A nap képei 188# – A DM-2 lecsatlakozása az ISS-ről

Pár szuper kép Bob Behnken és Doug Hurley távozásáról.

Jim Bridenstine, a NASA vezetője a houstoni irányítóközpontból követte az eseményeket
Bob Behnken a Dragon Endeavour-ben
Távozik a Dragon, jól látszik az egyik Draco hajtómű működés közben
Az Endeavour fedélzetén
Az ISS a Dragon infrakamerájának a képén, távolodás közben

DM-2: Leválás a Nemzetközi Űrállomásról

(A cikket folyamatosan frissítjük az új hírekkel, élő közvetítésünk a Youtube-on 00:30-kor kezdődik.)

Köszönjük mindenkinek aki éjjel velünk tartott! A Dragon Endeavour sikeresen levált a Nemzetközi Űrállomásról, és magyar idő szerint vasárnap 20:42-kor száll le a Mexikói-öbölben, Pensacola mellett. Élő közvetítésünk este 19:00-kor kezdődik tartsatok újra velünk!

00:21
Pár perc és kezdjük az élő adást, gyertek minél többen!

00:03
Bob és Doug már beöltözve, rendszerellenőrzéseket végeznek éppen.

23:36
Bezárták a zsilipajtót, előtte azonban még kisebb “tömeg” jelent meg. 🙂

23:20
Elkezdődött a hivatalos közvetítés! Hamarosan kezdünk majd mi is. 🙂 Csak addig még sok kávé…

23:18
A mai esemény legfontosabb mozzanatai magyar idő szerint.
23:35 beszállás a Dragonba
23:45 Dragon zsilipajtó bezárás
01:20 utolsó GO/NO-go
01:30 lecsatlakozási parancs, a rögzítők szétkapcsolása
01:34 lecsatlakozás
01:35 departure burn 0
01:40 departure burn 1
02:27 departure burn 2
03:14 departure burn 3
04:41 departure phasing burn
06:30 alvási periódus kezdete

23:01
A mai leválás és a holnapi leszállás pontos menetrendje. +6 órát kell hozzáadni, és akkor kapjuk meg az események idejét magyar idő szerint.

19:51
Jim Bridenstine bejelentette, hogy folytatódnak az előkészületek, és a DM-2 elsődleges leszállási helye a Pensacola melletti kijelölt zóna. Logikus lépés, ez a helyszín van a legtávolabb a Florida felé közeledő Isaias hurrikántól.

Bob Behnken már a pakolással is kész van, és türelmetlenül várja a visszatérést.:)

Délután lezajlott a búcsúceremónia az ISS-en, az Expedíció-63 személyzete köszönt el Bobtól és Dougtól.

A DM-2 küldetés vége – Minden fontos tudnivaló a landolásról

A jelenlegi tervek szerint a hétvégén tér vissza Bob Behnken és Doug Hurley, mellyel befejeződik a történelmi Demo Mission-2 küldetés. Nézzük is a pontos részleteket, hogy mire számíthatunk.

A DM-2 űrhajósai: Bob Behnken és Doug Hurley

(A küldetéssel kapcsolatos összes korábbi cikkünket itt olvashatjátok.)
Bob Behnken és Doug Hurley május 30-án indult a Nemzetközi Űrállomásra, a történelem során előszőr egy magáncég által fejlesztett és üzemeltetett űrhajóval, a Crew Dragonnal. A NASA két veterán űrhajósa két hónapot töltött az ISS-en, ezalatt számtalan tudományos kísérletet, karbantartást végeztek el, kisegítve ezzel az Expedíció-63 három fős személyzetét. Bob Behnken 4 űrsétát is végrehajtott az űrállomás parancsnokával, Chris Cassidyvel, amiken az ISS akkumulátorainak a cseréjét fejezték be.

Bob és Doug küldetése azonban most véget ér, és a Crew Dragon első alkalommal érkezik vissza űrhajósokkal a fedélzetén.
Ne felejtsétek, hogy szombat éjjel az ISS-ről való lecsatlakozást, vasárnap este pedig a leszállást is élőben közvetítjük Youtube-on! Gyertek és nézzétek velünk az izgalmas eseményt!

