Megérkezett a japán HTV-9 az ISS-re

A múltheti start után sikeresen megérkezett a japán űrhivatal (JAXA) HTV-9 teherűrhajója a Nemzetközi Űrállomásra.

A 4 tonna utánpótlást szállító HTV-t Chris Cassidy, a NASA űrhajósa fogta be az űrállomás robotkarjával, és csatlakoztatta a Harmony modul alsó kikötési pontjára. Érdekesség, hogy a HTV pont a rövidesen érkező Crew Dragon kikötési pontja alatt van most. Az automata japán teherhajó 2 hónapig lesz az ISS-hez csatlakoztatva, kipakolása pedig hamarosan megkezdődik.

A jelenleg az ISS-hez csatlakozott űrhajók
A HTV-9 elkapás után

Űrhírek – 2020. május 24.

Érthető módon ez a hét a jövő szerdai Demo-2 küldetésről és az arra való felkészülésről szólt leginkább, de azért volt más történés is.

  • A múlt vasárnapról keddre halasztott Starlink-7 küldetést végül ezen a héten sem sikerült elindítani, ugyanis a Falcon-9 landolási zónájában tomboló trópusi vihar veszélyeztette volna a leszállást és magát az Of Course I Still Love You drónhajót. Mivel a következő, kulcsfontosságú Demo-2 küldetés indításához már túl kevésnek bizonyult volna a visszatérési, majd újbóli kihajózási idő, a SpaceX úgy döntött, hogy mindenképp az első emberes indításuk után pótolják ezt a missziót. Mivel kb. 8-10 napot vesz igénybe, hogy az OCISLY visszatérjen a Demo-2 hordozórakétájával Cape Canaveral kikötőjébe, majd újból elfoglalja helyét a következő landolási területen, valószínűleg június elején hajtják végre az indítást.
  • Ahogy kedden mi is megírtuk, váratlanul bejelentette lemondását Doug Loverro, a NASA emberes küldetésekért felelős vezetője. Május 18-i hatállyal ért véget a hivatása, amit alig fél éve vett át. Saját elmondása szerint “egy év eleji jelentős döntéshozatali hiba” szólt lemondása mellett, amiért magát tette felelőssé és egyedül neki kell viselnie a következményeket. A 27-i Demo-2 küldetés előtt alig másfél héttel ez nem a legjobb időzítés volt, ám mint utólag kiderült, ez szerencsére nem veszélyezteti az utóbbi idők egyik legfontosabb indítását. Helyét Ken Boversox veszi át, aki öt alkalommal repült az űrsiklóval és a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka is volt.
  • Kedden újabb statikus hajtóműtesztet hajtott végre a SpaceX a Starship SN-4 prototípussal és az SN-20 jelzésű Raptorral. A tankolás és a begyújtás a tervek szerint történt, ám a hajtómű leállítása után kisebb tüzek keletkeztek az űrhajó teste körül. lángok valószínűleg azért csaptak fel, mert néhány szelep meglazulhatott vagy leválhatott az SN-4 alján lévő illesztésekről, és így a metán a levegővel érintkezve belobbant. A beépített tűzoltó berendezés végül eloltotta a tüzet és biztonságosan megtörtént az üzemanyagtartályok leengedése, de elővigyázatosságból még másfél napig meghosszabbították a lezárásokat és a SpaceX alkalmazottak se mehettek a tesztpad közelébe. Végül csürtörtök reggel oldották fel a lezárásokat. Úgy tűnik, az SN-4 komolyabb sérülések nélkül vészelte át a nem várt tűzesetet, és néhány napi javítást követően újabb tesztekre készülnek vele a mérnökök, hiszen május 28-ra és 29-re, illetve június 1-jére újabb útlezárásokat írt ki a sheriff hivatal.
  • Szerdán megkezdődött a végső felkészülés a május 27-i Demo-2 indításra, mely 2011 júliusa óta az első emberes indítás lesz az Egyesült Államokból. A két űrhajós, Doug Hurley és Bob Behnken repülőgéppel érkezett meg a Johnson Űrközpontból a Kennedy Űrközpontba, ahol Jim Bridenstine, a NASA igazgatója, és Bob Cabana, az űrközpont vezetője fogadta őket – a Covid-19 vírus miatt előírt szigorú előírások betartása mellett. Egy rövid sajtótájékoztató után az asztronauták elfoglalták lakhelyüket, mely hagyományosan egy tengerparti ház az űrközpont területén.

    A Demo-2 küldetéssel kapcsolatban naponta beszámoltunk és beszámolunk a legfrissebb történésekről, további híreket ezzel kapcsolatban az alábbi linkeken találtok:
    – a szerdai események és fotók az összeszerelt Falcon-9-ről és a Crew Dragon űrhajóról itt és itt
    – a csütörtöki ún. Flight Readiness Review (azaz az indítás készültségi helyzetének vizsgálatára irányuló értekezlet) eredménye
    – a pénteki statikus hajtóműteszt
    – a szombati utolsó főpróba a két űrhajóssal egészen a tankolási folyamat megkezdéséig
  • Szerdán sikeresen elindult az utolsó H-2B japán hordozórakéta a Tanegashima Űrközpontból, mely a szintén utoljára használt HTV teherűrhajót juttatta az űrbe. A teherűrhajó rakterébe mintegy 4 tonna utánpótlást és 2,2 tonna egyéb felszerelést pakoltak a Nemzetközi Űrállomás számára, melyet öt nap után ér majd el az automata vezérlésű űreszköz. Japán jelenleg legerősebb rakétáit, a H-2B-t és a H-2A-t az alacsonyabb üzemeltetési költségű és modernebb H3 rakéta váltja majd fel, ami a HTV-X teherhajót fogja a jövőben Földkörüli pályára juttatni.
  • Csütörtökön megérkezett a Kennedy Űrközpontba annak az Atlas-5 rakétának az első fokozata, mely a júliusban induló új marsjárót, a Perseverance-t juttatja majd az űrbe. Maga a rover és a speciális helikopter is a végső összeszerelési fázisban vannak, és amint a rakéta többi eleme is az űrközpontba ér, megkezdődhet a végső összeszerelés.
  • Az orosz űrhivatal, a Roszkoszmosz is végrehajtott egy sikeres indítást pénteken. Egy Szojuz-2.1b rakéta startolt el Bajkonurból moszkvai idő szerint délelőtt 10:31-kor egy Fregatt második fokozattal, rakterében egy katonai rakétamegfigyelő műholddal. Az orosz védelmi hivatal nem számolt be részletekről, mindössze az indítás sikerességét erősítették meg. Mindössze annyi ismert, hogy a műhold 1600 km és 39000 km közötti magasságú elliptikus pályán fog keringeni a Föld körül.
Bob Behnken és Doug Hurley az utolsó szombati Demo-2 főpróbán
Foto: NASA

SpaceX | Demo Mission-2 küldetés profil

Sok évnyi csúszás és várakozás után, végre elérkezett az idő. A NASA a Commercial Crew Program keretében újra űrhajóst küld a világűrbe, amerikai űrhajóval. Nézzük is a pontos részleteket mire készülhetünk szerda este.

