Megérkezett a Cygnus teherhajó az ISS-re

Magyar idő szerint ma 11:32-kor a Nemzetközi Űrállomás robotkarjával elkapták a múlt héten indult legújabb Cygnus teherszállítót, az S.S. Kalpana Chawla-t. A “berthing”-nek is nevezett folyamat nem jelent dokkolást, hanem a robotkarral “befogást” és az űrállomáshoz csatlakoztatást, ami meg is történt pár órával később. A Northrop Grumman teherszállítója kb. 4 tonna utánpótlást vitt az ISS-re, többek között egy új wc-t, és egy űrsétákhoz alkalmával használható VR készüléket is.

A Cygnus NG-14 a Canadarm robotkar végén
Az ISS-én lévő űrhajók elhelyezkedése

Indítások: elindult a Cygnus NG-14, a GPS és Starlink halasztva

A Northrop Grumman elindította az S.S. Kalpana Chawla névre keresztelt Cygnus teherűrhajóját egy Antares 230+ rakétával a Nemzetközi Űrállomásra. A küldetés körülbelül 3,5 tonna utánpótlást, alkatrészeket és tudományos műszert visz az ISS-re. Az indítás magyar idő szerint 03:16-kor történt meg a virginiai Mid-Atlantic Regional Spaceport 0 A jelzésű startállásáról. A Cygnus teherűrhajó elemelkedés után 8 perccel és 58 másodperccel vált le az Antares második fokozatától, sebessége 7,52 km/s volt. Részletes küldetésprofilunkat ezen a linken tudjátok elolvasni.

Az Antares elemelkedése a Cygnus teherűrhajóval.
Forrás: NASA Wallops/Patrick Black

Sajnos a SpaceX GPS III SV04 küldetését T-2 másodperccel indulás előtt meg kellett szakítani, most a turboszivattyú gázgenerátoraiban hirtelen megnövekedett nyomás miatt. Az amerikai keleti partról ez volt már a negyedik ilyen startálláson történő küldetésmegszakítás, ami már kezd kicsit fura lenni, ugyanis ilyen nem szokott gyakran előfordulni. Sajnos emiatt a mai Starlink-12 indítást is halasztották, így ma sem tudunk élőben közvetíteni az Űrutazás-Űrhajók Youtube csatornán 🙁 Maga Elon Musk is megszólalt ezügyben, Twitteren nyilatkozta hogy egy nagyszabású ellenőrzést fognak tartani Cape Canaveralben a SpaceX startállásain, illetve a Falcon-9 rakétán is, és személyesen is ellátogat majd ellenőrizni a dolgokat (lehet már neki is elege van a scrubokból 😀 ). Hozzátette, még sok fejlesztést kell végrehajtaniuk ahhoz, hogy évente 48 rakétát tudjanak indítani.

Az NG-14 sem indult

Sorozatban ez már a harmadik amerikai rekéta aminek az indítását megszakították…

Ezúttal a Northrop Grumman NG-14-es küldetését – melyen a Cygnus űrhajó visz újabb ellátmányt a Nemzetközi Űrállomásra -, fújták le pár perccel a start előtt. Az ok? Természetesen a földi kiszolgálórendszerek egyik szenzora mért rossz adatot…
Hivatalos új dátum az újabb indítási kísérletre egyelőre nincsen.

Az Antares rakéta a Wallops-szigeten lévő startálláson
Fotó: NASA

Northrop Grumman 🇺🇸 | Cygnus CRS-2 NG-14 küldetés profil

Péntek hajnalban startol az NG-14 küldetés keretében egy újabb Cygnus teherűrhajó az ISS-hez. Egy Antares 230+ hordozórakéta fogja pályára állítani az űreszközt. A Cygnusnak a hagyomány szerint mindig adnak nevet, a mostanit Kalpana Chawla indiai származású amerikai űrhajósnőről nevezték el, aki a Columbia-katasztrófában vesztette életét.

