DM-2: Minden sínen, csak az időjárás szólhat közbe

1 nappal a tervezett indítás előtt járunk, tegnap pedig az utolsó kiértékelésen is zöld utat kapott az indítás.

Az ún. Launch Readiness Review keretében utoljára ültek össze a NASA és a SpaceX illetékesei, és egybehangzóan “go” a döntés, vagyis megerősítették, hogy szerdán indulhat Doug Hurley és Bob Behnken. Egy rövid sajtótájékoztatóra is sor került, itt kiemelték, hogy semmilyen technikai probléma nincsen a rakétával és az űrhajóval, kizárólag az időjárás, ami megakadályozhatja a startot.

A Légierő időjárási százada (45th Weather Squadron) által kiadott előrejelzések (szombat óta) szerint 40% az esély a jó időjárásra, de úgy tűnik, hogy ez a szám emelkedhet holnapra. Mike McAleenan, a Squadron egyik illetékese szerint ez a szám már inkább 60% jelenleg.
Amennyiben a körülmények nem javulnak, és nem kerül sor a startra, szombat este próbálják meg újra. Ha akkor sem, akkor vasárnapra tolódik át az indítás.

Eközben a SpaceX drónhajója, az “Of Course I Still Love You” – amelyre majd az első fokozat fog visszatérni – lassan megérkezik a leszállási zónába, itt is az időjárás javulását várják.
A SpaceX két hajója, a GO Searcher és a GO Navigator is a közelben lesz majd az indításnál, jelenleg pozíciójuk az alábbi képen látható.

Forrás: Gavin-SpaceXFleet.com

A Crew Dragon a két űrhajóson kívül némi ellátmányt és tudományos kísérletek eszközeit is visz majd magával a Nemzetközi Űrállomásra. Érdekesség, hogy az ezeket szállító dobozokat középiskolások készítették a NASA “HUNCH” programjának keretében, és az iskolások az aláírásukkal is ellátták a konténereket.

Ne feledjétek, élőben közvetítjük majd a május 27-i indítást, alul a link a videóhoz! Jó buli lesz, csatlakozzatok mindenképpen! A blogon pedig liveblog-gal készülünk majd, indítás előtt kb. 4 órával kezdünk is! Iratkozzatok fel a Youtube-csatornára, kövessetek minket itt a blogon, Facebookon és Twitteren is!

A Crew Dragon DM-2 küldetés űrhajósai

DM-2 küldetés legénysége: Bob Behnken és Doug Hurley

Már tényleg nincs sok hátra, és elindul a Sárkány a Nemzetközi Űrállomásra. A blogon több napja igyekszünk minél több tartalmat megosztani veletek a nem mindennapi küldetéssel kapcsolatban. Azt hiszem, mi itt mindannyian jobban várjuk az esti órákat május 27-én, mint egy kisgyerek a Szentestét.

Az elmúlt napok során számos remek írás jelent meg az oldalon (a DM-2-ről szóló összes írásunkért katt ide). Elmondhatjuk, hogy most már ismerjük a különc látnok milliárdost, a céget, melyet megálmodott, és annak karizmatikus elnöknőjét. Sőt már magáról az űrhajóról is rengeteg mindent megtudtunk. Éppen itt az ideje, hogy a Crew Dragonnal utazó két asztronautával is megismerkedjünk. Név szerint Douglas G. Hurley-val és Robert L. Behnken-nel

Douglas G. Hurley

A Demo Mission-2 küldetés parancsnoka (Spacecraft commander) Douglas G. Hurley, 1966. október 21-én született a New York állambeli Endicottban. 1988-ban a Tulane Universityn szerzett építőmérnöki diplomát, 1991-től rendelkezik képesítéssel repülőgép vezetésre. Három alkalommal teljesített szolgálatot a Csendes-óceán nyugati térségében. 1997-ben tesztpilóta kiképzésben részesült, ezt követően az F/A-18-as vadászrepülő különböző típusaival is repült. Egyik repülése alkalmával ragadt rá a „Chunky” becenév, melyet hívójelként a mai napig használ. Összesen több mint 5500 órát repült és több mint 25 géptípus kapcsán szerzett pilóta tapasztalatokat. A 2000-es években részesült űrhajós kiképzésben a houstoni Johnson Űrközpontban.

Hurley feleségével és kisfiával

Már kiképzett űrhajósként az STS-107, illetve STS-121 jelzésű küldetések során támogatói, tanácsadói szerepkörben szolgált. A NASA-nál töltött évek alatt volt alkalma az orosz Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban is szolgálatot teljesíteni. Összesen 683 órát töltött a világűrben, két űrsikló küldetésen vett részt. Első alkalommal az Endeavour űrrepülőgéppel repült az STS-127 misszió során. Első űrszolgálata alatt összesen 15 napot, 16 órát és 44 percet töltött a világűrben. Ezalatt 248-szor kerülte meg a Földet.

2011. július 8-án az utolsó űrsikló pilótájaként Hurley részt vett az STS-135 küldetésen. A Raffaello modullal ellátmányt, kutatási anyagokat és eszközöket szállítottak a Nemzetközi Űrállomásra. A küldetés alatt 12 napot, 18 órát és 27 percet töltött a világűrben, 202-szer kerülve meg a Földet.
Az űrsiklók nyugdíjazását követően a Johnson Űrközpont repülő személyzetért felelős osztály igazgatóhelyettese lett. 2014 augusztusában a kereskedelmi űrrepülések személyzeti osztályának igazgató helyettese lett, majd 2015-ben a NASA bejelentése szerint Hurley lett az Amerikai Egyesült Államok egyik első űrhajósa, akit kereskedelmi űrrepülésekre képeztek ki. A kinevezés után meg is kezdte a felkészülést a Boeingnél és a SpaceX-nél. 2018-ban a SpaceX bejelentette, hogy Douglas G. Hurley lesz a Crew Dragon Demo-2 küldetés parancsnoka. A Sárkány első utasa házas, felesége Karen Nyberg, aki szintén űrhajós. Egy kisfiuk van.

Hurley kisfiának rajza apja űrhajójáról

Dr. Robert Behnken

A SpaceX első emberes küldetésének második legénységi tagja dr. Robert Louis Behnken. 1970. július 28-án született a Missouri állambeli St. Ann-ben. 1992-ben a Washington Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett. Az Amerikai Légierő (United States Air Force) pilótája lett, szolgálatát az F-22-es vadászgéppel látta el. A légierőnél 1997-ben műszaki ismeretekből doktorált. 1999-ben pedig tesztpilóta kiképzésben részesült. A légierő kötelékében több mint 780 órát repült, és több mint 25 különböző típusú gépen teljesített szolgálatot, illetve tesztelte azokat. 2000-ben a Johnson Űrközpontban részesült űrhajós kiképzésben. 2006-ban részt vett a NASA egy speciális tengeralatti missziójában a NEEMO 11-ben, melynek keretén belül hét napot töltött egy víz alatti kutatóbázison.

