Rocket Lab 🇺🇸 | In Focus küldetés profil

Holnap késő este a 15. indítására készül a Rocket Lab, lássuk is a részleteket.

Indítás ideje, helye: 2020. október 21. magyar idő szerint 23:14, Launch Complex-1 – Mahia-félsziget, Új-Zéland 🇳🇿
Megbízó, rakomány: a Planet cég 9 db újgenerációs SuperDove földmegfigyelő műholdja, és a Canon Electronics kísérleti CE-SAT-IIB, szintén földmegfigyelő műholdja.
Hordozórakéta: Rocket Lab Electron hordozórakétája
Pálya: kb. 500 kilométeres alacsony napszinkron pálya (SSO)
Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítés a Rocket Lab YouTube csatornáján (cikkünket frissítjük majd a livestreammel)

Az Electron áramvonalazó kúpja a küldetés logójával

A nap képei 219# – Electron az amerikai startálláson

Múlt héten tartott egy “wet dress rehearsal”-t, vagyis főpróbát a Rocket Lab a Virginia államban lévő LC-2 indítóálláson. Az új-zélandi első starthely után a Wallops-szigetről is Electron rakétákat indítanak majd, miközben már épül a harmadik indítóállás is Új-Zélandon.

Fotó: Rocket Lab
Fotó: Rocket Lab
Fotó: Rocket Lab
Fotó: Rocket Lab

A Rocket Lab tegnapi bejelentése

Peter Beck, a Rocket Lab alapítója és vezetője tegnap bejelentette, hogy a legutóbbi küldetésen a Capella Space műholdján kívül az első Photon műholdat is pályára állították, mely a Rocket Lab saját fejlesztésű műholdja.

A Photon

A Photont a rakéta felső fokozatából az ún. kick stage-ből fejlesztették ki, és az űreszközzel a Rocket Lab immár teljeskörü szolgáltatást tud nyújtani a megrendőknek: indítással és műholdépítéssel együtt.
Peter Beck elmondta, hogy az Electron rakétával a kisméretű műholdak indítási költségét már sikeresen lecsökkentették, a következő lépés pedig, hogy a megrendelők számára a műholdgyártás több hónapos (vagy éves) nehézkes folyamatát is megkönnyítsék. A Rocket Lab adja a műhold alapját a Photonnal – mely gyakorlatilag egy önálló űreszköz beépített kommunikációval, navigációval, meghajtással és vezérléssel, illetve súlytól függően bármilyen pályára képes eljutni -, a megrendelőknek pedig csak a műholdra szerelt szenzorokkal és egyéb saját műszerekkel kell foglalkozni. A Photon képes akár a Holdra, Marsra, és a Vénuszra eljutni – Peter Beck nagy álma amúgy egy saját Rocket Lab küldetés a Vénuszra.

Az első Photon

A cég CEO-ja szerint így egy műhold több éves gyártási és tervezési folyamatát jelentősen le lehet egyszerűsíteni és csökkenteni.
A lépéssel a Rocket Lab “end-to-end” szolgáltatást tud nyújtani a vevők számára, és biztosak lehetünk benne, hogy további új megrendeléseket jelent majd a cégnek.

A most pályára állított Photon a “First Light” (Első Fény) nevet kapta, és működését 3-5 évre tervezték, eközben pedig felvételeket készít a Földről és az új technológia megbízhatóságát demonstrálja.

Az Electron hordozórakéta

A világ egyik legegyedibb orbitális hordozórakétáját mutatjuk be, melynek az egyik érdekessége a 3D nyomtatás alkalmazása. Egyelőre nem áruljuk el egyből a többi különlegességet, helyette vágjunk is bele a technikai részletekbe.