Az Endeavour-re keresztelt űrhajó távozása és visszatérése várhatóan a következőképpen fog alakulni (az időpontok magyar idő szerint vannak):
Július 31. péntek, 16:45 – Sajtótájékoztató az ISS amerikai űrhajósaival (Chris Cassidy, Bob Behnken, Doug Hurley)
Augusztus 1. szombat, 15:15 – Búcsúceremónia a Crew Dragon távozása előtt
Augusztus 2. vasárnap, 01:34 – Az Endeavour leválik az ISS-ről (undocking)
Augusztus 2. vasárnap, 20:42 – Az Endeavour csobbanása (splashdown)
Augusztus 2. vasárnap, 23:00 – Sajtótájékoztató Jim Bridenstine-nal, illetve a Commercial Crew Program, SpaceX és ISS képviselőivel
Augusztus 4. kedd, 22:30 – Sajtótájékoztató a DM-2 űrhajósaival
Az összes eseményt élőben közvetíti a NASA TV.

Crew Dragon távolodik az ISS-től (a kép a tavalyi DM-1 küldetésen készült)

Hol landolnak az űrhajósok?
A NASA és a SpaceX 7 landolási zónát jelölt ki a visszatérésre, Florida keleti és nyugati partja mellett. A Mexikói-öbölben (Floridától nyugatra) a SpaceX GO Navigator nevű hajója áll készenlétben, az Atlanti-óceánon (keletre) pedig a GO Searcher hajó indulhat a kapszula és az űrhajósok begyűjtésére. A SpaceX hajóiról itt írtunk részletesen.

A landolási zónák
Forrás: Gavin – SpaceXFleet.com

A végleges landolási zóna kiválasztásánál több tényezőt vesznek figyelelembe, a legfontosabbak természetesen az aktuális időjárási helyzet (szél, hullámzás stb.) a zónában, illetve a visszatérő pálya tulajdonságai. Fontos tényező még, hogy nappal kerüljön sor a visszatérésre, és a leválás utáni 6 és 30 óra közt határozták meg a csobbanás elsődleges időpontját.

A visszatérés menete

Hogyan történik a visszatérés?
A leválás pillanatában előszőr két nagyon kicsi hajtómű lökettel lassan eltávolodik az Endeavour az Űrállomástól, és ezután kerül sor 4 darab nagyobb, ún. departure burn-re, mellyel az űrhajó megkezdi az útját hazafelé. A Crew Dragon ekkor kb. 12 520 kilogrammot nyom összesen. Pár órával később következik a “departure phasing burn”, melynél 6 percig működtetik a Dragon hajtóműveit és a megfelelő landolási zónába visszatérő pályára állítja az űrhajót.

A “trunk” leválása

Röviddel a végső, orbitális pályáról való visszatéréshez szükséges hajtóműgyújtás “deorbit burn” előtt leválik a Dragon “csomagtartója”, a trunk, mely a légkörben ég majd el. A kapszula folytatja az útját a leszállási zóna felé, mely ilyenkor már csak 9 616 kilogrammot nyom.
A Dragon a légkörbe visszatérésnél kb. 1900 Celsius fokra hevül fel a légköri súrlódás miatt, és ez kb. 6 perces rádiókimaradást is okoz majd az irányítóközponttal.
Kb. 5 és fél km magasságban, amikor az űrhajó kb. 563 km/h sebességgel zuhan, kinyílik a 2 db lassító ernyő (drogue parachutes), majd 1800 m magasságban pedig a 4 db fő ejtőernyő.

Visszatérés közben
A 4 db fő ejtőernyő

Mi történik a csobbanás után?
Csobbanás után a SpaceX valamelyik hajójáról (Atlanti-óceán esetén GO Searcher, vagy Mexikói-öböl esetén GO Navigator) két kisebb gyors csónak indul a kapszulához. Az egyik megvizsgálja az űrhajósok és az űrhajó épségét, és felmérik, hogy van-e nyoma mérgező hipergólikus üzemanyagnak a kapszula közelében. A másik kishajó a vízbe hullott ejtőernyőket gyűjti be, és ha minden rendben van, akkor a nagy mentőhajó a kapszulához megy és a fedélzetre emelik a kapszulát. A hajókon külön-külön kb. 40 ember teljesít szolgálatot a NASA és a SpaceX részéről: mérnökök, a vízi kimentés/kiemelés szakemberei, orvosok, a hajók saját legénysége, és az űrállomásról visszahozott szállítmányért felelős NASA szakértők.
Amint a kapszulát biztonságosan a fedélzetre emelték és rögzítették, kinyitják az ajtót és kisegítik az űrhajósokat. A kimentés folyamata kb. 45-60 percig tart majd.