Az Endeavour űrsiklóval repült előszőr 2008. március 11-én. Itt küldetés felelősként vett részt a misszióban, melynek célja az volt, hogy a Japán Kibo első részét és a kanadai Dextre robotkart az űrállomásra szereljék. Az STS-123 jelű küldetés alatt 378 órát töltött a világűrben. Ezalatt háromszor végzett űrhajón kívüli tevékenységet (EVA, űrséta) és 19 órát töltött a világűrben szkafanderben. Küldetése során 250-szer kerülte meg a Földet.
2010. február 8-án ismét az Endeavour űrsikló küldetés specialistája volt. Az űreszköz 24. repülése az STS-130 jelzést kapta.

A küldetés feladata a Tranquility modul és a Cupola feljuttatása volt. Második űrszolgálata alatt Behnken 330 órát töltött a világűrben, mely során ismételten tett három űrsétát. A küldetés ideje alatt 217-szer kerülte meg a Földet. Az űrsikló korszak után 2012-ben Peggy Whitsont leváltva az Űrhajós Iroda vezetője lett. Egészen 2015-ig, amikor is felvételt nyert a kereskedelmi űrhajóskiképzésre jelölt asztronauták közé. 2018 augusztusában kapta meg kinevezését a Crew Dragon Demo-2 misszió műveleti parancsnok (Joint operations commander) feladatkörre. Dr. Behnken házas, felesége Katherine Megan McArthur, szintén űrhajós (egyszer járt az űrben, a 2009-es STS-125 küldetésen, a Hubble utolsó javító-misszión).

Bob Behnken és felesége

Elsőnek lenni mindig nagy feladat. Számos alkalommal bebizonyította már a történelem, hogy az elsőket megőrzi az emberiség emlékezete. Történelemkönyvek őrzik az első császár nevét, az első bátor hegymászóét, aki meghódította a Csomolungmát. De ugyanígy kiolvashatjuk annak a két feltalálónak a nevét, akik első alkalommal repültek saját maguk által készített gépezetükkel. Miután a Földön nem maradt más, az ember a csillagok közé vágyott. A világűr első utasának nevét az egész ember ismeri. Pont ahogyan az első női űrhajós neve is beíródott az egyetemes emlékezetbe. Három űrhajós különösen becses helyen szerepel a már sokat emlegetett lapokon. A Holdra eljutott űrhajó legénységének három tagja talán a leghíresebb űrhajósok maradnak, míg világ a világ. Azt túlzás lenne mondani, hogy a Dragon két bátor űrhajósát pár év múlva minden kisiskolás név szerint ismer majd, mint az Apollo-11 legénységét annak idején. De optimista módon azért annyira számítok, hogy a jövő űrtörténelmében, legalább egy tekintélyes bekezdést kap ez a két bátor férfi.

Jó utat fiúk! Gyertek haza épségben!

A SpaceX első űrhajósai útban a Crew Dragonhoz az egyik teszt során

Űrhírek – 2020. május 24.

Érthető módon ez a hét a jövő szerdai Demo-2 küldetésről és az arra való felkészülésről szólt leginkább, de azért volt más történés is.

  • A múlt vasárnapról keddre halasztott Starlink-7 küldetést végül ezen a héten sem sikerült elindítani, ugyanis a Falcon-9 landolási zónájában tomboló trópusi vihar veszélyeztette volna a leszállást és magát az Of Course I Still Love You drónhajót. Mivel a következő, kulcsfontosságú Demo-2 küldetés indításához már túl kevésnek bizonyult volna a visszatérési, majd újbóli kihajózási idő, a SpaceX úgy döntött, hogy mindenképp az első emberes indításuk után pótolják ezt a missziót. Mivel kb. 8-10 napot vesz igénybe, hogy az OCISLY visszatérjen a Demo-2 hordozórakétájával Cape Canaveral kikötőjébe, majd újból elfoglalja helyét a következő landolási területen, valószínűleg június elején hajtják végre az indítást.
  • Ahogy kedden mi is megírtuk, váratlanul bejelentette lemondását Doug Loverro, a NASA emberes küldetésekért felelős vezetője. Május 18-i hatállyal ért véget a hivatása, amit alig fél éve vett át. Saját elmondása szerint “egy év eleji jelentős döntéshozatali hiba” szólt lemondása mellett, amiért magát tette felelőssé és egyedül neki kell viselnie a következményeket. A 27-i Demo-2 küldetés előtt alig másfél héttel ez nem a legjobb időzítés volt, ám mint utólag kiderült, ez szerencsére nem veszélyezteti az utóbbi idők egyik legfontosabb indítását. Helyét Ken Boversox veszi át, aki öt alkalommal repült az űrsiklóval és a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka is volt.
  • Kedden újabb statikus hajtóműtesztet hajtott végre a SpaceX a Starship SN-4 prototípussal és az SN-20 jelzésű Raptorral. A tankolás és a begyújtás a tervek szerint történt, ám a hajtómű leállítása után kisebb tüzek keletkeztek az űrhajó teste körül. lángok valószínűleg azért csaptak fel, mert néhány szelep meglazulhatott vagy leválhatott az SN-4 alján lévő illesztésekről, és így a metán a levegővel érintkezve belobbant. A beépített tűzoltó berendezés végül eloltotta a tüzet és biztonságosan megtörtént az üzemanyagtartályok leengedése, de elővigyázatosságból még másfél napig meghosszabbították a lezárásokat és a SpaceX alkalmazottak se mehettek a tesztpad közelébe. Végül csürtörtök reggel oldották fel a lezárásokat. Úgy tűnik, az SN-4 komolyabb sérülések nélkül vészelte át a nem várt tűzesetet, és néhány napi javítást követően újabb tesztekre készülnek vele a mérnökök, hiszen május 28-ra és 29-re, illetve június 1-jére újabb útlezárásokat írt ki a sheriff hivatal.
  • Szerdán megkezdődött a végső felkészülés a május 27-i Demo-2 indításra, mely 2011 júliusa óta az első emberes indítás lesz az Egyesült Államokból. A két űrhajós, Doug Hurley és Bob Behnken repülőgéppel érkezett meg a Johnson Űrközpontból a Kennedy Űrközpontba, ahol Jim Bridenstine, a NASA igazgatója, és Bob Cabana, az űrközpont vezetője fogadta őket – a Covid-19 vírus miatt előírt szigorú előírások betartása mellett. Egy rövid sajtótájékoztató után az asztronauták elfoglalták lakhelyüket, mely hagyományosan egy tengerparti ház az űrközpont területén.