Funkció:Kis teherbírású hordozórakéta
Származási ország, gyártó:Új-Zéland/USA – Rocket Lab 🇳🇿/🇺🇸
Indítási költség:6 millió $
Sikerességi arány (sikeres/összes indítás):85 % (12/14)
Elsődleges indítási helyszín:LC-1 Új-Zéland 🇳🇿 , LC-2 Virginia, USA 🇺🇸
Az Electron 4. küldetésének “This One’s for Pickering” indítása az LC-1 indítóállásról

Méretek

Magasság:17 méter
Átmérő:1,2 méter
Indítási tömeg:12,5 tonna
Fokozatok száma:2 (+ opcionális Kick stage/Photon)

Opcionális felső fokozat és áramvonalazó orrkúp

Opcionális felső fokozatok:Kick stage (alacsony Föld körüli pálya)
Photon (alacsony Föld körüli pálya)
Interplanetary Photon (Hold, bolygóközi utak)
Áramvonalazó orrkúp (fairing) átmérő:Normál: 1,2 méter
Bővített: 1,6 méter
Áramvonalazó orrkúp (fairing) hossz:Normál: 2,5 méter
Bővített: 3,5 méter
Újrafelhasználható?Nem (egyelőre)
Forrás: Rocket Lab

Első és második fokozat

1. fokozat átmérő:1,2 méter
Hajtómű:9x Rutherford
Tolóerő:225 kN összesen
(egyenként 25 kN)
Hajtóanyag:RP-1/LOX
Újrafelhasználható?Igen
2. fokozat átmérő:1,2 méter
Hajtómű:1x vákuum optimalizált Rutherford
Tolóerő:26 kN
Hajtóanyag:RP-1/LOX
Újrafelhasználható?Nem
Electron rakéta fokozatainak ábrája
A hajtóművek mérete nem méretarányos
a rakétával
Hasznos teher alacsony Föld
körüli pályára (LEO):
Eredeti: 225 kg
Fejlesztett: 300 kg
Hasznos teher alacsony
napszinkron pályára (SSO):
Eredeti: 150 kg
Fejlesztett: 200 kg

Az Electron története
Az Electron a Rocket Lab második rakétája az Ātea-1 szuborbitális hordozó után. Az Ātea-1 2 kg hasznos terhet tudott 120 km magasba vinni. Magát a céget 2006-ban alapította Peter Beck, több új-zélandi befektő pénzügyi támogatásával. 2009. novemberében az Ātea-1 egy sikeres szuborbitális repülésen átlépte a Kármán-vonalat (100 km), így a Rocket Lab lett az első magáncég a déli féltekén amely sikeresen elérte a világűrt. A rakétát a Great Mercury Islands szigetcsoport egyik magánkézben lévő részéről indították.
2010-ben az amerikai kormány Operationally Responsive Space Office irodája szerződést kötött a Rocket Labbel egy kis teherbírású rakéta kifejlesztésével kapcsolatban.

2013-ban a Rocket Lab bejegyeztette magát az Egyesült Államokban, és az adminisztrációs központját a kaliforniai Huntington Beachbe helyezte át. Így hivatalosan is egy amerikai űripari vállalat lett, ezzel megnyitva a lehetőséget a katonai indításokra.
Az Electron fejlesztését ugyanebben az évben kezdték el, céljuk egy kis terhet orbitális pályára állító “minirakéta” megépítése volt. Ez a terv magában foglalta a Rutherford hajtómű kifejlesztését, melyet az új-zélandi születésű fizikusról, Ernest Rutherfordról neveztek el. Érdekessége, hogy elektromos szivattyúval rendelkezik a hajtómű, amit kefe nélküli egyenáramú motorok és lítium-polimer akkumulárok hajtanak meg, mellőzve a szokásos gázgenerátort. A hajtómű komponenseit vákuumos 3D nyomtatással készítik. 2015-ben jelentették be az Electron fejlesztését, még ennek az évnek a végén a kaptak egy Venture Class Launch Services megbízást a NASA-tól.