Indítás ideje: 2020. május 27., magyar idő szerint 22:32. Helyi idő szerint az indítás délután 16:32-kor lesz, így nappali startot láthatunk. Ha valamiért nem tudnak időben elindulni, a misszió május 30-ra, szombatra tolódik.
Indítás helye: Kennedy Űrközpont, Florida, LC-39A indítóállás.
Megbízó: NASA, a CCP (Commercial Crew Program) keretében az első emberes küldetés a Nemzetközi Űrállomásra.
Űrhajósok: Doug Hurley a NASA űrhajósa, a küldetés parancsnoka, ő felel az indítási és a landolási műveletekért. Bob Behnken, a NASA űrhajósa a küldetés „Joint Operations” (műveleti) parancsnok, ő felel az ISS-el való randevúért, manőverezésért és a dokkolási műveletekért. A két űrhajós a jelenleg fent tartózkodó 3 fős Expedíció-63 állandó személyzetéhez (Chris Cassidy a NASA, Ivan Vagner és Anatolij Ivanishin a Roszkoszmosz űrhajósai) csatlakoznak. A tervek szerint Bob Behnken űrsétát is végrehajt majd – ő korábbi két űrsikló küldetésén (STS-123 és STS-130) már 6 (!) űrsétát végzett el.

Rakéta: SpaceX Falcon-9, Block 5 konfiguráció. Az első fokozat száma B1058.1, ez lesz az első indítása – személyzetes útra a SpaceX kizárólag új Falcon-9 rakétákat fog használni a NASA kérésére.
Űrhajó: A C206 jelzésű Crew Dragon kapszula – szintén új űreszköz, emberes útra csak új kapszulát használnak majd, újrahasznosításuk majd teherszállító küldetés esetén várható, CRS-2 programban.

Indítás előtti előkészületek
Indítás napján az űrhajósok reggelivel kezdik a napot a NASA legénységi szállásán (T-5 óra), ezután kezdődik az űrruhák felvétele. Beöltözés után az űrhajósok speciális Tesla Model X autóban teszik meg a 14 kilométeres utat a legendás 39A indítóállásra, melyről az Apollo-program űrhajósai is indultak. A startállást 2014-ben vette bérbe a NASA-tól a SpaceX (20 évre), és jelentős felújításokat végeztek rajta. Az asztronauták érkezése a rakétához kb. T-3 órakor várható.

Az űrhajósok lifttel mennek fel a személyzeti hídhoz és szállnak be az űrhajóba (T-2 óra 15 perc). Érdekesség, hogy ez a személyzeti híd (melyet már a SpaceX épített, ezért a hipermodern dizájn) 21 méterrel magasabban van, mint az űrrepülőgépeknél volt. Beszállás után az indítólállás személyzete gondosan becsatolja az űrhajósokat az üléseikbe, mely után bezárják a Dragon ajtaját (T-1 óra 50 perc).
A hátralévő időben az űrhajósok rendszer-ellenőrzéseket végeznek, a földi irányítás pedig az időjárást és a kiürítési zónát figyeli folyamatosan.
Érdekesség, hogy ez lesz az első alkalom, hogy a rakéta üzemanyaggal való feltöltése az űrhajósok beszállása után kezdődik. Az eljáráshoz a SpaceX ragaszkodott, ugyanis a kerozint és a mélyhűtött oxigént biztonsági okokból közvetlenül indítás előtt töltik a rakétába. Minden más korábbi rakéta indításnál (az oroszoknál is) az űrhajósok már a feltöltött rakétába szálltak be. A NASA először hevesen ellenezte ezt a módszert, de végül engedett a SpaceX kérésének.

 Óra/Perc/MpStart előtti események
  -00:45:00SpaceX Repülésigazgató (Launch Director) engedélyt ad az üzemanyag-töltés megkezdésére
  -00:42:00A személyzet híd (Crew Access Arm) visszahúzódik a rakétától
  -00:37:00Dragon vészhelyzeti rendszer aktiválása
  -00:35:00RP-1 (rakéta osztályú kerozin) töltés indul
  -00:35:00Első fokozat LOX (folyékony oxigén) töltés indul
  -00:16:00Második fokozat LOX (folyékony oxigén) töltés indul
  -00:07:00Falcon-9 “engine chill”: hajtóművek hűtése megkezdődik
  -00:05:00Dragon kapszula belső energiára vált
  -00:01:00Fedélzeti számítógép átveszi a visszaszámlálást / utolsó ellenőrzések
  -00:01:00Üzemanyagtartályok túlnyomás alá helyezése
  -00:00:45SpaceX Repülésigazgató engedélyt ad az indításra
  -00:00:03Hajtóművek indítása
  -00:00:00Falcon-9 start
Az indítás fázisai

Indítás után gyorsan zajlanak majd az események és fontos tudni, hogy az emelkedés (de már az üzemanyag betöltés) bármelyik fázisában lehetőség van a küldetés megszakítására. A Dragon-on lévő SuperDraco hajtóművek bármikor biztonságos távolságra tudják menekíteni az űrhajót. Érdekesség, hogy start után 7 megszakítási fázist jelöltek ki, ezek esetében az űrhajó az Atlanti-óceánra különböző helyeire érkezne vissza – a legtávolabbi esetben pl. Írország nyugati partjainál.
Start után kb. 9 perccel az első fokozat az Atlanti-óceánon, a floridai partoktól 510 kilométerre állomásozó “Of Course I Still Love You” nevű drónhajóra fog leszállni.

