A nap képei 238# – A BepiColombo a Vénusz előtt haladt el

Az Európai Űrügynökség (ESA) és a Japán Űrügynökség (JAXA) közös Merkúr szondája, a BepiColombo képei a Vénuszról, elhaladás közben. A szonda 2025-ben áll majd Merkúr körüli pályára, addig azonban még 7 alkalommal veszi majd igénybe a Vénusz és Merkúr gravitációs mezejét a Nap körüli pályájának csökkentésére.
Fotók: ESA

A BepiColombo Merkúr-szonda a Föld közelében járt

Az Európai Űrhivatal (ESA) Merkúr-szondája 2018-ban indult, és most tért vissza a Föld közelébe – a szonda bonyolult pályán érkezik majd meg a Merkúrhoz, ehhez többször igénybe veszi a Föld és a Vénusz gravitációs mezejét is, így csökkentve a Nap körüli pályáját. A több mint 100 000 km/h sebességgel haladó BepiColombo tegnap ért vissza hozzánk, és 128 000 km-re közelítette meg a Földet. A szonda 2025-ben áll majd Merkúr körüli pályára, addig még 8-szor (!) veszi majd igénybe a Vénusz és Merkúr gravitációs “segítségét”.
Itt egy rövid videó a BepiColombo bonyolult útjáról:

Itt pedig a szonda által készített egyik szuper kép a Földről, illetve egy GIF.

Forrás: ESA
Forrás :ESA

Látogatók a Merkúrnál – 3. rész

Az előző írásomban a Merkúrnál járt legutóbbi űreszközt mutattam be. Sajnos a MESSENGER űrszondát leváltó következő látogató megérkezésére még pár évet várnunk kell, de az eddigiekkel ellentétben a 2026-ban érkező űrplatform egyszerre két látogatót is visz a Naphoz legközelebbi égitesthez.

A BepiColombo űrszonda az Európai Űrügynökség 1985-ben indított Horizon 2000 néven elnevezett program egyik alapküldetésének űreszköze. Az ESA a Japán Űrügynökséggel együttműködve a terveknek megfelelően két berendezést indított el a Merkúr felé. Igaz ugyan, hogy a tervek szerint egy leszálló egység is ment volna a különleges platformmal, de sajnos ezt a lehetőséget pénzhiány miatt elvetették. Így a Merkúron való landolás egyelőre várat magára. Csak remélni tudjuk, hogy még a mi életünkben sor kerül egy ilyen tudománytörténeti eseményre.

A BepiColombo egy Ariane-5 típusú rakéta fedélzetén
Forrás: ESA

Az olasz asztrofizikusról dr. Giuseppe “Bepi” Colomboról elnevezett űreszközt az eredeti tervek szerint 2016 júliusában indították volna egy Ariane-5 típusú rakéta fedélzetén. De több alkatrészt nem sikerült időre legyártani, így az indítás 2017-re tették át. Ismételt csúszások és hiányosságok miatt a tényleges indításra 2018. október 20-án került sor, magyar idő szerint 3:45-kor a Francia Guyana-i Kourouból. Szerencsére az előre nem tervezett csúszások nem befolyásolták a tervezett érkezést, mely továbbra is 2026-ban esedékes. A BepiColombo platformmal együtt a megérkezés dátumáig különleges pályájának köszönhetően hat alkalommal fogja megközelíteni a bolygót.

Forrás: ESA Science & Technology (YouTube)

A Merkúr felé száguldó űreszközöket az űrkutatásra jellemző módon mozaikszavakkal nevezték el. Az európai MPO (Mercury Planetary Orbiter) és a japán MMO (Mercury Magnetospheric Orbiter) eltérő feladatokra, eltérő pályamagasságra tervezett eszközök. Az ESA szondája a tervek szerint a felszínhez közel repül majd el, s fő feladata a kőzetréteg összetételének megállapítása lesz. Ellenben a japán szonda útitársánál magasabb pályára áll és a Mariner-10 által 1974-ben felfedezett mágneses teret vizsgálja, valamint méréseket végez a Merkúr ritka légkörében. Mindenesetre az első beérkező adatokra még várnunk kell, hiszen a platform első találkozása 2021. október 2-án esedékes.