Mi történik miután Bob és Doug kiszállt az űrhajóból?
Kiszállás után egyből egy gyors orvosi ellenőrzés következik a hajó fedélzetén, mely hasonló a kazahsztáni Szojuz landolásokhoz. Ezután az űrhajósokat helikopterrel (kivéve a Cape Canaveral landolási zónát, ahol a hajóval hozzák őket vissza) a szárazföldre viszik. A helikopterút hossza landolási zónától függően 10 és 80 perc között változhat. A szárazföldön egy NASA gép vár majd, és szállítja őket azonnal a houstoni Ellington Field légierőbázisra.

A Dragon kiemelése
Doug és Bob egy tavalyi mentési gyakorlaton

Mi történik a kapszulával? Mi következik ezután?
A kapszulát visszaszállítják a SpaceX floridai üzemébe, ahol egy alapos átvizsgáláson és kiértékelésen esik át. Eközben megkezdődik a kb. 6 hétig tartó minősítési folyamat, melynek végén a NASA remélhetőleg végső “hadrendbe” állítja a Crew Dragon űrhajót, és megkezdődhetnek a rendes, 6 hónapig tartó küldetések a Nemzetközi Űrállomásra. Az első ilyen küldetés, a Crew-1 a jelenlegi tervek szerint szeptember végén indulhat egy új kapszulával, és új Falcon-9 rakétával. A Crew-1 személyzetének a tagjai a következők lesznek: Michael Hopkins parancsnok, Victor Glover pilóta, Shannon Walker küldetés specialista (mindhárman NASA űrhajósok) és Soichi Noguchi a JAXA (Japán űrügynökség) küldetés specialistája.

A Crew-1 küldetés űrhajósai

A héten fény derült a jövő tavasszal induló Crew-2 küldetés névsorára is: Shane Kimbrough (NASA) parancsnok, Megan McArthur (NASA) pilóta (Bob Behnken felesége!), Akihiko Hoshide (JAXA) küldetés specialista és Thomas Pesquet (ESA) küldetés specialista.
A Crew-2 misszióhoz a DM-2 küldetés Falcon-9 első fokozatát (az idáig kétszer repült B1058.2), és kapszuláját (Endeavour) fogják újrahasználni, mely szintén egy hatalmas mérföldkő lesz az emberes űrutazások történelmében.

A Crew-2 személyzete is már tréningezik

DM-2 visszatérés infó

Sajnos az Isaias trópusi vihar hurrikánná fejlődött, és Florida keleti partjai felé tart, ami szinte teljesen kizárja Bob Behnken és Doug Hurley visszatérését az Atlanti-óceánra. Jó hír viszont, hogy 4 másik kijelölt landolási zóna van a Mexikói-öböl partja mentén, ahol lehetséges még a leszállás. A NASA és a SpaceX így folytatja az előkészületeket a Dragon Endeavour visszatérésére. Ma jövünk részletes írással a visszatérés menetéről, és ne feledjétek, szombatról vasárnapra éjjel élőben közvetítjük a Dragon leválását az ISS-ről!

Forrás: National Hurricane Center

A hétvégén jöhet vissza Doug és Bob

Tegnap lezajlott az ún. Return Flight Readiness Review, ahol arról döntöttek, hogy folytatják az előkészületeket a DM-2 visszahozatalára hétvégén.

A legnagyobb kérdés továbbra is az időjárás a 7 kijelölt leszállási zónában. A Crew Dragon űrhajó továbbra is rendben van, semmilyen problémát nem tapasztaltak, és a tesztküldetés összes előírt feladatát is sikerült elvégezni.
A visszatérés pontos menetrendjéről és az összes részletről hamarosan jövünk egy hosszabb összefoglalóval, addig is viszont készüljetek, mert az ISS-ről való leválást, és a másnapi csobbanást is élőben közvetítjük! A szombat éjszakai leváláshoz alul találjátok a stream-et, reméljük Ti is fentmaradtok és velünk követitek az eseményeket!