    A Demo-2 küldetéssel kapcsolatban naponta beszámoltunk és beszámolunk a legfrissebb történésekről, további híreket ezzel kapcsolatban az alábbi linkeken találtok:
    – a szerdai események és fotók az összeszerelt Falcon-9-ről és a Crew Dragon űrhajóról itt és itt
    – a csütörtöki ún. Flight Readiness Review (azaz az indítás készültségi helyzetének vizsgálatára irányuló értekezlet) eredménye
    – a pénteki statikus hajtóműteszt
    – a szombati utolsó főpróba a két űrhajóssal egészen a tankolási folyamat megkezdéséig
  • Szerdán sikeresen elindult az utolsó H-2B japán hordozórakéta a Tanegashima Űrközpontból, mely a szintén utoljára használt HTV teherűrhajót juttatta az űrbe. A teherűrhajó rakterébe mintegy 4 tonna utánpótlást és 2,2 tonna egyéb felszerelést pakoltak a Nemzetközi Űrállomás számára, melyet öt nap után ér majd el az automata vezérlésű űreszköz. Japán jelenleg legerősebb rakétáit, a H-2B-t és a H-2A-t az alacsonyabb üzemeltetési költségű és modernebb H3 rakéta váltja majd fel, ami a HTV-X teherhajót fogja a jövőben Földkörüli pályára juttatni.
  • Csütörtökön megérkezett a Kennedy Űrközpontba annak az Atlas-5 rakétának az első fokozata, mely a júliusban induló új marsjárót, a Perseverance-t juttatja majd az űrbe. Maga a rover és a speciális helikopter is a végső összeszerelési fázisban vannak, és amint a rakéta többi eleme is az űrközpontba ér, megkezdődhet a végső összeszerelés.
  • Az orosz űrhivatal, a Roszkoszmosz is végrehajtott egy sikeres indítást pénteken. Egy Szojuz-2.1b rakéta startolt el Bajkonurból moszkvai idő szerint délelőtt 10:31-kor egy Fregatt második fokozattal, rakterében egy katonai rakétamegfigyelő műholddal. Az orosz védelmi hivatal nem számolt be részletekről, mindössze az indítás sikerességét erősítették meg. Mindössze annyi ismert, hogy a műhold 1600 km és 39000 km közötti magasságú elliptikus pályán fog keringeni a Föld körül.
Bob Behnken és Doug Hurley az utolsó szombati Demo-2 főpróbán
Foto: NASA

DM-2: Lezajlott a főpróba

Tegnap főpróbát tartottak a szerdai indításhoz, az ún. “Launch Dress Reharsal” alkalmával az űrhajósok a start napján esedékes teendőket próbálták el.

A misszió űrhajósai, Doug Hurley és Bob Behnken a főpróbát egy időjárási eligazítással kezdték, ez után került sor az űrruhák felvételére. Sajnos amúgy a jelenlegi állás szerint csak 40% esély van a kedvező időjárásra szerdán – reméljük ez nem romlik tovább, de Floridában nagyon gyorsan változik az időjárás. Ha szerdán amúgy nem tudnak indulni, akkor szombat este 19:00 óra körül, vagy vasárnap este kerülhet sor a startra. Érdkesség amúgy, hogy a mostani időjárás-előrejelzés hasonló, mint a 2011-es utolsó űrrepülőgép-útnál, az STS-135-nél volt. Akkor is 40% volt az esély a startra, de az Atlantis végül elsőre el tudott indulni – reméljük így alakul most is.

Menő autók, menő rendszámmal

A beöltözés után az asztronauták kiléptek a Neil Armstrong-ról elnevezett felkészítő épületből, és beszálltak a speciális Tesla Model X-be, mely aztán a 39A indítóállomásra vitte őket. Itt lifttel mentek fel a 80 méter magasan lévő hídhoz (Crew Access Arm), melyen keresztül az űrhajóhoz sétáltak és beszálltak. Az indítóállás személyzete segítségével bekötötték magukat, bezárták az ajtót, és egészen T-45 percig (ekkor dönt a SpaceX Repülésigazgatója az üzemanyag-feltöltés megkezdéséről) elpróbálták az indítási teendőket. A szimulált visszaszámlálás alatt a legénység folyamatos kapcsolatban volt az irányítóközponttal. A gyakorlat után az űrhajósok kiszálltak, és visszatértek a legénységi körletbe.

A következő lépés a hétfői ún. “Launch Readiness Review” lesz, ami a start előtti utolsó biztonsági és logisztikai ellenőrzés lesz.
Közben megtudtuk azt is, hogy az űrhajósok a start napján fogják bejelenteni a Crew Dragon becenevét is, nagyon kíváncsiak vagyunk milyen nevet találtak ki. 🙂

Szintén új információ, hogy Donald Trump amerikai elnök is ellátogat majd az indításra, Mike Pence alelnök már korábban jelezte részvételét.
Itt egy kis politikai megjegyzést tennék: Jim Bridestine NASA Adminisztrátor persze lelkesen éltette a Trump-kormányzatot a hír kapcsán, de azt ne feledjük el, Trumpnak, és a republikánus vezetésnek az égvilágon semmi köze nincs ehhez a sikerhez. A Commercial Crew Programot még Barack Obama elnök indította el, és a republikánus többségű Szenátus többször is próbálta azt elgáncsolni… Ahogy Trumpot ismerjük, ne csodálkozzunk ha egy kabarét csinál ebből is, és szenvtelenül a saját kormányának a vívmányaként fogja beállítani a küldetést…
De hagyjuk is a politikát, inkább koncentráljunk május 27-re. Nem felejtettétek, hogy élőben közvetítünk majd, csatlakoztok Ti is, ugye? Kövessetek minket itt, Facebookon és Twitteren is!

SpaceX | Demo Mission-2 küldetés profil

Sok évnyi csúszás és várakozás után, végre elérkezett az idő. A NASA a Commercial Crew Program keretében újra űrhajóst küld a világűrbe, amerikai űrhajóval. Nézzük is a pontos részleteket mire készülhetünk szerda este.

Indítás ideje: 2020. május 27., magyar idő szerint 22:32. Helyi idő szerint az indítás délután 16:32-kor lesz, így nappali startot láthatunk. Ha valamiért nem tudnak időben elindulni, a misszió május 30-ra, szombatra tolódik.
Indítás helye: Kennedy Űrközpont, Florida, LC-39A indítóállás.
Megbízó: NASA, a CCP (Commercial Crew Program) keretében az első emberes küldetés a Nemzetközi Űrállomásra.
Űrhajósok: Doug Hurley a NASA űrhajósa, a küldetés parancsnoka, ő felel az indítási és a landolási műveletekért. Bob Behnken, a NASA űrhajósa a küldetés „Joint Operations” (műveleti) parancsnok, ő felel az ISS-el való randevúért, manőverezésért és a dokkolási műveletekért. A két űrhajós a jelenleg fent tartózkodó 3 fős Expedíció-63 állandó személyzetéhez (Chris Cassidy a NASA, Ivan Vagner és Anatolij Ivanishin a Roszkoszmosz űrhajósai) csatlakoznak. A tervek szerint Bob Behnken űrsétát is végrehajt majd – ő korábbi két űrsikló küldetésén (STS-123 és STS-130) már 6 (!) űrsétát végzett el.

