majd az egyik barátja raktárhelyiségében. A 36 kg súlyú, és 58 kN tolóerő kibocsátására képes hajtóművet többször is sikeresen tesztelte a következő évben, amikor is egy furcsa milliomos, Elon Musk (aki a sikertelen orosz rakétavásárlási tervei után hajtóművet keresett új űripari cégéhez) meglátogatta Muellert és csoportját. Musk teljesen elképedt azon, hogy Mueller mindent tud a hajtóművekről, és nem csak a kisebb fajtákról, hanem a nagyokról is. Muellerre is nagy hatással volt Musk szakértelme, és egyértelmű, hosszútávú céljai.

Állítólag Musk az első látogatásakor megkérdezte, hogy Mueller mennyiért tudna hajtóművet építeni, ha nem kéne a TWR-nél megszokott köröket lefutni, erre Mueller azt válaszolta, hogy harmadannyiba. Musk válaszul azt mondta, hogy tizedannyiból kéne. Mueller azt mondta, hogy rendben, és alapító tagként csatlakozott a SpaceX-hez…

Mueller és a Merlin hajtóművek

2002 májusától a SpaceX hajtómű fejlesztésekért felelős alelnöke (később CTO – Chief Technology Officer) lett, és az ő vezetésével születtek meg a Merlin-1A és Kestrel hajtóművek, amit a Falcon-1 rakétához használtak. A rakétával 2008. szeptemberében (a negyedik próbálkozásra) a SpaceX lett az első privát cég, aki folyékony üzemanyagú rakétával Föld körüli pályára állított hasznos terhet. A későbbiekben a Falcon-9 rakétához továbbfejlesztették a Merlint, és az 1C és 1D variánsokból 9 darabot helyeztek el az első fokozatban. A második fokozatra a hajtómű egy vákuum optimalizált változatát fejlesztették ki, ez lett az MVac.
Mueller és csapata alkotta meg a Dragon űrhajó Draco hajtóműveit is.

A Raptor

2016 szeptemberében, amikor az új Raptor hajtómű első tesztjei zajlottak, Mueller kicsit hátrébb lépett a fejlesztések vezetésétől és részmunkaidős CTO lett. 2019 januárjától pedig Senior Advisor, azaz tanácsadó (szintén részmunkaidős) lett a SpaceX-nél. Mueller elmondása szerint a Raptor fejlesztésében már kevésbé vett részt, azt már főleg a Propulsion csapat és Elon Musk végezte.

Ne feledjétek, élőben közvetítjük majd a május 27-i indítást, alul a link a videóhoz! Jó buli lesz, csatlakozzatok mindenképpen! Iratkozzatok fel a csatornára, kövessetek minket itt a blogon, Facebookon és Twitteren is!

A Dragon űrhajók bemutatása

A SpaceX amerikai magánűrcég 2020. május 27-én tervezi elindítani a Crew Dragon űrhajót a Nemzetközi Űrállomásra. Ez az Egyesült Államok emberes űrhajózásának egyik mérföldköve lesz, ugyanis 2011 óta nem indult űrhajós amerikai földről, az űrrepülőgép-program befejezése óta. Ebben az időszakban a NASA a Roszkozmosztól vásárolt Szojuz üléseket, hogy fel tudjanak jutni az ISS-re. Ezt a hosszú időszakot fogja most a SpaceX és NASA együttműködése megtörni a május 27-i starttal a legendás 39A indítóállomásról. Mai cikkünkben a Dragon űrhajók történetét mutatjuk be.