← Oroszország 🇷🇺 – Gonyec-M27, M28 és M29 | SpaceX 🇺🇸 – Starlink-12 →

Indítás ideje, helye: 2020. október 3. magyar idő szerint 03:16 – , Mid-Atlantic Regional Spaceport – Launch Area 0 A, Wallops-sziget, Virginia, USA 🇺🇸
Megbízó: NASA
Rakomány: A Northrop Grumman Cygnus NG-14 (S.S. Kalpana Chawla) teherűrhajója a Nemzetközi Űrállomásra
Rakomány össztömege: ~6 600 kg (ebből 3 458 kg hasznos teher az ISS-re)
Hordozórakéta: Northrop Grumman Antares 230+ hordozórakétája
Pálya: alacsony Föld körüli pálya (LEO) – 171 x 295 km, 51,63° hajlásszöggel
Fokozat visszatérése: 
Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítés a NASA és Northrop Grumman YT csatornáján.
Indítás kimenetele: sikeres indítás – beszámoló

Forrás: Geoff Barrett

Az Antares-Cygnus rendszer
Az Antares, vagy korábban Taurus II egy közepes teherbírású hordozórakéta, melyet az Orbital Sciences Corporation (ma az NG része) és a Juzsnoje Tervezőiroda fejlesztett ki. A Cygnus teherűrhajó ISS-hez való indítására szokták használni a NASA COTS és CRS programjai keretében. Több mint 8 tonnát képes alacsony Föld körüli pályára állítani, így ez a legnagyobb NG által üzemeltetett hordozórakéta.

Az Antares-230+ előkészítése a pénteki starthoz.
Forrás: NG

Első indítására 2013-ban került sor a Wallops-szigetről, a Mid-Atlantic Regional Spaceport-ból (Közép-atlanti Regionális Űrkikötő). A rakéta első négy startja hibátlan volt, azonban az ötödik indításkor (2018) a hajtóművek meghibásodása miatt pár másodperccel elemelkedés után a még majdnem üzemanyaggal teli rakéta visszazuhant a startállásra, és elszabadította a poklot – mindent megsemmisítve. Amíg a vizsgálat és az újratervezés fázisában volt az NG, Atlas-V-ös rakétákkal indították a Cygnusokat. Az újratervezés egy erősebb rakétát hozott vissza szolgálatba, illetve a Cygnusnak is elkészült egy második, bővített változata.

A jelenleg használt Cygnus teherűrhajók kapacitása: 3 500 kilogramm/ 27 m³ nyomás alatt lévő hasznos teher. 66 napig képes az űrben tevékenykedni – küldetése után szintén 3,5 tonnányi hulladékot képes magával vinni. A nyomás alatt lévő tehermodult (ezüstszínű henger) az olasz Thales Alenia Space gyártja, és az űrrepülőgépeken használt Multi-Purpose Logistics Module (Többcélú Logisztikai Modul) alapján lett megtervezve. A szervizmodult a GEOStar műholdplatform alapján tervezték meg – a NASA Dawn űrszondája is ilyen platformra épült. A cirkuláris napelemeket is az NG gyártja (az első verzió napelemeit egy holland cég gyártotta).

Az első fokozatot két darab RD-181 kerolox hajtómű gyorsítja 3 percen és 18 másodpercen keresztül körülbelül 4,1 km/s sebességre. Hat másodperccel később leválik a második fokozat, és rövid egy coast phase, azaz gyorsítás nélküli repülési szakasz kezdődik. Fél perccel később leválik az orrkúp, majd az áramvonalazó burkolat ami az első és második fokozatot kötötte össze. Nyolc másodperccel később, T+00:04:07-kor beindítják a második fokozatot, ami egy Castor 30XL szilárd hajtóanyagú rakétafokozat. 4,07-ről egészen 7,5 km/s sebességre gyorsítja a Castor a Cygnus űrhajót, 2 perc 45 másodperc alatt. Ezután irányba állítják és 2 percel később leválasztják a Cygnust, ami akkorra már úton lesz az ISS-hez (persze a Cygnusnak is kell finommanővereket végrehajtania, hogy tényleg az ISS-hez jusson el).