BepiColombo
Forrás: ESA

A Mariner-10 és a MESSENGER űrszondák eredményei és sikeresége vitathatatlan, de biztos vagyok benne, hogy a jövő tartogat még számos érdekességet a Naphoz legközelebb eső bolygóról. Addig is a két sikeres küldetés során rögzített felvételek alapján készített térkép online változata mindenki számára elérhető. Természetesen, mint a világban bárhol a Merkúr bolygón is találkozhatunk magyar vonatkozásokkal. A MESSENGER nagyfelbontású képeinek hála a planéta felszínén számos kráter és egyéb képződmény kapott nevet. A felszínen hat kráter magyar névre lett elkeresztelve: név szerint a Bartók, Jókai, Liszt, Petőfi, Munkácsy és Kertész objektumokkal találkozhat az ember, ha a Google ingyenes online térképét böngészi.

A Merkúr magyarokról elnevezett kráterei. A sorrend fentről jobbra haladva: Jókai, Kertész, Liszt, Bartók, Munkácsy és Petőfi
Forrás: Nasa, Google Mercury map

Látogatók a Merkúrnál – 2. rész

A Naptól számított első bolygót meglátogató egyes számú űreszközről már megemlékeztem előző bejegyzésemben. Nem árulok el nagy titkot, hogy nem ez volt az utolsó sikeresen végződött küldetés a Merkúr térségében. Harminc évvel azután, hogy az első látogató útnak indult, újabb kíváncsi mechanikus szemek fordultak a kráterekkel és mély árkokkal tűzdelt égitest felé. 

Az űrszonda a MESSENGER nevet kapta, mint azt már megszokhattuk a NASA szakemberei szenvedélyesen ragaszkodnak a mozaikszavakhoz. A Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriuma által épített szonda neve igazodva ehhez a tudományos fétishez, az alábbi szavak kezdőbetűiből alkotta meg az igen csak ötletes elnevezést, MErcury: Surface, Space ENvironment, GEochemistry, and Ranging. Egy 1093 kg tömegű napelemekkel táplált, több hajtóművel felszerelt szonda készült el az egyetem tervei alapján, melyet 2004. augusztus 3-án indítottak Cape Canaveralból egy Delta II rakétával. A rakéta a 17-B indítóállásról rajtolt nem sokkal éjjel két óra után.

A MESSENGER űrszonda rakétája egy Delta -2 (balra); A MESSENGER űrszonda (jobbra) A küldetés pályaadatai (lent)
Forrás: NASA

A MESSENGER űrszonda több bolygót érintve – harminc évvel ezelőtti elődjéhez hasonlóan – hintamanőver segítségével érte el a kívánt sebességet, hogy 2008. január 14-én első alkalommal közelíthesse meg a Merkúrt. Egyik fő feladata a fényképfelvételek készítése volt, a Mariner-10 által fel nem térképezett területekre fókuszálva. A két űreszköz együttes felvételeinek hála a bolygó felszínének 95%-át ismerjük.
A Google Earth program segítségével bárki látogatást tehet a Naphoz legközelebbi égitesten. Érdemes egy próbát tenni az ingyenes alkalmazással s barangolni egyet az azóta már elnevezett kráterek, árkok, és szakadékok között. A fényképfelvételeken kívül számos tudományos mérés készült, mely tovább vizsgálta a bolygó mágneses mezejét, valamit egy lézeres berendezéssel a felszín topográfiáját is vizsgálhatták a kutatók. Igazi újdonságnak hatott, hogy az űreszköznek sikerült kimutatnia a nagyon ritka légkörben felszíni magnézium jelenlétét.

A MESSENGER félvételei (2013)
Forrás: NASA

2009. szeptember 29-én volt a legközelebb a MESSENGER a Merkúrhoz. A megközelítés kényes manővere közben váratlan üzemzavar lépett fel. Az űreszköz automata biztonsági rendszere átállt akkumulátoros tartalékra, így tette meg a bolygó takarásában majd egy órás útját. A Merkúr „túloldalára” érve a kommunikációt sikerült helyreállítani, de sajnálatos módon a legnagyobb megközelítés alatt tervezett tudományos mérések az üzemzavar miatt nem történhettek meg. A tervezett manőverek és pályamódosításokat nem érintette a meghibásodás, így a Merkúrra szánt második szonda tovább folytatta útját a Naprendszerben.