Cargo Dragon, a teherűrhajó

A Cargo Dragon (vagy Dragon 1.0) története 2006-ban kezdődik, amikor a NASA a Commercial Orbital Transportation Services (Kereskedelmi Orbitális Szállítási Szolgáltatás) programja keretében megbízta az Orbital ATK-t (ma Northrop Grumman) és a SpaceX-et a Nemzetközi Űrállomásra utánpótlást szállító, automata teherűrhajók kifejlesztésével. Ez a megbízás adta a löketet a SpaceX-nek, ugyanis ezzel együtt egy több milliárd dolláros pénzcsomagot is kaptak a Falcon-9 hordozórakéta és a teherűrhajó kifejlesztésére. A SpaceX ekkor vetette fel először a Cargo Dragon űrhajó terveit.
Négy évvel a bejelentés után, 2010 júniusában a Falcon-9 első tesztrepülésén egy Dragon űrhajó prototípust vitt magával az űrbe. Ezen az űrhajón még nem volt repülési és irányítási szoftver, hőpajzs a visszatéréshez, illetve egyéb kulcsfontosságú elemek se, ugyanis még csak az űrhajó strukturális integritásának és aerodinamikai tesztjét végezték el élesben repülés közben. A teszt sikeresnek bizonyult, így folytatták a fejlesztést az első “rendes” tesztrepülésre. 2010 decemberében indult a Dragon C1 küldetés, ahol már automata repülést hajtott végre a Dragon, tesztelte a Draco hajtóműveit, illetve hőpajzs segítségével visszaereszkedett a Föld légkörébe és leszállt a Csendes-óceánra. Ez volt a második repülése a Falcon-9-nek, ami szintén sikerrel zárult. Ebben a misszióban a Falcon-9 második fokozatát újra beindították, és egy magas, elliptikus pályára állították tesztképpen. A misszión két darab CubeSatot is felvittek az űrbe, illetve Elon Musk poénból elrejtett egy korongnyi francia Bouére sajtot a rakomány közt. Mint ahogy a rakéta, úgy a Dragon is jól vizsgázott, így a NASA-tól zöld utat kapott a SpaceX az első tesztútra az ISS-hez.

A legelső Dragon prototípus

Érdemes megemlíteni, hogy mindkét repülésnél megpróbálták az első fokozatokat ejtőernyővel lelassítani, majd az óceánból elvontatni, de a fokozatok elégtek a légkörben.
2012 májusában indult a Dragon C2+ misszió, ahol már az ISS-hez kapcsolódott a teherűrhajó a Canadarm robotkar segítségével. Ezt a folyamatot nevezzük “berthing”-nek, mely nem egyenlő a dokkolással.

A Dragonról készült képeken jól látszik, hogy a hőpajzs teljesen más mint az űrrepülőgépeken. Itt nem kerámiacsempéket használtak, hanem ún. ablatív borítást. Ezt az anyagot a NASA fejlesztette ki, és PICA-ként ismeretes, a SpaceX pedig továbbfejlesztette a PICA-X verzióra. Ez egy könnyű és olcsó szénszálas borítás, ami tulajdonképpen plazma formájában leválik a kapszula aljáról, így elszállítva a hőt, ami a kinetikus energia átalakításából keletkezett. Ez a borítás többször felhasználható, minden egyes belépéskor csak egy töredéke veszik el.

A híres Dragon C1 a SpaceX Hawthorne-i központjának mennyezetén, élő közvetítések hátterében jól látszódik

A Dragon C2+ misszióval a SpaceX történelmet írt, és az első kereskedelmi vállalat által készített űrhajó, mely csatlakozott az ISS-hez. 2012 októberében a CRS-1 misszió keretében a SpaceX első kereskedelmi útját tette az űrállomásra a Dragonnal. Összesen 905 kg hasznos terhet vittek fel az ISS-re, amiben 66 új kísérleti elem is volt. Szintén 905 kg terhet hoztak vissza, többek közt értékes tudományos kutatások eredményeit. A CRS-programmal a SpaceX-nek egy stabil bevételforrása alakult ki, és ekkor indultak be a kereskedelmi műholdindításaik is. Így kellő mennyiségű pénzt tudtak fordítani a visszatérő-újrafelhasználható fokozatok kifejlesztésére. A CRS-program első felében a SpaceX-től 20 indítást vásárolt a NASA, az utolsó, CRS-20 idén márciusban indult. Összesen egy kudarc volt: a CRS-7-est elvesztették, amikor a rakéta emelkedés közben felrobbant. A CRS-12 misszió volt az utolsó, amikor újonnan épített kapszula ment az ISS-re, onnantól végig újrafelhasználták a korábban repült kapszulákat. A Cargo Dragon pályafutása alatt 43 438 kilogramm utánpótlást szállított az ISS-re, többek közt dokkolómodult, kamerákat, felfújható modult, tudományos kísérleteket, CubeSatokat, felszerelést, illetve alapvető szükségleti cikkeket. Több mint 33 tonna rakományt tudott visszahozni a Földre összesen.