A Rutherford hajtómű működési elvének összehasonlítás egy másik rendszerrel

Az első és második fokozat RP-1 és LOX tartályai szénkompozit anyagból készülnek. Érdemes megjegyezni, hogy csak az adminisztratív része költözött a cégnek az Egyesült Államokba, ugyanis a kutatás-fejlesztési és gyártási részleg Aucklandben maradt. 2016. végére elkészült a Mahia-félszigeten a Launch Complex-1 indítókomplexum is, ahonnan az eddigi összes Electron startolt. Ebben az évben lett a Rutherford repülésre engedélyezve, több mint 200 hajtóműteszt után. Peter Beck egy interjúban mondta el, hogy a fejlesztés során összesen három hajtóművet robbantottak fel, és ez azóta így is maradt. A második fokozati Rutherford Vacuum 2016. decemberében kapta meg a repülésre való engedélyt.

A Mahia-félsziget egy Electron rakétáról nézve

2017. szeptemberében készültek az első indításra, márciusban a rakétát már leszállították Mahiára. Ekkor jelentették be hogy egy újabb tőkecsomaggal 150 millió dollárt sikerült szerezniük a befektetőktől.
2017. május 25-e egy mozgalmas nap volt az összes Rocket Lab alkalmazott számára, ugyanis elérkezett az első tesztindítás napja. Magyar idő szerint reggel 6:20-kor elemelkedett az első Electron az LC-1 indítóállásáról, a küldetés az “It’s a Test” nevet viselte. Az első fokozat jól működött, sikeresen elvált a másodi fokozat és a vákuum Rutherford is beindult, az orrkúpok is rendben leváltak, azonban a rakéta nem érte el az első kozmikus sebességet, így nem állt Föld körüli pályára. A tervezett pálya 300×500 kilométeres volt, 83º inklinációval.
A repülés utáni elemzés szerint a második fokozattal elvesztették a kapcsolatot, ezért a Range Safety Officer elrendelte az ún. flight terminationt, ami annyit jelent hogy az Electron egy önmegsemmisítést hajtott végre (legalább ezt is letesztelték). A rakéta nem vitt magával hasznos terhet. Peter Beck elégedett volt az indítás kimenetelével, ugyanis rengeteg hasznos információt sikerült begyűjteniük.
A második Electron, a “Still Testing” misszió 2018. január 21-én startolt el. A Rocket Lab ekkor lépett az orbitális indítást végrehajtani képes cégek klubjába, ugyanis az Electron sikeresen pályára állította a Planet Labs Dove, és a Spire Global Lemur CubeSatokat. A harmadik utasa a rakétának a Rocket Lab Humanity Star-ja volt, ami egy fényes felületű “diszkógömb”, arra tervezve hogy flereket csináljon az éjszakai égbolton. Egyben ez volt Új-Zéland első műholdja is. A Humanity Star két hónappal később belépett a Föld légkörébe és elégett.

“Still testing” Indítás

2019-ben vásárolta meg a Rocket Lab a “Rosie the Robot” névre keresztelt gépet, mely 400 óráról 12 órára csökkentette a szénkompozit egységek gyártási idejét. Szintén ekkor megnövelték a 3D nyomtatók számát, így gyorsabban tudják a hajtóműveket is gyártani (egy hajtóművet 24 óra előállítani).
A Rocket Lab 2018-ban kezdte el az újrafelhasználható első fokozat kifejlesztését, pedig a cég azt megelőző állításai szerint ilyen sosem volt a terveikben. 2019. augusztusában tették nyilvánossá az ezzel kapcsolatos terveiket, ami szerint egy ejtőernyő (parafoil) lelassítaná a visszatérő fokozatot, melyet aztán egy helikopter kapna el.
2019-ben tesztelték a légkörbe való visszatérést – a 10. Electron küldetésen túlélte az Electron a visszatérést és irányítottan az óceánba zuhant, azonban a begyűjtése nem volt tervben.
Peter Beck szerint a legnehezebb részét a tervnek teljesítette az Electron, ugyanis nem volt biztos hogy egyben marad visszatérés közben. A Rocket Lab mérnökei megerősítették az Electron hajtóműházát illetve a fokozat alsó részét, és ennek köszönhetően élte túl a légköri belépést.
2019. decemberében befejeződött a Rocket Lab második startállásának, az LC-2 építése Virginiában. A Mid-Atlantic Regional Spaceport lett ennek a komplexumnak az otthona, ahonnan az Antares rakétákat szokták indítani a Cygnus teherűrhajókkal. Egy harmadik indítóállás építése jelenleg is zajlik a meglévő új-zélandi starthely mellett (LC-1B).
2020. márciusában a Rocket Lab bejelentette hogy felvásárolta a kanadai Sinclair Interplanetary műholdfejlesztő céget. A Sinclair által kifejlesztett technológiákat tervezik használni a Photon fokozatokon.

