A napkutatás története – 2.rész

Előző részünkben (katt ide az olvasásért) bemutattuk a napkutatás fejlődését az ókortól napjainking, illetve belekóstoltunk az űrkorszakba is a Pioneer-programmal. Folytassuk cikksorozatunkat, most a Helios-programmal és az ICE űrszondával.

Helios-A és Helios-B űrszondák

Ezek az első nem teljesen amerikai, illetve szovjet fejlesztésű világűrkutató szondák. 1966-ban Lyndon B. Johnson amerikai elnök Ludwig Erhardt német kancellárral együttműködési megállapodást kötött a világűr kutatása érdekében, még javában a Pioneer-program alatt.
A megállapodásban két Nap- és Naprendszerkutató űrszonda indítását fogalmazták meg. A program finanszírozását 70 százalékban az akkori nyugatnémet űrkutatási hivatal (DFVLR) állta, a maradék 30 százalékot a NASA. Pontosabban, a német Messerschmitt-Bölkow-Blohm cég tervezte és építette a Helios szondákat, míg a NASA biztosította a hordozórakétát és az összes többi indítási és irányítási infrastruktúrát.
A szondapáros első darabját, a Helios-A-t 1974. december 10-én indították Cape Canaverelből, SLC-41-es indítóállásról egy Titan IIIE Centaur rakétával. Ez volt a második indítása ennek a típusnak – tesztindítás sikertelen volt, ugyanis a Centaur fokozat hajtóműve nem indult be és később megsemmisült. A Helios-A indítása eseménytelenül zajlott le, teljes sikerrel. Egy elliptikus, Nap körüli pályára állt, 0,311 AU perihéliummal és 0,99 AU aphéliummal, 192 napos keringési idővel. A missziót több meghibásodás is nehezítette. Az antennák egyike nem nyílt ki, ezért a rádióplazma-érzékelő csak alacsony frekvenciájú hullámokat észlelt. Amikor a nagyfrekvenciájú antennát kinyitották, az ebből adódó hullámok több tudományos kísérletet is zavartak a szondán, illetve a jelvevőt is. Hogy ezt a zavarást lecsökkentsék, a kommunikációt csökkentett elektromos áramfelhasználással bonyolították le. A szondán a legnagyobb mért hőmérséklet 132 celsius fok volt, ez a magas érték néhány eszköz működését már befolyásolta, de a missziót nem hiúsította meg.

Helios-A űrszonda Titan IIIE/Centaur rakétája indítás előtt

A második darabot, a Helios-B-t 1976. január 15-én indították Cape Canaveralből, ugyanarról az indítóállásról, ugyanolyan típusú Titan IIIE Centaur rakétán. A Helios űrszondák tömege 371 és 374 kilogramm között mozgott, mely jóval meghaladta a Pioneer-program eszközeinek bármelyikét. A Helios-B-t ugyanúgy elliptikus heliocentrikus pályára állították, 0,29 AU perihéliummal és 0,98 AU aphélimmal és 0° inklinációval. Ezen a szondán több változtatást eszközöltek, hogy kiküszöböljék a Helios-A-n észlelt hibákat. Javították a hajtóműrendszert és a navigációs és tájolási rendszert. Az űreszköz hőszigetelését, külső bevonatát is fejlesztették, ennek köszönhetően 15%-al nagyobb hőáramlatot is kibírt a szonda. A fejlesztések eredményeképpen közelebb tudták küldeni a Naphoz. Amikor elérte perihéliumát, elérte a 70 kilométer másodpercenkénti sebességet, amivel sebességrekordot állított fel a szonda (ezt később csak a Parker Solar Probe döntötte meg).
Fontos és pontos adatokat gyűjtöttek azokról a folyamatokról, amelyek a napszelet hozzák létre, illetve a bolygóközi anyagok, kozmikus sugárzás, és a napszél plazmájának a gyorsulásáról egy 10 éves periódus alatt, tehát több állítást összefüggésbe tudtak hozni, és hozzákapcsolni a naptevékenységi maximumhoz és minimumhoz. Az előbb említett folyamatok változását a Nap pólusainak vándorlása befolyásolja. Meghatározták az ún. Állatövi-fény porfelhőjének elhelyezkedését, összetételét és szétszóródottságát.