Cargo Dragon adatok:

Újrafelhasználhatóság: a kapszula rész, max. 3x használták újra
Hordozórakéta: Falcon-9
Tömeg (rakomány nékül): 4200 kg
Max. rakomány: 6000 kg az ISS-re (vákuumban/nyomás alatt)
Max. rakomány visszahozatal: 3000 kg (nyomás alatt), 3500 kg (vákuum)
Raktér térfogata: 10 m3 (kapszula), 14 m3 (vákuumban lévő raktér)
Hosszúság: 6,1 m
Szélesség: 3,7 m
Áramforrás: napelemtáblák
Hajtóművek: Draco gázdinamikai fúvókák, ezeket használják randevúkor, manőverezéshez és a visszatérő pályára álló manőverhez is (deorbit burn)
Státusz: nincs használatban
Első repülés: 2010. június 4. – Dragon prototípus, Falcon-9 első misszió
Utolsó repülés: 2020. március 7. – CRS-20 utánpótlási misszió

Dragon CRS-18 indítás, a Falcon-9 Block 5 verziójával

Cargo Dragon XL

A Cargo Dragon holdutazásra képes változata. 2020 márciusában a NASA bejelentette, hogy a SpaceX a Gateway Logistics Services (Gateway Űrállomás Logisztikai Szolgáltatások) megállapodása keretében egy egyszer használatos Dragon űrhajót fejleszt ki, hogy az a Lunar Gateway Platform holdkörüli űrállomásra utánpótlást szállíthasson. Ezt a változatot Falcon Heavy-vel indítanák, és akár egy évig is a Gateway-nél tartózkodhat majd. 5 tonnásra tervezik a szállítóképességét, fontos szerepet fog játszani a Gateway ellátásánál.

A Crew Dragon, az új űrtaxi

A legjobbat hagytuk utoljára, így elérkeztünk a Dragon 2-höz, vagy más néven Crew Dragon-hoz. Ennek a verziónak a fejlesztése 2011-re tehető, amikor a NASA 75 millió dollárt adott a SpaceX-nek a Commercial Crew Development 2 (Kereskedelmi Személyzet-indítás Fejlesztés 2) program keretében egy abort system (küldetésmegszakító-rendszer) kifejlesztésére. A CCDev-2 program követelménye volt, hogy egy űrkapszula prototípust kell építeni. 2011 októberében a NASA elfogadta a SpaceX javaslatát egy beépített küldetésmegszakító-rendszerre. Ez a Mercury/Szojuz/Apollo-féle mentőtorony célját szolgálja, de a torony helyett beépített hajtóművekkel húzzák el az űrhajót, a rakéta meghibásodása esetén. Ehhez a rendszerhez a SpaceX a Draco hajtóművek továbbfejlesztett változatát, a SuperDraco hajtóműveket használja.

2012-ben kezdték tesztelni ezt a hajtóművet a McGregorban lévő telephelyen, sikerekkel. A hajtómű hipergol hajtóanyagot használ a megbízható és gyors gyújtás érdekében, amire egy vészhelyzet esetén is nagy szükség van. Az űrhajót elejétől fogva 7 személyesre tervezték, illetve lehet növelni a rakomány tömegét a legénység csökkentésével, vagy teherűrhajóként lehet használni legénység nélkül. A CRS-program második fázisában már ezt az űrhajót fogják használni teherszállításra a Cargo Dragon helyett.
2012 nyarán 440 millió dollárt kapott a SpaceX a NASA-tól a további fejlesztésekre. 2013-ban kezdődtek az ejtőernyőtesztek, az első teszt alkalmával egy 5400 kilogrammos objektumot 2400 méteres magasságból ledobtak egy helikopterrel, direkt forgást előidézve. A fékezőernyők és főernyők is jól vizsgáztak, a tesztek folytatódtak.