Everyday Astronaut (Tim Dodd) beszélgetése Peter Beckkel az Electron újrafelhasználásáról

Kick Stage, Photon és Photon Interplanetary
A Rocket Lab Kick Stage kisműholdak precíz pályára állítására lett tervezve. Egy Curie hajtóművel van felszerelve (Marie Curie lengyel fizikusról kapta a nevét), ami általában a pálya cirkularizálására van felhasználva. Gázdinamikai fúvókákat használ a pontos irányba állításhoz, így minden műhold más-más, hajszálpontos pályára tud állni az igényeiknek megfelelően, minimalizálva a kibocsátott műholdak összeütközésének a kockázatát. Miután az összes műholdtól megvált a Kick Stage, lelassítja magát és elég a légkörben (ahogy a 2. fokozat), így egy Electron indításkor semmilyen űrszemét nem keletkezik.

Jól látható a Kick Stage leválás után (“As The Crow Flies” küldetés)

Photon (magyarul: foton, fény elemi részecskéje): “Egy elektron által pályára állított részecskecsomag”
A Photon nagyon hasonlít a Kick Stage-hez, felépítése szinte ugyanaz. Fejlesztették a navigációs és kommunikációs rendszereket, illetve napelemekkel látták el a hosszabb küldetések ellátására. 2 verziója van: egykomponensű illetve kétkomponensű üzemanyanyagot használó Photon. Ez is szintén a Curie hajtóművel van felszerelve. A kisebb teljesítmény igényű küldetéseknél az egykomponensű Photont fogják használni, míg a nehezebb műholdak, vagy magasabb pályára induló küldetéseknél már a hipergolikus Curie-vel ellátott fokozatot. Amint szolgálatba áll a Photon, a Kick Stage-t már nem fogják használni (ugyanazokat a feladatokat tölti be csak hatékonyabban). 200 kilogrammnyi hasznos tömeget tud mozgatni alacsony Föld körüli pályán.
A Photon Interplanetary-ról (bolygóközi, lunáris küldetésekre tervezett Photon) egyelőre nem sokat tudni. Egy hyperCurie hajtóművel lesz ellátva, mélyűri küldetések végrehajtására is alkalmas lesz. Ez akár 40 kilogrammot is el tud juttatni a Holdra, 20-30 kilogrammot a Vénuszra.

Jobb oldalt a Photon, bal oldalt pedig a 2. fokozat
Photon Interplanetary a NASA Capstone küldetésével a Hold felé tartva

Több mint tíz megbízással rendelkezik a Rocket Lab, és még sok-sok start lesz ezek után is. Izgalmas évek elé nézünk és az ilyen cégeknek köszönhetően sok embert inspirálnak a mindennapjaikban, a fiatalokat tanulmányaikban és újra felkeltik az érdeklődést az űrkutatás és az űrhajózás iránt. Mi is ebből a célből csináljuk a blogot, hogy minél több emberhez eljuthassanak ezek a nagyszerű projektek és küldetések!