Rakéta: SpaceX Falcon-9, Block 5 konfiguráció. Az első fokozat száma B1058.1, ez lesz az első indítása – személyzetes útra a SpaceX kizárólag új Falcon-9 rakétákat fog használni a NASA kérésére.
Űrhajó: A C206 jelzésű Crew Dragon kapszula – szintén új űreszköz, emberes útra csak új kapszulát használnak majd, újrahasznosításuk majd teherszállító küldetés esetén várható, CRS-2 programban.

Indítás előtti előkészületek
Indítás napján az űrhajósok reggelivel kezdik a napot a NASA legénységi szállásán (T-5 óra), ezután kezdődik az űrruhák felvétele. Beöltözés után az űrhajósok speciális Tesla Model X autóban teszik meg a 14 kilométeres utat a legendás 39A indítóállásra, melyről az Apollo-program űrhajósai is indultak. A startállást 2014-ben vette bérbe a NASA-tól a SpaceX (20 évre), és jelentős felújításokat végeztek rajta. Az asztronauták érkezése a rakétához kb. T-3 órakor várható.

Az űrhajósok lifttel mennek fel a személyzeti hídhoz és szállnak be az űrhajóba (T-2 óra 15 perc). Érdekesség, hogy ez a személyzeti híd (melyet már a SpaceX épített, ezért a hipermodern dizájn) 21 méterrel magasabban van, mint az űrrepülőgépeknél volt. Beszállás után az indítólállás személyzete gondosan becsatolja az űrhajósokat az üléseikbe, mely után bezárják a Dragon ajtaját (T-1 óra 50 perc).
A hátralévő időben az űrhajósok rendszer-ellenőrzéseket végeznek, a földi irányítás pedig az időjárást és a kiürítési zónát figyeli folyamatosan.
Érdekesség, hogy ez lesz az első alkalom, hogy a rakéta üzemanyaggal való feltöltése az űrhajósok beszállása után kezdődik. Az eljáráshoz a SpaceX ragaszkodott, ugyanis a kerozint és a mélyhűtött oxigént biztonsági okokból közvetlenül indítás előtt töltik a rakétába. Minden más korábbi rakéta indításnál (az oroszoknál is) az űrhajósok már a feltöltött rakétába szálltak be. A NASA először hevesen ellenezte ezt a módszert, de végül engedett a SpaceX kérésének.

 Óra/Perc/MpStart előtti események
  -00:45:00SpaceX Repülésigazgató (Launch Director) engedélyt ad az üzemanyag-töltés megkezdésére
  -00:42:00A személyzet híd (Crew Access Arm) visszahúzódik a rakétától
  -00:37:00Dragon vészhelyzeti rendszer aktiválása
  -00:35:00RP-1 (rakéta osztályú kerozin) töltés indul
  -00:35:00Első fokozat LOX (folyékony oxigén) töltés indul
  -00:16:00Második fokozat LOX (folyékony oxigén) töltés indul
  -00:07:00Falcon-9 “engine chill”: hajtóművek hűtése megkezdődik
  -00:05:00Dragon kapszula belső energiára vált
  -00:01:00Fedélzeti számítógép átveszi a visszaszámlálást / utolsó ellenőrzések
  -00:01:00Üzemanyagtartályok túlnyomás alá helyezése
  -00:00:45SpaceX Repülésigazgató engedélyt ad az indításra
  -00:00:03Hajtóművek indítása
  -00:00:00Falcon-9 start
Az indítás fázisai

Indítás után gyorsan zajlanak majd az események és fontos tudni, hogy az emelkedés (de már az üzemanyag betöltés) bármelyik fázisában lehetőség van a küldetés megszakítására. A Dragon-on lévő SuperDraco hajtóművek bármikor biztonságos távolságra tudják menekíteni az űrhajót. Érdekesség, hogy start után 7 megszakítási fázist jelöltek ki, ezek esetében az űrhajó az Atlanti-óceánra különböző helyeire érkezne vissza – a legtávolabbi esetben pl. Írország nyugati partjainál.
Start után kb. 9 perccel az első fokozat az Atlanti-óceánon, a floridai partoktól 510 kilométerre állomásozó “Of Course I Still Love You” nevű drónhajóra fog leszállni.

  Óra/Perc/MpEsemények
  +00:00:58Max Q – Legnagyobb aerodinamikai erőhatás pillanata
  +00:02:30Első fokozat hajtómű-leállás (MECO)
  +00:02:34Első fokozat leválás (stage separation)
  +00:02:36Második fokozat hajtómű-indítás
  +00:07:12Első fokozat “entry burn”: légkörbe visszaérkező rakéta lelassítása 3 hajtóművel
  +00:08:43Második fokozat hajtómű-leállás (SECO)
  +00:08:45Első fokozat “landing burn”: landolás előtti hajtómű-begyújtás
  +00:09:09Első fokozat landolás a drónhajón
  +00:12:02Crew Dragon leválás a második fokozatról
  +00:12:48Dragon orrkúp kinyitás

Út az ISS-re, dokkolás
A sikeres indítás és második fokozat leválása után a Crew Dragon egy 190 km x 205 km orbitális pályára áll, és megkezdi kb. 19 órás útját a Nemzetközi Űrállomásra. Földkörüli pályán az űrhajó automata üzemmódban fog repülni, azonban az űrhajósok többször is átveszik majd az irányítást, hogy teszteljék a Dragon hajtóműveit és manőverező képességeit. A 19 óra alatt az űrhajó folyamatosan emeli majd a pályáját, hogy elérje a Nemzetközi Űrállomás 400 kilométeres magasságát.
Másnap, amikor a Dragon megérkezik az ISS-hez, először 200 méter távolságban megáll, és az űrállomás Harmony moduljának PMA-2 kikötési pontjához igazítja a helyzetét. Ezután nagyon lassú megközelítés kezdődik, és előreláthatólag 17:29-kor dokkol a Dragon a Nemzetközi Űrállomásra – egyúttal történelmet írva, a SpaceX lesz az első privát cég, aki űrhajósokat juttatott a világűrbe és az ISS-re.
A tervek szerint 19:55-kor nyitják ki a zsilipajtókat, és az űrhajósok üdvözlik egymást.

A küldetés időtartama
Az eredeti tervek szerint a tesztküldetés 8 napig tartott volna, azonban mivel az ISS-en jelenleg csak egy amerikai űrhajós tartózkodik (Chris Cassidy), ezért a missziót meghosszabbították. Hurley és Behnken legkevesebb 30 napot, maximum 110 napot töltenek majd fent, a NASA később határozza meg a misszió pontos hosszát. A dátum nagyban függ a következő, már 4 űrhajóst szállító Crew-1 küldetés felkészülési státuszától, illetve a mostani Dragon kapszula dokkolás utáni kiértékelésétől. A Crew-1 már 220 napos misszió lesz, legkorábban ősszel indulhat.