Több különböző üstököst is vizsgáltak a szondák, közülük egynek a csóváját is megközelítették. A rádió- és plazmahullám-detektorok rádiókitöréseket észleltek, amiket napflerek kutatásához használtak a naptevékenységi maximum idején. Kozmikus sugárzást mérő egységek a Nap és bolygóközi anyag (por, egyéb naprendszert kitöltő anyagok) hatását vizsgálták a kozmikus sugarak terjedésére, amelyek a Napból erednek, valamint galaktikus forrással rendelkeznek. Napfogyatkozásokkor alkalom nyílt pontosabb napkorona-vizsgálatra. Ilyen alkalomkor, a földi irányítók egy jelet küldtek az űrszondának, – és ha épp a napkorona mögött helyezkedik el optimális helyzetben, akkor a küldött jel a napkoronán keresztül eljut a szondához, ami az adott jelet visszaküldi a Földre ugyanazon az úton.
A napkoronán visszaérkező jel terjedésének a változása információkat szolgáltatott a napkorona sűrűségének ingadozásáról. Ezek mellett rengetek egyéb napfizikai és űridőjárási adatot küldött vissza a Földre. Egy igazán sikeres program volt, a legközelebbi Napközelben való elrepülés 43 millió kilométerre közelítette meg a Napunkat (Helios-B, 1976).  Az űrszondák 18 hónapra voltak tervezve, de jócskán túlteljesítettek. A Helios-A működött a legtovább, az utolsó telemetriai adatcsomag 1986. februárjában érkezett a Földre. Ezután a programot sikeresnek és befejezettnek tekintették, a szondák mai napig heliocentrikus pályán keringenek.

International Cometary Explorer/International Sun-Earth Explorer 3 (ICE/ISEE-3)

Az amerikai-európai fejlesztésű International Sun-Earth Explorer űrszondasorozat harmadik, s egyben utolsó darabja (az első két darab Föld körüli pályán végzett kutatást, illetve fogadta az ISEE-3 jeleit). Célja a Föld mágneses mezeje és a napszél közötti kölcsönhatás vizsgálata. Az előzőkhöz képest jelentősen nagyobb, 479 kilogramm a tömege. Maga a szonda hasonlított az elődeihez, napelemtábláit a henger alakú test oldalán helyezték el, melyek együttesen 173W elektromos áramot termeltek. 1978. augusztus 12-én indították egy Delta 2000-es hordozórakétán Cape Canaveralből. Kutatása során vizsgálta a napszél és a Föld mágneses mezejének legkülső részének a kölcsönhatását. Feladata volt még a Naptól 1AU távolságban lévő régió sugárzási adatainak mérése, a Föld mágneses mezejét érő napszél ún. lökéshullámainak részletesebb vizsgálata. Magát az űrszondát az L1 Lagrange-pont körüli halo pályára helyezték el, és onnan végezte el a méréseit. Miután az L1-nél befejezte a küldetését, az irányítók úgy döntöttek, hogy új misszióra küldik az eszközt. A szonda új feladata a napszél és üstökösök légköre közötti kölcsönhatás kutatása lett.

1982-ben a szonda beindította a hajtóműveit és kilépett az L1 körüli halo pályáról és egy átviteli pályára lépett. Ezután többször megkerülte az L2 Lagrange pontot, keresztülhaladva a Föld mágneses mezejének a „csóváján”. Tizenöt manőver a hajtőművekkel, és öt hintamanőver a Hold körül véglegesen kirepítette az ISEE-3-at a Föld-Hold rendszerből és heliocentrikus pályára állt. A Hold melletti legközelebbi elrepülés mintegy 120 kilométerre közelítette meg a felszínt 1983-ban. Ekkor kapta a szonda az új nevét, az International Cometary Explorer-t. Az új pályájának köszönhetően 1985-ben megközelítette a Giacobini-Zinner-üstököst mintegy 7800 kiométerre, átszáguldva a csóváján. A szonda 1986-ban átrepült a Halley-üstökös csóváján, a minimális távolság 28 millió kilométer volt. (1910-ben a Halley 20 millió kilométerre közelítette meg a Földet). 1997-ben a NASA leállította az ICE missziót, és csak egy helymeghatározási jelet hagytak meg. A szondát a NASA szimbolikusan a Smithsonian Institutionnek ajándékozta. 1999-ben és 2008-ban is fogták a jelét, 2014-ben utoljára.
A következő részben három másik napkutató szondát fogunk alaposan megvizsgálni.

Gyorshír: Visszatért a Dragon Endeavour!

Bob Behnken és Doug Hurley a két hónapig tartó DM-2 küldetés után ma sikeresen visszatért.

1975 óta ez volt az első visszatérés tengerre, legutóbb az Apollo-Szojuz tesztküldetés amerikai űrhajója tért vissza vízre. A Mexikói-öbölben szintén ez volt az első csobbanás , illetve a Commercial Crew Program első emberes útja ért ezzel véget.
A visszatérés zökkenőmentes volt, azonban a Mexikói-öbölben történt vízreszállás után rengeteg privát hajó jelent meg a kapszula környékén, egyikük egy Trump zászlót is lobogtatott. A páratlan eset azért történhetett meg, mert a leszállási zóna nemzetközi vizeken található, de mindenképpen várhatunk vizságálatot az ügyben.