Fontos bejelentésre készül a Rocket Lab

Holnap este 20:00-kor élőben tart egy fontos bejelentést Peter Beck, a Rocket Lab vezetője. Az esemény neve “The Next Chapter”, vagyis “A következő fejezet”.
Kíváncsian várjuk, hogy miről lehet szó, az esemény után természetesen azonnal beszámolunk minden újdonságról.

Dupla siker: 100. SpaceX indítás és Rocket Lab visszatérés

Izgalmas éjszakán vagyunk túl, két sikeres indítás is történt a SpaceX és a Rocket Lab jóvoltából.

SpaceX | SAOCOM-1B
Kezdjük a SpaceX-szel: bár a vasárnap délutánra tervezett Starlink-11 start elmaradt a kedvezőtlen időjárás miatt (legkorábban kedden indulhat majd), az LC-40-es indítóállásról éjszaka 01:18-kor sikeresen elindult a SAOCOM-1B küldetés.

A SAOCOM-1B az LC-40 indítóálláson
Forrás: SpaceX

A misszió érdekessége, hogy 1969 óta ez volt az első poláris pályára indított űreszköz Floridából, így a rakéta start után dél felé repült és Kuba felett is elhaladt.
A déli irány miatt a Falcon-9 majdnem végigrepült a többi floridai indítóállás felett, ezért kérdéses volt, hogy a szombati NROL-44 megszakítás miatt (a titkos és drága katonai műhold biztonsága miatt) engedélyezik-e a startot, de végül a SpaceX engedélyt kapott a repülésre.
A különleges küldetést a SpaceX kérésére helyezték át a nyugati parton lévő Vandenberg Légierőbázisról, ahonnan általában a poláris indítások történnek – a SpaceX egyetlen idei startja lett volna a Vandenbergről, így logisztikailag több értelme volt inkább Floridából indítani.

A meglehetősen könnyű, mindössze 1600 kg tömegű műhold (mellyel utazott még két kisebb műhold is, a 30 kilogrammos GNOMES-1 és az ismeretlen súlyú és méretű Tyvak-0172 is) lehetővé tette az első fokozat szárazföldre való visszatérését is. A B1059.4 jelű hordozónak ez volt a negyedik útja és probléma nélkül, látványosan szállt le a LZ-1 (Landing Zone 1) leszállóhelyen.

A SpaceX ezzel sikeresen teljesítette a jubileumi 100. indítását (zsinórban pedig a 67. sikeres SpaceX misszió), és ez volt a Falcon-9 rakéta 59. sikeres visszatérése is.

Rocket Lab | I Can’t Believe It’s Not Optical
Az új-zélandi indítóállásról a Rocket Lab az “I Can’t Believe It’s Not Optical” nevű küldetésével tért vissza a júliusi sikertelen 13. misszió után. Az 05:05-kor indult Electron ezúttal probléma nélkül szállította Alacsony Napszinkron Pályára a Capella Space cég Sequoia nevű képalkotó műholdját.

Forrás: Rocket Lab

Nagy örömünkre a Rocket Lab ezzel visszatért az operatív működésbe, és még jópár küldetés várható a cégtől idén, többek között Hold körüli pályára is szállítanak majd egy NASA műholdat (CAPSTONE), illetve ősszel kerülhet sor az első Electron visszatérésre, és helikopterrel való elkapásra. A Rocket Lab nemrégiben több izgalmas újdonságot is bejelentett, részletesen itt tudtok róla olvasni.

Rocket Lab 🇺🇸 | I Can’t Believe It’s Not Optical küldetés profil

Hétfő hajnalban láthatunk újra Electront repülni a sajnálatos 13. küldetés kudarca után – a következő egy úgynevezett return-to-flight, vagyis a menetrendszerű Electron repülésekhez való visszatérő misszió lesz. A küldetés az “I Can’t Believe It’s Not Optical” nevet kapta, ugyanis egy képalkotó kisműholdat fognak pályára állítani, de tükrök helyett rádiólokátoros technikát fog ehhez alkalmazni.