  Óra/Perc/MpEsemények
  +00:00:58Max Q – Legnagyobb aerodinamikai erőhatás pillanata
  +00:02:30Első fokozat hajtómű-leállás (MECO)
  +00:02:34Első fokozat leválás (stage separation)
  +00:02:36Második fokozat hajtómű-indítás
  +00:07:12Első fokozat “entry burn”: légkörbe visszaérkező rakéta lelassítása 3 hajtóművel
  +00:08:43Második fokozat hajtómű-leállás (SECO)
  +00:08:45Első fokozat “landing burn”: landolás előtti hajtómű-begyújtás
  +00:09:09Első fokozat landolás a drónhajón
  +00:12:02Crew Dragon leválás a második fokozatról
  +00:12:48Dragon orrkúp kinyitás

Út az ISS-re, dokkolás
A sikeres indítás és második fokozat leválása után a Crew Dragon egy 190 km x 205 km orbitális pályára áll, és megkezdi kb. 19 órás útját a Nemzetközi Űrállomásra. Földkörüli pályán az űrhajó automata üzemmódban fog repülni, azonban az űrhajósok többször is átveszik majd az irányítást, hogy teszteljék a Dragon hajtóműveit és manőverező képességeit. A 19 óra alatt az űrhajó folyamatosan emeli majd a pályáját, hogy elérje a Nemzetközi Űrállomás 400 kilométeres magasságát.
Másnap, amikor a Dragon megérkezik az ISS-hez, először 200 méter távolságban megáll, és az űrállomás Harmony moduljának PMA-2 kikötési pontjához igazítja a helyzetét. Ezután nagyon lassú megközelítés kezdődik, és előreláthatólag 17:29-kor dokkol a Dragon a Nemzetközi Űrállomásra – egyúttal történelmet írva, a SpaceX lesz az első privát cég, aki űrhajósokat juttatott a világűrbe és az ISS-re.
A tervek szerint 19:55-kor nyitják ki a zsilipajtókat, és az űrhajósok üdvözlik egymást.

A küldetés időtartama
Az eredeti tervek szerint a tesztküldetés 8 napig tartott volna, azonban mivel az ISS-en jelenleg csak egy amerikai űrhajós tartózkodik (Chris Cassidy), ezért a missziót meghosszabbították. Hurley és Behnken legkevesebb 30 napot, maximum 110 napot töltenek majd fent, a NASA később határozza meg a misszió pontos hosszát. A dátum nagyban függ a következő, már 4 űrhajóst szállító Crew-1 küldetés felkészülési státuszától, illetve a mostani Dragon kapszula dokkolás utáni kiértékelésétől. A Crew-1 már 220 napos misszió lesz, legkorábban ősszel indulhat.

Ledokkolás az ISS-ről, visszatérés
A lecsatlakozás hasonlóan történik majd, mint a dokkolás, csak természetesen fordítva. Ledokkolás után a Dragon nagyon lassan eltávolodik az ISS-től, majd a 200 méteres körből kilépve megkezdi az ereszkedést – mindezt automata üzemmódban. Amint a Dragon egyre közelebb kerül a Földhoz, leválasztják a “trunk”-ot az űrhajó csomagtartóját, (amin vannak a napelemek és a radiátorok, illetve a nem túlnyomásos csomagtér), mely később elég a légkörben. Ezután kerül sor a “deorbit burn”-re, mely a 27000 km/h sebességgel légkörbe belépő űrhajót lelassítja.

Az atmoszféra súrlódásából fakadó hőhatást (kb. 1700 Celsius-fok) a Dragon alján lévő hőpajzs fogja majd fel. Az út végén 4 db ejtőernyő nyílik majd ki (előtte még két lassítóernyő is, ún. drag chute), melyek teljesen lelassítják a kapszulát, ami az Atlanti-óceánba fog csobbanni, Florida partjaitól nem messze. A személyzetet és a kapszulát a SpaceX egyik hajója, a GO Navigator fogja majd az óceánból felvenni, és visszaszállítani Floridába.

Hol tudom nézni az indítást?
Youtube-on, amit Nagy Szabolccsal (Space Station Guys) élőben közvetítünk! Indítás előtt kezdünk 1 órával, kattintsatok a videón található kis harangra, és akkor a Youtube értesít, ha élőben vagyunk. 🙂 Gyertek, jó buli lesz együtt nézni ezt a történelmi eseményt!

Forrás: Geoff Barrett

A DM-2-ről az összes írásunkat a címke alatt találjátok, érdemes olvasgatni, mert rengeteget írtunk már a küldetésről.

A Commercial Crew Program jelvénye
A DM-2 küldetés jelvénye

Köszönjük Geoff Barrett-nek a lehetőséget, hogy használhatjuk a szuper illusztrációit. A honlapját itt találjátok, ha pedig van rá lehetőségetek, támogassátok Patreon-on is!

A Dragon űrhajók bemutatása

A SpaceX amerikai magánűrcég 2020. május 27-én tervezi elindítani a Crew Dragon űrhajót a Nemzetközi Űrállomásra. Ez az Egyesült Államok emberes űrhajózásának egyik mérföldköve lesz, ugyanis 2011 óta nem indult űrhajós amerikai földről, az űrrepülőgép-program befejezése óta. Ebben az időszakban a NASA a Roszkozmosztól vásárolt Szojuz üléseket, hogy fel tudjanak jutni az ISS-re. Ezt a hosszú időszakot fogja most a SpaceX és NASA együttműködése megtörni a május 27-i starttal a legendás 39A indítóállomásról. Mai cikkünkben a Dragon űrhajók történetét mutatjuk be.

Cargo Dragon, a teherűrhajó

A Cargo Dragon (vagy Dragon 1.0) története 2006-ban kezdődik, amikor a NASA a Commercial Orbital Transportation Services (Kereskedelmi Orbitális Szállítási Szolgáltatás) programja keretében megbízta az Orbital ATK-t (ma Northrop Grumman) és a SpaceX-et a Nemzetközi Űrállomásra utánpótlást szállító, automata teherűrhajók kifejlesztésével. Ez a megbízás adta a löketet a SpaceX-nek, ugyanis ezzel együtt egy több milliárd dolláros pénzcsomagot is kaptak a Falcon-9 hordozórakéta és a teherűrhajó kifejlesztésére. A SpaceX ekkor vetette fel először a Cargo Dragon űrhajó terveit.
Négy évvel a bejelentés után, 2010 júniusában a Falcon-9 első tesztrepülésén egy Dragon űrhajó prototípust vitt magával az űrbe. Ezen az űrhajón még nem volt repülési és irányítási szoftver, hőpajzs a visszatéréshez, illetve egyéb kulcsfontosságú elemek se, ugyanis még csak az űrhajó strukturális integritásának és aerodinamikai tesztjét végezték el élesben repülés közben. A teszt sikeresnek bizonyult, így folytatták a fejlesztést az első “rendes” tesztrepülésre. 2010 decemberében indult a Dragon C1 küldetés, ahol már automata repülést hajtott végre a Dragon, tesztelte a Draco hajtóműveit, illetve hőpajzs segítségével visszaereszkedett a Föld légkörébe és leszállt a Csendes-óceánra. Ez volt a második repülése a Falcon-9-nek, ami szintén sikerrel zárult. Ebben a misszióban a Falcon-9 második fokozatát újra beindították, és egy magas, elliptikus pályára állították tesztképpen. A misszión két darab CubeSatot is felvittek az űrbe, illetve Elon Musk poénból elrejtett egy korongnyi francia Bouére sajtot a rakomány közt. Mint ahogy a rakéta, úgy a Dragon is jól vizsgázott, így a NASA-tól zöld utat kapott a SpaceX az első tesztútra az ISS-hez.