Teltek az évek, és a jármű egyre kifinomultabbá vált, a végsőhöz hasonló formáját 2015-ben vette fel, amikor egy Pad Abort Test-et hajtottak végre. Beindították a küldetésmegszakító-rendszert az indítóálláson, a teszt pedig sikerrel zárult. Időközben kifejlesztették az életfenntartó-rendszereket a Paragon Space Development Corporation segítségével, illetve a PICA-X hőpajzs harmadik verzióját is megalkották a járműhöz, az újrafelhasználhatóság növelése céljából. Ejtőernyők helyett eredetileg a SuperDraco hajtóművekkel szerettek volna leszállni egy betonpályán, de ezt a tervet végül a NASA kérésére elvetették, mert túl kockázatos volt – maradtak a klasszikus ejtőernyőknél. Ilyenkor már az űrruha fejlesztése is javában folyt: 2012-ben kereste meg a SpaceX az Orbital Outfitters céget az űrruhák tervezésével kapcsolatban, a dizájnhoz pedig a Disney jelmeztervezőjét, José Fernandezt kérték fel. A design után a SpaceX mérnökök “használhatóvá” építették a ruhát, hogy megfeleljen a NASA követelményeknek.

2017-ben szerződtettek egy Hold körüli Crew Dragon utat Falcon Heavy-vel, de ezt később törölték a Starship-program javára. Ugyanebben az évben publikálták az űrruha-dizájnjukat. Fontos megjegyezni, ezek az űrruhák csak a kabinon belüli tartózkodásra vannak tervezve, nem űrsétára.
Maga az űrhajó az univerzális NASA Docking Systemet használja. A Crew Dragon a Cargo Dragonnal ellentétben dokkol, saját Draco hajtóművek segítségével, nem használja a Canadarmot. 3300 kg terhet vagy legfeljebb 7 asztronautát tud szállítani (a NASA missziók csak 4 ülést igényelnek majd). A hajó teljesen automatizált az indítástól a dokkolásig, de a legénység bármikor be tud avatkozni. Egyszerű, tiszta belső tere van, és értintőképernyős paneleket használnak, de biztonsági okokból analóg gombok is találhatóak a panelek alatt.
Az űrhajóban fülkés vákuum WC is található. A Cargo Dragonhoz hasonlóan van egy raktér a kapszula alatt, itt találhatóak a napelemek (hozzásimulnak a testhez, nem kihajthatóak, ez növeli a megbízhatóságot), illetve még itt találhatóak a radiátorok, amik elpárologtatják a felesleges hőt. 210 napot tölthet az űrben dokkolva az űrállomáshoz, mely a NASA követelménye volt.

2019. március 2-án először indították a Crew Dragont a Demo-1 misszió keretében az ISS-hez egy személyzet nélküli küldetésre. Sikeren dokkolt az ISS-hez, majd Anne McClain amerikai űrhajósnő és David Saint-Jacques kanadai űrhajós kinyitották a Crew Dragon ajtaját és üdvözölték Ripley-t, az űrhajó “utasát”, aki egy szenzorokkal ellátott tesztbábu volt. Március 8-án ledokkolt az ISS-ről, majd visszatért a Földre. A misszió teljes siker volt.

Crew Dragon közelíti meg az ISS-t – talán a leghíresebb kép a küldetésről

2020. január 19-én az In-Flight Abort Test került végrehajtásra, egy másik Dragonnal (az előző megsemmisült egy hajtóműteszt közben, mely hónapokkal vetette vissza a programot). A Falcon-9 hajtóműveit Max-Q (maximális aerodinamikai nyomás) után leállították (ekkor a jármű már átlépte a hangsebességet). A leállítás után pár pillanattal beindították a küldetésmegszakító rendszert, ami sikeresen elhúzta a kapszulát a felrobbanó rakétától. Várható volt, hogy felrobban a rakéta, ugyanis hatalmas nyomások érték elváláskor, a SpaceX nem tervezte a rakéta bármiféle további használatát.
Mivel az összes eddig teszt sikeres volt, és az első kapszula robbanása miatti problémákat is elhárították, az űrhajó készen állt az emberes repülésre.

In-Flight-Abort teszt – pillanatokkal ezután szedték darabokra az aerodinamikai erők a Falcon 9-et.