Cygnus CRS-2 NG-14
Ez a küldetés lesz a 14. ISS utánpótlási missziója a Northrop Grumannak. A Cygnus NG-14 rakománnyal való feltöltése szept. 9-én kezdődött a NASA Glenn Saffire V tudományos moduljával. Az utánpótlási rakományok bepakolása két nappal később kezdődött, és körülbelül egy héttel később erősítették rá a Cygnust az Antaresre. “Late Cargo Load”, azaz a kései berakodást igénylő rakományok behelyezése szept. 22-én történt. Az ármavonalazó kúpot egy nappal később helyezték rá a rakétára. Az NG-14 lesz a második legnagyobb hasznos tömeget szállító teherküldetés eddig, a maga 3,458 kilogrammnyi tudományos, utánpótlási és hardver/alkatrész rakományával:

Ellátmány az űrhajósoknak:
(víz, oxigén, élelmiszer, ruházat, …)
850 kg
Tudományos eszközök:1 217 kg
Űrséta-felszerelés:151 kg
ISS-alkatrészek:1230 kg
Számítógépes hardver:71 kg

A főbb tudományos műszerek és modulok
Multi-Needle Langmuir Probe (m-NLP) az Oslói Egyetem és a norvég Eidsvoll Electronics vállalat mérőeszköze, az ionoszféra plazmájának sűrűségét fogják mérni. Mivel az ISS egy viszonylagosan alacsony pályán kering, az ionoszféra plazmasűrűségének maximumát könnyen lehet így mérni. A m-NLP jelenleg az egyetlen műszer a világon mely képes az ionoszferikus plazmasűrűség változásait egy méter alatti felbontásban meghatározni. Az m-NLP lesz az első rakomány ami a Bartolomeo platformra lesz szerelve az európai Columbus module oldalán.

Multi-Needle Langmuir Probe (m-NLP)

ELaNa 31, Educational Launch of Nanosatellites (Nanoműholdak Oktatási Jellegű Indítása), küldetés keretében a következő CubeSatokat fogják kibocsátani az ISS-ről: Alpha, Bobcat-1, NEUTRON-1, and SPOC.
A SAFFIRE V, a Spacecraft Fire Experiment (űrben létrehozott lángcsóva kísérlet), második küldetése, a NASA Glenn Kutatóközpontja által kezdeményezett kísérleti program, mely a mikrogravitációban hivatott megfigyelni a következőket – égés stabilitása, füst terjedése és lángcsóva kiterjedése és annak formái.
Az Onco-Selectors kísérlet, melyben a mikrogravitációban fognak ún. onco-selector gyógyszereket tesztelni, és azok hatását a hírvivő RNS-ekre (genetikai információt szállító ribonukleinsav). Az onco-selector gyúgyszerek meg tudják különböztetni az egészséges és rákos sejteket, a kutatók szerint ezzel a kísérlettel ki tudják válogatni majd a hatékonyabb gyógyszereket, melyekkel egy nap a leukémia gyógyíthatóvá válik.
Az Universal Waste Management System (Univerzális Hulladékkezelési rendszer, egyszerűbben egy új űrtoalett) célja a jövőbeli Holdra és Marsra irányuló küldetésekhez tökéletesíteni a “technikát”. Az új dizájnba beleépítették az űrhajósok javaslatait, illetve a kompakt dizájnnak és új anyagoknak köszönhetően 65%-al kisebb és 40%-al könnyebb a jelenleg használtaknál. A jelenleg használt amerikai űrtoalett mélle lesz installálva, ami jelenleg a Node 3 – Tranquility modulban található. Ezzel az új modullal növelni fogják az ISS személyzetének életminőségét is, ugyanis a Commerical Crew Program sikeres űrhajóival hamarosan az űrállomás állandó személyzete is növekedni fog.

Universal Waste Management System

Egy fejleszett retektermesztő modul is helyet kapott a Cygnuson. A múltban termesztettek már retket az űrállomáson, de a jelenlegi kísérletben több palántát visznek fel melyek nevelését más-más időben fognak elkezdeni, így statisztikailag tudják követni a retekpalánták fejlődését, hasznos információkat biztosítva a jövőbeli hosszútávű mélyűri küldetésekhez.
A Puerto Rico-i Egyetem kutatói által készített Ammonia Electrooxidation (Ammónia-elektrooxidáció) kísérlet mikrogravitációban. A kísérlet lényege, hogy az emberi vizelet anyagaiból ammóniát állítanak elő, amiből aztán egy ammónia üzemanyaggcellában lehet felhasználni ivóvíz és elektromos áram előállítására.

A retektermesztő modul.

Új gyorsítórakéták az Atlas V rakétán

A Northrop Grumman által gyártott, új szilárd hajtóanyagú segédrakéták kerülnek felszerelésre az idén induló NROL-101 küldetés Atlas hordozójára. A GEM-63s jelzésű gyorsítórakétának ez lesz a bemutatkozása, és ennek a módosított, a GEM-63XL jelű variánsa kerül majd a leendő Vulcan rakétára is. A ULA tervei szerint a Vulcan összes elemét (kivéve a BE-4 hajtóműveket) tesztelni fogják élesben Atlas V rakétákon, mielőtt az először startol majd.