A legelső Dragon prototípus

Érdemes megemlíteni, hogy mindkét repülésnél megpróbálták az első fokozatokat ejtőernyővel lelassítani, majd az óceánból elvontatni, de a fokozatok elégtek a légkörben.
2012 májusában indult a Dragon C2+ misszió, ahol már az ISS-hez kapcsolódott a teherűrhajó a Canadarm robotkar segítségével. Ezt a folyamatot nevezzük “berthing”-nek, mely nem egyenlő a dokkolással.

A Dragonról készült képeken jól látszik, hogy a hőpajzs teljesen más mint az űrrepülőgépeken. Itt nem kerámiacsempéket használtak, hanem ún. ablatív borítást. Ezt az anyagot a NASA fejlesztette ki, és PICA-ként ismeretes, a SpaceX pedig továbbfejlesztette a PICA-X verzióra. Ez egy könnyű és olcsó szénszálas borítás, ami tulajdonképpen plazma formájában leválik a kapszula aljáról, így elszállítva a hőt, ami a kinetikus energia átalakításából keletkezett. Ez a borítás többször felhasználható, minden egyes belépéskor csak egy töredéke veszik el.

A híres Dragon C1 a SpaceX Hawthorne-i központjának mennyezetén, élő közvetítések hátterében jól látszódik

A Dragon C2+ misszióval a SpaceX történelmet írt, és az első kereskedelmi vállalat által készített űrhajó, mely csatlakozott az ISS-hez. 2012 októberében a CRS-1 misszió keretében a SpaceX első kereskedelmi útját tette az űrállomásra a Dragonnal. Összesen 905 kg hasznos terhet vittek fel az ISS-re, amiben 66 új kísérleti elem is volt. Szintén 905 kg terhet hoztak vissza, többek közt értékes tudományos kutatások eredményeit. A CRS-programmal a SpaceX-nek egy stabil bevételforrása alakult ki, és ekkor indultak be a kereskedelmi műholdindításaik is. Így kellő mennyiségű pénzt tudtak fordítani a visszatérő-újrafelhasználható fokozatok kifejlesztésére. A CRS-program első felében a SpaceX-től 20 indítást vásárolt a NASA, az utolsó, CRS-20 idén márciusban indult. Összesen egy kudarc volt: a CRS-7-est elvesztették, amikor a rakéta emelkedés közben felrobbant. A CRS-12 misszió volt az utolsó, amikor újonnan épített kapszula ment az ISS-re, onnantól végig újrafelhasználták a korábban repült kapszulákat. A Cargo Dragon pályafutása alatt 43 438 kilogramm utánpótlást szállított az ISS-re, többek közt dokkolómodult, kamerákat, felfújható modult, tudományos kísérleteket, CubeSatokat, felszerelést, illetve alapvető szükségleti cikkeket. Több mint 33 tonna rakományt tudott visszahozni a Földre összesen.

Cargo Dragon adatok:

Újrafelhasználhatóság: a kapszula rész, max. 3x használták újra
Hordozórakéta: Falcon-9
Tömeg (rakomány nékül): 4200 kg
Max. rakomány: 6000 kg az ISS-re (vákuumban/nyomás alatt)
Max. rakomány visszahozatal: 3000 kg (nyomás alatt), 3500 kg (vákuum)
Raktér térfogata: 10 m3 (kapszula), 14 m3 (vákuumban lévő raktér)
Hosszúság: 6,1 m
Szélesség: 3,7 m
Áramforrás: napelemtáblák
Hajtóművek: Draco gázdinamikai fúvókák, ezeket használják randevúkor, manőverezéshez és a visszatérő pályára álló manőverhez is (deorbit burn)
Státusz: nincs használatban
Első repülés: 2010. június 4. – Dragon prototípus, Falcon-9 első misszió
Utolsó repülés: 2020. március 7. – CRS-20 utánpótlási misszió

Dragon CRS-18 indítás, a Falcon-9 Block 5 verziójával

Cargo Dragon XL

A Cargo Dragon holdutazásra képes változata. 2020 márciusában a NASA bejelentette, hogy a SpaceX a Gateway Logistics Services (Gateway Űrállomás Logisztikai Szolgáltatások) megállapodása keretében egy egyszer használatos Dragon űrhajót fejleszt ki, hogy az a Lunar Gateway Platform holdkörüli űrállomásra utánpótlást szállíthasson. Ezt a változatot Falcon Heavy-vel indítanák, és akár egy évig is a Gateway-nél tartózkodhat majd. 5 tonnásra tervezik a szállítóképességét, fontos szerepet fog játszani a Gateway ellátásánál.

A Crew Dragon, az új űrtaxi

A legjobbat hagytuk utoljára, így elérkeztünk a Dragon 2-höz, vagy más néven Crew Dragon-hoz. Ennek a verziónak a fejlesztése 2011-re tehető, amikor a NASA 75 millió dollárt adott a SpaceX-nek a Commercial Crew Development 2 (Kereskedelmi Személyzet-indítás Fejlesztés 2) program keretében egy abort system (küldetésmegszakító-rendszer) kifejlesztésére. A CCDev-2 program követelménye volt, hogy egy űrkapszula prototípust kell építeni. 2011 októberében a NASA elfogadta a SpaceX javaslatát egy beépített küldetésmegszakító-rendszerre. Ez a Mercury/Szojuz/Apollo-féle mentőtorony célját szolgálja, de a torony helyett beépített hajtóművekkel húzzák el az űrhajót, a rakéta meghibásodása esetén. Ehhez a rendszerhez a SpaceX a Draco hajtóművek továbbfejlesztett változatát, a SuperDraco hajtóműveket használja.

2012-ben kezdték tesztelni ezt a hajtóművet a McGregorban lévő telephelyen, sikerekkel. A hajtómű hipergol hajtóanyagot használ a megbízható és gyors gyújtás érdekében, amire egy vészhelyzet esetén is nagy szükség van. Az űrhajót elejétől fogva 7 személyesre tervezték, illetve lehet növelni a rakomány tömegét a legénység csökkentésével, vagy teherűrhajóként lehet használni legénység nélkül. A CRS-program második fázisában már ezt az űrhajót fogják használni teherszállításra a Cargo Dragon helyett.
2012 nyarán 440 millió dollárt kapott a SpaceX a NASA-tól a további fejlesztésekre. 2013-ban kezdődtek az ejtőernyőtesztek, az első teszt alkalmával egy 5400 kilogrammos objektumot 2400 méteres magasságból ledobtak egy helikopterrel, direkt forgást előidézve. A fékezőernyők és főernyők is jól vizsgáztak, a tesztek folytatódtak.