Ledokkolás az ISS-ről, visszatérés
A lecsatlakozás hasonlóan történik majd, mint a dokkolás, csak természetesen fordítva. Ledokkolás után a Dragon nagyon lassan eltávolodik az ISS-től, majd a 200 méteres körből kilépve megkezdi az ereszkedést – mindezt automata üzemmódban. Amint a Dragon egyre közelebb kerül a Földhoz, leválasztják a “trunk”-ot az űrhajó csomagtartóját, (amin vannak a napelemek és a radiátorok, illetve a nem túlnyomásos csomagtér), mely később elég a légkörben. Ezután kerül sor a “deorbit burn”-re, mely a 27000 km/h sebességgel légkörbe belépő űrhajót lelassítja.

Az atmoszféra súrlódásából fakadó hőhatást (kb. 1700 Celsius-fok) a Dragon alján lévő hőpajzs fogja majd fel. Az út végén 4 db ejtőernyő nyílik majd ki (előtte még két lassítóernyő is, ún. drag chute), melyek teljesen lelassítják a kapszulát, ami az Atlanti-óceánba fog csobbanni, Florida partjaitól nem messze. A személyzetet és a kapszulát a SpaceX egyik hajója, a GO Navigator fogja majd az óceánból felvenni, és visszaszállítani Floridába.

Hol tudom nézni az indítást?
Youtube-on, amit Nagy Szabolccsal (Space Station Guys) élőben közvetítünk! Indítás előtt kezdünk 1 órával, kattintsatok a videón található kis harangra, és akkor a Youtube értesít, ha élőben vagyunk. 🙂 Gyertek, jó buli lesz együtt nézni ezt a történelmi eseményt!

Forrás: Geoff Barrett

A DM-2-ről az összes írásunkat a címke alatt találjátok, érdemes olvasgatni, mert rengeteget írtunk már a küldetésről.

A Commercial Crew Program jelvénye
A DM-2 küldetés jelvénye

Köszönjük Geoff Barrett-nek a lehetőséget, hogy használhatjuk a szuper illusztrációit. A honlapját itt találjátok, ha pedig van rá lehetőségetek, támogassátok Patreon-on is!

DM-2: Fejlemények + vadiúj képek

Egy rakat új kép érkezett a 6 nap múlva startoló küldetésről, lássuk is őket.

A SpaceX posztolta a alábbi hármat a hangárban lévő Falcon-9 rakétáról, és a Crew Dragonról. Érdekesség, hogy két már korábban használt, és még egy vadonatúj első fokozat is látható a képen. A pár órája posztolt képek óta amúgy a rakétát már ki is gördítették az összeszerelő csarnokból a startállás felé, ugyanis pénteken kerül sor a statikus hajtóműtesztre.

Az összeszerelt Falcon-Dragon páros. Balra két korábban használt, jobbra pedig egy új első fokozat
Forrás: SpaceX

Jim Bridenstine, a NASA vezetője az űrhajósok ruhájáról osztott meg két képet: az indítás, és visszatérés közben viselt ruhákon jól látszanak a menő NASA logók.

Forrás: Jim Bridenstine
Forrás: Jim Bridenstine

A küldetés űrhajósai, Doug Hurley és Bob Behnken pedig megérkeztek közben a Kennedy Űrközpontba, ahol Jim Bridenstine NASA adminisztrátor és Bob Cabana az Űrközpont vezetője fogadta őket a leszállás után, és egy gyors sajtótájékoztatóra is sor került.

Forrás: NASA
Bob Behnken és Doug Hurley
Forrás: NASA

Gyorshír: Lemondott a NASA egyik vezetője

8 nappal a DM-2 előtt lemondott a NASA emberes utazásokért felelős igazgatója, Doug Loverro.

Az időzítés nem is lehetne rosszabb, bár a lemondásnak állítólag nincsen köze a SpaceX jövőheti küldetéséhez. Pontos okot egyelőre nem tudunk, állítólag Loverro valamilyen év közben elkövetett hibáját nevezte meg a lemondás okának – amiről nem tudjuk mi lehet az.
A NASA körében amúgy nagyon népszerű Loverro alig fél éve vette át a pozíciót Bill Gerstenmaiertől, aki hosszú ideje látta el a posztot – és azóta a SpaceX sorait erősíti.
Természetesen a találgatások a lemondás okairól azonnal beindultak, de amint lesz konkrét információnk, mi is megírjuk.
Loverro helyét azonnali hatállyal a helyettese, Ken Boversox veszi át, aki ötször repült az űrrepülőgéppel, és a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka is volt.
Boversox első feladata a csütörtöki Flight Readiness Review (indítás előtti felkészültség – nem tudom jobban lefordítani) értekezlet megtartása és levezetése lesz, melyen határoznak arról, hogy elindulhat-e jövőhéten a DM-2.

Doug Loverro (balra) egy NASA eseményen

Egy legendás korszak vége – STS-135, az űrrepülőgép-program utolsó útja

2011. július 8-án indult az utolsó űrsikló a világűrbe, a program 135. küldetése egy legendás, bár tragédiákkal fémjelzett korszakot zárt le az amerikai űrutazás történetében.

„The space shuttle spreads its wings for one final time for the start of a sentimental journey into history”
“Az űrsikló még egy utolsó alkalommal kitárja szárnyait, hogy megkezdje szentimentális utazását a történelembe.”
Rob Navias, NASA kommentátor az Atlantis indítása után

Az utolsó misszió előzményei

A Columbia űrsikló 2003-as balesete után George W. Bush elnök bejelentette, hogy a Nemzetközi Űrállomás elkészülése után az űrrepülőgépek nyugdíjba vonulnak, egyúttal életre hívta a Constellation-programot (ez lett a későbbi Space Launch System – SLS, mely a mai napig csigalassúsággal halad). Az Űrállomás építésének befejezését 2010-re tervezték, azonban a csúszások miatt ez végül 2011-re tolódott ki.
A Columbia balesete után minden űrsikló küldetés rendelkezett egy „mentőmisszióval” is, mely egy esetleges meghibásodás esetén indulhatott volna a szerencsétlenül járt űrhajósok megmentésére. Így egy küldetésre két űrrepülőgépet és két személyzetet készítettek fel, a mentőmissziók pedig általában STS-3XX jelzést kaptak, azonban végül sosem került sor ilyen indításra.