Crew Dragon adatok

Újrafelhasználhatóság: A kapszulát igen, de csak teherűrhajóként. Emberes útra kizárólag új Dragont használnak majd.
Hordozórakéta: Falcon-9
Tömeg (rakomány nékül): 9525 kg
Max. rakomány: 6000 kg az ISS-re (vákuumban/nyomás alatt)
Max. rakomány visszahozatal: 3000 kg (nyomás alatt), 3500 kg (vákuum)
Személyzet: 7 fő (4-et igényel a NASA)
Raktér térfogata: 9,3 m3 (kapszula), 12,1 m3 (vákuumban lévő raktér)
Hosszúság: 8,1 m
Szélesség: 4 m
Áramforrás: napelemtáblák a raktér oldalán
Hajtóművek: Draco gázdinamikai fúvókák, ezeket használják dokkoláskor, manőverezéshez és a visszatérő pályára álló manőverhez is (deorbit burn), Superdraco hajtóművek abort esetén
Státusz: aktív
Első repülés: 2019. március 2. – Demo -1 misszió az ISS-re

A Crew Dragon belső tere

2020. május 27-én indul el a Crew Dragon Bob Behnkennel és Doug Hurley-vel, a Demo-2 misszió keretében az ISS-re. A blogon még rengeteg sok infót találhattok majd a misszióról, űrhajósokról, és azokról a dolgokról és emberekről akik mögöttük állnak, klikk ide az összes írásunkért. Kövessetek bennünket Facebookon is, illetve május 27-én, ha minden a terv szerint halad, élőben fogjuk közvetíteni a történelmi indítást Nagy Szabolcs ISS-fotóssal. Tartsatok velünk!

Bob Behnken és Doug Hurley a Crew Dragon szimulátorban gyakorlatozás közben

Űrhírek – 2020. április 12.

Húsvét vasárnapra is összeszedtük nektek a hét eseményeit:

  • Hétfőn jelentette be a Boeing, hogy megismétlik a tavalyi sikertelen OFT-t (Oribtal Flight Test). Ezen a teszten először sikeresen orbitális pályára kell állnia a Starlinernek, majd az ISS-hez dokkolni, végül sikeresen visszatérni a Földre. A hírről még több infót ebben a cikkben találtok.
  • Kedden visszatért az ISS-ről az utolsó 1. generációs Dragon teherűrhajó, mely lezárta a CRS-1 programot és a Dragon első verziójának pályafutását is. A jövőbeli emberes küldetésekhez és a teherszállítmányokhoz már az új fejlesztésű Crew Dragont, illetve annak módosított változatát fogják használni. A visszatérésről és a Dragon történeti összefoglalójáról itt olvashattok.
  • Szerdán tett közzé a Rocket Lab egy videót a Youtube-on, ahol az Electron rakéta első fokozatának helikopterrel való elkapását gyakorolják. A cég egyre közelebb kerül ahhoz, hogy a SpaceX-hez hasonlóan (bár más módon) újrafelhasználható hordozórakétákat működtessen. Zoli cikkéből még többet megtudhattok ezzel kapcsolatban.
  • Szintén szerdán jelentette be a NASA, hogy egy újabb amerikai magánvállalattal, ezúttal a Masten Space Systems-el kötöttek szerződést a Holdra való kereskedelmi teherszállítmányozásról. Az Artemis-program keretében nyolc küldetésről írtak alá megállapodást a felek, a Mastennek 2022-ben összesen kilenc különböző tudományos és technikai eszközt kell a Hold déli sarkára juttatnia, melyek a 2024-re tervezett emberes küldetés végrehajtásához szükségesek.
  • Csütörtökön sikeresen elindult Bajkonurból az ISS új személyzete egy Szojuz 2.1a rakéta fedélzetén. Az űrhajó mindössze 6 órával az indítás után már dokkolt is az Űrállomáshoz, melyen így néhány napig 6 fős legénység teljesít szolgálatot. A küldetés részleteiről itt olvashattok bővebben.
  • Sajnos egy rossz hír is jutott erre a hétre: csütörtökön az indítás után felrobbant egy kínai Long March 3B rakéta, ami az indonéz Palapa-N1 kommunikációs műholdat juttatta volna az űrbe. A rakéta első és második fokozata sikerrel teljesítette feladatát, és a megfelelő időben levált, azonban a harmadik fokozat néhány perccel a hajtómű begyújtása után felrobbant. A balesetről néhány amatőr videót is közzétettek, amin a darabokra hulló, és a légkörben elégő rakéta maradványai láthatóak az éjszakai égbolton. Mivel a harmadik fokozatot a Long March rakétacsalád többi típusához (többek között a Long March 5A-hoz, melyet az emberes küldetéseken és marsi missziókon is bevetnének) is használják, a jármű elvesztése még nagyobb problémát jelent a kínaiak számára, és így a tervezett indítások határozatlan időre leállhatnak.
A Szojuz 2.1a indítása csütörtökön Bajkonurban
Forrás: Roszkoszmosz