Itt pedig végignézhető a Review utáni sajtótájékoztató.

Űrhírek – 2020. július 26.

  • Még múlt hét vasárnap éjjel, magyar idő szerint 23:58-kor sikeresen elindult az Egyesült Arab Emirátusok első Mars-szondája, a HOPE. A szondát egy japán Mitsubishi Heavy Industries H-IIA 202 rakéta juttatta az űrbe, majd a megfelelő orbitális pályára állás után az eszköz elindult a Vörös Bolygó felé. A küldetés részleteiről itt, az indítás beszámolójáról pedig itt tudtok bővebben olvasni.
    Három nappal később Kína is elindította saját Mars-szondáját (a küldetés profilt ezen a linken találjátok), mely ráadásul egyedülálló a maga nemében, ugyanis a keringő egység mellett helyet kapott egy leszálló egység és egy rover is. A rövid beszámoló itt található.
  • Az utolsó felkészítési lépéseket végzik a NASA Perseverance Marsjáróján, mely július 30-án fog indulni Cape Canaveralból egy Atlas-V fedélzetén. A mérnökök csütörtökön feltöltötték a rover nukleáris erőforrását plutóniummal, mely a befejező művelete volt az eszközön végrehajtandó előkészületi fázisnak. A NASA és a ULA mérnökei a hét második felében tartott ülésükön megadták a végső engedélyt az indításhoz, így remélhetőleg már semmi nem áll a 30-án tervezett start útjába.
  • Többszöri halasztás után végül hétfőn sikeresen űrbe juttatta a SpaceX a dél-koreai hadsereg Anasis-II nevű műholdját (küldetésprofil és beszámoló). A küldetés teljes sikerrel zárult, hiszen a műhold a megfelelő pályára állt, a B1058.2 Falcon-9 hordozórakéta visszatért a Just Read The Instructions drónhajóra, és első alkalommal az áramvonalazó kúp mindkét felét is sikeresen elkapta a két kiküldött hajó, a Ms. Tree és Ms. Chief.
  • Szintén hétfőn végezte el a SpaceX Boca Chicaban a Starship SN-5 statikus hajtómű tesztje előtti utolsó ellenőrzést az üzemanyag tankolórendszeren. Bár a teszt nem volt látványos, de a hétre kitűzött hajtóműteszt alapján sikeresnek vélhető volt. Végül azonban a héten már nem fog sor kerülni a Raptor SN-27 begyújtására, mert a hétvégén megérkező Hanna hurrikán miatt el kellett halasztani a tesztet hétfőre. Ha a hajtómű begyújtása is sikerrel zárul, akkor még a jövő héten sor kerülhet remélhetőleg az első 150 méteres tesztugrásra is.
  • Szerdán a negyedik és egyben utolsó űrsétáját végezte el Chris Cassidy és Bob Behnken. Feladatuk az akkumulátorok cseréjének befejezése és a Node-3 port felszerelése volt. Ez az űrséta is sikeresen és a tervezettnél előbb fejeződött be.
  • Már csak egy hét, és véget ér a DM-2 küldetés. A két asztronauta, Doug Hurley és Bob Behnken augusztus 1-jén fog leválni a Crew Dragon Endeavourrel az ISS-ről, majd másnap, 2-án fog vagy a Mexikói-öbölben, vagy az Atlanti-óceánon kijelölt landolási zóna valamelyikén leszállni. Az űrhajó felkészítése és utolsó tesztjei is lezajlottak, így minden készen áll a történelmi küldetés utolsó fázisára, a visszatérésre.
  • Július 23-án ismét teherszállítmány indult az ISS-re. Egy Szojuz 2.1a rakéta juttatta az űrbe a Progressz MS-15 teherűrhajót, mely magyar idő szerint 16:26-kor indult Bajkonurból. Alig 3 órával később már meg is érkezett a Progressz az Űrállomáshoz, és a megközelítés is a szokásos módon zajlott. Azonban ekkor Ivan Vagner orosz kozmonauta azt jelezte, hogy nem tetszenek neki az űrhajó megközelítési manőverei, ám a földi irányítás nem szakította meg a folyamatot. Végül a kozmonauták szinte az utolsó pillanatban manuális vezérlésre kapcsoltak és minden gond nélkül sikerült a dokkolás, de nagyon veszélyes helyzet állt elő, amikor pár méterre még nem volt megfelelő az űrhajó megközelítési irányszöge.
  • Kína a sikeres Mars-szonda indítása után pár nappal újabb rakétastartot végzett tegnap. Ezúttal egy Long March-4B rakéta juttatta sikeresen Alacsony Föld körüli pályára a Ziyuan-3-03 távérzékelő műholdat és a Tianqi-10 távközlési kisműholdat. A küldetés részletiről itt tudtok bővebben olvasni.
A HOPE Mars-szonda indítása hétfőn a Tanegasima Űrközpontból
Fotó: JAXA