Teltek az évek, és a jármű egyre kifinomultabbá vált, a végsőhöz hasonló formáját 2015-ben vette fel, amikor egy Pad Abort Test-et hajtottak végre. Beindították a küldetésmegszakító-rendszert az indítóálláson, a teszt pedig sikerrel zárult. Időközben kifejlesztették az életfenntartó-rendszereket a Paragon Space Development Corporation segítségével, illetve a PICA-X hőpajzs harmadik verzióját is megalkották a járműhöz, az újrafelhasználhatóság növelése céljából. Ejtőernyők helyett eredetileg a SuperDraco hajtóművekkel szerettek volna leszállni egy betonpályán, de ezt a tervet végül a NASA kérésére elvetették, mert túl kockázatos volt – maradtak a klasszikus ejtőernyőknél. Ilyenkor már az űrruha fejlesztése is javában folyt: 2012-ben kereste meg a SpaceX az Orbital Outfitters céget az űrruhák tervezésével kapcsolatban, a dizájnhoz pedig a Disney jelmeztervezőjét, José Fernandezt kérték fel. A design után a SpaceX mérnökök “használhatóvá” építették a ruhát, hogy megfeleljen a NASA követelményeknek.

2017-ben szerződtettek egy Hold körüli Crew Dragon utat Falcon Heavy-vel, de ezt később törölték a Starship-program javára. Ugyanebben az évben publikálták az űrruha-dizájnjukat. Fontos megjegyezni, ezek az űrruhák csak a kabinon belüli tartózkodásra vannak tervezve, nem űrsétára.
Maga az űrhajó az univerzális NASA Docking Systemet használja. A Crew Dragon a Cargo Dragonnal ellentétben dokkol, saját Draco hajtóművek segítségével, nem használja a Canadarmot. 3300 kg terhet vagy legfeljebb 7 asztronautát tud szállítani (a NASA missziók csak 4 ülést igényelnek majd). A hajó teljesen automatizált az indítástól a dokkolásig, de a legénység bármikor be tud avatkozni. Egyszerű, tiszta belső tere van, és értintőképernyős paneleket használnak, de biztonsági okokból analóg gombok is találhatóak a panelek alatt.
Az űrhajóban fülkés vákuum WC is található. A Cargo Dragonhoz hasonlóan van egy raktér a kapszula alatt, itt találhatóak a napelemek (hozzásimulnak a testhez, nem kihajthatóak, ez növeli a megbízhatóságot), illetve még itt találhatóak a radiátorok, amik elpárologtatják a felesleges hőt. 210 napot tölthet az űrben dokkolva az űrállomáshoz, mely a NASA követelménye volt.

2019. március 2-án először indították a Crew Dragont a Demo-1 misszió keretében az ISS-hez egy személyzet nélküli küldetésre. Sikeren dokkolt az ISS-hez, majd Anne McClain amerikai űrhajósnő és David Saint-Jacques kanadai űrhajós kinyitották a Crew Dragon ajtaját és üdvözölték Ripley-t, az űrhajó “utasát”, aki egy szenzorokkal ellátott tesztbábu volt. Március 8-án ledokkolt az ISS-ről, majd visszatért a Földre. A misszió teljes siker volt.

Crew Dragon közelíti meg az ISS-t – talán a leghíresebb kép a küldetésről

2020. január 19-én az In-Flight Abort Test került végrehajtásra, egy másik Dragonnal (az előző megsemmisült egy hajtóműteszt közben, mely hónapokkal vetette vissza a programot). A Falcon-9 hajtóműveit Max-Q (maximális aerodinamikai nyomás) után leállították (ekkor a jármű már átlépte a hangsebességet). A leállítás után pár pillanattal beindították a küldetésmegszakító rendszert, ami sikeresen elhúzta a kapszulát a felrobbanó rakétától. Várható volt, hogy felrobban a rakéta, ugyanis hatalmas nyomások érték elváláskor, a SpaceX nem tervezte a rakéta bármiféle további használatát.
Mivel az összes eddig teszt sikeres volt, és az első kapszula robbanása miatti problémákat is elhárították, az űrhajó készen állt az emberes repülésre.

In-Flight-Abort teszt – pillanatokkal ezután szedték darabokra az aerodinamikai erők a Falcon 9-et.

Crew Dragon adatok

Újrafelhasználhatóság: A kapszulát igen, de csak teherűrhajóként. Emberes útra kizárólag új Dragont használnak majd.
Hordozórakéta: Falcon-9
Tömeg (rakomány nékül): 9525 kg
Max. rakomány: 6000 kg az ISS-re (vákuumban/nyomás alatt)
Max. rakomány visszahozatal: 3000 kg (nyomás alatt), 3500 kg (vákuum)
Személyzet: 7 fő (4-et igényel a NASA)
Raktér térfogata: 9,3 m3 (kapszula), 12,1 m3 (vákuumban lévő raktér)
Hosszúság: 8,1 m
Szélesség: 4 m
Áramforrás: napelemtáblák a raktér oldalán
Hajtóművek: Draco gázdinamikai fúvókák, ezeket használják dokkoláskor, manőverezéshez és a visszatérő pályára álló manőverhez is (deorbit burn), Superdraco hajtóművek abort esetén
Státusz: aktív
Első repülés: 2019. március 2. – Demo -1 misszió az ISS-re

A Crew Dragon belső tere

2020. május 27-én indul el a Crew Dragon Bob Behnkennel és Doug Hurley-vel, a Demo-2 misszió keretében az ISS-re. A blogon még rengeteg sok infót találhattok majd a misszióról, űrhajósokról, és azokról a dolgokról és emberekről akik mögöttük állnak, klikk ide az összes írásunkért. Kövessetek bennünket Facebookon is, illetve május 27-én, ha minden a terv szerint halad, élőben fogjuk közvetíteni a történelmi indítást Nagy Szabolcs ISS-fotóssal. Tartsatok velünk!

Bob Behnken és Doug Hurley a Crew Dragon szimulátorban gyakorlatozás közben

Sikeres japán indítás az ISS-re

Tegnap délután elindult a japán HTV-9 teherűrhajó a Nemzetközi Űrállomásra.

A japán űrhivatal (JAXA) H-IIB rakétájával indult a teherhajó a Tanegashima Űrközpontból indult, és 5 nap múlva éri el az ISS-t. A HTV-9 4 tonna utánpótlást szállít, többek között új lítium-ion akkumulátorokat is, melyeket idén fognak több űrsétával felszerelni az állomásra.

