Űrhírek – 2020. augusztus 23.

  • Hétfőn sikeresen lezajlott a Starship SN-6 prototípus kriogenikus nyomástesztje. Néhány nappal később pedig be is szerelték az új Raptor SN-29 hajtóművet, amivel a tervek szerint ma fogják megkísérelni a statikus hajtóműtesztet. Ha pedig ezt is sikerrel teljesítette az SN-6, jövő pénteken sor kerülhet a 150 méteres ugrásra.
  • Szintén hétfőn ünnepelte 87. születésnapját Gene Kranz, a NASA korábbi repülésigazgatója. Kranz volt a többek között “szerencsés kudarccal” végződött Apollo-13 küldetésen szolgálatot teljesítő csapatok egyik vezetője, és épp a baleset alatt beosztott repülési igazgató. Az ő nem tervezett elsődleges feladata lett, hogy megszervezze a három űrhajós, Jim Lovell, Fred Haise és Jack Swigert élve visszahozatalát a Földre, és megszervezze, koordinálja a mentési műveleteket. Kranz összesen 34 évig volt a NASA alkalmazottja. Boldog születésnapot és még sok egészséges és nyugodt évet kívánunk neki!
  • Kedden hajtotta végre sikerrel a SpaceX a Starlink-10 küldetést, melynek keretében 58 db Starlink műholdat és 3 db SkySat földmegfigyelő műholdat állítottak Föld körüli pályára. A küldetés érdekessége volt, hogy a Falcon-9 1049 rakéta hatodik alkalommal indult el és tért is vissza sikeresen a Földre. A küldetésprofilt itt, a rövid beszámolót pedig itt és itt találjátok.
  • Magyar idő szerint kedd este negyed 8 körül vált le a Nemzetközi Űrállomásról az utolsó HTV-9 japán teherűrhajó. Az újgenerációs HTV-X űrhajó első repülésére még kb. másfél évet kell várnunk, hiszen a tervek szerint legkorábban 2022 februárjában szállít először utánpótlást majd az ISS-re.
  • Kedden megérkezett Cape Canaveralba a SpaceX Crew-1 misszión bevetésre kerülő Crew Dragon űrhajója. A Dragont minden szükséges tesztnek alávetették még Hawthorne-ban, és miután ezeket sikerrel teljesítette kerülhetett sor az átszállításra Floridaba. A SpaceX mérnökei az utolsó szerelési munkálatokat fogják végrehajtani rajta, és felkészítik a múlt héten nyilvánosságra hozott október 23-i tervezett indulásra. Eközben a Falcon-9 B1061 hordozórakéta első fokozata már a hangárban várakozik, a második fokozaton pedig sikeres statikus hajtóműtesztet hajtottak végre McGregorban.
  • A hét közepén Elon Musk egy Twitter-bejegyzésben számolt be arról, hogy az egyik, épp tesztelés alatt álló Raptorral 330 bar kamranyomást sikerült elérniük károsodás vagy utólagos megsemmisülés nélkül, ami új rekordnak számít az űriparban. A végső cél 350 bar nyomás, de Musk egy válaszában azt is megerősítette, hogy az SN-40 jelzésű hajtómű már a most tesztelés alatt állóhoz képest fejlesztéseket tartalmaz, így a további nyomásszint-növelés és rekorddöntés sem várat talán sokáig magára.
  • December 6-án szállhat le a a japán Hayabusa-2 űrszonda, mely a Ryugu kisbolygó felszínéből vett mintával fog visszatérni a Földre. További információk ebben a cikkben.
  • Kína is újabb sikeres rakétaindítást hajtott végre magyar idő szerint ma hajnalban. A Long March 2D rakéta a Gaofen-9-05 polgári földmegfigyelő műholdat juttatta sikeresen az űrbe. Bővebben a küldetés profilban és a beszámolóban tudtok olvasni erről a misszióról.
A Falcon-9 B1049 hatodik indítása augusztus 18-án
Fotó: SpaceX

Megkapta a Hayabusa-2 a végső leszállási engedélyt

A Japán Űrkutatási Hivatal (JAXA) aszteroida minta-visszahozó küldetése a Ryugu kisbolygóhoz hamarosan a véget ér, ugyanis a tervek szerint december 6-án fog belépni a légkörbe az a kapszula, ami az értékes mintákat hordozza. A leszállást az ausztráliai Woomera Range Complex területén tervezik végrehajtani. Ennek a megerősítését jelentette be az ausztrál és japán kormány a napokban.