A Nemzetközi Űrállomás építése – 1. rész

Új, várhatóan kb. 10 részes sorozatunkban a Nemzetközi Űrállomás (ISS) felépítését, moduljait, és a több mint egy évtizedig tartó építését szeretnénk részletesen bemutatni.

Sokszor, sok helyen lehet olvasni, hogy a Nemzetközi Űrállomás az emberiség által valaha épített legbonyolultabb szerkezet. Bár közhelynek tűnik, de ez az állítás tényleg igaz. Az ISS összeállításához 12 évre, és 42 különálló útra volt szükség, ebből 37-szer az amerikai űrsiklókat és 5 alkalommal orosz Szojuz és Proton hordozókat vettek igénybe 1998 és 2011 között. Az összesen 150 milliárd dollárba került űrállomás azonban 2011-es elkészülte után is kapott új egységeket: 2016-ban került fel a BEAM kísérleti modul, illetve 2016-ban és 2019-ben 1-1 IDA új dokkolóport. A jelenlegi tervek szerint pedig jövőre indulhat (egy évtizedes csúszás után) az orosz szegmens tudományos modulja, a Nauka laboratórium.

A Nemzetközi Űrállomás napjainkban

A Nemzetközi Űrállomás várhatóan 2030-ig lesz használatban, 2024-től pedig az amerikai Axiom cég által épített és működtetett kereskedelmi modulok csatlakozhatnak az ISS-hez, mely az űrállomás élete végén önálló kereskedelmi űrállomásként létezhet tovább.

Mielőtt azonban a jövőbe tekintenénk, tekintsük át részletesen, hogy milyen hosszú, és elképesztően bonyolult folyamat volt a Nemzetközi Űrállomás építése. A kezdetekhez több évtizedet kell visszaugranunk az időben..
Megjegyzés: a cikksorozat főleg az ISS építésének a folyamatára, az ezeket végrehajtó küldetésekre, valamint a modulok részletes bemutatására fog koncentrálni. Lehetetlen lenne az összes állandó személyzetről és utánpótlás-szállító utakról is írni, ezért ezeket nem fogjuk részletesen tárgyalni, de remélem, hogy a cikksorozat végén egy átlatható és érthető képet tudunk adni korunk legjelentősebb építményéről.