Indítás ideje, helye: 2020. augusztus 31. magyar idő szerint 05:05, Launch Complex-1 – Mahia-félsziget, Új-Zéland 🇳🇿
Megbízó, rakomány: a Capella Space Capella-2 (Sequoia) műholdja
Rakomány tömege: 100 kilogramm
Hordozórakéta: Rocket Lab Electron hordozórakétája
Pálya: alacsony napszinkron pálya (SSO)
Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítés a Rocket Lab YouTube csatornáján (cikkünket frissítjük majd a livestreammel)
Indítás kimenetele: sikeres indítás (összefoglaló)

Capella-2 (Sequoia)
A Capella-2, vagy Sequoia a kaliforniai Capella Space által kifejlesztett szintetikus apertúrájú rádiólokátort használó képalkotó műhold. A cég egy 30 szatelitből álló konstellációt tervez kiépíteni a jövőben. Az első műholdjuk, a Capella-1 (Denali) egy prototípus/technológiai demonstrátor volt, amit a SpaceX SSO-A Smallsat Express küldetésén állt pályára. A szatelit akkumulátorait napelemcellák töltik, tudásunk szerint nincs meghajtásuk – az atmoszféra fékezi őket folyamatosan amíg pár hónapon-éven belül be nem lépnek a Föld légkörébe. A Capella műholdak magas kontraszttal, alacsony zajszinttel rendelkező képeket és akár 50 centiméteresnél is jobb felbontást tudnak majd nyújtani. Ezt egy 3,5 méteres kihajtható SAR (szintetikus apertúrájú radar) antenna segítségével érik el. A tervek szerint további négy műhold indításra kötöttek már szerződést – hármat egy indiai PSLV-vel fognak a jövőben és egyet pedig a pár órával a jelenlegi küldetés előtti SAOCOM-1B misszión állítottak pályára.

Forrás: Capella Space

Űrhírek – 2020. augusztus 30.

  • A hét elején jelentette be a NASA, hogy a Commercial Crew Program másik résztvevőjével, a Boeing által épített Starlinerrel még idén decemberben megkísérlik az újabb teszterpülést. Az OFT-2 a tavaly decemberi sikertelen teszt megismétlése lesz. További infókat ebben a cikkben találtok.
  • Igazi indításdömping volt és van tervben a hétvégén: összesen három cég négy különböző indítást tervezett, tervez: egy ULA Delta IV Heavy indítás, 2 Falcon-9 start, és a Rocket Lab is visszatér az Electron rakétával!
  • Ezek közül elsőként a ULA NROL-44 nevű küldetése volt soron, melynek keretében az Amerikai Légierő megbízásából egy titkos katonai műholdat állítottak volna geostacionárius pályára. Az indítást eredetileg augusztus 26-ra tűzték ki, majd 27-én kísérelték meg először a startot, végül egy szenzor hibájának jelzése miatt augusztus 29-re halasztották a startot. Azonban három másodperccel a rakéta elemelkedése előtt, a hajtóművek gyújtási folyamata közben a vészleállító rendszer működésbe lépett, és a rakéta végül az indítóálláson maradt, az indítást ismét elhalasztották.
  • A SpaceX-nek rendkívül mozgalmas hétvégéje lehet: alig 9 óra eltéréssel terveznek indítani két Falcon-9 rakétát az SLC-39A és SLC-40 indítóállásról. Előbbi a Starlink-11, utóbbi pedig a többször elhalasztott SAOCOM-1B küldetés startja lesz. És ha nem lenne elég sűrű program már így is, a Starship SN-6 prototípus 150 méteres tesztje is mára van kitűzve Boca Chicaban! Az indításoknál az időjárás közbeszólhat, hiszen a Starlink-11 indításakor 50%-os, míg a SAOCOM-1B indításakor 40%-os valószínűséggel várható kedvező időjárás. Lehetőségeink szerint igyekszünk élőben közvetíteni a Starlink-indítást és az SN-6 tesztjét!
  • A Rocket Lab a július 4-i kudarc után visszatér és újabb Electront tervez indítani! Ezúttal a Capella Space Capella-2 (Sequoia) műholdja lesz a rakomány, melyet magyar idő szerint hétfő reggel indítanak Új-Zélandról, a Mahia-félszigeten található Launch Complex-1-ről. Részletes előzetessel a küldetésről még ma jelentkezünk.
Kép
A Rocket Lab Electron rakétája az Launch-Complex 1 indítóállásán
Fotó: Rocket Lab