Forrás: MHI Launch Services

Egy legendás korszak vége – STS-135, az űrrepülőgép-program utolsó útja

2011. július 8-án indult az utolsó űrsikló a világűrbe, a program 135. küldetése egy legendás, bár tragédiákkal fémjelzett korszakot zárt le az amerikai űrutazás történetében.

„The space shuttle spreads its wings for one final time for the start of a sentimental journey into history”
“Az űrsikló még egy utolsó alkalommal kitárja szárnyait, hogy megkezdje szentimentális utazását a történelembe.”
Rob Navias, NASA kommentátor az Atlantis indítása után

Az utolsó misszió előzményei

A Columbia űrsikló 2003-as balesete után George W. Bush elnök bejelentette, hogy a Nemzetközi Űrállomás elkészülése után az űrrepülőgépek nyugdíjba vonulnak, egyúttal életre hívta a Constellation-programot (ez lett a későbbi Space Launch System – SLS, mely a mai napig csigalassúsággal halad). Az Űrállomás építésének befejezését 2010-re tervezték, azonban a csúszások miatt ez végül 2011-re tolódott ki.
A Columbia balesete után minden űrsikló küldetés rendelkezett egy „mentőmisszióval” is, mely egy esetleges meghibásodás esetén indulhatott volna a szerencsétlenül járt űrhajósok megmentésére. Így egy küldetésre két űrrepülőgépet és két személyzetet készítettek fel, a mentőmissziók pedig általában STS-3XX jelzést kaptak, azonban végül sosem került sor ilyen indításra.

2 űrsikló az indítóálláson: elől az STS-125 (Atlantis), hátul pedig az STS-400 mentőmisszió (Endeavour)

2010 novemberében a NASA akkori adminisztrátora, Charlie Bolden (egykori űrhajós) aggodalmát fejezte ki, hogy a tervezett STS-133 és STS-134 küldetések után szükség lesz még egy útra, mert a kereskedelmi teherszállító űrhajók elkészültéig biztosítani kell az utánpótlást az ISS-en. Bár a NASA 2011-es költségvetésében előszőr nem volt fedezet még egy útra, végül egy külön törvénykiegészítéssel biztosították azt.
Az Endeavour utolsó útjának, az STS-134 mentőküldetésére az Atlantist jelölték ki, STS-335 jelzéssel. Ez a misszió lett végül az utolsó út, az STS-135. 2003 óta először fog űrsikló mentőküldetés nélkül az űrbe indulni, ugyanis időközben a másik két űrrepülőgép, az Endeavour és Discovery szétszerelése már megkezdődött.
Ha esetleg bármilyen okból az Atlantis nem tud visszatérni (a félelmek főképpen az űrsikló hővédő tégláira vonatkoztak), akkor a személyzet az ISS-en marad, és később majd egyesével, Szojuz űrhajókkal térhet vissza. Az asztronauták ezért Oroszországban is jártak az indítás előtt, és személyre szabott orosz (Szokol) űrruhákat, és Szojuz-üléseket is kaptak, melyeket aztán magukkal vittek az útra.

A személyzet ezúttal csak 4 főből állt (a fenti okok miatt), mindegyikül már tapasztalt űrhajós. Érdekesség, hogy ilyen kis legénység utoljára 28 évvel korábban utazott űrrepülőgéppel, 1983-ban a Challanger által végrehajtott STS-6 küldetésen.

A küldetés feladatai

A legfontosabb feladat az ISS ellátmányának biztosítása 2012-ig, amikor a kereskedelmi cégek átveszik az űrállomás utánpótlás-szállítását a Commercial Resupply Services (CRS) program keretében. Később, 2012 májusában a SpaceX lesz az első magáncég, aki egy tesztküldetés keretében eljut a Dragon kapszulával az ISS-re, és 2012 októberében pedig a CRS-1-el megkezdődik a tényleges utánpótlás-szállító program.

A kb. 6 tonna súlyú ellátmányt és tartalék alkatrészeket a Raffaello többcélú logisztikai modul segítségével szállítják fel, mely az Atlantis rakterében kerül elhelyezésre, és dokkolás után a robotkarral csatlakoztatják majd a Harmony modulhoz. A Raffaellot visszafelé szeméttel, és meghibásodott/felesleges eszközökkel töltik majd meg. Mivel az űrsiklón csak 4 fős személyzet utazik, ezért az Atlantis középső fedélzetét is ellátmánnyal töltik fel.
Az űrsikló rakterében helyett kapott az ún. Lightweight Multi-Purpose Carrier (LMC) platform is, mellyel a Robotic Refueling Mission (RRM) nevezetű kísérleti eszközt viszik fel. Az RRM-et az űrállomás egyik külső tároló platformjára fogják elhelyezni, és egy jövőbeli űreszköz „feltankolásának” a lehetőségét fogják vizsgálni.

Az LMC platform visszafelé is hoz majd szállítmányt: a 2010-ben már egy űrséta során leszerelt, a hűtőrendszer egyik meghibásodott szivattyúját (Pump Modul, PM) juttatja majd vissza. Az új RRM eszközt, és a visszahozandó PM-et egy űrsétával fogják majd az űrhajósok a raktérből ki,- és behelyezni. A kis létszámú űrsikló legénység, és a viszonylag rövid felkészülési idő miatt az űrsétákat az ISS személyzete fogja majd végrehajtani. 
Az Atlantis egy kísérleti pikoműholdat is visz magával, melyet majd az űrállomásról való ledokkolás után állít majd pályára. A PSSC-2 (Picosatellite Solar Cell Testbed 2) nevű műhold a 180. és egyben utolsó űreszköz melyet űrrepülőgép állít majd pályára.

Chris Ferguson, Doug Hurley, Sandy Magnus és Rex Welhiem egy sajtótájékoztatón, háttérben az indítóállásra tartó Atlantis

Indítási előkészületek, start

A több hónapig tartó felkészítés után az Atlantis június 1-jén gördül ki az OPF (Orbiter Processing Facility) épületéből a 39A indítóállás felé. Érdekesség, hogy eközben alig pár kilométerrel arrébb az Endeavour űrsikló landolt a Kennedy Űrközpont 15-ös kifutópályáján, visszatérve az STS-134-es küldetésről. Természetesen hatalmas érdeklődés előzte meg az űrrepülőgép utolsó útját, és a NASA is nagy ünnepségeket szervezett a dolgozóknak és a médiának. Barack Obama amerikai elnök is meglátogatta családjával a még felkészítés előtt álló Atlantist.