Visszatért az utolsó Dragon-1 űrhajó az ISS-ről – egy korszak ezzel lezárult

Tegnap utolsó alkalommal tért vissza a SpaceX első generációs teherűrhajója a Nemzetközi Űrállomásról. A kapszula, amit Andrew Morgan asztronauta engedett útjára a ISS Canadarm nevű robotkarjának segítségével, magyar idő szerint 14 óra után hagyta el az űrállomást, és közel 7 órás ereszkedés után valamivel este 9 óra előtt rendben leszállt a Csendes-óceánra. Mintegy 1,8 tonnányi fontos és értékes tudományos kísérleti eredményt is magával hozott. Ez volt a Dragon 20. küldetése, melyet a NASA CRS (Commercial Resupply Services) program első fázisának keretében teljesített.

A CRS-1 indítás
Forrás: SpaceX

A Dragont 2004-ben kezdte fejleszteni a SpaceX, és 2006-ban mutatta be a nyilvánosság előtt. Még ebben az évben elnyerte a cég a NASA Commercial Resupply Services megbízását az ígéretes űrhajóval. A megbízás első fázisa először 12 küldetésre szólt, melyek során legalább legalább 20 tonna szállítmány eljuttatását írta elő az űrhivatal, a szerződés alapján 1,6 milliárd dollárt nyert el a SpaceX.
De mielőtt élesben bevetették volna az űrhajót, a NASA három tesztrepülés végrehajtását kérte a cégtől, melyet később kettőre csökkentett. Az első repülésre 2010. december 8-án került sor, ezt követte a második repülés 2012. május 22-én. A végső repülési engedélyt a hivatalos küldetésekre 2012. augusztus 23-án adta ki Charles Bolden, a NASA akkori igazgatója.
2012. október 8-án megtörtént a Dragon első hivatalos indítása a CRS programon belül, a küldetés 28-án sikerrel zárult, ezzel pedig elkezdődött a kereskedelmi teherszállítási program első fázisa. Később a NASA további 8 repüléssel bővítette a CRS-1-et, így összesen 20 küldetéssel bízta meg a SpaceX-et, amiket 2019 végéig kellett végrehajtani a tervek szerint. 2016-ban már a CRS-2 programról kötöttek szerződést a felek, mely 6 misszióról szól 2020-2024 között.
Összesen 13 kapszula épült, melyek közül a 20 küldetés alatt mindössze egy szenvedett balesetet: 2015. június 28-án a CRS-7 misszió során a Falcon-9 hordozórakéta emelkedés közben felrobbant. Bár a C109 kódjelű űrhajó túlélte a robbanást, de egy szoftverhiba miatt a zuhanás közben nem nyíltak ki az ejtőernyők, és így a kapszula az Atlanti-óceánba csapódott és rakományával együtt megsemmisült.
Az első újrafelhasználásra 2017. június 3-án került sor, ezen a küldetésen másodszor használták a korábban a CRS-4 missziót teljesítő C106-os Dragont. Végül összesen 3 űrhajó jutott el a harmadik felhasználásig, épp a mostani utolsó küldetés is a harmadik útját jelentette a Dragon C112-nek.

Forrás: NASA

Az űrhajó első típusa tehát befejezte pályafutását és átadja helyét a Dragon-2-nek (Crew Dragonnak), ami már magától lesz képes csatlakozni az ISS-hez – eddig a Canadarm segítségével “fogták be” és rögzítették az űrhajósok a kapszulát az űrállomáshoz.
Az biztos, hogy a Dragon nélkül a SpaceX ma nem az a cég lenne, amit ismerünk, és talán már nem is létezne, ha annak idején nem fektetnek rengeteg munkát és pénzt a kifejlesztésébe. A tervein alapuló Crew Dragon pedig talán még sikeresebb lesz elődjénél, és remélhetőleg 1-1,5 hónap múlva az első emberes küldetést is végrehajtják vele.

Dokkolt az Űrállomásra az utolsó Dragon

Két napos utazás után, ma megérkezett az utolsó, első generációs Dragon teherszállító űrhajó a Nemzetközi Űrállomásra.