Mozgalmas hétvége következik

Elég sok változás volt a hétre tervezett indításokban, nézzük meg hogyan alakulhat az elkövetkező pár nap.

ULA | NROL-44
Újabb 1 nap csúszás, jelenlegi új időpont augusztus 29. szombat, reggel 8:04. Ha marad ez az időpont, akkor megpróbáljuk élőben közvetíteni az eseményt.

Forrás: ULA

Rocket Lab | “I Can’t Believe It’s Not Optical”
Az erős szelek miatt itt is csúszás van, magyar idő szerint hétfő reggel 05:05-kor indulhat az újabb Electron rakéta. Holnap jövünk a részletes küldetés profillal.

SpaceX Starship | SN-6 150 méteres ugrás
Szombaton és vasárnap is (magyar idő szerint délután 15:00-tól éjjel 03:00-ig) útlezárás lesz Boca Chica-ban, így bármikor sor kerülhet az ugrásra. Élő közvetítésünk várható, jelezzük majd a részleteket.

SpaceX | SAOCOM-1B
Az argentin kereskedelmi műholdat szállító SpaceX küldetés is tolódott az NROL-44 csúszása miatt. Amennyiben szombat reggel elindul a Delta IV Heavy a titkos rakományával, akkor a SpaceX Falcon-9 rakétája vasárnapról hétfőre éjjel, 01:19-kor startolhat az LC-40 indítóállásról. Az erről szóló előzetesünk is már készen van, holnap olvashatjátok majd a blogon.

SpaceX | Starlink-11
A legújabb Startlink küldetés is már készen áll az indításra, ez a SAOCOM-1B után startolhat a 39A indítóállásról, pontos időpont még nincsen.

Ez a jelenlegi állás, ami bármikor változhat, de ha így marad, akkor nagyon izgalmas hétvégénk lesz, igyekszünk mi is mindenről egyből beszámolni. A közvetítések miatt mindenképpen csekkoljátok a blogot, a Facebook oldalunkat, illetve az Űrutazás-Űrhajók Facebook csoportot.

UPDATE
Csúszik a Rocket Lab (erős szelek az indítóállásnál), és beelőzte a Starlink-11 a SAOCOM küldetést vasárnap. Ha ma reggel elindul az NROL-44, akkor vasárnap 9 órán belül két Falcon-9 indítás lehet Floridából! Az időjárás itt még közbeszólhat, a Starlink esetében 50%, a SAOCOM-1B küldetésre 40% az esélye a kedvező időjárásnak. Az SN-6 ugrása szintén vasárnap várható, így a jelenlegi állás szerint így alakul a hétvége:
ULA | NROL-44: szombat 08:04
SpaceX Starship | SN-6 150 méteres ugrás: vasárnap 15:00 – hétfő éjjel 03:00 között
SpaceX | Starlink-11: vasárnap 16:12
SpaceX | SAOCOM-1B: hétfő éjjel 01:18
Rocket Lab | “I Can’t Believe It’s Not Optical”: hétfő reggel 05:05