Az Atlantis az indítás előtti este

Az Atlantis végül július 8-án indult útjára, bár az indítás előtti nap még kedvezőtlennek tűnt az időjárás, később azonban kitisztult az idő. A visszaszámlálás T-31 másodpercnél leállt, mert a rendszer úgy érzékelte, hogy egy folyékony oxigént szállító kar nem húzódott megfelelően vissza az űrhajótól. Az irányítóközpontban ülő technikusok végül az egyik indítóálláson lévő kamera segítségével megbizonyosodtak, hogy minden rendben van és kb. 2 perc után folytatódhatott a visszaszámlálás. Az Atlantis sikeresen elindult és ezzel megkezdődött az űrrepülőgép-program utolsó, 12 naposra tervezett útja.

Első és második nap Föld körüli pályán

Pályára állás után a szokásos műveletek kezdődtek meg: a raktérajtók, és a kommunikációs antenna kinyitása, illetve a robotkar ellenőrzése.
Második nap különleges reggeli ébresztőre keltek az űrhajósok: a Marshall Űrközpont többtucatnyi munkatársa egy előre felvett videóban kívánt sok szerencsét a legénységnek. Ezen a napon került sor a Columbia balesete óta bevezetett „TPS Survey”-re: az űrsikló borításának és hővédő tégláinak részletes lefotózása és vizsgálata a robotkar végére helyezett speciális kamerákkal és szenzorokkal. A folyamat kb. 5 óra hosszat tartott, és az űrhajósok még aznap megkezdték az előkészületeket a másnapi dokkolásra. Két kisebb pályakorrekció végrehajtására is sor került.

Harmadik nap – Dokkolás

Következő nap megérkezett az Atlantis az ISS-hez, de még a dokkolás előtt, 180 méterrel az Űrállomás alatt az űrsikló egy 360 fokos “bukfencet” hajtott végre, hogy az ISS űrhajósai alaposan le tudják fotózni az Atlantis hasán lévő hővédő téglákat, sérüléseket keresve. A manőver után az űrsikló sikeresen dokkolt a PMA-2 modulhoz, ez volt az Atlantis tizenkilencedik, és az űrrepülőgépek utolsó dokkolása a Nemzetközi Űrállomásra. A zsilipajtók kinyitása után az űrhajósok üdvözölték egymást, és ezzel 10 főre nőtt az ISS-en lévő űrhajósok száma. Még aznap az irányítóközpont jelentést kapott a Védelmi Minisztériumtól, hogy egy régi orosz műhold, a Kozmosz-375 másnap délben az ISS-Atlantis komplexum pályáját keresztezheti, de később megállapították, hogy nincsen veszély, és nincs szükség pályaemelésre sem.

Az ISS és az Atlantis személyzete

Negyedik nap – A Raffaello csatlakoztatása az Űrállomáshoz

Másnap, július 11-én Sandra Magnus, és Doug Hurley a Canadarm-2 robotkar segítségével kiemelték az űrsikló rakteréből a Raffaello modult, és a Harmony modul alsó kikötési pontjára csatlakoztatták. A földön közben döntés született a küldetés 1 napos meghosszabbításáról, ugyanis a pontos indítás, és az első három nap takarékos üzemmódja miatt bőven maradt az Atlantis üzemanyagcelláiban energia. A plusz egy napot az űrhajósok a Raffaello ki-, és bepakolásával tölthetik majd. Chris Ferguson parancsnokot arról is tájékoztatták, hogy nincs szükség a hővédő téglák további vizsgálatára, ugyanis a rendelkezésre álló fényképek alapján a mérnökök nem találtak megrongálódott kerámiacsempéket.

Az Atlantis az ISS-en – itt már kiemelték a Raffaello modult

Ötödik nap – Űrséta

Következő nap az ISS Expedíció-28 két űrhajósa, Mike Fossum és Ron Garan készült űrsétára.
Az űrséta feladatai a következők voltak: a meghibásodott szivattyúmodul átmozgatása az ISS egyik külső tárolómoduljáról az űrsikló rakterébe, az RRM eszköz kivétele az Atlantis rakteréből, és a Dextre robotkar egyik tárolójára helyezése. További feladatok voltak még a Canadarm2 robotkart tartó szerkezet megjavítása: ezt az előző, STS-134 úton helyezték fel a Zarja modulra, jelentősen kibővítve ezzel a robotkar hatótávját. Azonban az eszköz egyik vezetéke beszorult, és a megfelelő működés érdekében ki kellett szabadítani. Sor került még a MISSE-8 nevű anyagkísérleti panel kihelyezésére, illetve a PMA-3 adapter külső részére helyeztek fel egy hővédő paplant, mely jelentős napfénynek volt folyamatosan kitéve.
Fossum és Garan 6 óra és 31 perc alatt sikeresen végzett a teendőkkel, eközben a személyzet (Hurley és Magnus kivételével, akik a robotkart kezelték a Cupola modulból) az ISS belsejében megkezdte a Raffaello kipakolását.

Hatodik, hetedik, nyolcadik nap – A rakomány kipakolása

Július 13-án a reggeli ébresztőt Sir Elton John videózünete szolgáltatta az űrhajósoknak. A két nap nagyrészt a Raffaello, és az űrsikló középső fedélzetén lévő rakomány kipakolásával telt, illetve számos TV interjút is adtak az űrhajósok. A hetedik napi ebédre egy “All American” menüt állítottak össze, az étlapon volt marhaszegy, grillcsirke, sült bab, kukorica és almás pite is. Az ebédet a NASA élőben közvetítette. Aznap délutánra a személyzet pihenőidőt is kapott. Lefekvés után azonban az űrhajósok egy riasztásra ébredtek: az Atlantison lévő 5 független számítógép egyike (GMC-4) hibát jelzett, de Chris Ferguson parancsnok kb. 1 óra alatt a földi irányítás segítségével elhárította a problémát. A legénység a riasztás miatt 30 perccel tovább aludhatott és reggeli után Ferguson és Hurley sikeresen újraindította a meghibásodott számítógépet.
Aznap reggel Sir Paul McCarthy ébresztette az asztronautákat. A nyolcadik napon is folytatódott a rakomány ki,- és bepakolása, illetve délután Barack Obama egy jóhangulatú telefonhívásban is üdvözölte az űrhajósokat. A nap végére az ellátmány 70%-nak kipakolásával végeztek.