2 űrsikló az indítóálláson: elől az STS-125 (Atlantis), hátul pedig az STS-400 mentőmisszió (Endeavour)

2010 novemberében a NASA akkori adminisztrátora, Charlie Bolden (egykori űrhajós) aggodalmát fejezte ki, hogy a tervezett STS-133 és STS-134 küldetések után szükség lesz még egy útra, mert a kereskedelmi teherszállító űrhajók elkészültéig biztosítani kell az utánpótlást az ISS-en. Bár a NASA 2011-es költségvetésében előszőr nem volt fedezet még egy útra, végül egy külön törvénykiegészítéssel biztosították azt.
Az Endeavour utolsó útjának, az STS-134 mentőküldetésére az Atlantist jelölték ki, STS-335 jelzéssel. Ez a misszió lett végül az utolsó út, az STS-135. 2003 óta először fog űrsikló mentőküldetés nélkül az űrbe indulni, ugyanis időközben a másik két űrrepülőgép, az Endeavour és Discovery szétszerelése már megkezdődött.
Ha esetleg bármilyen okból az Atlantis nem tud visszatérni (a félelmek főképpen az űrsikló hővédő tégláira vonatkoztak), akkor a személyzet az ISS-en marad, és később majd egyesével, Szojuz űrhajókkal térhet vissza. Az asztronauták ezért Oroszországban is jártak az indítás előtt, és személyre szabott orosz (Szokol) űrruhákat, és Szojuz-üléseket is kaptak, melyeket aztán magukkal vittek az útra.

A személyzet ezúttal csak 4 főből állt (a fenti okok miatt), mindegyikül már tapasztalt űrhajós. Érdekesség, hogy ilyen kis legénység utoljára 28 évvel korábban utazott űrrepülőgéppel, 1983-ban a Challanger által végrehajtott STS-6 küldetésen.

A küldetés feladatai

A legfontosabb feladat az ISS ellátmányának biztosítása 2012-ig, amikor a kereskedelmi cégek átveszik az űrállomás utánpótlás-szállítását a Commercial Resupply Services (CRS) program keretében. Később, 2012 májusában a SpaceX lesz az első magáncég, aki egy tesztküldetés keretében eljut a Dragon kapszulával az ISS-re, és 2012 októberében pedig a CRS-1-el megkezdődik a tényleges utánpótlás-szállító program.

A kb. 6 tonna súlyú ellátmányt és tartalék alkatrészeket a Raffaello többcélú logisztikai modul segítségével szállítják fel, mely az Atlantis rakterében kerül elhelyezésre, és dokkolás után a robotkarral csatlakoztatják majd a Harmony modulhoz. A Raffaellot visszafelé szeméttel, és meghibásodott/felesleges eszközökkel töltik majd meg. Mivel az űrsiklón csak 4 fős személyzet utazik, ezért az Atlantis középső fedélzetét is ellátmánnyal töltik fel.
Az űrsikló rakterében helyett kapott az ún. Lightweight Multi-Purpose Carrier (LMC) platform is, mellyel a Robotic Refueling Mission (RRM) nevezetű kísérleti eszközt viszik fel. Az RRM-et az űrállomás egyik külső tároló platformjára fogják elhelyezni, és egy jövőbeli űreszköz „feltankolásának” a lehetőségét fogják vizsgálni.

Az LMC platform visszafelé is hoz majd szállítmányt: a 2010-ben már egy űrséta során leszerelt, a hűtőrendszer egyik meghibásodott szivattyúját (Pump Modul, PM) juttatja majd vissza. Az új RRM eszközt, és a visszahozandó PM-et egy űrsétával fogják majd az űrhajósok a raktérből ki,- és behelyezni. A kis létszámú űrsikló legénység, és a viszonylag rövid felkészülési idő miatt az űrsétákat az ISS személyzete fogja majd végrehajtani. 
Az Atlantis egy kísérleti pikoműholdat is visz magával, melyet majd az űrállomásról való ledokkolás után állít majd pályára. A PSSC-2 (Picosatellite Solar Cell Testbed 2) nevű műhold a 180. és egyben utolsó űreszköz melyet űrrepülőgép állít majd pályára.

Chris Ferguson, Doug Hurley, Sandy Magnus és Rex Welhiem egy sajtótájékoztatón, háttérben az indítóállásra tartó Atlantis

Indítási előkészületek, start

A több hónapig tartó felkészítés után az Atlantis június 1-jén gördül ki az OPF (Orbiter Processing Facility) épületéből a 39A indítóállás felé. Érdekesség, hogy eközben alig pár kilométerrel arrébb az Endeavour űrsikló landolt a Kennedy Űrközpont 15-ös kifutópályáján, visszatérve az STS-134-es küldetésről. Természetesen hatalmas érdeklődés előzte meg az űrrepülőgép utolsó útját, és a NASA is nagy ünnepségeket szervezett a dolgozóknak és a médiának. Barack Obama amerikai elnök is meglátogatta családjával a még felkészítés előtt álló Atlantist.

Az Atlantis az indítás előtti este

Az Atlantis végül július 8-án indult útjára, bár az indítás előtti nap még kedvezőtlennek tűnt az időjárás, később azonban kitisztult az idő. A visszaszámlálás T-31 másodpercnél leállt, mert a rendszer úgy érzékelte, hogy egy folyékony oxigént szállító kar nem húzódott megfelelően vissza az űrhajótól. Az irányítóközpontban ülő technikusok végül az egyik indítóálláson lévő kamera segítségével megbizonyosodtak, hogy minden rendben van és kb. 2 perc után folytatódhatott a visszaszámlálás. Az Atlantis sikeresen elindult és ezzel megkezdődött az űrrepülőgép-program utolsó, 12 naposra tervezett útja.

Első és második nap Föld körüli pályán

Pályára állás után a szokásos műveletek kezdődtek meg: a raktérajtók, és a kommunikációs antenna kinyitása, illetve a robotkar ellenőrzése.
Második nap különleges reggeli ébresztőre keltek az űrhajósok: a Marshall Űrközpont többtucatnyi munkatársa egy előre felvett videóban kívánt sok szerencsét a legénységnek. Ezen a napon került sor a Columbia balesete óta bevezetett „TPS Survey”-re: az űrsikló borításának és hővédő tégláinak részletes lefotózása és vizsgálata a robotkar végére helyezett speciális kamerákkal és szenzorokkal. A folyamat kb. 5 óra hosszat tartott, és az űrhajósok még aznap megkezdték az előkészületeket a másnapi dokkolásra. Két kisebb pályakorrekció végrehajtására is sor került.

Harmadik nap – Dokkolás

Következő nap megérkezett az Atlantis az ISS-hez, de még a dokkolás előtt, 180 méterrel az Űrállomás alatt az űrsikló egy 360 fokos “bukfencet” hajtott végre, hogy az ISS űrhajósai alaposan le tudják fotózni az Atlantis hasán lévő hővédő téglákat, sérüléseket keresve. A manőver után az űrsikló sikeresen dokkolt a PMA-2 modulhoz, ez volt az Atlantis tizenkilencedik, és az űrrepülőgépek utolsó dokkolása a Nemzetközi Űrállomásra. A zsilipajtók kinyitása után az űrhajósok üdvözölték egymást, és ezzel 10 főre nőtt az ISS-en lévő űrhajósok száma. Még aznap az irányítóközpont jelentést kapott a Védelmi Minisztériumtól, hogy egy régi orosz műhold, a Kozmosz-375 másnap délben az ISS-Atlantis komplexum pályáját keresztezheti, de később megállapították, hogy nincsen veszély, és nincs szükség pályaemelésre sem.