Kép: ULA

Kereskedelmi űrinternet hadi célokra

A napokban a Raytheon Technologies is megbízást kapott az USAF-tól (Amerikai Légierő) a Defense Experimentation Using Commercial Space Internet – DEUCSI program keretében. A Raytheonon kívül még a Lockheed Martin és a Northrop Grumman lett kiválasztva a projekt fejlesztéseire.

A Raytheon 13 millió dollárt kapott a kereskedelmi műholdas internetkapcsolat tesztelésére katonai repülőgépeken. A DEUCSI programot a kereskedelmi űrinternet katonai kiaknázásának kifejlesztésére indították el – a lehetséges internetszolgáltató partnerek közé tartozhat majd a SpaceX a Starlink műholdakkal vagy a SES O3B konstellációja, de akár a többi jövőbeli műholdflotta is. A műholdas szolgáltatás segítségével a világ bármely pontjáról tudnának kommunikálni a kiküldött katonák, drónok és egyéb eszközök alacsony válaszidővel (<20 ms) és nagy sávszélességgel.

A Starlink-konstelláció – fantáziakép
Forrás: SpaceX

A hadsereg a kiválaszott cégeket később egy kompakt univerzális terminál létrehozásával fogja megbízni – nem fog kelleni egy külön Starlink és külön O3B terminál egy adott eszközre. Ennek az univerzális műholdterminálnak a kifejlesztésére valószínűleg további pénzügyi támogatást fognak kapni a cégek. Ezzel a védelmi erők hatalmas összegeket tudnak majd megspórolni, ugyanis ha beválik ez a rendszer, akkor nem lesz majd szükséges dedikált (mellesleg igen drága) katonai műholdak építésére és indítására távközlési célokból, vagy legalább kevesebbet kell majd üzemeltetni. A következő három évben a kiválaszott cégeknek a feladata az lesz, hogy kutatásokat végezve megkeressék a katonai járművek és eszközök műholdterminálokkal való ellátásnak leghatékonyabb módját, valamint az egész projekt várható költéségének a megállapítása is az ő dolguk lesz. Egy ilyen kapacitással sokkal összehangoltabban, gyorsabban és hatékonyabban tudnak majd a katonai alakulatok műveleteket lebonyolítani, és a multi-domain hadviselés, tehát a szárazföldi, vízi, légi és kibertér összehangolása is egyszerűbb lesz.

O3B műholdak – renderkép, nem méretarányos
Forrás: SES

“A kereskedelmi űrinternet katonai felhasználásának egyik legégetőbb része a szolgáltatók közti gyors váltás lehetősége, ezért is bíztuk meg a cégeket ennek a technológiának a kifejlesztésével” – írja a DEUCSI jelentés – például egy pilóta épp az óceán felett repülve akar az egyik szolgáltó műholdjáról a másik szolgáltató rendszerére kapcsolódni. A DEUCSI programban a haderőnemek ezt a lehetőséget akarják maximálisan kiaknázni, így több kereskedelmi partnerrel fognak egyszerre dolgozni – így, ha az egyik rendszert valamiféle támadás érné, ott lesz a másik. A váltás oka lehet a kedvezőbb adatátvitel bizonyos műholdaknál, és még egyéb más okok miatt is szükséges lehet egy gyors váltás adatveszteség nélkül.

Vége az OmegA programnak, de mégse olyan szomorú a Northrop Grumman

Nem folytatják az OmegA rakéta fejlesztését – jelentette be a Northrop Grumman. A rakétát a nemzetbiztonsági indítások lebonyolítására tervezték, de mivel nem nyert a Légierő legutóbbi tenderén – a National Security Space Launch megbízásokon – zátonyra futott az OmegA program.

“Úgy döntöttünk, hogy nem fogjuk folytatni az OmegA indítójármű fejlesztését” – nyilatkozta Jennifer Bowman, az NG szóvivője – “Ennek ellenére folytatni fogjuk kulcsfontosságú szerepünket a katonai műholdak építésének piacán, illetve eddig az OmegA-programba befektetett erőforrásainkat is ezen a piacon fogjuk elhelyezni.” – fejezte be.