Ahogy korábban írtuk már, a CRS programban ez az utolsó küldetése a SpaceX-nek, a következő missziót (CRS-21) már az új Crew Dragon teherszállító verziójával hajtják végre.
A kapszulát a Jessica Meir űrhajós által kezelt robotkarral fogták be, és csatlakoztatták az ISS Harmony moduljához. A jövőben már nem lesz szükség az előbbi folyamatra (nem tudok jó magyar szót rá, angolul “berthing”), ugyanis a Crew Dragon már automatikusan fog az űrállomáshoz csatlakozni.

Közeledik a Dragon
Forrás: NASA

A Dragonban található ellátmány kipakolása napokig tart majd, a kapszula pedig áprilisban tér majd vissza a Földre. A visszahozott szállítmány között lesz például az eddig felküldött kísérleti egerek szálláshelye, és több más tudományos kísérlet mintái.
2012 óta ez volt a 19. sikeres CRS küldetése a SpaceX-nek a Nemzetközi Űrállomásra. Egyben az első kereskedelmi cég, aki az ISS-re eljutott, és az első, aki az űrrepülőgép-program befejezése után szállítmányt hozott vissza a Földre.
Történelmi jelentősége megkérdőjelezhetetlen, és ahogy a start közbeni közvetítésben is elhangzott : “Carpe Diem, Dragon 1”

Az utolsó Dragon 1.0 már az ISS-hez csatlakoztatva
Forrás: NASA

A nap képei 80# – a Falcon-9 gyönyörű ködfátyola

Az éjszakai indítások sajátossága, hogy tiszta égbolt esetén csodálatos ködfátyol képződésnek lehetünk szemtanúi, amikor a rakéta eléri a légkör felsőbb rétegeit, és a fokozatok szétválnak.

Forrás: nasaspaceflight.com/mikedeep.com

Űrhírek – 2020. március 8.

Ez a hét kicsit kevesebb eseményt hozott, de ma is összeszedtük nektek, mik történtek a világban.

  • A sokadik halasztás után hétfőn ismét újabb kísérletet tett az Astra a Rocket 3.0 nevű rakétájának indítására az alaszkai Kodiak-szigetről. Már a visszaszámlálás utolsó percéig is eljutottak, ám 53 másodperccel a start előtt az egyik irányításért felelős műszernél nem megfelelő adatokat találtak, és megszakították az indítási folyamatot. Így a DARPA Launch Challange győztes nélkül maradt (a három induló közül először a Vector Launch lépett vissza, miután csődeljárás alá került a cég, majd a Virgin Orbit is kiszállt a versenyből, amely inkább a kereskedelmi űrprogramjára összpontosít).
  • Március 5-én, egy nyilvános esemény keretén belül tette közzé a NASA az eddig Mars 2020 kódnévvel ellátott rover nevét. Az új jármű a Perseverance, azaz a Kitartás nevet kapta, melyet egy hétéves virginiai diák, Alexander Mather talált ki, és küldött be a tavaly augusztusban kiírt pályázatra. A Perseverance júliusban indul a Marsra és 2021. februárjában éri el a Vörös Bolygót. A legmodernebb felszereléseken és kamerákon kívül egy drón helikoptert is magával visz. Ez lesz az első alkalom, hogy egy eszköz egy másik égitesten repülni fog.
  • Szintén március 5-én jelentette be a SpaceX és houstoni Axiom Space nevű start-up vállalat, hogy aláírtak egy megállapodást, miszerint 2021 második felében kereskedelmi űrutazást indítanak az ISS-re. Az útra három magánember jelentkezhet, akik egy parancsnokkal az Axiomtól részt vehetnek az összesen 10 napos “túrán” az űrállomásra (ebből két nap az utazás, és nyolc napot tölthetnek az ISS fedélzetén). Az utazás árát nem hozták nyilvánosságra, de az szinte biztos, hogy 50 millió dollár feletti összegről lehet szó.
    Ez a szerződés rövid időn belül már a második a SpaceX-nek a Crew Dragon űrhajó magánjellegű felhasználására.
  • Március 6-án hozta nyilvánosságra a NASA és a Boeing független képviselőiből álló csoport a Starliner hibáit feltáró vizsgálat eredményét. A jelentés három alapvető anomáliáról ír:
    – a küldetésen eltelt időt mérő szoftverben fellépő hiba miatt az űrhajó az Atlas-V rakátéról való leválás után nem a megfelelő időben és nem a megfelelő parancsokat továbbította az irányításért felelős rendszernek, és végül a túl kevés fennmaradó üzemanyag miatt a Starliner nem tudott dokkolni az ISS-hez.
    – a szervizmodul leválásakor fellépő hiba akár az űrhajó elvesztését is jelenthette volna, ezt a hibát azonban a mérnökök még idejében felfedezték és javították (de nyilvánosságra csak jóval később hozták…)
    – a “Space-to-Ground Communication”-ben (magyarra fordítva kb. a világűrben keringő űrhajó és a földi irányítás közötti kommunikáció) észlelt hiba során egy ideig nem tudták a megfelelő parancsokat továbbítani a Starlinernek. Ez a probléma azt is jelent(h)ette volna, hogy emberes küldetés esetén bizonytalan időre megszakadt volna a kapcsolat az asztronautákkal.
    A csoport javaslatokat is közzétett a feltárt hibák javítására: többek között a szoftverek újraprogramozását, a rendszerek és a rajtuk végzett tesztek felülvizsgálatát, illetve a mérnökök felelősségteljesebb hozzáállását tartják megoldásnak.
    Egyelőre arról nem adott hírt a NASA, hogy mikor és milyen formában repülhet ismét a Starliner, illetve, hogy meg kell-e ismételni az Orbital Flight Testet.
  • Magyar idő szerint tegnap hajnalban indult el utolsó alkalommal a SpaceX Dragon-1 teherűrhajója a CRS-20 kereskedelmi utánpótlás-szállítási program keretén belül. A küldetés részleteiről itt, a sikeres indításról és landolásról pedig itt írtunk.
A Dragon-1 utolsó indítása a CRS-20 küldetésen
Forrás: NASA/Kim Shiflett