Az ISS és az Atlantis személyzete

Negyedik nap – A Raffaello csatlakoztatása az Űrállomáshoz

Másnap, július 11-én Sandra Magnus, és Doug Hurley a Canadarm-2 robotkar segítségével kiemelték az űrsikló rakteréből a Raffaello modult, és a Harmony modul alsó kikötési pontjára csatlakoztatták. A földön közben döntés született a küldetés 1 napos meghosszabbításáról, ugyanis a pontos indítás, és az első három nap takarékos üzemmódja miatt bőven maradt az Atlantis üzemanyagcelláiban energia. A plusz egy napot az űrhajósok a Raffaello ki-, és bepakolásával tölthetik majd. Chris Ferguson parancsnokot arról is tájékoztatták, hogy nincs szükség a hővédő téglák további vizsgálatára, ugyanis a rendelkezésre álló fényképek alapján a mérnökök nem találtak megrongálódott kerámiacsempéket.

Az Atlantis az ISS-en – itt már kiemelték a Raffaello modult

Ötödik nap – Űrséta

Következő nap az ISS Expedíció-28 két űrhajósa, Mike Fossum és Ron Garan készült űrsétára.
Az űrséta feladatai a következők voltak: a meghibásodott szivattyúmodul átmozgatása az ISS egyik külső tárolómoduljáról az űrsikló rakterébe, az RRM eszköz kivétele az Atlantis rakteréből, és a Dextre robotkar egyik tárolójára helyezése. További feladatok voltak még a Canadarm2 robotkart tartó szerkezet megjavítása: ezt az előző, STS-134 úton helyezték fel a Zarja modulra, jelentősen kibővítve ezzel a robotkar hatótávját. Azonban az eszköz egyik vezetéke beszorult, és a megfelelő működés érdekében ki kellett szabadítani. Sor került még a MISSE-8 nevű anyagkísérleti panel kihelyezésére, illetve a PMA-3 adapter külső részére helyeztek fel egy hővédő paplant, mely jelentős napfénynek volt folyamatosan kitéve.
Fossum és Garan 6 óra és 31 perc alatt sikeresen végzett a teendőkkel, eközben a személyzet (Hurley és Magnus kivételével, akik a robotkart kezelték a Cupola modulból) az ISS belsejében megkezdte a Raffaello kipakolását.

Hatodik, hetedik, nyolcadik nap – A rakomány kipakolása

Július 13-án a reggeli ébresztőt Sir Elton John videózünete szolgáltatta az űrhajósoknak. A két nap nagyrészt a Raffaello, és az űrsikló középső fedélzetén lévő rakomány kipakolásával telt, illetve számos TV interjút is adtak az űrhajósok. A hetedik napi ebédre egy “All American” menüt állítottak össze, az étlapon volt marhaszegy, grillcsirke, sült bab, kukorica és almás pite is. Az ebédet a NASA élőben közvetítette. Aznap délutánra a személyzet pihenőidőt is kapott. Lefekvés után azonban az űrhajósok egy riasztásra ébredtek: az Atlantison lévő 5 független számítógép egyike (GMC-4) hibát jelzett, de Chris Ferguson parancsnok kb. 1 óra alatt a földi irányítás segítségével elhárította a problémát. A legénység a riasztás miatt 30 perccel tovább aludhatott és reggeli után Ferguson és Hurley sikeresen újraindította a meghibásodott számítógépet.
Aznap reggel Sir Paul McCarthy ébresztette az asztronautákat. A nyolcadik napon is folytatódott a rakomány ki,- és bepakolása, illetve délután Barack Obama egy jóhangulatú telefonhívásban is üdvözölte az űrhajósokat. A nap végére az ellátmány 70%-nak kipakolásával végeztek.

Az “amerikai” ebéd közben

Kilencedik és tizedik nap

Július 16-án, a küldetés kilencedik napján is folytatódott a logisztikai munka: Walheim és Fossum egy leendő orosz űrsétához szükséges eszközöket pakolt a Quest zsilipmodulba, Hurley és Garan pedig az űrsikló középső fedélzetére rögzített visszahozandó csomagokat. Sandra Magnus eközben mintákat vett az Űrállomás légköréből, melyet a Földön fognak majd kielemezni. Az Atlantis legénysége egy videót is rögzített, melyben a programban résztvevőknek kösztönték meg a munkájukat, illetve tisztelegtek az amerikai űrhajózás nagy alakjai előtt: Alan Shepard, John Glenn, Neil Armstrong, Eugene Cernan és John Young neve is elhangzott a köszöntőben.
Tizedik nap reggel a Stennis Űrközpont dolgozói ébresztették az űrhajósokat. Aznapra a szállítmány átpakolásának befezejése volt a program, mellyel sikeresen végeztek is, és a Raffaello zsilipajtaját is bezárták. Doug Hurley és Rex Walheim iskolások kérdéseire válaszoltak, Satoshi Furukawa és Sandra Magnus (aki nagy focirajongó hírében állt) pedig a női futball-világbajnokság döntőjét nézték meg együtt. A nap további részére pihenőt kaptak az űrhajósok.

Tizenegyedik nap – A Raffaello visszaemelése, búcsúzás

Július 18-én a Johnson Űrközpont munkatársainak ébresztőjére kelhettek az űrhajósok. Reggeli után Hurley és Magnus a Canadarm2 robotkar segítségével a Raffaello modult visszahelyezték az Atlantis rakterébe. Ezután kezdődött meg a búcsúceremónia, melynek során Chris Ferguson, bemutatta azt az amerikai zászlót, amit az Atlantis magával hozott. A zászló érdekessége, hogy az űrrepülő első útján, az STS-1 küldetésen is megjárta a világűrt. “A zászló mindaddig a Nemzetközi Űrállomáson marad, míg legközelebb amerikai űrhajó jön érte.” – mondta az Atlantis parancsnoka.

Chris Ferguson (mikrofonnal) a ceremónia közben

Innen származik a híres “Capture the flag” mondás, amit a Commercial Crew Programmal kapcsolatban sokszor hallhattunk. A Boeing és a SpaceX versenyéből most a SpaceX juttathat újra amerikai űrhajóst, amerikai űrhajóval a Nemzetközi Űrállomásra – legalább is jelen sorok írásakor, május 27-én indul a DM-2 küldetés. A dolog külön érdekessége, hogy Doug Hurley, aki az STS-135 pilótája volt, most a DM-2 parancsnokaként személyesen lehet ott a zászló “visszaszerzésekor”. A zászló vissszatérte után, legközelebb akkor viszik csak az űrbe megint, ha az egy Földön túli expedíció lesz.
Az elbúcsúzás és köszönetnyilvánítások után az űrsikló személyzete visszatért az Atlantisba, és bezárták a zsilipajtót.