Az OmegA indítása – fantiáziakép
Forrás: Northrop Grumman

Bowman állítása szerint a vállalat nem fog fellebbezni a Légierő döntése ellen, amiben a United Launch Alliance-t és a SpaceX-et választották a National Security Space Launch (NSSL) megbízásokra.
Az OmegA rakéta hátrányos helyzetben volt a ULA-val és a SpaceX-el szemben – az ULA-nak jelentős múltja van nemzetbiztonsági indítások terén, illetve az amerikai Szenátusban is egy kedvelt partner. A SpaceX pedig a Falcon 9 és Falcon Heavy járművekkel indult a versenyben, ezek közül pedig mindkettő már megkapta a Légierő által a tanúsítványt, miszerint repülhetnek drága és titkosított rakományokkal. Ezzel ellenben az OmegA még technológiailag és alulmaradt, ugyanis egy teljesen szilárd hajtóanyagú fokozatokat használó eszközről beszélünk (az utolsó, precíz gyújtásokat végrehajtó fokozatot kivéve) – és ehhez még hozzájön, hogy az első fokozat tesztelése közben a hajtómű fúvókája felrobbant és izzó törmelék borította be a teszt helyszínét – ami nem egy optimális járműparaméter ha többmilliárd dolláros műholdakat szállít a jármű.

Scott Manley összeállítása a rakétamotor fúvókájának robbanásról

Az OmegA nélkül is sok megrendelő van a szilárd hajtóanyagú segédrakétákra (SRB) – a Northrop Grumman gyártja a ULA Vulcan rakétájának GEM-63 (Graphite-Epoxy Motor) segédrakétáját (illetve az összes SRB-t a Delta II, III, IV és hamarosan Atlas V rakétákhoz), illetve a NASA Space Launch System (SLS) hatalmas szilárd hajtóanyagú segédrakétáit amit nemrég teszteltek le szintén az Utah állambeli Promontory-ban található teszttelepen.

De a megmaradt megrendeléseken kívül minek örülnek még?

Atomrakétáknak.
Igen, pár napja jelentette be a Légierő, hogy 13,3 milliárd (!) dollárt kap az NG egy újgenerációs interkontinentális ballisztikus rakéta kifejlesztésére – az újgenerációs Ground Based Strategic Deterrent névre keresztelt rakétaprogrammal tervezik kiváltani a hamarosan nyugdíjba vonuló LGM-30 Minuteman III ballisztikus rakétákat, amiknek hasonló lehet majd a sorsuk mint a Peacekeeper rakétáknak – műholdak indítására lehet majd őket felhasználni. Nyáron indult egy Minotaur rakéta, mely egy átalakított Peacekeeper volt.

Minuteman tesztindítása, ezeket a rakétákat a Boeing fejlesztette és gyártotta
Forrás:USAF

Űrhírek – 2020. szeptember 6.

  • Rögtön egy dupla rakétaindítással kezdődött a hét. Néhány óra eltéréssel startolt el hétfő hajnalban a SAOCOM-1B műhold Cape Canaveralból egy Falcon 9 fedélzetén, majd a Rocket Lab is elindított egy Electron rakétát, mely a visszatérő missziójuk keretében a Capella Space Capella-2 (Sequoia) műholdját juttatta az űrbe. Mindkét indítás sikeres volt, bővebben ebben a cikkben olvashattok mindkét misszióról, illetve a küldetés profilokat itt és itt találjátok.
  • Végre az Arianespace is elindította újabb Vega rakétáját szerdán az SSMS PoC küldetés keretében. A Rocket Labhez hasonlóan ez is egy “return to flight”, azaz “visszatérés a repüléshez” misszió volt, ugyanis tavaly nyáron startolt utoljára ilyen típusú rakéta. Az indítás sikeres volt, melyet pár szóban mi is összefoglaltunk.
  • Szintén szerdán hajtotta végre a NASA az SLS rakéta egyik gyorsítófokozatának tesztjét a Utah állambeli Promontoryban, a Northrop Grumman telephelyén. A szilárd hajtóanyagú rakétát két percig működtették, ami megegyezik egy valós indítás időtartamával. A teszt simán lezajlott, azonban adatokat nem közölt a NASA.
  • Peter Beck, a Rocket Lab alapítója és elnök vezérigazgatója egy csütörtöki bejelentés során hozta nyilvánosságra, hogy a legutóbbi küldetésen az első saját fejlesztésű műholdjukat, a Photont is sikeresen pályára állították. További információkat itt találtok.
  • A csütörtök elég mozgalmas nap volt a SpaceX számára, hiszen először egy újabb adag Starlink műholdat indítottak el a Starlink-11 küldetésen, majd pár órával később néhány napos halasztás után a Starship SN6 prototípus is sikeresen teljesítette 150 méteres tesztugrását Boca Chicaban.
  • Ám ezzel nem ért véget a tesztelés erre a hétre a SpaceX számára, hiszen a tervek szerint ma kerül sor az SN7.1 nyomástesztjére, melynek során a teszttankot a végsőkig próbára teszik majd, ezzel megvizsgálva az új, 304L rozsdamentes acélötvözet egy újabb továbbfejlesztett változatának szakítószilárdságát.
  • Pénteken elindult Kína új, titkus katonai űrrepülőgépe, mely megszólalásig hasonlít a Boeing X-37B szintén titkos (vagyis eddig annak vélt) járművéhez…Persze erről az eszközről sem került nyilvánosságra semmilyen adat, sőt az sem volt ismert az indítás után, hogy meddig marad Föld körüli pályán az űrrepülőgép, de a legfrissebb információk szerint már vissza is tért a Xinhua-indítóközpontba.
A Starship SN6 indításának pillanata
Fotó: SpaceX