A mintavétel művészi ábrázolása

A Hayabusa-2 (magyarul: Vándorsólyom-2) küldetést tíz évvel ezelőtt, 2010. augusztusában hagyta jóvá a japán kormány a JAXA kérésére. A küldetés célpontja a 162173 Ryugu C-típusú széntartalmú aszteroida volt. A széntartalmú aszteroidák őrzik meg a legősibb anyagokat a Naprendszerünkben, ásványok, jég és egyéb szerves anyagok keverékeit. Az indítást 2014. november 30-ra tervezték, de ezt december 3-ra kellett halasztani. A Hayabusa-2 2014. december 3-án magyar idő szerint 6:22-kor indult egy H-IIA rakétán a Tanegasima Űrközpontból. A raktérben helyet kapott még a PROCYON kisműhold, ami a Ryugu mellett elrepülve hajtott volna végre méréseket, de meghibásodott az ionhajtóműve, így a küldetés kudarcba fulladt.

A Procyon kisműhold

Az űrszondát a Hayabusa-1 alapján tervezték, pár kisebb fejlesztéssel. Tömege 610 kilogramm üzemanyaggal együtt. A szonda meghajtásáról négy darab ionhajtómű gondoskodik, két kihajtható napelemtábla pedig az áramellátásról. A szondát két darab lítium-ion akkumulátorral is ellátták. Az ionhajtóművek xenont használnak a gyorsításhoz, ebből 66 kilogramm volt a fedélzeten (ez kb. 2000 m/s ∆v -t szolgáltatott). A szonda tájolását star-trackerek (csillag-követők) segítségével határozták meg, 4 darab reakciókerék és hidrazinnal működő reakciófúvókák irányították a Hayabusát. A kommunikációt két darab nagy nyereségű antennával bonyolítják le, 8 vagy 32 kbit/s adatátviteli sebességekkel. Két földi állomás található Japánban ami képes kommunikálni a szondával, de a NASA Deep Space Networkjét és az ESA malargüe-i (Argentína) földi állomását is használatba vették.

2018. június 28-án érkezett meg a Ryugu kisbolygóhoz. Itt körülbelül másfél évig tartózkodott és a következőket végezte el a tudományos küldetése keretében:

  • a Ryugu feltérképezése különböző kamerarendszerekkel
  • a taljban és a felszínen található ásványi anyagok kutatása különböző spektrométerekkel
  • négy kis rover kibocsátása a felszínre, három sikeres volt
  • egy kinetikus ütköző egységgel mesterséges krátert létrehozva mélyebben található minták begyújtése
  • a Ryugu belső szerkezetének a vizsgálata, illetve a napszél hatásainak elemzése

A mintákat egy 16 kilogramm tömegű kapszulába helyezték, ami a szonda oldalára van felerősítve. 2019. novemberében sikeresen végrehajtotta a visszatérő pályára állító manővert, hogy a mintákat szállító kapszula vissza tudjon érkezni a Földre. A tervezett visszatérés december 6-án fog történni. A szonda kiereszti a kapszulát, ami ~12 km/s (43 200 km/h) sebességel fog belépni a légkörbe. A több ezer celsius fokos ionizált légköri gázoktól egy hőpajzs védi meg a visszatérő egységet. 10 km magasságban egy radarjel-visszaverő ejtőernyő kinyílik ami tovább lassítja a kapszulát. Ezután leválik a hőpajzs és egy helymeghatározó jelet kezd sugározni az egység a begyűjtő csapatoknak. A Woomera Range Complex lezárt területén lesz a landolás. Jelenleg a területet az Ausztrál Légierő használja, de a történelem során több katonai és űrhajózási célra is fel volt használva ez a terület, például az első atombomáját is itt robbantotta fel az Egyesült Királyság, illetve innen indították a Black Arrow hordozórakétákat amivel a Prospero műholdat állították pályára.
Landolás után a japán szakemberek begyűjtik a kapszulát és hazaszállítják Japánba a minták vizsgálatára. Körülbelül 100 miligrammnyi aszteroida-por van elraktározva a kapszulában.

A Hayabusa-2 űrszonda további küldetése egyelőre még nincs meghatározva, de két lehetséges forgatóköny van számításban: mivel még körülbelül 30 kilogrammnyi xenon maradt a Hayabusán, egy Vénusz-elrepüléssel egy másik aszteroidához, név szerint a 2001 AV43-hoz tudnák indítani a Hayabusát egy hintamanőver segítségével. A második opció egy másik aszteroida, a 1998 KY26 direkt megközelítése.

Űrhírek – 2019. november 17.

Ha vasárnap, akkor újabb heti hírösszefoglaló, nézzük is a heti legfontosabb történéseket.