A Freedom űrállomás egy illusztráción 1991-ben

Az amerikai előzmények A Freedom űrállomás

Az 1980-as évek elején, amikor elindult az amerikai űrrepülégép-program, a NASA akkori Adminisztrátora, James M. Beggs állt elő az ötlettel, hogy az Egyesült Államok is építhetne egy állandóan lakott űrállomást, válaszul a szovjet Szaljut-programra. Beggs szerint ez lenne a “következő logikus lépés” Amerikának, ugyanis az űrsiklókkal immáron olcsón lehetne az űrállomást megépíteni és azt kiszolgálni.
A NASA berkeiben megindult a tervezés, és a végül “Freedom” (Szabadság) névre keresztelt űrállomásnak a következő funkciókat szánták: műhold-javítás, leendő űrhajók összeszerelése, megfigyelőpont csillagászoknak és egy mikrogravitációs laboratórium tudósok, és cégek számára.
Az ötlet meghallgatásra talált Ronald Reagen elnöknél is, aki egy 1984-es beszédében meg is hirdette a Freedom-programot. Az űrállomás számtalan áttervezésésen ment keresztül, míg végül 1988-ban a NASA 10 éves szerződést írt alá a modulok építéséről, végre megkezdődhetett a valódi munka. Az elkövetkező pár évben a költségek folyamatosan emelkedtek, amit a törvényhozás nem nézett jó szemmel, és több alkalommal is visszanyesték a NASA és a Freedom-program költségvetését, így az űrállomás terveit 7 (!) alkalommal módosították. Az ekkori tervezett menetrend szerint a Freedom első elemei 1995-ben indulnának, 1997-re lenne lakott az űrállomás, és 1998-ra fejeződhetne be az építése. A NASA eközben több űrsikló-küldetésen is tesztelte, hogyan lehetne űrsétákkal összeszerelni az űrállomás elemeit.
1993-ra a program elvesztette a politikai támogatottságát: hivatalba lépett a Clinton-kormányzat és a Kongresszus is megunta az állandó költségvetés-túllépések miatti extra pénzügyi kéréseket. Egy szavazáson az Alsóházban majdnem meg is bukott a projekt: végül 1 szavazattal, de a Kongresszus támogatta a Freedom folytatását. Eközben a NASA több tervet is bemutatott az új elnöknek, azonban még a legolcsóbb verzió is túl drága volt. 1993. októberében a NASA illetékesei megállapodtak az orosz űrhivatallal, hogy a leendő Mir-2 űrállomást beolvasztják az ekkor “Alpha” névre hallgató amerikai űrállomásba, így a költségeket is tudják csökkenteni, illetve a szovjet/orosz fél több évtizedes űrállomásokkal való tapasztalatát is hasznosítani tudják.
A lépés Bill Clinton kormányának volt köszönhető, akik azt sem akarták, hogy a Szovjetunió szétesését követő orosz gazdasági válságban a munka nélkül maradó orosz rakétamérnökök más országokban (lásd Irán, Észak-Korea stb.) próbáljanak szerencsét.
A Freedom-program így átalakult egy nemzetközi kezdeményezéssé, melyhez Európa, Kanada és Japán is csatlakozott, és megkezdődhetett a Nemzetközi Űrállomás építése.

Az ISS végső tervrajza 1998-ból

Orosz előzmények – A Mir űrállomás

Az ISS építése előtt az oroszok már hatalmas tapasztalattal rendelkeztek az űrállomások építése, és üzemeltetése terén. A Szaljut űrállomások után 1986-tól kezdték meg a Mir építését, mely az első moduláris űrállomás lett, és 1999-ig augusztásáig majdnem folyamatosan lakott is volt. A Mir túlélte a Szovjetunió felbomlását, és fedélzetén számtalan ország űrhajósa járt, többek között 1994-től az amerikai űrsiklók is, mely az űrbeli együttműködés egy új fejezetét nyitotta meg. A Mir-en került sor a mai napig megdöntetlen űrhajózási időtartam rekordra is: Valerij Poljakov 437 napig tartózkodott egyhuzamban az űrállomás fedélzetén. A Mir története nem volt mentes a problémáktól sem: a szovjet/orosz űrprogram folyamatos pénzügyi nehézségekkel szenvedett, az űrállomáson rengeteg karbantartást kellett végezni, illetve szinte állandóan energiahiánnyal küszködtek. 1997-ben egy Progressz teherhajó ütközött az űrállomásnak, melynek következtében a Szpektr modul nem is volt többet használható.

A Mir utódjának szánt Mir-2 űrállomás tervezését már 1976-tól elkezdték a szovjetek, azonban megfelelő költségvetés hiányában sosem került sor a megvalósítására. A leendő Mir-2 központi modulja, a DOSZ-8 (melynek elődje a DOSZ-7 a Mir első eleme volt) végül áttervezésre került, és később 2000-ben Zvezda néven lett a Nemzetközi Űrállomás szervízmodulja.
További Mir-2 modulok, melyek az ISS-en kerültek felhasználásra:
Zarja (korábbi nevén FGB): az ISS első modulja lett 1998-ban
SO-1 (Pirsz) és SO-2 (Poiszk): kikötőmodulok, melyeket még a Buran űrsiklókhoz terveztek
Rassvet: dokkoló-, és tudományos modul

Az Atlantis űrsikló a Mir-hez dokkolva, 1995-ben

Japán a Kibo (Remény) tudományos modullal, illetve az Európai Űrügynökség (ESA) pedig az előszőr saját űrállomásként megálmodott, végül “csak” egy tudományos laboratóriumként megvalósult Columbus modullal tervezett hozzájárulni a Nemzetközi Űrállomás építéséhez. Kanada a már az űrsiklókon használt Canadarm robotkar továbbfejlesztett verzióját, a Canadarm2-vel járult hozzá a nemzetközi összefogáshoz.