Sikeres CRS-20 indítás és 50. landolás

Ma reggel újabb Dragon teherhajó indult a Nemzetközi Űrállomásra, mely két szempontból is mérföldkő a SpaceX történetében.

Ahogy az előzetesben már írtuk, a SpaceX-nek ez volt az utolsó, az első generációs Dragon kapszulával végrehajtott utánpótlás-küldetése a Nemzetközi Űrállomásra. A következő, ősszel induló CRS-21 missziót (immáron a Commercial Resupply Services 2 program keretében) már az új Dragon 2.0 (Crew Dragon) teherszállító változatával fogják végrehajtani.

Indítás a floridai LC-40 állásról
Forrás: SpaceX

A SpaceX 2012 óta (mint első kereskedelmi cég) szállít utánpótlást az ISS-re a Dragonnal, a 20 küldetésből 1 volt sikertelen. Több mint 43 tonna hasznos terhet vittek fel, és 34 tonnát hoztak összesen vissza.
A CRS-2 programban a NASA 6 utánpótlás-küldetésre szerződőtt a SpaceX-szel.

A C112 jelű Dragon, mely már kétszer is járt az ISS-en (CRS-10 és CRS-16). A mostani útja után mindenképpen múzeumban a helye
Forrás: SpaceX

Az újabb sikeres start után a Falcon-9 hordozó újból sikeresen tért vissza, ezúttal szárazföldre, a floridai LZ-1 leszállóhelyre. Összesen ez volt a SpaceX ötvenedik sikeres landolása 2015 decembere óta – a híres Orbcomm misszió volt az első, amikor egy orbitális rakéta függőlegesen landolt.

Repül a Falcon-9
Forrás: SpaceX

A legutóbbi sikertelen tengeri landolás után sokáig sem Elon, sem a SpaceX nem nyilatkozott, hogy mi volt a probléma. Most azonban megtudtuk a hiba okát: a szoftver rossz széladatokkal számolt, és a bizonytalan landolás (és lehetséges robbanás) helyett, inkább a tengerbe vezette az első fokozatot. Elon Musk tweetjéből az is kiderült, hogy a mostani landolásnál az eddig soha nem tapasztalt nagy szelek várhatóak, de szándékosan feszítik a húrt (“envelope expansion”), hogy a fokozat bírja-e a terhelést. Mint láthattuk, nem volt ezzel probléma, úgy hogy a korábbi hibát sikeresen kijavították.