  • Még hétfőn volt újabb sikeres Starlink indítás, erről már itt írtunk, itt pedig a Crew Dragon statikus hajtóműtesztjéről számoltunk be.
  • Tegnap pedig már írtuk a NASA audit jelentését, miszerint a Boeing jelentősen több pénzt kap a Commercial Crew Programért, mint a SpaceX. Itt a cikkünk róla.
  • Indítások terén Kína újra nem tétlenkedett, szerdán két küldetésük is volt. A meglehetősen kicsi, szilárd hajtóanyagú Kuaizhou-1A rakéta egy kereskedelmi Föld-megfigyelő műholdat vitt fel, ennek a neve Jilin 1 Gaofen 02A. A Long March-6 rakéta pedig 5 darab, szintén Föld-megfigyelő ún. Ningxia-1 műholdat állított pályára. Itt tudtok részletesen olvasni a küldetésekről.
  • Decemberről 2020 januárjára csúszik a OneWeb új műholdhálózatának első fellövése. A OneWeb (hasonlóan a Stalink-hez) egy globális lefedettségű műholdhálózatot tervez kiépíteni, ehhez legalább 650 műholdra van szükség Alacsony Föld Körüli Pályán (LEO). Az első küldetés az első 30 darab műholdat viszi majd fel, a kazahsztáni Bajkonurból. A műholdakat amúgy összesen 21 Szojuz rakéta fogja majd szállítani különböző kilövőállomásokról (Francia Guyana, Bajkonur, Vosztocsnij), a szolgáltató pedig az európai Arianespace. Hosszabban itt tudtok olvasni a témáról.
  • Megkezdődött a Nemzetközi Űrállomáson az alfa-mágneses spektrométer (AMS) eszköz javítása. Az AMS egy részecskefizikai kutatóeszköz, az ISS-hez kapcsolva a kozmikus sugárzás mérésével kutat sötét anyag és antianyag után. Az eszközt nem úgy tervezték, hogy javítani lehessen, azonban mivel nagyon fontos méréseket szolgáltatott, így egy legalább 4 részesre tervezett űrséta sorozattal próbálják megjavítani. Az első űrsétát pénteken sikeresen végre is hajtotta Luca Parmitano, az ESA, és Drew Morgan a NASA űrhajósa. A következő űrséta jövő hét pénteken várható. Itt tudtok az űrsétákról többet megtudni.
  • Elindult a Hayabusa-2 a Ryugu kisbolygótól, és megkezdte hosszú útját vissza a Földre, fedélzetén a kisbolygóról vett mintákkal. A mintákat tartalmazó kapszula jövő év decemberben fog landolni Ausztráliában, ezután következik a begyűjtött minták részletes elemzése. Az Űrvilág cikkét itt találjátok.
  • Heti színes: itt egy lista a Nemzetközi Űrállomáson elérhető filmekről, sorozatokról, amit az űrhajósok szabadidejükben nézhetnek.
  • Kis szolgálati, láttátok, hogy megújult a hátterünk? Szerintünk nagyon menő, hamarosan majd Facebook-on is tartunk egy ráncfelvarrást.
Kép az űrsétáról, a robotkar végén Luca Parmitano
Forrás: NASA

Űrhírek 2019. április 29.

  • Sikeres static fire teszteken van túl a SpaceX. Az egyik a következő Falcon Heavy fellövés center core-ja, a másik pedig a május 1-jei CRS-17 küldetés hordozója lesz. A Falcon Heavy következő, júniusi indításáról itt már írtunk.
  • Eközben a Starhopper újabb tesztje is közeledik a texasi Boca Chicaban, mely jelenleg hajtómű nélkül várja az újabb Raptor motort, amit helyi lakosok beszámolója szerint folyamatosan tesztelnek McGregorban. A folyamat elég ígéretesnek tűnik, legutóbb már 40 mp-re indították be a hajtóművet, ami már azt sugallja, hogy a Starhopper következő tesztje már rögzítés nélkül fog történni, és több méterre is elemelkedhet a földtől. Itt látható egy rövid videó a második, kb. 2 másodperces Starhopper tesztről, még lerögzítve.
  • A Légierő és a Védelmi Minisztérium közös gyakorlatot tartott, hogyan mentenék ki az Orion, Crew Dragon, Starliner kapszulák űrhajósait egy vészhelyzet esetén. Az NSF írása itt található.
  • A Sierra Nevada Corporation (SNC) új Dream Chaser űrhajójának fejlesztése is jól halad. A Dream Chaser – amit jogosan hívhatunk egy mini-űrsiklónak, – a CRS-2 program keretében, 2021-től fog utánpótlást szállítani a Nemzetközi Űrállomásra, legalább 6 alkalommal. Itt egy hosszabb írás róla.
  • A Japán Űrügynökség (JAXA) űrszondája, a Hayabusa-2, mely a Ryugu aszteroidát vizsgálja, sikeresen megörökítette azt a mesterséges krátert, amit az általa “ledobott” szonda okozott. Idén februárban mintát is vettek az aszteroidából, amit 2020 decemberében szállít vissza a Földre. Itt található egy rövid beszámoló.