Az ISS építésének megkezdésére végül 1998-ig kellett várni, amikor is az orosz (de az USA által finanszírozott) Zarja (Hajnal) modul útnak indult egy Proton rakétával. Sorozatunk következő részében innen folytatjuk, addig azonban tekintsük át a Nemzetközi Űrállomás építésének misszióit időrendben.

Modul neveISS építés misszió sorszámaIndítás dátumaHordozó
Zarja (FGB)1A/R1998-11-20Proton-K
Unity (Node 1), PMA-1, PMA-22A1998-12-04Endeavour űrsikló (STS-88)
Zvezda (szervízmodul)1R2000-07-12Proton-K
Z1 rácselem, PMA-33A2000-10-11Discovery űrsikló (STS-92)
P6 rácselem + napelem4A2000-11-30Endeavour űrsikló (STS-97)
Destiny (amerikai laboratórium)5A2001-02-07Atlantis űrsikló (STS-98)
ESP-15A.12001-03-08Discovery űrsikló (STS-102)
Canadarm2 (robotkar)6A2001-04-19Endeavour űrsikló (STS-100)
Quest (légzsilip)7A2001-07-12Atlantis űrsikló (STS-104)
Pirsz (dokkoló egység)4R2001-09-14Szojuz-U
(Progress M-SO1)
S0 rácselem8A2002-04-08Atlantis űrsikló (STS-110)
Mobile Base System (robotkar tároló egység)UF22002-06-05Endeavour űrsikló (STS-111)
S1 Truss9A2002-10-07Atlantis űrsikló (STS-112)
P1 Truss11A2002-11-23Endeavour űrsikló (STS-113)
ESP-2LF12005-07-26Discovery űrsikló (STS-114)
P3/P4 rácselem + napelem12A2006-09-09Atlantis űrsikló (STS-115)
P5 rácselem12A.12006-12-09Discovery űrsikló (STS-116)
S3/S4 rácselem + napelem13A2007-06-08Atlantis űrsikló (STS-117)
S5 rácselem, ESP-313A.12007-08-08Endeavour űrsikló (STS-118)
Harmony (Node 2), P6 rácselem áthelyezése10A2007-10-23Discovery űrsikló (STS-120)
Columbus1E2008-02-07Atlantis űrsikló (STS-122)
Dextre (SPDM), Experiment Logistics Module (ELM)1J/A2008-03-11Endeavour űrsikló (STS-123)
Kibo + JEM Remote Manipulator System (JEMRMS)1J2008-05-31Discovery űrsikló (STS-124)
S6 rácselem + napelem15A2009-03-15Discovery űrsikló  (STS-119)
Kibo Exposed Facility (JEM-EF)2J/A2009-07-15Endeavour űrsikló (STS-127)
Poiszk (MRM-2)5R2009-11-10Szojuz-U
(Progress M-MIM2)
ELC-1, ELC-2ULF32009-11-16Atlantis űrsikló (STS-129)
Tranquility (Node 3), Cupola20A2010-02-08Endeavour űrsikló (STS-130)
Rassvet (MRM-1)ULF42010-05-14Atlantis űrsikló (STS-132)
Leonardo (PMM), ELC-4ULF52011-02-24Discovery űrsikló (STS-133)
AMS-02, OBSS, ELC-3ULF62011-05-16Endeavour űrsikló (STS-134)
BEAM2016-04-08Falcon-9 (SpaceX CRS-8)
IDA-22016-07-18Falcon-9 (SpaceX CRS-9)
IDA-32019-07-25Falcon-9 (SpaceX CRS-18)

Források
NASA
wikipedia
astronautix.com
RussianSpaceWeb.com