A csobbanás után a SpaceX mentőhajója, a GO Navigator meglepően gyorsan, 30 perc alatt kihalászta a kapszulát, és a fedélzetre emelte. A zsilipajtó kinyitása elhúzódott, ugyanis az űrhajó külső részén a hajtóművekből toxikus üzemanyagmaradványokat találtak, de az űrhajósok nem voltak semmilyen veszélyben.

A történelmi küldetés után egy 6 hetes kiértékelési időszak következik, amikor a végén a NASA “hadrendbe” állítja a Crew Dragon űrhajót, és megkezdődhetnek a 6 hónapig tartó ISS küldetések. A Crew-1 a jelenlegi tervek szerint szeptember végén indulhat.

Fantasztikus élmény volt végigkövetni a küldetést, és nagyon örülünk, hogy szemtanúja lehettünk ennek az űrtörténelmi eseménynek.

“Thanks for flying @SpaceX.”

DM-2 leszállás pontos menetrend

Magyar idő szerint a visszatérés mozzanatai:

19:45 Csomagtartót (“trunk”) tartó karom leválás
19:46 Trunk leválás
19:51 “Deorbit burn” (orbitális pályáról visszahozó fékezőmanőver)
20:01 “Deorbit burn” vége
20:04 Dragon orrkúp bezárása
20:25 Belépési magasságba manőverezés
20:29 Rádiókimaradás (tervezett)
20:30 “Entry interface” – visszatérési program/üléspozíció
20:36 Rádiókapcsolat tervezett helyreállása
20:38 Fékező/stabilizáló ernyők kinyitása
20:38 4 db főernyő kinyitása
20:42 Vízreszállás a Mexikói-öbölben Pensacola mellett

Az űrhajósok ma rendben felkeltek, már folynak az előkészületek a Dragon fedélzetén. Pár perccel ezelőtt a GO Navigator mentőhajó is elindult, az időjárás szerencsére nem szólhat közbe, ugyanis nagyon tiszta az idő a leszállási zónában. Ne feledjétek, 19:00-kor kezdjük az élő közvetítést, addig is a hivatalos NASA/SpaceX stream-en tudjátok követni az eseményeket.
Részletes írásunkat a visszatérésről itt olvashatjátok.

Űrhírek – 2020. augusztus 2.

  • Hétfőn kísérelte meg először a SpaceX a statikus hajtóműtesztet a Starship SN-5 prototípussal, azonban kisebb technikai gondok miatt végül nem került sor a begyújtásra. Csütörtökre sikerült mindent kijavítani, és a teljes tankolási, majd gyújtási folyamatot letesztelni. A Raptor SN-27 hajtómű hibátlanul teljesítette a néhány másodperces begyújtást, teljesen simának tűnt az egész teszt, amit Elon Musk is megerősített Twitteren. Így végre sor kerülhet a várva várt 150 méteres tesztugrásra, remélhetőleg még ma, augusztus 2-án vasárnap, ami újabb mérföldkő lesz a Starship prototípusok tesztsorozatában.
  • Kedden nyilvánosságra hozta a NASA a kereskedelmi űrutazás programjának második éles küldetésén, azaz a Crew-2 misszión résztvevő űrhajósok nevét. A jelenleg épp az ISS-ről visszatérő Dragon Endeavour űrhajóval a tervek szerint 2021 február végén vagy március elején indulhat Shane Kimbrough parancsnok (NASA), Megan McArthur pilóta (NASA), Akihiko Hoshide küldetés specialista (JAXA) és Thomas Pesquet küldetés specialista (ESA). Ebben a cikkben tudtok bővebben olvasni a bejelentésről.
  • Csütörtökön elindult a harmadik és egyben utolsó idei Mars-küldetés is. Ezúttal a NASA Perseverance roverje indult a Vörös Bolygóra egy Atlas-V 541 rakétával Cape Canaveralból. A részletes küldetésprofilban, és az indítás beszámolójában még többet olvashattok a misszióról.
  • Pénteken egy orosz rakétaindítás is történt. Ezúttal azonban nem a Roszkoszmosz volt a megbízó, hanem a Russian Satellite Communication Company. További infókat itt, az indításról készült videót itt találjátok.
  • Szintén péntek este indult volna az Arianespace Ariane-5 rakétája Francia Guyanából, ám néhány perccel a start előtt leállították a folyamatot, mert a földi kiszolgáló berendezésnél hibát észleltek. A rakéta indítása ismét több hetet csúszik, ezúttal augusztus 15-e az új tervezett időpont. A küldetésprofilt természetesen ehhez is megírtuk, így a részletekről ebben a cikkben olvashattok még többet.
  • Jó hírek érkeztek a Rocket Labtől! Pénteken jelentették be ugyanis, hogy sikerült a július 4-i kudarccal végződő indítás hibájának okát feltárni, és még augusztusban visszatér az Electron rakéta az indítóállásra. További infók itt.
  • Több születésnapot is ünnepeltünk a héten. Július 29-én volt a NASA alapításának 62. évfordulója, így egyrészt egy sikeres Mars-küldetés indításával, másrészt remélhetőleg a DM-2 tesztküldetés Dragon Endeavour űrhajójának sikeres vasárnapi visszatérésével és a misszió lezárásával ünnepelhet az űrhivatal. A másik ünnepelt pedig Bob Behnken, éppen a DM-2 misszió egyik asztronautája július 28-án töltötte be 50. életévét. Boldog születésnapot és biztonságos, sikeres visszatérést kívánunk neki!
  • Végül, de nem utolsósorban, a hét remek lezárásaképp véget ér a DM-2 küldetés, mely május 30-án indult. A NASA két űrhajósa, Doug Hurley és Bob Behnken két hónapot és két napot töltött az ISS-en az Expedition 63 személyzet tagjaként. A küldetés teljes sikerét a remélhetőleg sima és zökkenőmentes ma esti leszállás koronázhatja meg. Rengeteg kisebb-nagyobb hírt osztottunk meg folyamatosan a küldetésről, ha a DM-2 címkére rászűrtök, minden korábbi írásunkat megtaláljátok ebben a témában.
Bob Behken és Doug Hurley a Dragon Endeavourben az ISS-ről történő leválás előtt