2011. március 18-án a Discovery-program hetedikként indított űrmissziójának küldötte két órás bolygó körüli pályára állt a Merkúr körül. Így a MESSENGER űrszonda lett az égitest első mesterséges holdja. A NASA a programot eredetileg 2012. március 17-ig tervezte, de az elért sikerek fényében és a közelgő csillagászati események végett egy évvel meghosszabbították a 2004-ben indult küldetést. 2013. november 18-án a szonda azt a feladatot kapta, hogy figyelje meg az Encke üstököst, majd pár napra rá mechanikus szemeit az ISON üstökös felé fordíthatta. 2015-re az űreszköz üzemanyag készletei majdnem teljesen kifogytak. A Földről érkező utolsó feladat az volt, hogy április 23-án csapódjon a Merkúrba.  Így vált tizenegy éves űrben tartózkodás és négy év mesterséges holdszolgálat után a MESSENGER űrszonda nyughelyévé az az égitest, amelynek szemlélésére az eszköz megszületett.

Következő írásomban egy kicsit a jövőbe tekintünk!

Látogatók a Merkúr körül – 1. rész

November 11-én került sor a Merkúr átvonulására a Nap előtt. Ennek alkalmából egy több részes mini sorozat keretében szeretném bemutatni azokat az űreszközöket, melyek az említett égitestnél jártak látogatóban.

A több mint egy hete történt csillagászati jelenség talán az égbolt tudományának egyik leglátványosabb eseményei közé tartozik. Átvonulásról akkor beszélünk, ha egy kisebb égitest átvonul egy nálánál nagyobb objektum előtt, s közben kitakarja annak egy részét. A Merkúr Nap előtt történő átvonulására legutóbb 2016-ban került sor. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, legalábbis itt Vas megyében nem sokat láttam. A következő alkalomra pedig 2032-ig várnom kell. Aki velem együtt lemaradt a jelenségről, annak vígaszt nyújthat a NASA felvétele, mely megörökítette a tizenhárom évente megismétlődő jelenséget.
A 21. századra már sok mindent megtudtunk a Merkúrról, de természetesen maradtak még megválaszolatlan kérdések. A Naphoz legközelebbi bolygót két űrszonda vizsgálta tüzetesebben, és már egy harmadik szonda is úton van a Mercurius római istenről elnevezett planétára.

A Merkúrral kapcsolatos ismereteinket lényegesen bővítette az első sikeres küldetés 1973-ban. A Mariner-program 6. sikeres missiójának szondáját a Mariner-10-et egy Atlas Centaur D-1AR hordozó rakéta emelte a magasba. Az Atlas fokozat kiégése után a Centaur, mint második rakétafokozat gyorsította az űreszközt a második kozmikus sebességre. A szonda 1974. február 5-én megközelítette a Vénuszt. Elkészítette az első „közeli” félvételeket a Naprendszer második bolygójáról, majd az égitest gravitációs terét felhasználva elindult a Merkúr felé.
Ezzel a nyolcszögletű hasáb formájú szonda történelmet írt. Ugyanis a Mariner-10 volt az első, olyan ember által készített eszköz, mely egy másik égitest gravitációs terét használva gyorsított. A művelet később a hintamanőver nevet kapta. Azóta a minden célpont esetében -kivéve a Földhöz legközelebbi bolygóknál (Mars, Vénusz) – használják ezt a műveletet a megfelelő sebesség elérése érdekében.

A képen a Mariner-10 űrszonda és az általa készített felvételek Vénusz (jobbra) és a Merkúr (balra)
Forrás: NASA

A szonda első alkalommal 1974. március 29-én közelítette meg a Merkúrt. Az egység 612 nagy felbontású képet készített az égitest felszínéről és emellett többszáz kis felbontású felvétel is elkészült. A Mariner-10 pálya görbéjéből adódóan nem tudta a bolygó teljes felszínét feltérképezni. De így is felvételei megörökítették a bolygófelszín 45%-át, tudományos mérései pedig igazolták a Merkúr mágneses terének meglétét. Az eszköz háromszor közelítette meg az égitestet, s a mérési eredményekből az derült ki, hogy a Merkúr mágneses tere nagy mértékben hasonlít a Földéhez. Pár nappal az utolsó megközelítést követően a Mariner-10 üzemanyag tartályai kiürültek.
Így 1975. március 24-én a NASA két bolygót is elérő küldetése ért véget. Az űreszköz, mely mindvégig tökéletesen látta el a feladatát, az emberi kíváncsiság emlékműveként tovább kering a Nap körül. Egyes feltételezés szerint a tudomány eme kísértete pár havonta újra és újra megközelíti megfigyelésének tárgyát, a Merkúrt. 

A második részben a MESSENGER űrszonda küldetésével foglalkozunk, folytatása következik…

Forrás:
Űrhajózási Lexikon Akadémiai Kiadó 1984