Gyorshírek: Sikeres Vega indítás és SLS gyorsítórakéta teszt

Vega SSMS (VV16) indítás

Az európai Arianaspace az idei hatodik indításán van túl, miután ma éjjel (a sokadik halasztás után) elindult a Vega rakéta az SSMS (Small Spacecraft Mission Service) küldetéssel.
Ez volt az Arianespace első, dedikáltan kisméretű műholdak feljuttatására történt indítása (a küldetésről az előzetesben már írtunk részletesen).
A startra a Francia Guyanan lévő Kourouból került sor magyar idő szerint éjjel 03:51-kor, és 21 különböző megrendelő 53 kisméretű műholdját szállította. A sikeres küldetés a Vega rakéta 15. sikeres missziója volt, egyben a visszatérés is a tavalyi sikertelen FalconEye-1 indítás után.

Forrás Arianespace

SLS gyorsítórakéta teszt

Tegnap este a NASA leendő SLS rakétájának a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétáját is tesztelték az Utah állambeli Promontoryban, a gyártó Northrop Grumman telephelyén. A rakéta hasonló az űrrepülőgépek STS rendszeréhez használthoz, azonban 4 helyett 5 szegmensből áll, és további fejlesztéseket is végrehajtottak rajta. Ez a típusú booster az Artemis III küldetés után lesz majd használatos, szóval éles használatára még éveket kell majd várni.
A teszt során egy indításnak megfelelő 2 percig működtették a rakétát és az első eredmények alapján a teszt sikeres volt. Az SLS rakétán két ilyen szilárd hajtóanyagú segédrakétát fognak majd alkalmazni, mely a szükséges tolóerő 75%-át adja majd a repülés első két percében. Az SLS főhajtóművei 4 db RS-25 motor lesz majd, melyek szintén az űrrepülőgép-programból származnak – azonban sem ezek, sem a most tesztelt gyorsítórakéták nem lesznek újrahasználhatóak. További cikkeinket az SLS programról a címke alatt találjátok.

Gyorsítórakéta tesztelés élőben

Ma este 20:45-től a NASA TV élőben közvetíti a leendő SLS rakétákhoz használt szilárd hajtóanyagú segédrakéta éles tesztelését. A rakéta hasonló az űrrepülőgépek gyorsítórakátájához, csak 4 helyett immár 5 elemből áll és további fejlesztéseket is elvégeztek rajta. Az SLS indításoknál a két gyorsítórakéta a szükséges tolóerő 75%-át fogja biztosítani, a 4 db (szintén az űrrepülőgépekről származó) RS-25-ös főhajtómű mellett. A tesztre Utah államban, Promontory-ban kerül sor a gyártó Northrop Grumman telephelyén és 2 percig fogják működteni a rakétát, ami megfelel egy teljes indításkori használatnak.
Az eseményt az alábbi linket tudjátok követni.

A gyorsítórakéta a tesztre várva
Forrás: NASA