A nap képei 188# – A DM-2 lecsatlakozása az ISS-ről

Pár szuper kép Bob Behnken és Doug Hurley távozásáról.

Jim Bridenstine, a NASA vezetője a houstoni irányítóközpontból követte az eseményeket
Bob Behnken a Dragon Endeavour-ben
Távozik a Dragon, jól látszik az egyik Draco hajtómű működés közben
Az Endeavour fedélzetén
Az ISS a Dragon infrakamerájának a képén, távolodás közben

DM-2: Leválás a Nemzetközi Űrállomásról

(A cikket folyamatosan frissítjük az új hírekkel, élő közvetítésünk a Youtube-on 00:30-kor kezdődik.)

Köszönjük mindenkinek aki éjjel velünk tartott! A Dragon Endeavour sikeresen levált a Nemzetközi Űrállomásról, és magyar idő szerint vasárnap 20:42-kor száll le a Mexikói-öbölben, Pensacola mellett. Élő közvetítésünk este 19:00-kor kezdődik tartsatok újra velünk!

00:21
Pár perc és kezdjük az élő adást, gyertek minél többen!

00:03
Bob és Doug már beöltözve, rendszerellenőrzéseket végeznek éppen.

23:36
Bezárták a zsilipajtót, előtte azonban még kisebb “tömeg” jelent meg. 🙂

23:20
Elkezdődött a hivatalos közvetítés! Hamarosan kezdünk majd mi is. 🙂 Csak addig még sok kávé…

23:18
A mai esemény legfontosabb mozzanatai magyar idő szerint.
23:35 beszállás a Dragonba
23:45 Dragon zsilipajtó bezárás
01:20 utolsó GO/NO-go
01:30 lecsatlakozási parancs, a rögzítők szétkapcsolása
01:34 lecsatlakozás
01:35 departure burn 0
01:40 departure burn 1
02:27 departure burn 2
03:14 departure burn 3
04:41 departure phasing burn
06:30 alvási periódus kezdete

23:01
A mai leválás és a holnapi leszállás pontos menetrendje. +6 órát kell hozzáadni, és akkor kapjuk meg az események idejét magyar idő szerint.

19:51
Jim Bridenstine bejelentette, hogy folytatódnak az előkészületek, és a DM-2 elsődleges leszállási helye a Pensacola melletti kijelölt zóna. Logikus lépés, ez a helyszín van a legtávolabb a Florida felé közeledő Isaias hurrikántól.

Bob Behnken már a pakolással is kész van, és türelmetlenül várja a visszatérést.:)

Délután lezajlott a búcsúceremónia az ISS-en, az Expedíció-63 személyzete köszönt el Bobtól és Dougtól.

DM-2 visszatérés infó

Az Isaias hurrikán továbbra is Florida felé tart, így az Atlanti-óceánon lévő landolás szinte teljesen esélytelen. A Mexikói-öbölben lévő leszállóhelyek közül jelenleg a Pensacola, vagy Panama City közelében lévő zóna a legvalószínűbb. A pontos leszállóhely meghatározására az ISS-ről való lecsatlakozás előtt 6 órával dönt a NASA és a SpaceX.