A híres zászló

Tizenkettedik nap – Ledokkolás az ISS-ről

Július 19-én korán reggel az Atlantis lecsatlakozott a Nemzetközi Űrállomásról, és megkezdte a távolodást. 180 méter távolságban az űrsikló megállt, és a pozícionáló fúvókák segítségével lassan körberepülték az űrállomást, alapon lefényképezve azt, későbbi elemzések céljából. A robotkar segítségével mégegyszer átvizsgálták az űrsikló borítását, űrszemét, vagy mikrometeoritok által okozott sérüléseket keresve. A képeket a földi személyzet gyorsan ki is értékelte, és nem találtak semmilyen sérülést.

Tizenharmadik nap – Utolsó nap az űrben

Az utolsó űrben töltött nap reggelén a Kennedy Űrközpont munkatársai köszöntötték a személyzetet.
Ezen a napon került sor a PSSC-2 nevű pikoműhold pályára bocsátására, illetve az űrhajósok több interjút is adtak az országos csatornáknak. A nap nagy részében a másnapi landolás előkészületei zajlottak, többek között Ferguson és Hurley egy szimulátoron gyakorolta újra a leszállást.
Aznap este, a New York-i Empire State Building felhőkarcolót piros-fehér-kék színekben világították ki, így tisztelegve az űrrepülőgép-program 30 éve előtt.

Az utolsó landolás – egy korszak lezárul

Július 21-én elérkezett a leszállás napja, az utolsó űrrepülőgép legénységét pedig az amerikai himnusszal keltették. A himnusz után a NASA legendás űrhajósnője Shannon Lucid köszöntötte az űrhajósokat, illetve megköszönte a programban résztvevő összes ember munkáját, akik a “szívüket és a lelküket” adták az űrsikló-programhoz.

Shannon Lucid az irányítóközpontban

Az Atlantis megkezdte az utolsó ereszkedését, és hamarosan feltűnt az éjszakai Florida egén. Ahogy Rob Navias, NASA kommentátora fogalmazott: “Piercing the pre-dawn skies, the Space Shuttle announces its arrival at the lauch site with its signature sound of twin sonic booms, having gone subsonic, for the last time. “ – “Utoljára a hajnali égen áttörve, az Űrsikló a jellegzetes kettős hangrobbanással jelenti be érkezését.”

A landolás közben Rob Navias gyönyörű szavakkal búcsúzott az űrrepülőgép-programtól:

“Having fired the imagination of a generation, a ship like no other, its place in history secured, the shuttle pulls into port for the last time. Its voyage, at an end.”“Egy semmi máshoz sem fogható hajó, mely egy egész generáció képzeletét ragadta meg, és biztosította helyét a történelemben, utoljára kötött ki. Utazása végetért.”

A sikeres landolás és megállás után Chris Ferguson parancsnok a következő szavakkal zárta az Űrsikló utolsó útját:
“Mission complete, Houston. After serving the world for over 30 years, the shuttle has earned its place in history, and it has come to a final stop.” – “Küldetés teljesítve, Houston. Miután az Űrsikló 30 évig szolgálta az egész világot, kiérdemelte méltó helyét a történemben, és végleg megállt.”

Az Atlantis főfutóművének (Main Landing Gear) helye

Fontosabb repülésadatok

Űrsikló: Atlantis ( az űrsikló-program 135. és egyben utolsó, az Atlantis 33. küldetése)
Parancsnok: Chris Ferguson (harmadik űrutazása)
Pilóta: Doug Hurley (második űrutazása)
Küldetés specialisták: Sandra Magnus (harmadik űrutazása) és Rex Walheim (harmadik űrutazása)
Start, indítóállomás: 2011. július 8. Cape Canaveral, LC 39-A
Időtartam: 200 keringés, 12 nap 18 óra 27 perc 52 mp
Magasság: 350 km
Landolás: 2011. július 21. Cape Canaveral

A személyzet balról jobbra:Rex Walheim, Doug Hurley, Chris Ferguson és Sandra Magnus 

Források
spacefacts.de
Wikipedia
NASA
NASA / STS-135 Press Kit

Újabb halasztás az SLS-program ütemtervében

Lassan már nem újdonság, hogy csúszásról kell beszámolnunk a NASA új generációs óriásrakétájának fejlesztése kapcsán. Azonban a napokban megint egy későbbi dátumot neveztek meg az első indításra.

A NASA Emberes Kutatási és Üzemeltetési Bizottságának május 14-i ülésén Tom Whitmeyer igazgatóhelyettes úgy nyilatkozott, hogy az eddig 2021 közepére tervezett Artemis I. küldetés indulása jövő év végére tolódik. Az újabb halasztás fő oka ezúttal a Stennis Űrközpont koronavírus miatti leállása, ami legalább 2-3 hónapos csúszást eredményez a teljes programot illetően. A vírus terjedését megelőzően idén nyáron tervezte elindítani a NASA az SLS első fokozatának ún. “green-run” tesztjét, melynek során feltöltik az üzemanyagtartályokat, és megkezdik a teljes indítási rendszer és a hajtóművek ellenőrzését. Az Űrközpont lassan újra visszaáll a járvány előtti munkavégzésre, azonban a teljes üzem helyreállása csak nyárra várható. Így a korábban erre az időszakra tervezett tesztsorozatot legalább novemberig elhalasztják.
Ha sikeresen lezajlott a tesztsorozat, az első fokozatot még idén év végén vagy jövő év elején szállíthatják a Kennedy Űrközpontba, ahol megkezdődhet az egyes rakétafokozatok és részegységek összeszerelése. De emeljük ki a “ha” fontosságát, ugyanis első alkalommal fogják feltölteni a rakéta hidrogén- és folyékony oxigéntartályait, amiket korábban nem teszteltek külön-külön. Ne is gondoljunk bele inkább, milyen további késést okozna egy esetleges baleset…

Az SLS-program teljes költsége már a 20 milliárd dollárt is meghaladta, és rengeteg kritika érte a NASA-t a folyamatos csúszások és problémák, illetve az elképesztően lassú fejlesztés miatt. Azonban a Kongresszus folyamatos és megingathatatlan támogatását élvezve nem tudnak/akarnak lemondani a programról. Miközben az eredeti tervek szerint már 2017-ben meg kellett volna történnie az első indításnak, a rakéta tesztelése még el sem kezdődött, miközben az Orion űrhajó teljesen kész állapotban várja egy hangárban, hogy hordozórakétája valaha elkészül-e.

Az első fokozat érkezése a Stennis Űrközpontba 2020 januárjában
Fotó: NASA/SSC