Az “amerikai” ebéd közben

Kilencedik és tizedik nap

Július 16-án, a küldetés kilencedik napján is folytatódott a logisztikai munka: Walheim és Fossum egy leendő orosz űrsétához szükséges eszközöket pakolt a Quest zsilipmodulba, Hurley és Garan pedig az űrsikló középső fedélzetére rögzített visszahozandó csomagokat. Sandra Magnus eközben mintákat vett az Űrállomás légköréből, melyet a Földön fognak majd kielemezni. Az Atlantis legénysége egy videót is rögzített, melyben a programban résztvevőknek kösztönték meg a munkájukat, illetve tisztelegtek az amerikai űrhajózás nagy alakjai előtt: Alan Shepard, John Glenn, Neil Armstrong, Eugene Cernan és John Young neve is elhangzott a köszöntőben.
Tizedik nap reggel a Stennis Űrközpont dolgozói ébresztették az űrhajósokat. Aznapra a szállítmány átpakolásának befezejése volt a program, mellyel sikeresen végeztek is, és a Raffaello zsilipajtaját is bezárták. Doug Hurley és Rex Walheim iskolások kérdéseire válaszoltak, Satoshi Furukawa és Sandra Magnus (aki nagy focirajongó hírében állt) pedig a női futball-világbajnokság döntőjét nézték meg együtt. A nap további részére pihenőt kaptak az űrhajósok.

Tizenegyedik nap – A Raffaello visszaemelése, búcsúzás

Július 18-én a Johnson Űrközpont munkatársainak ébresztőjére kelhettek az űrhajósok. Reggeli után Hurley és Magnus a Canadarm2 robotkar segítségével a Raffaello modult visszahelyezték az Atlantis rakterébe. Ezután kezdődött meg a búcsúceremónia, melynek során Chris Ferguson, bemutatta azt az amerikai zászlót, amit az Atlantis magával hozott. A zászló érdekessége, hogy az űrrepülő első útján, az STS-1 küldetésen is megjárta a világűrt. “A zászló mindaddig a Nemzetközi Űrállomáson marad, míg legközelebb amerikai űrhajó jön érte.” – mondta az Atlantis parancsnoka.

Chris Ferguson (mikrofonnal) a ceremónia közben

Innen származik a híres “Capture the flag” mondás, amit a Commercial Crew Programmal kapcsolatban sokszor hallhattunk. A Boeing és a SpaceX versenyéből most a SpaceX juttathat újra amerikai űrhajóst, amerikai űrhajóval a Nemzetközi Űrállomásra – legalább is jelen sorok írásakor, május 27-én indul a DM-2 küldetés. A dolog külön érdekessége, hogy Doug Hurley, aki az STS-135 pilótája volt, most a DM-2 parancsnokaként személyesen lehet ott a zászló “visszaszerzésekor”. A zászló vissszatérte után, legközelebb akkor viszik csak az űrbe megint, ha az egy Földön túli expedíció lesz.
Az elbúcsúzás és köszönetnyilvánítások után az űrsikló személyzete visszatért az Atlantisba, és bezárták a zsilipajtót.

A híres zászló

Tizenkettedik nap – Ledokkolás az ISS-ről

Július 19-én korán reggel az Atlantis lecsatlakozott a Nemzetközi Űrállomásról, és megkezdte a távolodást. 180 méter távolságban az űrsikló megállt, és a pozícionáló fúvókák segítségével lassan körberepülték az űrállomást, alapon lefényképezve azt, későbbi elemzések céljából. A robotkar segítségével mégegyszer átvizsgálták az űrsikló borítását, űrszemét, vagy mikrometeoritok által okozott sérüléseket keresve. A képeket a földi személyzet gyorsan ki is értékelte, és nem találtak semmilyen sérülést.

Tizenharmadik nap – Utolsó nap az űrben

Az utolsó űrben töltött nap reggelén a Kennedy Űrközpont munkatársai köszöntötték a személyzetet.
Ezen a napon került sor a PSSC-2 nevű pikoműhold pályára bocsátására, illetve az űrhajósok több interjút is adtak az országos csatornáknak. A nap nagy részében a másnapi landolás előkészületei zajlottak, többek között Ferguson és Hurley egy szimulátoron gyakorolta újra a leszállást.
Aznap este, a New York-i Empire State Building felhőkarcolót piros-fehér-kék színekben világították ki, így tisztelegve az űrrepülőgép-program 30 éve előtt.

Az utolsó landolás – egy korszak lezárul

Július 21-én elérkezett a leszállás napja, az utolsó űrrepülőgép legénységét pedig az amerikai himnusszal keltették. A himnusz után a NASA legendás űrhajósnője Shannon Lucid köszöntötte az űrhajósokat, illetve megköszönte a programban résztvevő összes ember munkáját, akik a “szívüket és a lelküket” adták az űrsikló-programhoz.

Shannon Lucid az irányítóközpontban

Az Atlantis megkezdte az utolsó ereszkedését, és hamarosan feltűnt az éjszakai Florida egén. Ahogy Rob Navias, NASA kommentátora fogalmazott: “Piercing the pre-dawn skies, the Space Shuttle announces its arrival at the lauch site with its signature sound of twin sonic booms, having gone subsonic, for the last time. “ – “Utoljára a hajnali égen áttörve, az Űrsikló a jellegzetes kettős hangrobbanással jelenti be érkezését.”

A landolás közben Rob Navias gyönyörű szavakkal búcsúzott az űrrepülőgép-programtól:

“Having fired the imagination of a generation, a ship like no other, its place in history secured, the shuttle pulls into port for the last time. Its voyage, at an end.”“Egy semmi máshoz sem fogható hajó, mely egy egész generáció képzeletét ragadta meg, és biztosította helyét a történelemben, utoljára kötött ki. Utazása végetért.”

A sikeres landolás és megállás után Chris Ferguson parancsnok a következő szavakkal zárta az Űrsikló utolsó útját:
“Mission complete, Houston. After serving the world for over 30 years, the shuttle has earned its place in history, and it has come to a final stop.” – “Küldetés teljesítve, Houston. Miután az Űrsikló 30 évig szolgálta az egész világot, kiérdemelte méltó helyét a történemben, és végleg megállt.”

Az Atlantis főfutóművének (Main Landing Gear) helye

Fontosabb repülésadatok

Űrsikló: Atlantis ( az űrsikló-program 135. és egyben utolsó, az Atlantis 33. küldetése)
Parancsnok: Chris Ferguson (harmadik űrutazása)
Pilóta: Doug Hurley (második űrutazása)
Küldetés specialisták: Sandra Magnus (harmadik űrutazása) és Rex Walheim (harmadik űrutazása)
Start, indítóállomás: 2011. július 8. Cape Canaveral, LC 39-A
Időtartam: 200 keringés, 12 nap 18 óra 27 perc 52 mp
Magasság: 350 km
Landolás: 2011. július 21. Cape Canaveral

A személyzet balról jobbra:Rex Walheim, Doug Hurley, Chris Ferguson és Sandra Magnus 

Források
spacefacts.de
Wikipedia
NASA
NASA / STS-135 Press Kit